Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-09 / 83. szám

Boldogság­kergetők Régen, nagyon régen lát­tam egy színdarabot, ami­nek az volt a címe, hogy „A kék madár”, amely a bol­dogságot szimbolizálta. Nem sok maradt meg ben­nem a cselekményből és a mondanivalóból, csupán annyira emlékszem, hogy a kék madár egy gyönyörű kék színű fényes gömb volt. Ide-oda „szálldosott” a színpadon, és hiába kapkod­tak utána a szereplők, seho­gyan sem tudták elfogni. Akkoriban persze még igen egyszerű szempontok alapján értékeltem a világ eseményeit. Öt évem ta­pasztalataiból mindössze annyira futotta, hogy ádáz módon küzdjek a tulajdo­nomért, amit leginkább az édességek birtoklása terén gyakoroltam, és zokon ve­gyem, ha az oviban a napos aznap nem énelém teszi a szép recés poharat. Ha felnőtt fejjel nem em­lékeznék a szívszorongató érzésre, ami a mellőzött­ségből fakadt, el nem tud­nám képzelni, mi a csudáért fontos annyira, hogy sima avagy bordázott az ivó­edény oldala. így azonban cseppet sem csodálkozom akkori szomorúságomon. Az aprónép körében felért éz égy olyan kudarccal, mint a felnőttek között egy másnak adott fizetésemelés, jutalom, előléptetés, vagy éppen az, hogy más nem, de jómagunk munkanélkülivé váltunk. Tulajdonképpen arról ju­tott eszembe az egész, hogy széttekintve magam körül, valahogy csupa „boldog- ságkergetőt” látok. Min­denki egyfolytában lohol, tülekszik, kapadozik a kék madár után, s amikor azt hi­szi, hopp! megvan! Huss! Az már el is röppent a kezé­ből. Pedig igazán nem is a „boldogsághozókkal”, tár­gyakkal, személyekkel, ér­zelmekkel van a baj, hanem velünk. Ha úgy gondolkoznánk, mint a bölcs öreg, aki mi­után elveszett egy szem lova, és az egész szomszéd­ság őt sajnálta a vesztesé­gért, azt mondta, nem baj. Pár hét múlva megkerült a ló, de nem egyedül, hanem egy egész csapat vadlovat hozva magával. Most aztán örvendeztek az emberek, mekkora szerencse! Az öregnek egy szava sem volt. Alig telt el egy hét, a fia le­esett az egyik ló hátáról, kezét-lábát törte. Sopánkod­tak a rokonok, ismerősök, mekkora szerencsétlenség! De az öreg semmit sem szólt. Alig érkezett el az új esztendő, kitört a háború, a faluból elvittek minden fia­talt, csak az öreg fiát nem, mert még mindig az ágyat nyomta. Megint lelkendez­tek körülötte, milyen jó, hogy így történt, de ő ismét csak hallgatott. Szóval, ha úgy gondol­koznánk, mint ő, már nem is hajkurásznánk azt a csalárd kék madarat. Tudnánk, hogy semmi sem igazán jó vagy rossz. Mindegyikben van ebből is, abból is egy kicsi. Kár vesződni olyan dolgokkal, hogy boldogság vagy boldogtalanság. Ahogy egy másik madár mondja: kár. (/tU. fi&r&fe-— JOGI JO-JÓ A végkielégítés A végkielégítés jogintézmé­nyét az 1992. évi XXII. tv., a Munka törvénykönyve vezette be. A végkielégítés minimális mértékét szintén a Munka tör­vénykönyve határozza meg. Kol­lektív szerződés, illetve munka- szerződés is rendelkezhet külön a végkielégítésről, de azok csak a Munka törvénykönyvénél (Mt.) kedvezőbben. A végkielégítés mértéke az Mt. 95. paragrafus (4.) bekezdése szerint a munkáltatónál munkavi­szonyban töltött idő függvénye, legalább 3 évi munkaviszony ese­tén egyhavi, legalább 5 év esetén kéthavi, legalább 10 év esetén há­romhavi, legalább 15 év esetén négyhavi, legalább 20 év esetén öthavi, legalább 25 év esetén hat­havi átlagkereset összege. Végkielégítésre a munkaválla­lónak akkor van lehetősége, joga, ha a munkaviszony a munkáltató rendes felmondása folytán szűnik meg, vagy a munkáltató jogutód nélkül szűnik meg - feltéve, hogy erre az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül kerül sor - a végkielégítés mér­téke további 3 havi átlagkereset összegével emelkedik. Jár a végkielégítés a munkavál­laló rendkívüli felmondása esetén is abban az esetben, ha a felmon­dás megalapozott. (Mt. 96. parag­rafus (6.) bek.) Ezt a megalapo­zottságot a Munkaügyi Bíróság állapítja meg abban az esetben, ha a munkavállaló rendkívüli felmondását a munkáltató nem fogadja el. Ha a munkáltató a munkavál­laló jogviszonyát jogellenesen szüntette meg és azt a Munka­ügyi Bíróság megállapítja, ak­kor ha a munkavállaló azt kéri, hogy a munkáltató foglalkoztassa tovább eredeti munkakörében, akkor meg kell téríteni elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát, valamint azt a kárát, ami más­honnan nem térült meg. Ameny- nyiben a munkáltató kérelmére a Munkaügyi Bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munka­körbe történő visszahelyezését, a munkavállalónak a rendes fel­mondás esetén járó végkielégítés kétszeresét kell megtéríteni. Ab­ban az esetben, ha rendes fel­mondás esetén nem járna a mun­kavállaló részére végkielégítés, és a munkáltató részéről jogelle­nes felmondás történt, akkor egyhavi átlagkeresetének kétsze­res összege illeti meg. Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató jogellenes rendkívüli felmondása folytán szűnik meg, a munkavál­lalót megilleti a rendes felmondás esetén járó végkielégítés, a fel­mentési időre járó átlagkereset és a jogellenességet megállapító ha­tározat jogerőre emelkedéséig járó átlagkereset, meg nem térült kár, és amennyiben nem kéri az eredeti munkakörbe való vissza­helyezését, a rendes felmondás esetén járó végkielégítés kétsze­rese. Fontos körülmény a végkielé­gítés szempontjából az, hogy az áthelyezéssel áthozott időket nem lehet figyelembe venni. A munkavállaló szempontjá­ból fontos körülmény, a munka- viszony megszűnésével kapcso­latban a végkielégítés vonatkozá­sában az adóvonzat. A végkielé­gítést mint jövedelmet személyi jövedelemadó terheli. Az ossz éves jövedelem megállapítása so­rán a törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek egy hónapra eső részét legalább any- nyiszor kell figyelembe venni, ahány hónap a munkaviszony megszűnésétől a tárgyi adóév vé­géig még hátravan. A munkáltató szempontjából a végkielégítés költségként keze­lendő. A törvényben meghatáro­zott mértékben juttatott végkielé­gítés vonatkozásában társada­lombiztosítási vonzat nincsen, csak az azon felül adott összeg­nek. A végkielégítést terheli to­vábbá a munkaadói és munkavál­lalói járulék, mivel az keresetnek minősül. Dr. Mosonyi Csaba OrvOsszemmel Piroska 20 éves, egy éve fér­jezett. Nagy örömet jelentett a családban, amikor terhessége kiderült. Nővére szívesen el­látta tanácsokkal mint első gyermekét váró „kisterhest”, >gy gyakran találkozott nő­vére kislányával is. A gyer­meken az utóbbi napokban a rózsahimlő tüneteit fedezték fel. Piroska orvoshoz fordult, mi a teendője ebben az eset­ben. Nem emlékezett, hogy gyermekkorában átesett-e a betegségen. A rózsahimlő vagy rubeola a gyermek- és felnőttkorban gya­korlatilag veszélytelen megbe­tegedés, de terhességben más a helyzet! A kórt okozó vírus ká­rosítja az embriót vagy a mag­zatot, így gyakran genetikai ta­nácsadási szituáció, amikor ró- zsahimlő-érintettségben kell nyilatkoznunk a magzati árta­lom kockázatáról. Jóllehet a ru­beolavírus teratogén (magzat­károsító) tulajdonsága közel 50 éve ismert, ennek ellenére az ál­tala okozott tünetegyüttes megelőzése napjainkban sem tekinthető megoldottnak. A terhesség első harmadában (első 12-14 hét) bekövetkezett fertőzés esetén a vírus csaknem mindig megfertőzi a magzatot is, és az első hetekben elhalálo­zást okozhat. Ha az embrió/magzat nem pusztul el, akkor az esetek felé­ben születéskor a szerológiai (vérvizsgálat) reakció pozitív, és a fertőzésen ekkor átesett terhesek 20-25 százalékában a veleszületett rubeola-tünet- együttes változó súlyosságú megjelenésére lehet számítani. Legfőképpen a szem (szürkehá­lyog, zöldhályog és egyéb be­tegségek), a szív (sövénydefek­tus, billentyűdefektusok, súlyos szívfejlődési zavarok) és a köz­ponti idegrendszer (süketség, kisfejűség, szellemi visszama­radottság) érintett. De gyakori még a máj, a tüdők és a csontok betegségei is, melyek inkább gyulladásos jellegűek, és a ter­hesség 10. hete utáni fertőzés­kor következnek be. Sajnos az is bizonyított, hogy még a ké­sőbb bekövetkező (12-20. hét közötti) fertőződés is növeke­désben visszamaradást és hal­láskárosodást okozhat. A beteg gyermekek egy része meghal, másik részük változó mértékben sérült marad. Jelen­leg más lehetőség nem lévén, azokat a terhességeket, melyek a kritikus időszakban a vírussal fertőződtek, megszakítjuk. Lé­vén, hogy ilyen károsodási koc­kázatot sem az épeszű szülő, sem az orvos nem vállal fel. A másik lehetőség - de ez csak a jövő zenéje -, ha minden nőt már a teherbe esés előtt immu­nizálunk a vírussal szemben. Piroska terhességének to­vábbi sorsa a szerológiai vizs­gálattól függ. Dr. Mosonyi Attila A misszionárius­szabály A reklámcél szente­síti a reklámeszközt. Folyománya: A misszionárius A rádiórel működési A szó elszáll, az áru megmarad. Hihetetlen történet Stop! Van olyan közmondás, hogy a kockázat az élet sója? Nincs? No, mindegy. Én így gondol­tam. Ezért aztán ezekben a rab- lásos-gyilkosságos időkben is felvettem a stoposokat. Jó. Be­vallom, megnéztem, véko­nyabb dongájú-e nálam a le­gény, és ez rendre így volt, mert mióta abbahagytam a fo­cit, százon felül mutat a mázsa. Ha meg leányzó volt az út szé­lén álldogáló, hát mi bajom le­hetett? Legföljebb elcsavarják a fejem, de az is kizárt egy ötve­nes agglegény esetében. Nemrégiben, már hosszú, magányosan töltött kilométe­rekkel a hátam mögött egy ele­gánsan öltözött, meglehetősen koros hölgyre lettem figyelmes, aki bőszen integetett az autó­soknak. Örültem neki, már ép­pen kezdtem elálmosodni, fél­tem, elalszom a volánnál. A nők bőbeszédűek - gondoltam -, jól eldiskurálunk az úton. Megálltam:- Hova tetszik?- Jó nekem arra, amerre maga megy - felelte. Ezen kicsit elcsodálkoztam, de úgy véltem, az út melletti legközelebbi településig megy, azért ilyen magabiztos. Be­szállt, elhelyezkedett mellettem az ülésen. Kis ideig hallgatott, aztán belekezdett a közlekedési nehézségek taglalásába, majd szomorú életének szomorú eseményeit ecsetelte. Csak sej­tettem, hogy ez a téma, erre le­hetett következtetni a rezignált hanghordozásból, a szipogás- ból, az előkotorászott zsebken­dők gyűrögetéséből. Nem győztem átkozni ma­gam, amiért pont egy ilyen utast kellett kifognom, amikor váratlan esemény történt. A hölgy halkan, de határo­zottan mondott valamit, minek hatására akkorát rántottam a kormányon, hogy majdnem összeütköztem a szemből jövő Ladával.- Nincs kedved egy .. ,-hez? - ismételte meg újra.- Nincs! - feleltem dühösen. Ő pedig elmesélte, milyen rosszul megy mostanában a bolt, nincs fizetőképes kereslet, lám, velem is milyen rosszul járt, pedig én egy rendes pali­nak látszom, legalább egy üzle­tet tető alá hozhatott volna, de így most már semmi esély, el­vittem a szerencséjét. Mondta, és mondta... Én meg a sebességváltóhoz sem mertem hozzányúlni, ne­hogy közeledésnek vélje, és megfogadtam, soha, de soha többet, bár legyen az élet sója, ennyit nem kockáztatok. Szabálytalan portré Út a „hajladozó fenyőtől” Haluska András a polgármes­teri hivatal védelmi referense. Ez sem akármilyen foglalkozás, de ami őt igazán érdekessé te­szi, az a sportág, amelyet űz. A karate egyik sajátos stílusirány­zatát műveli, a Shito Ryut. Szolnokon ő tette ismertté ezt az irányzatot, jómaga Miskol­con ismerkedett meg vele, ahol iskoláit végezte.- Mikor és milyen céllal jöttél városunkba?- 1985 óta élek itt. Tanulni jöttem, felvételt nyertem a Re­pülőműszaki Főiskolára. A dip­loma megszerzése után repülő­gép-üzemeltető mérnökként dolgoztam a repülőtéren 1993-ig.- Azt már mondtad, hogy kö­zépiskolás éveid alatt szegődtél a Shito Ryu hívévé, de hogyan sikerült itt, Szolnokon elfogad­tatnod?- Az első időkben éltem az adódó lehetőséggel, és lejártam a Shotokan-foglalkozásokra. (Ez magyarra fordítva igen köl­tőien hangzik, annyit jelent: „hajladozó fenyő”.) A Shito Ryu azonban közelebb állt hoz­zám, így visszajártam Mis­kolcra a Shito Ryu-edzésekre, majd edzői tanfolyamot végez­tem. 1989-ben alakítottam meg a saját klubomat. Huszonöt kü­lönböző korosztályú emberrel kezdtem dolgozni. Ma már több mint százan vagyunk.- Mi ennek a sportnak a lé­nyege?- A test és szellem közös fej­lesztése, összhangba hozása. Egyfajta kínai légzéstechnikát használ. A légzést összekap­csolja a mozdulattal.- Ha jól tudom, 1993-ban Szolnokon volt a sportág első nyílt európai kupája.- Igen. Ez egy jelentős ese­mény volt. Megjelent rajta a ja­pán nagymester is. Az esemény tovább növelte a stílusirányzat népszerűségét.- További tervek?- Szeretném a Shito Ruyt a megye legnépszerűbb karate­irányzatává tenni, és a remé­nyeim szerint mind nagyobb létszámú rajongónak kulturált, civilizált edzési lehetőséget biz­tosítani. Az én célom nem az, hogy kiválóan karatézó embereket neveljek, hanem kiváló embe­reket, akik karatéznak.- Nem kevés, amit célul tűztél ki, de tekintettel arra az elszánt­ságra, kitartásra, amellyel el­képzeléseid megvalósításán dolgozol, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Kívánom, hogy úgy legyen! Összpontosítás Csemegéző Talán már nem is emlékszünk azokra az időkre, amikor csak igen ritkán lehetett déligyümölcsöt kapni. Mostanában, ha ki­megyünk a piacra, azt sem tudjuk, melyik halomból válogassuk a narancsot, mandarint, banánt. Mindegyik igazi csemege nyer­sen is, de ha egy kis konyhai technikával „megbolondítjuk”, párja nincs! Próbáljuk ki a rumos banánt! Fogyókúrázóknak kész merénylet. Hozzávalók: 4 kissé kemény, zöld banán, 5 dkg mazsola, 1 citrom, 2 dkg vaj vagy margarin, 10 dkg kristálycukor, fél dl rum (az aroma ehhez nem jó). Nagy serpenyőbe tesszük a vajat, és felolvasztjuk. Rászórjuk a kristálycukrot, és folytonosan ke­ver ge tv e szép világosbarnára pirítjuk. Ha a karamell már jó, a serpenyőt a tűzről lehúzzuk, vál unk néhány percet, és 1 dl vizet óvatosan beleöntünk. (Vigyázat! A forró karamell fröcskölhet.) Utána a tűzre visszatesszük, és addig forraljuk, amíg a karamell egészen feloldódik a lében. A citromot forró vízben megmossuk, nem nagyon vékony karikákra vágjuk, a magjait kipöcköljük, majd a citromkarikákat beletesszük a karamellbe. Fedetlenül pároljuk néhány percig, ezután megfordítjuk, és a másik olda­lukat is megpároljuk. Ezt követően a citromkarikákat kivesszük a serpenyőből, és helyükre rakjuk a meghámozott és ferdén fel­szeletelt banánokat. Ugyancsak néhány percig mindkét felén pároljuk, majd beleszórjuk a megmosott és leszárazott mazso­lát. Visszatesszük a citromkarikákat is. Erős lángon addig for­raljuk, amíg a vizes lé el­párolog a serpenyőből. Közvetlenül tálalás előtt ismét felforrósítjuk, az asztalra tesszük, és ráönt­jük a rumot úgy, hogy a felületén végigfolyjon. Azonnal meggyújtjuk. A láng elhamvadása után tá­laljuk. Rendkívüli látvány, és nagyon finom.

Next

/
Thumbnails
Contents