Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-25 / 96. szám

4 1994. április 25., hétfő ^ A szerkesztőség postájából ^ A Szolnoki Kábelkom Kft. válasza A szolgáltatásukhoz tartozik A betegápoláshoz házigondozói igazolvány „A méz elfogy, a spárga megmarad” címmel adtuk közre lapunkban április 14-én — Sz. F. monogrammal - azt az olvasói levelet, melyre Petró László, a Szolnoki Kábelkommunikációs Kft. ügyvezető igazgatója töb­bek között az alábbiakat vála­szolta: Tisztelt Sz. F.! Szolgáltatása­inkat az előfizetőkkel (vagy azok megbízottjával) az írásban kötött, ún. „Szolgáltatási megál- lapodás"-ban megrendeltek sze­rint végezzük. Érvényes szer­ződés hiányában - díjmentesen- egyik programcsomagunkat sem szolgáltathatjuk. Az Ön által megvásárolt köz­ponti antenna az épületben 5 éve nem működik, ugyanis 1989. december elsejével - a Jubileum Lakásszövetkezettel az épületegyüttesre megkötött szolgáltatási szerződés alapján- a Szántó krt. 33.-ban is a vá­rosi kábeltelevíziós hálózatról biztosított az összes tv- és rá­dióprogram vétele. Ézt a szerződést - közös megegyezéssel - 1994. március 15-ével megszüntettük, s a to­vábbiakban lakásonként meg­kötött egyéni szerződések sze­rint, a lakók választása alapján szolgáltatunk. A Kábelkom - az új csillag- pontos hálózat kiépítésével - ti­zenegyezer lakásban teremtette meg a választás műszaki feltéte­lét. Önöknél az idén április 7-től és az egyéni szerződésekben megrendelt programcsomago­kat juttatjuk el a lakásokba, s ott, ahol nem kötöttek szerző­dést, a jelszolgáltatás szünetel. De ezt megelőzően, az átépítés kezdetekor fehér, az átépítés be­fejezésekor pedig piros tájékoz­tatót juttatunk el minden lakás postaládájába, így Önhöz is - jelezve az egyéni szerződéskö­tés szükségességét, egyben kérve a tisztelt lakó együttműködését. Április 27-én az Ön lakásán már második alkalommal járt az előzékeny és udvarias magatar­tásáról közismert üzletkötőnk. A személyes találkozáskor saj­nos nem kívánt szerződést kötni, s ennek okát az üzletkö­tőnk valóban feljegyezte: „uta­zik” - mondta. A közreadott leveléből is ki­tűnik, hogy tájékoztattuk, ennek dacára április 7-ig nem jelezte, hogy a szerődéskötést illetően szándéka megváltozott volna, így a március 16-tól díjmente­sen nyújtott szolgáltatást meg­szüntettük. És csak ezt köve­tően, április 8-án jelentkezett te­lefonon az ügyfélszolgálati iro­dánknál, és sajnos az akkor adott tájékoztatást sem tudta el­fogadni. Mindezek után is csak azt mondhatom, hogy a szolgálta­tásra szerződéskötés után van módunk, amihez a tisztelt előfi­zető együttműködése is szüksé­ges. Ennek érdekében a marke­tingvezetőnk felkeresi Önt. Meghívás egy képzeletbeli futóversenyre „Hogy mit reméltem a nyilvánosságtól?” A „Ki kell szűrni a bliccelő­ket - Az utas elfelejtette?!” című, április 11-i, a Kontrolőr Bt. üzletvezetőjének válaszára csak annyit mondhatok: ném állt szándékomban, hogy lejá­rassam a betéti társaságot. Ha ezt valaki „megtette”, az nem én voltam. Ugyanis az általam ke­zelni kívánt mindkét jegy új volt. De ezt utólag sajnos nem tudom bebizonyítani. Árról nem tehetek, hogy mire az üzletve­zető úr asztalára kerültek, va­laki elcserélhette. így aztán én sem tudom elfogadni Rékási úr indokát, amint nemes egyszerű­séggel bliccelőnek titulál. Ezt kikérem magamnak, és határo­zottan visszautasítom. Jó volna, ha az utasok kigúnyolása és az igazság elferdítése mellett arra is jutna egy kis idejük, hogy el­lenőrizzék: mennyire embersé­gesen látják el feladataikat az ellenőrök? Végezetül, ha meg nem sér­tem, bizonyításképpen - hogy el lehet-e érni a piactól a busz­pályáig a járatot -, meghívom egy képzeletbeli futóversenyre. S arra a kérdésére, hogy mit re­méltem a nyilvánosságtól, csak azt mondhatom: az igazat, a tiszta igazat. Isten engem úgy segéljen. Deák István Szolnok A Magyar Vöröskereszt Or­szágos titkársága és a Magyar Televízió szervezésében - táv­oktatási program keretében - társadalmi házigondozásra jo­gosító öthetes tanfolyamot vé­geztünk el januártól március végéig. Megyénkből összesen százharminchárman vettünk részt, köztük negyvennégyen szolnokiak, s hogy rövid időn belül, április 14-én sikeres vizs­gát tehettünk, azt a segítőkész, lelkiismeretes felkészítőinknek köszönhetjük. Az Új Néplap nyilvánossá­gán keresztül is hálás köszöne- tünket fejezzük ki Kádasné Váczi Máriának, a Vöröske­reszt területi szervezőjének a tanfolyam létrehívásáért, Ipacs Piroskának, a helyi házigon­dozó szolgálat vezetőjének, Pásztiné Zsólyomi Erzsébet­nek, az egyesített szociális in­tézmény főnővérének és vége­zetül de nem utolsósorban a kedves vizsgáztatónknak, dr. Szabó Julianna intézményve­zető főorvosnak. - A társaim nevében: Lévai Jánosné Szolnok Küldjön egy képet! A szolnoki edzőtanfolyamon. 1960-ban, ahol Bíró Boldizsár volt a tanfolyamvezető, jobbra Stuler Gyula és dr. Szűcs Endre, a TF előadói. Rátfai József ny. sportvezető Kapós a plajbász Az úr ír - tanultam annak ide­jén az első osztályban. S ki nem akar úr lenni? Ezért manapság külön figyelemre tarthat igényt a plajbász. Jól példázza ezt a szolnoki Axis Kft. példája. Rek­lámként jókora ceruzát raktak ki bejáratuk fölé. A közterület-fel­ügyelőknek erről egyből az ju­tott eszükbe, hogy írni kell. Mármint a büntetési megha­gyást, mivel engedély nélkül dí­szelgett ott az írószerszám. A tervezők okultak a szóból - még inkább a büntetésből. Gondosan kimunkált monda­tokkal kérték a ceruzafenntar­tási engedélyt. Mérnöki pontos­sággal leírták, hogy milyen hosszú, milyen vastag, milyen színű, hány szögletű, milyen anyagból készült, milyen a ce­ruzabél összetétele. S nem tit­kolt kajánkodással, várták az engedély megérkezését. A sors azonban közbeszólt. Időközben ellopták a szekér- rúdnyi ceruzát. A kft. dolgozói most arra várnak, hogy valaki megírja nekik a reklámként használt ceruza lelőhelyét, mert az úr ír. Aki pedig bár tud az esetről, mégsem ír, az nem úr, hanem tolvaj gazember. Ebben maradjunk. S. B. Ha szembe fúj a szél, leáll a komp? Marton János rákócziújfalui olvasónk szóvá tette, hogy Vezseny és Martfű között az utóbbi időben megbízhatatlanul közlekedik a komp. Vele már többször is előfordult, hogy komppal átjutott ugyan Ti- szakécskére, de vissza már nem, mert addigra feltámadt a szél. .. Jó lenne, ha a vezsenyi önkormányzat intézkedne, s valamilyen megoldást találna a komp folyamatos működtetésére, ahogyan pl. Nagykörű-Fegyvernek vagy Mezőtúr-Szarvas között. Ezeken a helyeken a komp reggeltől estig - akármerről fúj is a szél - közlekedik. Ugyanis a komp segítségével a gépkocsi- vezetők 20-25 kilométeres kerülőúttól szabadulhatnának meg, ami időben 40-45 perc, no meg a benzin is drága. Olvasónk észrevételével Lovas Bélát, a vezsenyi polgármesteri hivatal jegyzőjét kerestük meg tele­fonon, aki arról tájékoztatott, hogy a kompot üzemeltető vállalkozóval, aki nem tudta garantálni a za­vartalan közlekedést - közös megegyezéssel - nemrég felbontották a szerződést. Pályázat útján éppen a napokban új hajósra találtak. Egy fiatalember nyerte el a pályázatot, aki a Tiszán zajló árhullám lehúzó- dása után, amint csak lehetséges, indítja a kompot, és természetesen nem a „széljárás” függvényében. Mi pedig reméljük, olvasóink, az utasok elégedettek lesznek a munkájával. (A szerk.) (Fotó: Nagy Zsolt) Magyar vonaton Magyar körülmények Arra kérem a szerkesztősé­get, közöljék levelem az újság­ban, szeretném, ha híre menne, mit tapasztaltam. Nem égbeki­áltó dolgot, de felháborítót. Áp­rilis 14-én a fővárosba utaztam két ismerősömmel. Viszonylag hamar elintéztük, amiért men­tünk. A 6-os villamos, amellyel a Nyugatiba igyekeztünk, „ter­mészetesen” minden pirosnál álldogált egy kicsit. Pedig mi mindenképpen el akartuk érni a Szolnok felé 13 órakor induló sebesvonatot. Perceink voltak csupán, amikor a 19-es vágá­nyon az utolsó kocsira felka­paszkodtunk. Fellélegeztünk. Vacak dolog, de alighogy ki­indultunk a pályaudvarról, ne­künk is „ki kellett indulni...” Mentünk is, szépen sorjában. Nem húzom az időt, örömmel tapasztaltam, és mondtam is úti­társaimnak, hogy ez nem lehet igaz: magyar vonaton magyar WC-papír van. Azaz: volt, talán egészen Zuglóig. Közben jött a mozgóárus, aki jól elidőzött a kocsi legvégén. Ama bizonyos mellékhelyiség előtt... A zajból ítélve senki nem vett a környéken semmit. De amikor elment a mozgóárus, mitől, mitől nem vezérelve, be­nyitottam a WC-be. Nem hittem a szememnek. Hűlt helye volt az egyikőnk által megbontott toalettpapírnak. Nem nagy dolog ez, mellette eltörpülnek a százezrek, mil­liók, amelyek csak úgy sző­rén-szálán nyomtalanul eltűn­nek, mégis. Éngem ez is meg­döbbentett. S .A.-né Expressz - ajánlva Lakásra várva A kulcsot a zsebében érezte Jól ismerjük a sok-sok saját ott­honra váró, ideiglenesen albérletben vagy családtagnál meghúzódó em­berek mérhetetlen gondját, hiszen megyeszerte a városokban szinte alig épül vagy szabadul fel szétoszt­ható bérlakás. A szerkesztőségek e tekintetben sajnos semmilyen módon nem tudnak a rászoruló­kon segíteni. A lakások odaítélése az önkormányzatok kizáró­lagos hatáskörébe tartozik, és a névjegyzékre kerülés után, végső fokon testületi ülésen hozzák meg a lehető legigazságo­sabb döntést. Hogy Szabó Julianna karcagi olvasónk sérel­mével foglalkozunk, annak az a magyarázata, hogy elkeseredé­sében nyilvános válaszunkkal szeretnénk mellé állni - némi vi­gaszt nyújtva. Leveléből - nem szó szerint idézve: Ót évvel ezelőtt adtam be a lakásigénylésemet az akkor még városi tanácshoz, és 1992 jú­liusában 26-os sorszámmal kerültem a névjegyzékre. Az idén márciusban felajánlottak egy egy szoba összkomfortos lakást, s bár a kérelmemben másfél szobásra tartottam igényt, szorult helyzetemben ennek a lehetőségnek is örültem. Talán érthető, hiszen édesanyámnál élünk öten - egy 40 négyzetméteres la­kásban -, és a kisfiam ősszel megy iskolába. Mindjárt arra gondoltam, legalább neki a tanuláshoz nyugodtabb körülményt teremthetek. Már a zsebemben éreztem a kulcsot, amikor kézhez kaptam az igazgatási és szociális iroda vezetőjének levelét, melyben az állt: tulajdonképpen a jegyzéken előttem lévő család helyett kaptam volna meg a lakást, mivel azok a szerződés alá­írásakor visszaléptek, de meggondolták magukat, elfogadják. Nagyon lesújtott, hogy ennyi várakozás, remény után nem lehe­tett a miénk. Es arra kérek mindenkit: a lakások odaítélésénél vegyék figyelembe az emberi szempontokat is: úgy érzem, velem nagyon méltánytalanul bántak. Az édesanyát megvigasztaló szavakat keresve, dr. Csala Anikóhoz, a polgármesteri hivatal igazgatási és szociális iroda- jánák vezetőjéhez fordultunk, aki a következőket mondta. Vég­telenül sajnálja, hogy az első, reményt keltő információjuk után elszomorító választ kellett adniuk a fiatalasszonynak, de a laká­sok odaítélésénél az előzetes tájékoztatást - még ha azt írásba, jegyzőkönyvbe foglalták is-, senki nem tekintheti véglegesnek. Törvénysértésről, kivételezésről szó sem lehet. A lakásügyek­ben először egy szűkebb bizottság foglal állást, majd a képvi­selő-testület dönt. Olvasónk esetében végül is úgy foglaltak állást, hogy annak adják oda az egyszobás lakást, aki ennek fejében kétszobásat ad le, mert ez a várakozók javát szolgálja, előbbre léphetnek a lis­tán. Az illető egyébként ugyanaz a személy, aki először nem fogadta el a felajánlott egyszobást, majd meggondolta magát, s erre törvény adta lehetősége van. Ennek köszönhetően most el­indíthatnak egy hármas cserét - a lakásra várók sorrendjében. Az irodavezető tájékoztatásából örömünkre az is kiderült, hogy Szabó Juliannát már csak hárman előzik meg a névjegy­zéken, s ha azok nem fogadják el a felajánlott lakást, helyükbe léphet. így minden esélye megvan arra, hogy Kacagon, a Tán­csics körúton (központi helyen) néhány hónapon belül szép, összkomfortos bérházba költözhessen. Tehát bízunk abban, hogy az édesanya kisfiát szeptemberben már az új otthonából indíthatja iskolába. Köszönet a gyógyítóknak A közelmúltban rosszul let­tem, mentőt kellett hívni, és mindjárt vittek is Szolnokra, a Hetényi Kórházba. Az Új Néplap nyilvánossá­gán keresztül hálámat, köszöne- temet fejezem ki Nagy György mentőstisztnek, aki áldozat­kész, lelkiismeretes munkájával - minden tudását összeszedve - megmentette az életemet. Kívá­nom, hogy minden beteg olyan bánásmódban részesüljön, ami­lyet én kaptam. És köszönetét mondok dr. Kiss László osztá­lyos orvosnak az évek óta nyúj­tott fáradozásáért, odaadó gyó­gyítómunkájáért, valamint dr. Radecki Gábor osztályvezető főorvos úrnak (sebészeti osz­tály), aki a nagy műtetet féltő gonddal végezte, valamint a kedves nővéreknek és Pallai Sándorné (Rózsa) főműtősnek, aki a mérhetetlen félelmemben velem volt, vigasztalást nyúj­tott. Felelősségteljes munkájuk­hoz mindannyiuknak további sok sikert, a magánéletükben jó egészséget, boldogságot kívá­nok - sok szeretettel. Germán Sándorné Csataszög Tankcsapda a körúton Egy építkezésnél rendjén való a közműbekötés, ami sokszor út­felbontással jár. De ahogyan a szolnoki Szántó körúton egy ilyen beavatkozás után a burkolatot „visszagyógyították”, nem merném szakmunkának nevezni. Még lépésben ráhajtva is nagyot zökken itt minden jármű, aki pedig - tapasztalatok hiányában - normál sebes­séggel megy át, bizonyára elharapja a nyelvét. Arra gondoltam, hogy az építtetőknek valószínű olcsóbb volt a barkácsmunka, ám tartok tőle, hogy a végén mégiscsak szakiparost kell hívniuk. Addig meg zötyögünk .. . (Kép és szöveg: Imre Lajos) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents