Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-23 / 95. szám

8 Kulturális panoráma 1994. április 23., szombat Sikerrel játsszák a mozik a róla készült filmet Gimnázium a Tisza partján - a Verseghyrő! ■ Ki is volt Oskar Schindler? Éveken keresztül a világ alig vett tudomást Oskar Schindlerröl. Bár készültek dokumentumfilmek életé­ről, Schindler története főleg a Schindlerjuden emlé­kezetében élt elevenen, akik hanyatló éveiben fel­váltva támogatták a háború után tönkrement üzletem bért. Oskar Schindler már hat éve meghalt, amikor egy javításra szoruló aktatáska és egy ausztráliai hitelkár­tya kiemelte a történelem sötétségéből. 1980 októberében Thomas Keneally ausztrál regényíró bevitte aktatáskáját egy Be­verly Hills-i bőröndboltba, amelynek egy Leopold Page nevű ember volt a tulajdonosa. Valamikor régen mint Poldek Pfeffenberg, Page az egyik munkás volt Schindler listáján. Miközben húsz percig vártak arra, hogy telefonon keresztül jóváhagyják Keneally ausztrál hitelkártya-tranzakcióját, Page elmesélte az írónak az egész történetet. Az évek során kü­lönböző íróknak és produce­reknek már sokszor elmondta, de Keneallyben végre rokon lélekre talált. Oskar Schindler 1908-ban született egy kis iparvárosban, Zwittauban, a Szudéta-vidé- ken, amely akkor az osztrák bi­rodalomhoz tartozott. Apjának mezőgazdaságigép- gyára volt, és Oskar mérnöknek tanult. Bár katolikusként nevelték, Oskar nem volt vallásos, és gyerekként gyakran játszott zsidó szomszédaival. Oskar, aki rajongott a mo­torversenyért, saját motorke­rékpárt csinált, és azzal ver­senyzett. Húszéves korában feleségül vette Emilie-t, egy farmer csendes lányát. Nem sokkal házasságuk után behív­ták katonának. Leszerelése után hazatért, és apjának kez­dett dolgozni. Gyáruk azonban áldozatul esett a harmincas évek gazdasági válságának, és Oskar üzletvezetőként helyez­kedett el egy elektromos társa­ságnál. Nagyon élvezte új munkáját, az utazást, az embe­rekkel és különösen a nőkkel való találkozást. Hogy köny- nyebben jusson megrendelé­sekhez, belépett a helyi náci pártba. 1939-ben, amikor Németor­szág lerohanta Lengyelorszá­got, Oskar elindult Krakkóba, hogy a jól jövedelmező hadi­üzletben alapozza meg vagyo­nát. Helyi náci kapcsolatai ré­vén átvett egy elkobzott zo- máncárugyárat, amely étkész­leteket és táborikonyha-árut gyártott a német hadsereg számára. Oskar kényelmesen beleil­leszkedett a krakkói életbe. Felesége, Emilie Moráviában maradt, ő pedig szeretők sorá­val vigasztalódott. Jól ment neki Krakkóban, kihasználta a különböző náci biztonsági erők körzeti vezetőinek barát­ságát és Amon Goeth, a közeli plaszowi kényszermunkatábor társaságát. A náci kapcsolatok révén biztosított szerződések hatalmas profitot hoztak neki. Oskar gyorsan megtanulta, ho­gyan kell a nácik által működ­tetett korrupt és kíméletlen rendszer keretein belül ügy­ködni, és tudta, hogy jó sze­rencséje érdekében hogyan manipulálja ezt a rendszert. Könyvelője, Itzhak Stem bá­torította, hogy zsidó munkáso­kat alkalmazzon, és így amint a hadiszerződések özönleni kezdtek, a létszám 45 főről több mint 250 főre növekedett. Amint folyamatosan szem­tanúja lett annak, hogy a krak­kói zsidók szórványos razzi­áknak és atrocitásoknak van­nak kitéve, a náci párttal való kapcsolata meglazult. A legb- rutálisabb akció az volt, ami­kor a nácik felszámolták a krakkói zsidónegyedet: Schindler látta, hogy a katonák kirángatják a családokat a la­kásaikból, és aki ellenáll, a helyszínen agyonlövik. A ná­cik nem akadályoztak senkit, hogy szemtanúja legyen ezek­nek a házak előtti kivégzések­nek. Beleértve azt a kis zsidó lányt is, aki skarlátvörös kabá­tot viselt. Ezeket a gyilkossá­gokat figyelve Schindler rájött, hogy ha nácik a gyerekek szeme láttára követik el bűntet­teiket, akkor biztosan azt is el­tervezték, hogy megölik szem­tanúkat is. Schindler ettől kezdve azon dolgozott Itzhak Stemnel, hogy annyi zsidót védjenek meg, amennyit csak lehetsé­ges. Emal iában háromszoro­sára nőtt a dolgozók száma, és valahányszor Plaszowban egy munkás közvetlen veszélybe került, Schindler feketepiaci árut adott áthelyezéséért. Amikor a nácik „végső megoldása” újabb stádiumba jutott, és magát Emaliát fenye­gette, Schindler arra használta vagyonát, hogy több mint 1100 munkást vásároljon, és elvigye őket Brinnlitz relatív biztonsá­gába, ahol ő és dolgozói kivár­ták a háború végét. A háború végén minden, amit Schindler birtokolt, elve­szett. Egy fillér nélkül maradt, és sohasem boldogult többé. A háború után feleségével együtt Argentínába emigrált, ahol farmerkedni kezdett. Tíz sikertelen év után otthagyta Emilie-t, és visszatért Német­országba. Élete hátralévő ré­szében „családja”, a Schindler­juden gondozta. 1961-ben Jeruzsálemben a Yad Vashem Múzeum, amely ápolja a holocaust emlékét, Oskar Schindler tiszteletére egy fát ültetett el az Igazak Sé­tányán, amelyet azoknak a nem zsidóknak szántak, akik a náci uralom idején segítettek a zsidóknak. Feleségének nem­rég adományozták ezt a kitün­tetést, és a férje tiszteletére ül­tetett fán most már a felesége neve is rajta van. Schindler 1974-ben halt meg. Kívánsága szerint Izrael­ben temették el, a Sión hegyén lévő katolikus temetőben, Je­ruzsálemben. A Schindler lis­tája sajátságos epilógusaként egy jelenetet forgattak a sírjá­nál, 128 Schindlerjuden rész­vételével, akiket a világ min­den tájáról hoztak oda, és jelen volt Emilie Schindler is. Jelenet a Schindler listája című filmből A hírnév, a hagyomány is kötelez Patinás épület a város szívében, a Tisza partján, megjelenésé­vel is tiszteletet parancsol. Akik lépcsőit koptatták - akár diák­ként, akár tanárként -, azoknak aligha kell bemutatni. Akik csak hírből ismerik, azok e szabálytalan iskolaportréból, mely a Verseghy Gimnázium jelenét, diákjainak friss eredményeit kí­vánja felvázolni, a hallottak eleven tartalommal telítődhetnek meg. Az intézet életéről Béres Jenő igazgató beszél, aki idestova 30 esztendőt tanított végig falai között, oktatván diákjait a ma­tematika és a fizika tudományára. De megszólalnak ketten azok közül is, akik eredményeikkel öregbítik a Verseghy hírnevét.- Az iskola valódi értéke minden esetben az oktatás mi­nőségében és eredményességé­ben rejlik - hangsúlyozza az igazgató, amikor az iskola munkájáról kérdezzük. Nálunk a reál tantárgyak, elsősorban a matematika és a fizika oktatása hagyományainkhoz híven ma­gas színvonalú.- Az iskola eredményességét nézve van változás az előző évekhez képest?- A tudással nincs gond, leg­feljebb annak írásbeli előadásá­val. Sajnos komoly problémák adódnak helyesírás terén, amit a felvételkor megíratott dolgoza­tok is bizonyítanak. A speciális matematikaosztályba felvételi­zők közül csak kevesen tudták hibátlanul megoldani a nyelvhe­lyességi feladatot. Ez nem kizá­rólag az iskolánkra jellemző, hanem nagyon is általános, majdnem mindenhol jelentkező probléma. Az olvasás és a he­lyesírás készség szintű elsajátí­tása érdekében igen komoly tennivalója van az iskoláknak.- A diákok hogyan szerepel­nek a tanulmányi versenyeken?- Szép János a fizika OKTV, illetve Szávai Gergely a mate­matika OKTV döntőjében van, ami annyit jelent mindketten az első húsz helyezés valamelyi­kére jogosultak. Egy tanulónk bejutott a biológia OKTV dön­tőjébe, valamint a nemrég meg­rendezett megyei irodalmi ver­senyen első helyezést ért el Bo­ros Ágnes negyedikes diákunk. Az eredményeket nézve, nincs szégyenkeznivalónk, annál is inkább nincs, mivel az ország első húsz iskolájának névsorába a Verseghy Gimnázium is beírta nevét.- Milyen a felsőoktatási in­tézményekbe felvételt nyert diá­kok aránya?- Tavaly hozzávetőleg 75 százalékos volt az arány. Ennek ellenére nem lehet abszolút mó­don megítélni, jónak vagy rossznak mondani bármit is, mert mindig az iskola régi ön­magához, hagyományaihoz, ér­tékeihez, hírnevéhez kell viszo­nyítani, a mércét és a célt ennek megfelelően kell felállítani. Kemény önkritika bár, de ehhez képest nagyon sok a tenniva­lónk. Elterjedt mostanában a kö­zépiskolás eredmények alapján való fölvétel, vagyis megméret­tetés nélkül sétálnak be a diákok a főiskola vagy egyetem falai közé, ami jelentősen torzítja az eredményeket. Nem megfelelő szintű fölkészültséggel is egye­temi polgárrá lehet válni. Sokan közülük azonban már az első félév folyamán kipotyognak. A korábbi évekhez képest, közel kétszer annyi gyereket kell föl­venni, ami ha a nyugati kerettel és a diplomások számával ösz- szevetjük, indokolt is, csak ná­lunk az ehhez szükséges felté­telrendszert felejtették el megte­remteni.- Elképzelhető, hogy a két tannyelvű iskolák sorához a Verseghy is csatlakozik?- Nem. Semmiképp, hiszen a matematikának és a fizikának olyannyira szigorú a nyelve­zete, hogy sok esetben magya­rul is nehéz pontosan és tömö­ren megfogalmazni úgy, hogy érthető és lényegre törő legyen. A fogalomalkotás mindenkép­pen magyar nyelvű kiegészítést igényel. Az viszont célunk, hogy mi­nél több diák a lehető legmaga­sabb szinten tanuljon meg ide­gen nyelven beszélni. Ennek érdekében nyelvvizsga-előké­szítőket szervezünk. Az én vé­leményem az, ha egy iskolában magas a nyelvvizsgával rendel­kező diákok száma, az valószí­nűleg nem az iskolai nyelvokta­tás érdeme, mert heti pár órá­ban, nagy létszámú csoportban nagyon nehéz idegen nyelvet elsajátítani. Ennek ellenére a negyedikes tanulóink több mint fele rendelkezik középfokú nyelvvizsgával.- A jövőt illetően milyen el­képzelések vannak?- Úgy néz ki, lassan kinövi iskolánk az épületet, ezért sze­retnénk a szomszédságunkban lévő pedagógusszálló épületét megkapni. Ez komoly segítsé­get jelentene. Számítástechnikai termet és nyelvi laborokat ren­deznénk be, de itt kapna helyet az ebédlő is. A felszabadult te­rületen hangulatos helyet sze­retnénk kialakítani, ahol lyukasórán el lehet üldögélni vagy tanulni, de elképzelhető az iskola muzeális értékeinek be­mutatása is egy kiállítás kereté­ben.- így érettségi tájékán mit le­het avagy kell üzenni a diákok­nak? '- Én azt vallom, hogy egy összefoglaló, nagyon komoly és intenzív munka kell az érettsé­gihez és a felvételihez egyaránt, mert ha ez elmarad, elvitte az ördög, akármilyen tantárgyról legyen is szó. „Mindenben van valami ámulatba ejtő” Rokonszenves ifjú hölgy ül velem szemben, Boros Agnes, az elmúlt hét végén, a közgaz­dasági szakközépiskolában megrendezett megyei irodalmi verseny első helyezettje. Szava­iból gyorsan kiderül: esetében szerénység és tudás nagyon jól megférnek együtt.-Hogyan jutottál a döntőbe?- Az iskolában megírt írás­beli alapján jutottunk be, a Ver- seghyből összesen heten. Húsz, előre megadott tételből kellett felkészülni. Azt hiszem, szeren­csém is volt, mivel számomra kedves témát, a XX. század emberét veszélyeztető világot, az értékek pusztulását kellett bemutatnom néhány világiro­dalmi alkotás tükrében.- Ténylegesen?- Camus Közönye, Kafka Átváltozása és Becket Godot-ra várva című munkája alapján. Szerencsére ezt a témát nemrég tárgyaltuk az órán. Hasznos és tanulságos volt a verseny, egy kicsit kipróbálhattam magam, tudok-e folyamatosan beszélni egy adott témáról, amikor há­rom ember ül velem szemben.- Az irodalmon belül van kedvenc területed?- Ez nagyon furcsa dolog. Mindig csodáltam Valkó tanár urat, hogyan tud beszélni, mi­lyen lelkesedéssel mindenről. Most, amikor komolyan és mé­lyebben foglalkozom vele, lá­tom, mindenben van valami ámulatba ejtő. Amiről eddig úgy gondoltam, távol áll tőlem, arról kiderült, meglepően mo­dem és örök értéket képvisel, legyen az az ókor, középkor akár a XX. század irodalma.- írással is próbálkoztál?- Verseket írok, néha novel­lát is, de van, amit nem mutat­nék meg senkinek.- Tanulmányi eredményed?- Eddig kitűnő voltam, de ezt nem kell megírni.- Nyelvekkel hogy állsz?- Angolból középfokú nyelvvizsgám van, ezenkívül franciát tanulok.- Ha értesülésem nem csal, a képzőművészet is érdekel.- A művészet minden ága ér­dekel, csak sajnos lehetőség nincs rá, vagy csak nagyon ke­vés, hogy az ember kipróbálja önmagát minden területen.- A kerékpárosszobrod törté­netét elmesélnéd?- Igen - közben nagyot ne­vet. Egyik osztálytársamnak csináltam papírzsebkendőből, egy kis ragasztóval és festékkel fűszerezve.- Mi leszel, ha nagy leszel?- Erre igazán nem tudok még választ adni. Ez nekem is kér­dés. Egy biztos, valamilyen formában az irodalommal sze­retnék foglalkozni, ezért is je­lentkeztem a JATE magyar sza­kára.- Mivel kitűnő vagy, felvételi nélkül is bekerülhettél volna egyetemre?- Bevallom, ez meg sem for­dult a fejemben, lehetséges, ez a nehezebb út, de mindenképpen Szegeden szeretnék tanulni, a József Attila Tudományegye- temre pedig nincs felvételimen­tesség.- Mit csinálnál legszíveseb­ben?- Most úgy érzem, tanítani nem szeretnék. Sok minden ér­dekel: színház, esztétika, fotó­zás, művészetek, idegen nyel­vek, a reál tárgyakkal is elfog- lalkozgatok. Idővel, remélem, minden kiforrja magát. A matematika és a fizika a mindene Szép János az OKTV döntőjére készül Szép János barátságos, vidám fiatalember, meg is van az oka rá, hiszen a fizika OKTV döntő­jének egyik főszereplője. Ami­kor belépünk hozzá, épp a mé­rési gyakorlatokat gyűri. Kiváló matematikából és fizikából, ámbár mindenáron megpróbál meggyőzni az ellenkezőjéről.- Talán az volt a szerencsém, hogy az idén már húsz embert hívtak be, nem tíz-egynéhányat, mint az elmúlt években, talán emiatt jutottam be. A döntő egy mérési forduló lesz, ahol sze­retnék jól szerepelni, mivel ak­kor csak matematikából kell felvételiznem.- Hova jelentkeztél?- Az ELTE-re, matematika­fizika szakra, ami egyébként ta­nári szak. A kutatómunka is ér­dekel, de valószínűleg a tanítás­tól sem zárkóznék el.- Mivel foglalkozol még szí­vesen?- Sok minden érdekel, próbá­lok nyitott lenni, sok mindent csinálni, amennyire az időm engedi. Elég régóta sakkozom versenyszerűen. Az OB II-ben, Szolnok csapatában játszom. Három éve nyerjük zsinórban a megyei középiskolás csapatbaj­nokságot és az idén is sikerült bejutnunk az országos döntőbe. Számítástechnikával is szeret­nék komolyabban foglalkozni, de valahogy a 24 óra mindig kevésnek bizonyul.-Hobbid?- A gimnáziummal párhuza­mosan kezdtem a zeneiskolát, vagyis négy éve tanulok gitá­rozni. Elvileg 6 éves az iskola, nem tudom, a felvételi után hogy lesz, de szeretném elvé­gezni. rji - Olyan jól gitározol, mint ahogyan most mérsz?- Nem. Nem. Csak nagyon amatőr szinten. Négy év alatt nem is lehet igazán megtanulni. Egyébként a zenében majdnem mindent szeretek, de mostaná­ban főként komolyzenét hallga­tok.- Sport?- Valahogy kimaradt az éle­temből, de ígérem, amint lehet bepótolom. Viszont sokáig tán­coltam a Corvinka együttesé­ben, ami elég komoly mozgást igényelt. Ahogy ezt meséli, végig ne­vet, és közben rendületlenül mér. Egyébként a speciális ma­tematikaosztály tanulójaként ki­tűnővel vette az akadályokat. Oroszból középfokú nyelvvizs­gát tett, és hamarosan angolból is, szeretné megszerezni ugyan­ezt. Ha ereményeiről kérdez­zük, szabadkozik, nem szívesen beszél róla, de az biztos, min­den esélye megvan a jó szerep­lésre. * * * Patinás épület a város szí­vében, a Tisza partján, nem­csak megjelenésével, a benne végzett munkával is tiszteletre méltó. -tbg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents