Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-08 / 56. szám

1994. március 8., kedd Hazai tükör 3 n Ok azok, akik széppé teszik az életet Ha rád nevet a kislányod, talán a homlokráncaid közül is eltűnik néhány. Ha hozzád bújik a ked­vesed, bizonyára a világ is szebbnek látszik. Ha lázad van és édesanyád tenyere hűs bársonyként si­mul a homlokodra, talán már enyhül a forróság. Ha úgy érzed, mindenki összeesküdött ellened és a bánatodat csak egy lélek érti meg, akkor átkarolod ezt az ezüstös hajú asszonyt, akit csak nagyinak hívnak. Kislányok, nagylányok, lányok, asszonyok, feleségek, élettársak, nagymamák, keresztma­mák, rokonok, jó szomszédok, ismerősök, egyszóval ők a nők. Akár hiszünk ennek a napnak a szép­ségében, akár nem, ma, március 8-án írásunknak szereplői. Ezt a csokrot tisztelettel nyújtjuk át minden olvasónk és a másik nem nevében (is): kívánunk nekik tengernyi örömet, boldogságot, jó egészséget és azt, hogy aranyozzák be továbbra is életünket, miképpen eddig is tették. Ki sem látszik a füzetek közül Szépes Andrásné magyar-tör­ténelem szakos tanár Kunhe­gyesen, a Kossuth iskolában. Ámbár keddenként hivatalosan három órája van, de a valóság­ban ennél jóval több, hiszen rendszerint helyettesíteni is szokott. A nők jeles napját úgy minősíti: ki sem látszom a füze­tek közül, annyi erre a hétre a javítanivaló. Mellesleg két lánya közül a nagyobbik a Verseghyben 4,8-es átlagú, a kicsi még ne­gyedikes, és egyetlen számmal leírható az előmenetele: ötös. A suliban annyi a férfi, hogy egy kéz öt ujja bőségesen elegendő számbavételükre, és becsüle­tükre legyen mondva, azért kö­szöntik a rengeteg nőt. Otthon általában illatszereket szokott kapni, de most meglepe­tést készít András, a férje. Ugyanis három személynek kell valamit vennie, és akkora a csönd, hogy az már szinte kia­bál. Túlontúl gyanús, hiszen még kiszivárogtatás sincs. Nem úgy, mint egyes amerikai újsá­goknál - itt, kérem, tökéletes a titoktartás. Jobban mondva ott- jártunkkor, pénteken este még az volt. Vendégségben az országban Nevet a szeme, nevet a szája, nevet az arca, nevet a tekintete, egyszóval nevet az egész hölgy. Kovács Rita hétéves, és két fe­lejthetetlen hetet töltött Abád- szalókon. Kárpátalján lakik, Ukrajnában, egy Badalau nevű községben. Az apukája hoz­zánk, „magyarba” jár dolgozni, az anyukája munkanélküli. Van egy kétéves kisöccse, Istvánka, neki egy kajla fülű kutyát vásá­rolt - plüssből. Magyar iskolába jár, jószerével magyar a falu, és ha felnő, fodrász lesz. Hogy ér­zékeltesse, mennyire komoly a dolog, a hajpántját többször megigazítja. Majd nevetve bú­csúzik, és megkér, küldjünk új­ságot a szülőfalujába is, a Petőfi út 11.-be. Sajnos az irányító­számot nem tudja, de hát még gondolni sem mert rá, hogy itt újságírókkal is találkozik. Tini, de már dolgozik Pesze Etelka még csak au­gusztusban lesz tizennyolc, de már komoly, kereső höly. A Stella d’Oro cégnél dolgozik Szolnokon mint varrónő. Jobban mondva most a betanulási idejét tölti, de hogy el ne kiabáljuk az egészet, úgy tűnik, megállja a helyét, és marad. A fizetése felét takarékba teszi, a többivel gaz­dálkodik. A sötétbarna hajú, barna szemű Eta nagyon szeret ábrándozni. Leginkább egy ma­gas, szőke hajú, kék szemű, sportos srácról, valahogyan így képzeli el leendő kedvesét. Azt tervezi, ha férjhez megy, két gyereke mindenképpen lesz, és az életénél is jobban fogja sze­retni őket. Mellesleg naponta ötkor csörög a vekker, mert az igaz, hogy a munkások zöme nő, de úgy van vele, hogy gép mel­lett is szeret csinosan, ápoltan megjelenni. Szabad idejében rejtvényt fejt, olvas, moziba jár. Jó néhány barátja akad, de komolyabb udvarlója most nin­csen. Azért bizonyos, hogy ezen a kedden kap néhány szál virágot... Puszit a szájára Bukó Mária már nagykorú, hiszen február 13-án töltötte a tizennyolcat. Jelenleg Karcagon egészségügyi szakközépbe jár, és mint negyedikes, készül az érettségire. Van egy főiskolás barátja, aki rendszerint vagy pi­ros rózsával, vagy piros szekfű- vel lepi meg az otthonában. A valamit valamiért praktikus elv alapján ő ezt puszival viszo­nozza, ami földrajzilag teljesen körülhatárolva jelen esetben az érintett szájára kerül. Mari a Pető Intézetbe szeretne beke­rülni, ha ez a terve nem sikerül, dolgozni meg utazni akar. Saj­nos kishúgáról és róla is el lehet mondani, hogy hiányzik valaki ebből a családból. Április 1-jén lesz egy éve, hogy édesanyjuk 36 évesen örökre megpihent. Hogy mi volt a baja? Kérem, aligha találják ki: influenza. Azóta ő meg a tesója a háziasz- szonyok. Olykor apuci is segít nekik, ha ideje engedi. Ma, taní­tás után ez a hosszú hajú lány is egy szál virágot vesz a kezébe. Kimegy a temetőbe, és szépen, csendesen leteszi egy sírha­lomra. Az édesanyjáéra ... Eddig lila orchideát Korsósné Bajzát Terézia éle­tében ez a nap is olyan, mint a többi. Mint a karcagi rendőrka­pitányság főhadnagya, délelőtt néhány emberrel találkozik a kapitányságon. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, az érin­tett személyek nem önszántuk­ból jönnek. Idézték őket. Azért helyesbítenem kell, mert ma mindenképpen felköszönti a férje. Már csak avégett is, mert ő is ugyanitt dolgozik. Általá­ban eddig lila orchideával ked­veskedett, de ahogy sejti, most valami mással lepi meg. Fél­éves házasok, gyerekük még nincs, és szolgálati lakásban él­nek. Egyszer szeretnének majd saját otthont, gyerekeket és a lehetőségekhez képest nyugodt, kiegyensúlyozott életet. Melles­leg Terézia a jogi karon tanul, és ha van szabad ideje, olvas. A kapitányságon dolgozó hölgyek kieszeltek egy haditervet. Elha­tározták, ha a férfiak felköszön- tik őket, munkaidő után meg­hívják az érintetteket egy pohár italra. Ha netalántán elfeled­keznek róluk, azt a bizonyos nedűt nélkülük ízlelik meg. Természetesen szigorúan csak egy pohárkával... Töltött oldalas, sült kacsa Kérem, nem folytatom, mert a nyál összefut az ember szájá­ban, holott még a sütemények­ről, tortafélékről nem is írtam. Mert mindez a nőnap velejárója Mályi Béláné Jolán néniék ti- szaörsi otthonában. Jolán néni gyakorló nagymama, hiszen ilyenkor rendszerint három gye­rek meg nyolc unoka köszönti. Általában virágot, virágokat kap, és az érkezőket töltött olda­lassal, sült kacsával, gyümölcs­tortával, aprósüteménnyel, ré­tessel meg nem utolsósorban krumplis pogácsával kínálja. Elvégre az utóbbi a sláger. Ott- jártunkkor már egy gyümölcs­torta el is készült, a többi meg apránként meglesz, mire a kedd felvirrad. Béla bácsi, Jolán néni 68 éves párja viszont kerek perec el­mondta, ő nem szokta köszönt- getni a nőket ezen a napon. He­lyette csendes szemlélője a ro­konlátogatásnak, és jóízűket be­szélget a legfiatalabbakkal, az unokákkal. Jolán néni ilyenkor boldog, mert körülötte zsibong a sok gyerek, és csak annyit kér az istentől, hogy még minél tovább gyönyörködhessen bennük. El­végre a szíve ... Kettős ünnep Varczagné Editéknél Rákó- czifalván kettős ünnep a mai. Ugyanis Edit férje, Zoltán a nő­napon tartja neve napját, vagy a nőnap van a neve napján, ki tudja, és az már bizonyos, hogy a családfő pizsamát kap a nejé­től. Ő pedig minden bizonnyal virágot, mert rendszerint ezt vesz a párja. Egyébként bent lesz az ABC-ben, ugyanúgy, mint máskor. Otthon a mamákat is köszöntik, az üzletben vi­szont csupa nő dolgozik, bár nem szokott elfeledkezni róluk az áfész. Editéknek egy fiuk, egy lányuk született. Bizony jó lenne, ha ő a havi tízezernél többet tudna hazavinni. Mit kí­ván a jövőtől? Békét, jó egész­séget, azt, hogy 14 és 13 éves gyerekei az általánost befe­jezve, tovább tanulhassanak. Edit lánya fodrásznak, Zoli fia hentesnek, a férje rendőrnek készül. Nevetve megjegyzi: ha minden sikerül, akkor talán én következem, jelentkezem vala­melyik iskolába. Majd máris tá­vozik, mert vevő érkezett, és már csak azt halljuk: - Felírom a nevét és félreteszem az anya­got hétfőig, mert csak ennyi van belőle. Ha addig vissza tetszik jönni, biztos meglesz ... D. Szabó Miklós (Fotó: Mészáros János) Kelet-Nyugat expo előtt Már érkeznek a jelentkezések a IV. Kelet-Nyugat Nemzet­közi Kiállításra és Vásárra, me­lyet május 31. és június 5. kö­zött Nyíregyházán rendez meg a magyar-német érdekeltségű Fimex Fair Betéti Társaság. Eu­rópa országaiból eddig több mint ötven cég jelezte, hogy bemutatja termékeit a nyírségi expón. A szervezők az előzetes érdeklődés alapján még további 250-300 kiállítóra számítanak. A kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatok erősítését szolgáló vásártól az idén is üzleti sikert várnak a rendezők. (MTI) Truffaut-filmek sorozata Az élők sorából tíz eszten­deje távozott Francois Truf- faut-nak, a francia filmes új hul­lám „fenegyerekének” legjelen­tősebb alkotásait tűzte műsorra a budapesti Francia Intézet és az Örökmozgó retrospektív soro­zaton, március 14-23. között. A vetítések 19 órakor kezdődnek a Fő utcában. Truffaut Négyszáz csapás címmel forgatta első önálló filmjét. A huszonéves fi­atalember ezzel a munkájával robbant be, s 1959-ben a leg­jobb rendezés díját nyerte el a cannes-i filmfesztiválon. (MTI) Keddi jegyzet A gomb Ha igazán ironikus lennék, akkor azt kellene mondanom, hogy ebben az országban lassan már minden megváltozott, csak a gomb maradt a régi. De hogy mi bajom is van a gombbal? Az, hogy privatizáció ide, privatizáció oda, hiába jelent meg mindenkinek a konkurenciája, a kiszolgálás, a szolgáltatás sok esetben maradt a régi. Itt van például a gomb. Arról a gombról beszélek, amelyeket a blúzokon, blézereken, ruhákon látunk. Az ember bemegy ugye egy butikba, shopba, áruházba - ma már annyi van, hogy komoly töprengést jelent eldönteni, hogy hol is költse el a pén­zét. Bemegy, és kiválaszt valamit, amit meg szeretne venni. Utána hazaviszi az inget, a blúzt vagy a blézert. Vagy rögtön újra fölvarrja az összes gombot, vagy már másnap elhagy közü­lük legalább egyet. A gomb ugyanis - nincs rendesen fölvarrva. Sokat töprengtem rajta, hogy miért nincs. De azon kívül, hogy a ruhakészítőt nem érdekli a dolog, nem találtam igazán elfogadható indokot. Mert ha például az, hogy a gomb nincs rendesen fölvarrva és otthon az embernek kell végül is „befejezni a munkát”, benne lenne mondjuk az árban - mindjárt más volna a helyzet. Ha be­legondolok, hogy a minap egy félórás szerelési munkáért ezer forintot fizettem, miközben 44 forint volt a felhasznált anyag- költség (mert ugye, munkadíj+kiszállás+áfa), akkor nem is jár­nánk olyan rosszul, ha nekünk kellene otthon fölvarmi a gom­bot, és ezt leszámítanák a ruha árából. Mindjárt megspórolnánk vagy nyolcszáz forintot (munkadíj+áfa). Akkor viszont más áron kellene olyan ruhákat árulni, ame­lyekre rendesen föl vannak varrva a gombok - és olcsóbban azokat, amelyekre csak úgy „fölhajították” a gombot. Mert abban, hogy a szemlélet megváltozik, már nem nagyon lehet bízni. Pár évvel ezelőtt még azt gondolhattuk, hogy a rendszerváltás a gombok állásában is jelent némi módosítást. Ma már tudjuk, hogy hiába reménykedtünk. És ez még akkor is így van, ha a ruhát gomb nélkül nem lehet eladni. Paulina Éva Nehéz verset választott a versenyen u Tizenöt évesen szavalóbajnok Szombaton mindössze egy hajszállal maradt le a Szép magyar beszéd verseny me­gyei döntőjén a továbbjutást jelentő első két helyről, va­sárnap azonban férfiasán be­leerősített. Zámbori Soma, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium első­éves tanulója imponáló határo­zottsággal, szép, tiszta kiejtéssel nyerte meg a József Attila me­gyei vefsmondó versenyt, s ju­tott tovább a tatabányai orszá­gos döntőbe. Soma nagyon nehéz verset választott. József Attila Iszo­nyatában „a kislány hétéves. Kiszökne / s itt benn ugrálni sem lehet. / A mama lelkére kö­tötte / ezt a dögöt, a gyerme­ket." Míg a mama dolgozik, a lánynak naphosszat kell vi­gyáznia csecsemő testvérére, s rettenetes játékkal múlatja az időt. Miközben a cuclisüvegből eteti, „...mire az szopva meg­nyugodna, / kiveszi ajkai kö­zül... A gyerek irtózattól nyir­kos, -1 ha adja, miért veszi el?... így játszik egy félóra hosszat, / némán és mosolytalanul. ”- Van-e kedvenc költőd, és hogyan választod ki a verseket? - kérdeztem az eredményhirde­tés után Zámbori Somától.- Egy költőre sem vagyok beállítódva. Annak alapján vá­lasztok verset, hogyan ragad Zámbori Soma nyert a József Attila szavalóverseny megyei döntőjén, s jutott tovább a ta­tabányai országos döntőbe meg és milyen benyomással van rám. Csak ezt követően kezdek el rajta dolgozni. A majdnem ballada hosszúságú verseket szeretem.- Nagyon szép sikert értél el, nagyon fiatalon. Mióta sza­valsz?- Két éve. Az általános iskola hetedik osztályában kezdtem, amikor az évzárón a Szózatot szavaltam. Értem már el első helyezést városi Ki mit tud?-on és a három megyére kiterjedő erdőkertesi szavalóversenyen is döntős voltam. Simon Cs. József (Fotó: Imre Lajos) A feketekereskedelem sötét napjai Az illegális kereskedelem visszaszorítása érdekében idén már több ellenőrző vizsgálatot tartottak a hatóságok. Először a határ menti megyéket járják sorra rajtaütésszerűen, mert az illegálisan beáramló áruk eze­ken a területeken találnak leg­inkább új gazdára. Az engedély nélkül behozott áruk csökkentésére a Fogyasz­tóvédelmi Főfelügyelőség is ki­dolgozott egy javaslatot. Esze­rint a határállomásokon a ma­gyar határőrök szigorúan ellen­őrizzék a gépkocsik biztosítási papírjait és az autók megfelelő műszaki állapotát igazoló Ok­mányokat. Ezzel óvnánk kör­nyezetünket a rossz minőségű buszoktól, személygépkocsik­tól, és kevesebb csempészáru érkezne. Az első ellenőrzés tapasztala­taiból okulva, a hatóságok szá­mos változtatást hajtottak végre munkájuk során. Például míg az első szegedi akció alkalmával sokan - hátrahagyva árujukat - elmenekültek, addig Nyíregy­házán a kettős rendőri gyűrűnek köszönhetően, az összes árust sikerült igazoltatni. Ennek eredményeként csak ebben a városban 5,5 millió forint ér­tékű árut foglaltak le, főleg ház­tartási gépeket, elektromos be­rendezéseket és ruhaneműket. Szabálysértési eljárást mind­össze 12 személy ellen indítot­tak, mert azon a szombaton hó­vihar tombolt, s a megszokott­nál jóval kevesebb árus kínálta portékáját a piacon. A hatósá­gok ellenőriztek 200 kamionost is. Közülük 9 tankjában találtak a szabályostól eltérő üzem­anyagot. Szegeden - február végén - 108 gyanús személyt állítottak elő a rendőrök. 28 büntető-, il­letve 24 szabálysértési eljárást indítottak, és egymillió forint értékű illegálisan behozott árut foglaltak le. Ferenczy Europress TI /1 Kritika, gáncs és elhallgatás egyaránt érte az utóbbi években március 8-ikát, a Nemzetközi Nőnapot. Gúnyos felhanggal szocialista ünnepnek nevezték, s ha már ez így történt, mi, szocia­listák ezt a minősítést szívesen vállaljuk. A nőnap túlélte a rosszindulatú támadásokat, sőt talán meghittebb, őszintébb is lett a köszöntés. Elmaradtak a hivatalos szónoklatok, de egy szál virággal ma is köszönetét mondunk a szeretetért, a szerelemért, a gondoskodásért, azért a csodás asszonyi képességért, amely ünneppé tudja tenni a hétköznapo­kat is. Nőnek lenni sohasem volt könnyű. Ma azonban különösen nagy teher hárul Önökre. Egyre több családi költségvetés épül csak egy szűkös fizetésre, s általában azoknak is romlottak az élet- körülményeik, akiket eddig elkerült a munkanélküliség. Mennyi asszonyi találékonyság, szervezőkészség és megértés szükséges a család legalább viszonylagos nyugalmának és biztonságánakfenntartásához! A régi magyar szóhasználatban az ember szó férfit jelent. Ha most csak egy pillanatig ennél az idejétmúlt értelmezésnél maradunk, joggal mondhatjuk, hogy amit anők adnak nekünk lelki erőben, energiában, munkabírás­ban és szeretetben az gyakran emberfeletti. Engedjék meg tehát, hogy magamés barátaim,aMagyar Szocialista Párt tagjai és szim­patizánsai, s talán férfitársaim többsége nevében is őszintén köszönetét mondjak Önöknek mindazért, amit a családért és a nagyobb közösségért tesznek. S hadd kívánjak valamennyiüknek - valamennyiünknek - kiszámítható jövőt, tisztes megélhetést, családi és társadalmi békét, több örömet és boldogságot. Tisztelettel: (Politikai hirdetés) *45736/lH*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents