Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-25 / 96. szám

1994. április 25., hétfő Hazai tükör 3 Már hagyomány, hogy ilyenkor, április vége felé iinhepi készülődés teszi színesebbé a rendőrök hétköznapjait. Már harmadik éve adatik meg a lehetőség arra, hogy a nyíltság jegyében a lehető legközelebbről találkozhassanak egymással a polgárok és a rendőrök. Az első két ünnepet a me­gyeszékhelyen rendezték meg, az idei rendőrség napjának pedig Jászberény városa adott helyet. E jeles nap alkalmából kérdeztük dr. Fazekas Attila ezredest, Jász-Nagykun-Szolnok megye rendőr­főkapitányát. Hogyan látja a főkapitány a ma rendőrségét? ki új technika fontos, a tudati változás még inkább- Főkapitány úr, mi jellemzi a ma rendőrségét?- Ha a rendőrség életének legutóbbi három-négy évét sze­retném jellemezni, akkor első­sorban azt kell kiemelnem, hogy ez idő alatt alapvető változások történtek. Ha a változások lé­nyegét akarom megfogalmazni, akkor azt mondom, hogy a rend­őrség működési filozófiája más lett. Bár azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy ez nem jelentkezik még minden egyes rendőri in­tézkedésben, de azt is tudom, hogy a munkánkról alkotott né­zetek, vélemények is átalakuló­ban vannak a korábbi időszak­hoz képest. Ez nyilván össze­függésben áll a végbement poli­tikai rendszerváltozással is, hisz azt követően nyílt arra lehetőség és egyben elvárás is egy más, alapvetően szolgáltató típusú rendőrség létrehozására. Mindezekhez azonban szeret­ném azt is hozzáfűzni, hogy egy ilyen rendkívül nagy létszámú szervezet gondolkodásmódjának átalakulására három-négy év ke­vés. Úgy gondolom, hogy a ma rendőrsége a napi problémák mellett is lényegesen nagyobb közmegbecsülésnek örvend, mint korábban. Rendkívül nagy öröm számomra, hogy a rendőr­ség egészének elutasítása helyett inkább az elfogadás és a mun­kánk iránti igény érzékelhető. Ehhez egyidejűleg az is hozzá­tartozik, hogy egyre kritikusabb a közvélemény a nem megfelelő intézkedésekkel kapcsolatosan.- Úgy tudom, ezzel kapcso­latban megtudakolták a lakos­ság vélemény ét,is.- Nemrégiben készült egy közvéleménykutatás, amely a főkapitányság munkájára vonat­kozik. A megkérdezett polgárok egynegyedének véleménye sze­rint a megyei rendőrség munkája jó irányban változott. Ez a ko­rábbi években tapasztalt teljes elutasításához képest igen jó eredményinek számít.- Mint ahogyan ez az ünnepi bemutatókból is kitűnik, a tech­nikai modernizáció sem kerülte el a rendőrséget, újabb és újabb eszközökről hallunk, amelyek segítik az önök munkáját.- Természetesen nagyon lé­nyeges változások történtek munkánk technikai hátterének korszerűsítése terén is. Ez rend­kívül fontos számunkra, de még­sem ezt tartom a legjelentősebb változásnak. A tudati és a belső tartalmi változásokat sokkal lényege­sebbnek tartom. A modem tech­nika beszerzése leginkább „csak” pénz kérdése. A gondol­kodásmódban szükségessé vált átalakulás azonban sokkal több időt és rátermett parancsnokot követelő feladat.- Mit jelent tulajdonképpen önöknek ez a Szent György-napi programsorozat?- Ahogy telik az idő, úgy tű­nik, hogy a rendőrség napja egyre inkább ünnep lesz. Ezen a napon nem a rendőrök szeretnék önmagukat ünnepelni. Sokkal inkább úgy érzem, hogy az év 364 napjának aprómunkája, va­lamint azok az erőfeszítések jut­hatnak kifejezésre - legalább ezen az egy - a 365. napon, ame­lyek a mind nyitottabb rendőrség kialakítását célozzák. Ezen a na­pon látványosan is érzékelhető a rendőrség-önkormányzat-lakos- ság egyre szorosabb kapcsolata iránti törekvés. Ez egy olyan ta­lálkozás lehetősége, amelyre az év többi napján a napi munka miatt sajnos nem kerülhet sor.- A magyar rendőrség ünne­pén mit üzen a megye polgárai­nak és rendőreinek a főkapi­tány?- A rendőrség napja alkal­mából is szeretném megkö­szönni a megye polgárainak azt a támogatását, amely évek óta a rendőrség munkájának jobbí­tására irányult. A jászberényi­eknek pedig külön köszönöm, hogy helyet adtak városukban rendezvényünknek. Természe­tesen köszönöm kollégáimnak azt az erőt, energiát nem kí­mélő támogatását, amellyel társaim egy új arculatú rendőr­ség megteremtésében. Rendőrnap ’94 Meghitt pillanatok Páratlan lehetőség: rendőr­ségi motorcsónakkal a belvá­rosban Kodály Kórusok seregszemléje Szolnokon A galántai Kodály Zoltán Daloskor Szombaton délelőtt ünnepé­lyes nyitó hangversennyel vette kezdetét a Kodály Kórusok V. országos és nemzetközi találko­zója. A Városi Művelődési Köz­pontba érkező vendégeket kel­lemes zeneszó fogadta: az épü­let előtt térzenét adott a doul- lens-i Harmonia Fúvószenekar Marc Lefebvre vezényletével. A megjelenteket - közöttük mindenekelőtt a találkozó véd­nökei közül megjelent Erkel Ti­bort, a Művelődési Miniszté­rium főosztályvezetőjét és dr. Baross Gábort, a KOTA elnö­két - Boros Lajos, Jász-Nagy- kun-Szolnok megye közgyűlé­sének elnöke köszöntötte, be­szédében méltatva Kodály Zol­tán munkásságát és a mester nevét viselő kórusok példa ér­tékű tevékenységét. A nyitó hangversenyen fellé­pett a szolnoki Kodály Zoltán Gyermekkórus Juhászné Zsákai Katalin és Négyes Hajnalka ve­zényletével; a Debreceni Zene- művészeti Szakközépiskola Kodály leánykara - karnagyuk Kéryné Mészáros Mária. A le­ánykart kísérő kamarazenekar vezetője Hatvani Pál. A kecs­keméti Kodály iskola Vox Ju- ventutis gyermekkórusa Sípos Erzsébet vezényletével adta elő műsorát; orgonán Szabó Viktor Gábor kísérte az énekkart. A budapesti Kodály Zoltán Kórus­iskola vegyes karát ifj. Sapszon Ferenc kamag diriálta. A nagy sikerű nyitó hangversenyt „ha­zai” kórus: a Tiszaparti Gimná­zium Kodály leánykarának fel­lépése zárta; vezényelt dr. Bar- táné Góhér Edit karnagy. A délután három órakor kez­dődő koncerten négy, a délelőtt fellépőkhöz hasonlóan, fiata­lokból verbuválódott kórus lé­pett a Városi Művelődési Köz­pont színpadára. Dr. Makra Ist­vánná vezényelte a komlói Ko­dály Zoltán Ének-Zenei Általá­nos Iskola gyermekkarát. A nyíregyházi Cantemus Gyer­mekkart és kamyagyát: Szabó Dénest a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium énekesei követték a dobogón; karmesterük Kertész Attila. Ifj. Sapszon Ferenc im­már másodszor lépett színpadra, a karnagy ezúttal a budapesti Jubilate Leány kart vezényelte. A forró sikert aratott koncert végén meglepetéssel szolgáltak a találkozó szervezői: a Szol­noki Fúvósegyüttes Fejes István karmester vezényletével részle­teket adott elő Kodály Zoltán Háry János-szvitjéből, nagy tapsot aratva játékával. A szombat esti hangverse­nyen felnőtt kórusok vették bir­tokukba a Városi Művelődési Központ színpadát. Elsőként a hajdúszováti Kodály Énekkar mutatta be műsorát Szathmári Károly vezényletével, majd a budapesti Tungsram Kodály Zoltán Férfikar lépett a székso­rokat megtöltő közönség elé; a budapesti dalosok karmestere Pálinkás Péter. Taps köszön­tötte a galántai Kodály Zoltán Daloskört és karnagyukat: Józsa Mónikát. A Szlovákiából érke­zett vegyes kar megalakulása óta viseli a mester nevét, annak személyes beleegyezésével. A kórust és vezetőjét a magyaror­szágbeli dalostársak elhalmoz­ták a szeretet virágaival. A találkozó alkalmával má­sodízben lépett szolnoki közön­sége elé a Picardiai Vegyes Kar. A francia dalosok nagy tapsot arattak karnagyuk: Jacques Du- vivier vezényletével bemutatott programjukkal, és természete­sen nekik is virágcsokorral ked­veskedtek a vendéglátók. Híréhez méltó műsorral lé­pett pódiumra a találkozót ren­dező város reprezentáns ének­kara: a Szolnoki Kodály Kórus és karmestere, Rigó Éva. A hallgatóság mindaddig ünne­pelte a kórust, míg az utolsó da­los is el nem hagyta a színpa­dot. Az esti hangversenyt a Deb­receni Kodály Kórus fellépése zárta; a hivatásos együttes kar­nagya Kamp Salamon. Az énekkar szereplése a Kodály Kórusok nagyszerű seregszem­léjének méltó koronája volt. A találkozó gazdag esemény- sorozata vasárnap délelőtt a Kodály Zoltán Ének-Zene Ta­gozatos Általános Iskola udva­rán folytatódott. A vendégeket az intézmény igazgatója, Petőné Balázs Erzsébet köszöntötte, majd Vadász Ágnes, a KOTA ügyvezető elnöke mondott ün­nepi beszédet. Mialatt a talál­kozó résztvevői elhelyezték Kodály Zoltán szobránál koszo­rúikat, a dalosokat Szathmári Károly és dr. Makra Istvánná vezényelte. Ezt követően szimpóziumra gyűltek össze a karvezetők a vá­rosházán. A szimpózium szép alkuimul szolgált arra, hogy az „Éneklő Ifjúság” országos ki­tüntetését az arra érdemes kóru­sok vezetőinek ünnepélyes kö­rülmények között átnyújtsa a KOTA alelnöke, a megyei KOTA titkára: Buday Péter. A Városi Művelődési Központban a záró hangversenyen az össz- kar által előadott műveket Vájná Katalin és dr. Baross Gá­bor vezényelte. Szathmáry Judit Francia vendégeink voltak A muzsika, a barátság diplomatája Jacques Duvivier talányos, huncut mosolyával, kecses pi­pájával, mely elmaradhatatlan társa, épp oly ismerős immá­ron Jász-Nagykun-Szolnok- ban, akár Szolnokon, akár Ti- szaföldváron, avagy Kisújszál­láson, mint hazájában, legfő­képp a széles Picardiában. Mestersége a muzsika, külö­nösképp szerelme a kórus; a zene birodalmának szolgálato­saként szervezi-irányítja a francia karnagyok kórusát a tartományban, ugyanakkor vérbeli diplomatája nem csak a kórusoknak, de a komolyzené­nek is általában. Vele, általa kórusok, együttesek jegyzik el magukat egymásnak, s amikor megkérdeztük, vajon miért is teszi mindezt, mi az, ami újabb és újabb kapcsolatok megte­remtésére ösztönzi, válasza természetesen hangzik: a ker­tész a kertjét műveli, a mérnök házakat tervez, az eladó elad - én a muzsikát ápolom. S hogy miképp is született a Picardia- Jászkunság közötti barátság gondolata? „Mi tagadás, eb­ben bizonyos szerepe van Győri úrnak is, aki nálunk te­vékenykedett a regionális ta­nácsnál (nevéből is kitűnik, hogy származása magyar), ő Jacques Duvivier inspirált hajdanán, hogy for­duljak Magyarország felé. Kü­lönben a magyar kapcsolato­kon túl barátság köt bennünket egy prágai leánykórushoz is, sőt a romániai Constancával is van cserekapcsolatunk. Ami pedig az ittenieket illeti, sze­retném kiszélesíteni őket, kiter­jeszteni nemcsak a kultúra, hanem az élet minden terüle­tére; akár gazdaságiakra is, hisz tapasztalom, megvan ná­lunk az érdeklődés az efféle együttműködésre is. Ezen is fá­radozom.” Különös életút az övé, kap­csolatokkal van kikövezve, és a barátság virágai szegélyezik. Amikor mostani itt-tartózko- dásuk (a Kodály-fesztiválra érkezett kórusával) programjá­ról kérdezem: „Holnap dél­után Apátira megyünk" - mondja, mintha kedves szom­szédjához látogatna az ember. „Együtt töltjük majd az estét barátainkkal." A helység neve kissé idege­nül hangzik, de a hang mégis meleg, családias. Évek óta tart ez a kapcsolat is, mint annyi másik a megyében. Hisz alig van kórus, megyei, amely ne járt volna francia földön, hála Duvivier úr szorgalmas igye­kezetének. „Jövő nyáron sze­retnénk nyélbe ütni egy közös koncertutat Portugáliában - merthogy ott is vannak barátai a muzsikában együtt az én kórusom és a szolnoki szimfo­nikusok Báli József vezetésé­vel. A KOTA kitüntető diplo­mája, melyet szombat este vett át dr. Baross Gábortól, a kó­russzövetség elnökétől, csak halovány elismerése e fényes munkának, melyben igazi segí­tőtársa, ahogy ő mondja, Ist­ván Báli, aki nagyszerűen me­nedzseli megyéjének kultúrá­ját. V. M. A doullens-i csoda A hét végi francia vendégjá­rás egyik szereplője volt egy népes fúvószenekar, mely az alig több mint hétezres, Some megyei városkából érkezett, és nyolcvan tagot számlál: egy kisváros hatalmas együttese. S Törökszentmiklós, Kisújszál­lás után szombat délután a szolnoki Helyőrségi Művelő­dési Házban adott hangverse­nyen is igazolták: nem csak létszámuk nagy, erejük is óri­ási. Muzsikájuk szinte szétrob­bantotta a szűkös terem falait, Hacsaturján Spartacusának ütemei robbanó erővel dübö­rögtek fel játékuk nyomán, de amikor a muzsika könnyedebb vizein eveztek, akkor meg édes-kellemesen szólalt meg a monstre együttes, elandalí- tóan, finom-érzelmesen. Mű­kedvelők alkotják ezt az együt­test, de profiszínvonalon mu­zsikálnak. Mert élükön igazi profi karmester áll, Marc Lefebre, aki alig múlt még harminc, de aki rendkívül biztos kézzel, ér­zékeny lelkülettel dirigálja együttesét, a zene lelkét csalja elő muzsikusaiból. Nem csoda tehát, hogy már eddig is díja­kat nyertek, s a dirigens maga is több versenyből került ki győztesen. A doullens-iak zenekarát ma a legjobb amatőr együttesek között tartják számon Francia­honban. -v-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents