Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-04 / 53. szám
6 1994. március 4., péntek ■h Az tJj Néplap Kunszerit marton ban Volt szabó, tanácselnök, ma gazdálkodó Nagy változások előtt a tévé Végre tavasz van, gyönyörű az idő! Ilyenkor még az ember nyelve is könnyebben megoldódik, bár, ami azt illeti, Bajcsi Istvánt kérdezni sem kell, nagyon kedvesen közlékeny. Udvariasan előbb kis családjának bemutatásával kezdi: fia és felesége éppen bent van a városban földárverésen. Fia rendőr volt a fővárosban. Nem lehet buta gyermek, ha kitűnővel végzett a főiskolán. A rendszerváltás során leszerelt, hazajött, Szelevényen tanított az elmúlt őszig. Akkor felmondtak neki, most munkanélküli, és idehaza segít a gazdálkodásban. A feleség bölcsődében dolgozott mint szakácsnő. Ma már ő is nyugdíjas. 1950-ben kötöttek házasságot. A 73 éves Pista bácsi nagyívű pályát futott be. Gyulán született, eredeti szakmája szabó. Cserkészlegény is volt, zenekari tag. Bevonult hát a 34-es honvéd zászlóaljhoz, hogy tudjon hétköznap a színházban játszani. A háború végén haza akart jönni, de Lónyánál elfogták és bevagonírozták a szovjetek. Pedig hogy kiszámolta, hogy karácsonyra otthon lesz Gyulán a szüleinél! 1948-ban jött haza a hadifogságból. Békéscsabára került a ruhagyárba. Onnan 1954-ben költöztek Kunszentmártonba, ide a tanyára, felesége édesanyjához, mert meghalt a neje édesapja. A városban a „padlássöprögető vállalathoz” került. Nyolc hónap után az állami gazdaságba ment, hogy másfél hónapig kocsis legyen. Innen gyorsan elvitték Tiszaugra tanácselnöknek, ahova kismotorral járt ki. 1960-ban innen is elment. Akkoriban ugyanis egy tanácselnök munkája este kezdődött - ahogy mondja -, mert hol a Vöröskereszt, hol a kézimunkaszakkör, hol a vadásztársaság, hol az iskola szülői munkaközössége hívta meg egy-egy ösz- szejövetelre. Igaz, adtak ott egy lakást, de hát azért jöttek ők haza, hogy a felesége édesanyját segítsék és ne legyen egyedül. A városszéli tanya időközben lényegesen átalakult, jól felszereltté vált: a víz bent van, a fűtés központi, igaz, fával üzemel. A villanyt 22-23 éve saját költségükön vezették be a környékbeli tanyatulajdonosokkal együtt. Akkoriban csak a külső vezeték kiépítése 15 ezer forintjukba került. Egy tanyához viszonyítva tényleg jól néznek ki. No, a tanácselnöki székből aztán Pista bácsi egyenest a ti- szaföldvári földműves szövetA tyúkokat a birkák váltották fel A környék egyetlen maszek fényképésze Katalin munka közben Sárközi Katalin a város egyetlen maszek fényképésze, sőt, a környék apraját-nagyját, családi emlékét majdan felidéző képeit is ő készíti. Katalin 1971-ben szerezte szakmunkás-bizonyítványát Szolnokon. Ezután három évet mesterénél, öt évet a Néplapnál, majd a Fegyver- és Gázkészülékgyár pesti központjában dolgozott. Családi okok miatt jött haza 13 éve. Azóta is maszek. Az első perctől készít színes képeket, de mostanában inkább Szolnokon, a Fotó Kft.-nél dolgoztatja ki a felvételeket. Ma már csak a sürgős „színes-eseteket” hívja maga elő. Természetesen a fekete-fehér képeket maga készíti. Ezeket nem győzi csinálni. Most éppen az érettségi tablóképeket készíti. Bár érettséginek nevezik, de a tinédzserek nem mindegyike tanúsít érettséget. Nehéz bánni velük, de ezt nem is nagyon kell magyarázni. A fiúk meg talán hiúbbak is, mint a lányok, igaz igényesebbek is. Férje szintén egyéni vállalkozó. Órás az áruházban. Gyermekük nincsen. Itt mindennap van munka. Ha más nem, filmet kell előhívni, vagy valaki albumot vesz. Soha nem unatkozik, és ami a legfőbb, 13 éve talpon van. Az a véleménye, hogy a fényképre mindig szükség van. Gyerekek mindig születnek, a fiatalok mindig házasodnak. Egy fénykép azért jó, mert bármikor, bárhol elővehető, és általa felidézhető a múlt. Hiába van video, dia, ahhoz neki kell készülődni, neki kell ülni, nem is beszélve, hogy komoly értékű berendezések kellenek ezek megtekintéséhez. A fényképet pedig akár a buszon is elő lehet venni. Bár híve a videónak, éppen emiatt nem hagyja magát elcsábítani. A fotónak - véleménye szerint - mindig lesz keletje. Ezt bizonyítja, hogy a városon kívül is igénylik munkáját. Átjár Tiszaugra, Tiszasasra, Csépára, Szelevényre, Öcsödre is. De előfordul az is, hogy Mesterszállásról jönnek hozzá, van, aki Kisújszállásról, sőt, a Dunántúlról. Tényleg egyetlen maszek fényképész a Tiszazugban. Több tehetségnek kellene itthon maradnia Negyvenegy éve létezik gimnázium a városban, amelynek neve most József Attila nevét viseli. A gimibe 260 nappali tagozatos és 100 levelezős jár - mondja Gaál István igazgató. A megyei önkormányzathoz tartozó intézmény életében a legnagyobb változás 1992-ben következett be. Ekkor indult a nyolcosztályos gimnáziumi képzés, valamint attól az évtől van szakközépiskolai osztályuk, amelyben vállalkozói ügyintézőket képeznek. Idén túljelentkezés volt a sima gimnáziumi osztályba. A jelentkezőket általános iskolai eredményük alapján vették fel, felvételi nem volt. Nem is lesz - jelenti ki az igazgató. Főiskolára, egyetemre a végzettek 30-40 százaléka kerül be. A legtöbben tanár-, tanító- és agrárképzőbe mennek, általában főiskolára. Akin látszik, hogy esetleg nem fér be a felsőfokú oktatásba, második végétől gyakorlati képzést nyújtanak számára: számítógép-kezelést és gépírást. Sajnos kevés kiemelkedő tudású gyermek jár a gimnázium 10 osztályába. Ezért is fűznek nagy reményeket a nyolcosztályos képzéshez; ezzel szeretnék emelni az iskola nívóját, mert a környék jó képességű gyermekeit vették fel. Vannak persze, akiknek nem megfelelő ez az iskola, ezért sokan eljárnak a városból Szolnokra, Tiszaföldvárra, Kecskemétre, Szarvasra Szentesre. Hiába, itt négy megye találkozik, nagy a vonzerő. Az iskola vezetése azt szeretné, ha itthon maradnának a jó képességű gyerekek, mert Kun- szentmártonnak és a Tiszazugnak az az érdeke, hogy kitermelje saját értelmiségét. Az iskola egy speciális számítógépes tanfolyamnak is helyet ad, amelyet az olasz 2F cég szervez. Erre a városból és környékéről ötvenen járnak. Csak derűsen, nyolcosztályos gimnazisták! kezet felvásárlási osztályára került vezetőnek. Itt volt 1982-ig, nyugdíjazásáig. Akkoriban nagy tyúkállományuk is volt, 750-800 tyúk tojta a keltetőbe való tojásokat. Mára ezzel felhagytak. Ot éve birkát tartanak, negyvenet. Négy birkával kezdték. Tavaly volt az első év, hogy megfelelő áron el tudták adni az állatokat. Most éppen 27 bárányt akarnak eladni, hogy azok árán gépeket tudjanak venni. Mivel Pista bá’ 4 év nyolc hónapig hadifogságban volt, az ezért kapott kárpótlási jegyen 22 hektár földet vettek, amit kiadtak még további 3 hektár földjükkel együtt a szövetkezetnek művelésre. Mindössze tizenkét kiló búzát kapnak érte aranykoronánként, amit kévéséinek, hiszen a föld jó aranykoronás. Ezért némi alkudozás van még a 12 kilón, de hogy a szövetkezet embere betartja-e a megígért magasabb bérleti árat, még nem tudják. A tanya körül 4 hektár föld van. Mivel van még kárpótlási jegye Pista bácsinak, még akarnak földet venni. Ezért volt bent aznap családja a városban licitálni. Pista bácsinak 73 éves kora ellenére rengeteg terve van a jövőt illetően. Végre kiélheti magát egy „egyszerű” szabó is az életben. Beh kár, hogy kenyere javát már megette ... Hogy az építőipar mélyponton van, mi sem bizonyítja jobban, hogy olyan nagy a csend a mezőtúri Alföldi Téglaipari Kft. kunszenti gyáregységében, szinte a légy zümmögését is meghallanak Igaz, még csak most indulnak a téli nagyjavítások végeztével a termeléssel, de az előbbi állítást mi sem bizonyítja jobban, miszerint félgőzzel dolgoznak immár harmadik éve. Egyértelmű: nem kell a tégla. ____ A téglagyár 1968-ban létesült, majd 1984-ben egy új részszel gazdagodtak. Ma pont ez a gazdagodás jelenti a - viszonylagos - szegénységet, hiszen a régi részleget 2 és fél éve teljesen leállították, ami biztos nem öröm a tulajdonosnak. Az új gyár teljesen automata gépsorán elsősorban falazótéglát - B 30-ast, Uniformot és HB 38-ast másodsorban válaszfaltéglát - 10/40-est - gyárt a hatvan dolgozó - mondja Mi- háczi Sándor műszaki vezető. Ha üzemelne mindkét rendszer - a régi és az új -, akkor évente 35-40 millió kistéglaegységnek megfelelő mennyiség hagyhatná el a telep kapuját. Tavaly azonban a működő részleg kapacitását se tudták teljesen kihasználni. Az eladást zömmel bizományosi rendszerben végzik, de jönnek a gyárba is magánemberek téglát venni. És bizony ők járnak jobban, mert így olcsóbban juthatnak az építőanyaghoz. Alapanyaguk legalább még harminc évre elegendő, de ha így megy az építőipar mélyrepülése, lehet, jelentősen kitolódik ez az idő. Az oldalt írta: Tóth András Fotók: Mészáros János Két és fél éve indult a településen a városi televízió adása, akkor még nagyon rendszertelenül. A tévé mindenese Mészáros János, aki a Kunszenti Hírek létrehozásánál is ott bábáskodott. Eredetileg a művelődési ház dolgozójaként szakfeladatként, mára már - igaz, csak papíron - a polgármesteri hivatal munkatársaként egyedül végezte, végzi a tévézéssel járó munkákat. Vannak persze kisegítői, akik társadalmi munkában fáradoznak az anyagkeszítés- ben. Ma már minden szerdán jelentkezik a városi tévé, egy-másfél órában. Csak a kezdeti filmvetítések maradtak el, mert a szponzor nem tudta vállalni a magas díjakat. A tévé független - hangsúlyozza János, azt hoznak le, amit akarnak. Gépparkjuk meglehetősen szűkre szabott. Kezdetben csak egy kamerájuk volt, aztán egy 200 ezer forintos pályázatból „bevásároltak”. Igaz, nem tudtak olyan rendszert venni, ami már a csúcsot jelenti, pedig más televíziók - a szegedi körzeti, a Falutévé, a Híradó - igencsak igényelnék az ő munkájukat tudósítások formájában. Az adásokat kezdetben csak 220, ma már százzal több lakásban tudták, tudják fogni. És ez a szívfájdalma Jánosnak, mert csak a lakótelepen működik a kábeltévé, amelynek rendszerében külföldi adásokat is lehet venni. A rendszert működtető Lénia nevű cég ellen egyébiránt felszámolási eljárás folyik. A fejlesztés érdekében nagy fába vágta fejszéjét Mészáros János: a hálózatot kívánja bővíteni, mégpedig különleges módon. Egyesületet akar létrehozni, amiben az előfizetők lennének a tagok. Tiszafüreden egyébként már működik ilyen formában egy kábelrendszer. Ott 14 hónap alatt 1100 lakást kötöttek be. Csak ott van a bukCsak úgy vakít a tavaszi verőfényben a felső temető kis kápolnájának már felújított teteje és homlokzatának egy része. A hét fájdalmas szűzanya kápolnája felújítását kívül-belül Tigyi Béla vállalkozó egy emberével végzi. Tavaly májusban kezdtek hozzá, idén májusban készen is lesz. A teljes vakolatot le kellett verni, mert alaposan felázott a fal, ezért új, szellőző vakolatréteget kap a kápolna, amely a négymilliós felújítás után műemlékké lesz Mészáros János fene, hogy másfél millió kellene - igaz, kölcsönbe - a beinduláshoz. A kölcsönadónak pedig a várost szeretné megnyerni. János végül kiböki: a város akarja, csak nem akar pénzt áldozni a tévére. Pedig az információ nagyon fontos, mert sokmindent félremagyaráznak, és pont ezután mennek, tisztázandó a dolgokat. A kezdeti felmérések szerint a 16 csatornás rendszerbe 50 ház már belépne. János szerint - a füredi tapasztalatok alapján - ezután egymást beszélnék rá az emberek a kábeltévé szükségességére. Előnye lenne az egyesületi formának, hogy nem lehetne csak úgy előfizetési díjat emelni. Ezt a lépést meg kell szavaztatni, nem pedig csak bejelenteni. A hálózatba belépőknek 12 ezer forintot kellene fizetniük. A nehézségek ellenére János bizakodó. Mielőbb szeretné létrehozni az egyesületet, hogy elkezdődhessenek a munkák. A két rendszer, az új és a régi, lakótelepi egy darabig külön létezne, de nem maradnának a lakótelepen sem a városi tévé adása nélkül az emberek - ígéri János. Ha tisztázódtak a jogi viszonyok, akkor a régi hálózat egyesülne az újjal. nyilvánítva. A faipari munkákat Kiss László asztalosmester végzi. A festményeket egy budapesti művész restaurálja. Az orgonával felszerelt kápolna 1874-ben épült, gazdagon díszített neoreneszánsz stílusban. Legutoljára 1963-ban volt felújítva. Tigyi Béla olyan szakszerűen magyaráz, hogy önkéntelenül is felvetődik a kérdés: csinált már ilyen munkát? Hát hogyne! Az alvégi kápolnát is ő újította fel tavaly előtt. Pünkösdre készen lesz Renoválás alatt a kápolna Olasz divatholmik a A Stella D’oro olasz-magyar ruhaipari vegyes vállalat itteni telephelye olyan termékeket gyárt, ami fogalom a férfi konfekciók piacán. Az olasz tervezésű nadrágok olasz közvetítéssel a világ minden tájékán megtalálhatók. No, nem annyira a keleti részeken, mint inkább a nyugatin. Olyan finom, nemes anyagból dolgoznak, amihez hasonlót csak kevés cég tud megmunkálni. Ahogy elhangzott, nadrágot sokan tudnak gyártani, de olyat mint ami itt készül, már kevesen. A raktár állványain már a tavaszi-nyári darabok láthatók. Március 25-én a teljes szezonárunak el kell hagynia a gyárkaput, mert egyrészt ez a piaci követelmény, másrészt néhány napra rá már az őszi-téli rendeEgy nadrág a sok közül világba léseket varrja a száz dolgozó. Két műszakban dolgoznak, és hogy a vállalt mennyiség március végéig meglegyen ezt még szombaton egy, esetleg két műszakkal is megtoldják. A telephely egyébként már több mint 20 éve létezik a városban. A Stella D’oro-nak még van egy másik varrodája is Ti- szaföldváron. Mindkét helyen csak nadrágokat gyártanak, a szolnoki központban, az új gyárban készülnek a zakók. Ä technológia és a gépek mindig változnak, mindig megújulnak, a divat diktálta anyagok legmegfelelőbb „megmunkálása” és a vevők igényeinek kielégítése érdekében. A vállalatnak év végéig minden kapacitása lekötött, ami azt jelenti, lesz munka bőven.
