Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-23 / 95. szám
Jó reggelt, búbánat! J..JS. Tavasz volt, harsogó. Száz ágra sütött a nap, az égen egymást kergették a bárányfelhők, madarak suhantak a levegőben. Mindent elárasztott, átjárt egy fergeteges életöröm. Csak én ültem magamba roskadtan, összetörtén a félhomályos szobában, és a fejemben következetes monotóniával egyre csak az kattogott: Nem, ez nem lehet. Ilyesmi nem történhet meg. Ilyen gonoszság nem létezik. S közben tudtam, hogy hiába ellenkezem. Minden ellenálló gondolatra pörölyként csap le a megfellebbezhetetlen tény, a valóság, a megtapasztalt, átélt események. Úgy éreztem, nem bírom ki. így nem akarom ezt a világot! Egy világot, amelynek talapzata önzés, hazugságból, csalásból épülnek a falai, és elárulásokból, kijátszásokból, kétszínűségből ácsolt a tető. Ember emberben nem bízhat, évtizedes kapcsolatokban egyszer csak arra döbben az egyik, hogy társa acsargó hiénává változott, s a torkának készül ugrani. Védje magát? Vagy meneküljön? Ha szembefordul, csattogó, véres fogsorokkal nem ugyanolyan lesz ő maga is? Ha visszahúzódik, ha enged, nem ad-e föl valami nagyon fontosat? Az igazságot. A hitet, hogy az erőszak, a kíméletlenség nem vezethet győzelemre. Feladni? Elismerni, hogy nincs merészség, energia a küzdelemhez? Eliszkolni, megbújni a bozótosban, átengedni a teret? De meddig? Hol áll meg a nyomuló ellen? Marad-e hely a nap alatt? Száraz, égő szemekkel bámultam a semmit. A falak körbefogtak, fojtogattak, a jól ismert, kedves tárgyak rideg közönnyel hallgattak körülöttem. Ki innen! Be a kocsiba! Fordulj, pördülj, világ! Már Budapest határában jártam, aztán vissza őrült iramban Szarvasig. Végre olvadni kezdett bennem a jeges rémület, feltört belőlem a sírás. Már nem láttam a köny- nyektől az utat, bekanyarodtam egy bokroktól övezett, csöndes parkolóba, s hagytam, hadd rázzon a zokogás. Talán percek vagy órák teltek el? Nem tudom. Mikor kitisztuló szemekkel végül felnéztem, előttem egy kocsi szélvédője csillogott, s az üvegen nagy piros betűkkel az állt: Jó reggelt, búbánat! Elnevettem magam. Tudtam, nekem szól ez az üzenet. Az oktondi, búbánatos fejemnek, könnytől masza- tos arcomnak, vöröslő orromnak. Nekem, aki nem veszem észre, hogy virágzik az orgona, megcsillan a fény a kavicsok sima oldalán, nyújtóznak a házak a melegben, a fák lombja derűsen bólogat, csicseregnek a madarak, békésen kondul a déli harangszó ... Harsog az élet. Mi hát a baj?! Hihetetlen történetek Szabálytalan portré(k) Már nem akartam megtartani „Pedig a hosszú póráz jobban enged, a rövid elszakad” Korábban írtunk arról tréfás formában, miképpen szabaduljunk meg életünk párjától, majd következett az újabb cikk: mi módon tartsuk, tarthatjuk meg az embert. Igen ám, de a recept vagy sikerül, vagy nem. 27 éves, csinos ifjú hölgyünk elmondja élete eddigi történetét, amikor nagy-nagy szerelmét, gyereke apját már nem akarta megtartani. „Tizenkilenc évesen hozott össze vele a sors, ő pár évvel idősebb volt. Tetőtől talpig belehabarodtam, tulajdonképpen az első, komoly szerelmem volt. Főiskolára jártunk mindketten, és évet ismételt értem. Hogy mi fogott meg benne? Annyira más volt, mint a többi: kihívó, lezser, laza, a szabályokat félretette, félrerúgta. Talán később ezért is szakítottunk, de nem megyek a dolgok elébe. Együtt diplomáztunk, dolgoztunk éjjel-nappal. így telt el vagy három év. Időközben neki másik munkahelye lett, és egyre több szabad időt követelt magának. Egy határig elviseltem, mert úgy voltam vele: a hosszú póráz jobban enged, a rövid elszakad. A végén azután már póráz sem volt: ha a kedve úgy alakult, hazajött, ha nem, üres maradt az ágya. Megszületett a lányunk, bíztam abban, helyrejön a kapcsolatunk. De bizony keservesen csalódtam, mert azt vallotta, azért vagyok gyesen, hogy törődjek a gyerekkel. Ez azután addig fajult, annyit sem segített, hogy elmenjek a fodrászhoz. Az én mércém szerint, ha egy nő egy férfihez köti az életét, három szempont vezérli. Az egyik az anyagi biztonság, a másik a szex, a szerelem, a harmadik, vajon milyen apja lesz majd a gyereknek, gyerekeinknek. Most már bevallhatom, mindháromból nullát adok neki. Mondom, nullát és nem egyest. Kezdem az anyagival: ez katasztrofálissá vált. Kapott pénzt, és sokat eljátszott belőle, pedig az nagyon kellett volna az én szolid, kicsi gyesemhez. Volt egy olyan év is, amikor nem adott haza egy forintot sem. Miközben fizetni kellett a kölcsönöket, az OTP-t. Manipulációkra kényszerültem, ez nem volt tisztességtelen, csak éppen kínos, hogy halasztást, azután megint halasztást kérjek. A szex is nullává redukálódott. 165 centi vagyok, hamarosan ismét 53 kiló lettem, szóval leadtam a pluszt. Mégsem kellettem neki, arra gondoltam, fogott magának valakit, amíg engem lekötött a kicsi. Hiszen a szüleim már meghaltak, nem is Szolnokon, máshol éltek, itt a férjemen kívül nem volt senkim, senkink. Azt mondta, nem az alakommal, a testemmel van baja, hanem a fejemmel, a gondolataimmal, azt nem tudja elviselni. Bevallom, ekkor már veszekedtem vele. Hittem, valahol titkon reméltem: talán minden jóra fordul. Evekig nem akartam válni, mert az ő szülei is elváltak, az enyém is, és akár bevalljuk, akár nem, mi sérült családban nőttünk fel. Nem ezt szántam magamnak, a gyerekemnek, a gyerekeinknek, mert saját bőrömön tapasztaltam, mit jelent ez. Azután, amikor egy vasat sem adott, a gyerek sem érdekelte, és az ágyban sem keresett meg, hosszú, nagyon hosszú, hároméves vívódás után én adtam be a válást. Fél évig egyezkedtünk előtte, így húsz perc után ismét a magam ura lettem. Azóta eltelt egy kis idő. Ő iszik, egyre többet. Annyira sem volt képes, hogy más nőt szerezzen magának. Kit okolok ezért a kudarcért? Nézze, rosszul választottam. Ezúton üzenem neki, meg ne tegye, hogy még egyszer valakinek a férje legyen! Ne tegye boldogtalanná. Ahogy mondják, nagyon jól elvan ő így is. Annyi, de annyi szakmába, hivatalba, mindenbe belekezdett már, de egy idő után mindig, mindenben csődöt mondott. Márpedig egy házasság, a gyereknevelés nem három- vagy hatéves program, egyetlen nő életében sem. Hogy velem mi történt? Köszönöm, élek. Elcseréltük a lakást, és egy kisebben élek a lányommal. Van egy barátom, és semmi, de semmi hosszú távú tervem nincs. Egyelőre. Remélem, később azért lesz, mert mint korábban említettem, még jóval innen vagyok a harmincon is.” Elmondta: egy 27 éves elvált fiatalasszony Lejegyezte: D. Szabó Miklós etecfiÉKDw Bermuda Grillcsirke Háromszög alakú Éjszakai mulastrandnadrág. tokban forgolódó, melyről a kutatók harapni való ifjú bebizonyították, hölgy. Egész este hogy semmivel sem kenni kell, hogy lignyel el többet, mint ^ a fecske. megpuhuljon. so*^ OrvOsszemmel Ottilia 8 hetes terhes, 42 éves. Első házasságából 22 éves, főiskolás nagylánya és 18 éves, érettségire készülő fia van. Három éve házasodott ösz- sze Imrével, akivel nagyon szeretik egymást. Imre 35 éves elvált ember, gyermeke előző házasságából nem született. Együtt keresték fel tanácsadónkat. Imre nagyon szereti fogadott gyermekeit, de mivel azok rövidesen elhagyják a közös otthont, ragaszkodik a gyermekhez, melyet Ottilia nem akar megtagadni tőle, de fél, bizonytalan a terhességvállalás és a szülés esetleges kockázata miatt. A 35-40 éves nők tapasztalatunk szerint elfogadják a pre- natális diagnosztikát (szülés előtti kromoszómameghatározást), de egy részük nehezen veszi tudomásul azt a kockázatot, amelynek magát, illetve a magzatot kiteszi. Más esetekben gyakran kiérezhető az ilyen korosztályhoz tartozó terhesekkel folytatott beszélgetésekből, úgy gondolják, 40 évesen szülni egyenlő azzal, hogy a gyermek genetikai betegséggel jöhet világra. A prenatális diagnosztika tehát kétoldalú. Egyrészt hangsúlyozza az életkor jelentőségét, s ez egy nő számára ilyenkor már kényes kérdés, másrészt felment a felelősségtől, hogy nem egészséges gyermeket hozzanak világra. Részben ez a paradox helyzet magyarázza például azt, hogy ezek a nők nem szívesen mondják el másoknak, hogy igénybe vették ezt a vizsgálatot. Ha elmondják, ez beismerése annak, hogy 40 évesek, hogy ilyenkor gyermeket várni már nem is olyan egyszerű, és hogy nincs messze az az idő, amikor a fogamzás már nem lehetséges természetes úton. Az utolsó lehetőség, az utolsó alkalom gondolata szinte minden ilyen korú nőben megfogalmazódik. Szorongásuk nemegyszer a menopauza, az elmúlás, a halál képzetével is kapcsolatos. A szülőképes kor adott, de a szülés vállalása mostanában gyakran kitolódik az egyre több felbomló házasság, az új kapcsolatok, a rossz szociális körülmények miatt. Ottíliánál elvégezték a magzatbolyhból vett mintából a kromoszómaanalízist. Az utód kromoszómaszerelvénye egészséges, sőt azt is tudjuk, hogy 46 XY, vagyis kisfiú lesz a közös gyermek. Ottilia most már megnyugodva, önbizalommal telve, örömmel várja gyermekét. Dr. Mosonyi Attila Jogi jo-jó Az aláírás az aláírás Az előző Jogi jo-jónk- ban közölt esetről egyöntetű olvasóink véleménye: fizessen a biztosító! Mint ismertettük, Sára 1993. január 10-én CSÉB 150-es biztosítást kötött a biztosítóval. A biztosítási szerződést aláírta, ezt követően rendszeresen fizette a 150 forintot havonta. Ennek ellenére 1993. augusztus 25-én bekövetkezett halála után a biztosító nem adta át férjének, mint kedvezményezettnek járó 120.000 forintot, arra hivatkozva, hogy Sára analfabéta volt, így a vele megkötött szerződés érvénytelen. Németh Mi- hályné olvasónk az esettel kapcsolatban a következőket írta: .Jogosnak tartom, hogy Sára férje bírósághoz fordult a biztosítási szerződés után járó 120 ezer forint megfizetése végett, mert a biztosítási szerződést érvényesnek tartom. A szerződést megkötő „analfabéta” a nevét segítség nélkül le tudta írni a vele biztosítást kötő biztosítási megbízott előtt, amit ő elfogadott, és érvényesnek is tartotta a biztosító, mivel havonta be is szedte a 150 forintos biztosítási díjakat. Még akkor is érvényesnek tartanám, ha aláírás helyett csak kettő db keresztet tett volna a biztosítást megkötő feleség, mert a biztosítási szabályzatot elsősorban a biztosítási ügyintézőnek kell ismernie, és ilyenkor köteles felhívni a figyelmét a biztosítást megkötő személynek, hogy esetében a biztosítási szabályzat közokiratba foglalást ír elő. Szerződése csak így válik érvényessé. A biztosítás megkötésekor a biztosító ügyintézője mulasztást követett el, nem járt el kellő körültekintéssel, így annak következményeit a biztosítónak kell viselnie! A férj, mint kedvezményezett, jogosan kéri a 120 ezer forint megfizetését.” Minden kérdésre dupla felelet Cél a bajnoki cím Már hogyne lenne dupla a válasz, amikor a ■ kérdezettből is kettő van. Az egyik Dobos Róbert, aki 1973. április 26-án látta meg a napvilágot, a másik Dobos Henrik, aki a változatosság kedvéért ugyanezen a napon érkezett. Igaz, négy perccel később, így noha ikrek, ő az öcs- kös. Különös ismertetőjelük, hogy ketten együtt 180 kilók, testvériesen, pontosan megosztva, fele ide, fele oda. Kilóra, dekára pontosan, ahogy egy jó testvérpárhoz illik.- Mindenben megegyezik az ízlésetek? Róbert: - Majdnem mindenben. Henrik: - Azért a nők külön kategória.- Miben különböztök? Már úgy értem, külsőleg. Róbert: - Nekem hosszabb a hajam. Henrik: - Az enyém simuló- sabb, nem fújja annyira a szél. Azután a bal fülemben két hónapja fülbevalót hordok.- Nem kevernek össze benneteket? Róbert: - Mivel egyforma a ruhánk, előfordul, hogy a volt osztálytársai, haverjai azt hiszik, én vagyok ő. Megy a szöveg, de nem állítom le őket, mert szentül hiszik, Henrik vagyok. Henrik: - Nekem is sokszor úgy köszönnek: szia, Robi!- Beszéljetek egymásról! Róbert: - Henrik agresszívebb nálam. Akkor mérges, ha én jobb vagyok nála. Mondjuk jól pózolok. Erre begurul, és otthagy. Henrik: - Nem olyan komoly az. Robi jó edzőtárs. Ha mondjuk én 200 kilóval a vállamon guggolok, ő is ezt csinálja. így aztán nem csak riválisok vagyunk, de erőt is adunk egymásnak.- Hol tanultatok? Róbert: - A Rákóczi úti általánosba jártunk Szolnokon, majd villanyszerelő-szakmát szereztem a 605-ben. Henrik: - Az eleje nekem is ugyanaz, a vége úgy más, hogy én pedig központifűtés-szerelő lettem.- Testépítőik vagytok, látszik. Milyen sikerekkel dicsekedhettek? Róbert: - Országos junior minősítő versenyen aranyjelvényesek lettünk. Így indulhatunk a magyar bajnokság döntőjében.- Csúnya kérdés: ki nyer? Henrik: - Legutóbb Robi megelőzött 4,9 ponttal. Róbert: - Jobb volt a bőrszínem.- Ezt minek köszönheted? Róbert: - A barátnőmnek, aki két napig háromóránként kenegetett barnítóval. Henrik: - Az én barátnőm nem ért rá ennyire, mert dolgozott. Fakóbb, fehérebb is voltam.- Edzés? Róbert: - Naponta két és fél óra, hetente hat alkalommal. Erő is van, mert a 180 kilót kétszer kinyomom fekve. Henrik: - Én is kinyomom ugyanezt kétszer. A célunk: minél jobban szerepelni az országos magyar bajnokságon május 21-én Sopronban.- Az étrend szigorú? Róbert: - Hajjaj! Tudni kell, mit ehet az ember. Sok szénhidrátot, főtt krumplit, banánt. Henrik: - Húst párolt csirkemell, hal formájában.- A szexet se hallgassátok el. Tilos, nem tilos? Róbert: - Hétvégeken lehet, de a verseny előtt nem. Henrik: - Pontosabban két héttel előtte már semmi.- Mit mond a szívetek választottja? Róbert: - Megérti. Henrik: - Az enyém nem mindig érti meg.- További célotok? Róbert: - Még fel kellene szednünk 3-4 kiló színtiszta izmot. Henrik: - Nálam is ez a helyzet.- Féltek valakitől, valamitől? Róbert: - Kikezdeni nem szoktak velünk, gondolom, a képről kitűnik, hogy miért nem. Félni a kutyáktól félek, meg a sérüléstől. Henrik: - Én megfordítom: a sérüléstől, de a kutyákat sem kedvelem. Tény, nem mellébeszélés: a Dobos ikrek a testépítő-seregszemlén 90 kilogrammban országos elsőségre, ha úgy tetszik, bajnokságra törnek. Aki segíteni szeretne nekik, szívesen vennének bármilyen támogatást, elvégre a sport, a táplálkozás nem olcsó dolog. Cserében reklámoznák a céget, kft.-t, vállalatot, bt.-t, bármit. Minden érdeklődést köszönettel vesznek a 375-813-as szolnoki telefonszámon. D. Sz. M. (Fotó: Bakos Judit) UGYE GOMJA LESZ RA, HOGY GONDOLJON A GOMUZORE?! >
