Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-29 / 74. szám

1994. március 29., kedd —fi*. Hazai tükör „Királylány, hogy ezt látta, felborult a kacagásba” Gyermek színjátszók megyei fesztiválja Kunhegyesen A jászberényi Székely Mihály Általános Iskola tanulói „A me­sebeli király udvarán” című darab egyik jelenetében Egyre inkább a gyermek- színjátszás fellegvárává kezd válni a Kunság. Az egyik helyi csoport sikeres szereplését követően már tavaly Kunhe­gyes rendezhette meg a regio­nális döntőt. Idén ismételten e város lehet gazdája a megyei és területi döntőnek. A szombati, egész napos ren­dezvényen fellépő tizenhat szín­játszó gyermekegyüttes közül kilenc volt kunsági. A legtöbb pozitív emóciót nézőnek és sze­replőnek egyaránt kétségkívül a három továbbjutó együttes nyújtotta: a Berki László ve­zette kunhegyesi Kuncogó „És mégis mozog a Föld” produk­ciójával; a Fegyverneki Álta­lános Iskola Schwajda Ludas Matyijával és a jászfényszarui Napsugár Gyermekszínpad Arany János Toldijával (Berze Lászíó csoportja). A háromtagú zsűri elnöke­ként Fodor Tamás rendező ösz- szegezte a fesztivál tapasztala­tait: „Sokféle dolog volt itt lát­ható. Színházi mércével mér­hető és leckefelmondás jellegű is. A darabválasztást a sokszí­nűség jellemezte. Többek kö­zött Gogol-, Arany János-, Molnár Ferenc-műveket láthat­tunk.” A színházi szakember nem rejtette véka alá a hiányosságo­kat sem. Utalt a nap során több esetben tapasztalható színpadi „tötyörgésre”, „fegyelmezetlen­ségre”, annak az élménynek a hiányos megjelenítésére, amely a színjátszót felviszi a desz­kákra. Mindent egybevetve, a ren­dezők: Szelekovszky István, Kunhegyes város polgármes­tere, a rendezvény fővédnöke, a helyi művelődési ház és a me­gyei művelődési és ifjúsági szolgálat a gyemekszínjátszás támogatásával - aminek anyagi fedezetét a Művészeti és Sza­badművelődési Alapítvány biz­tosította -jó gyakorlóterepet te­remtettek a játékhoz, ami Ru­binstein szavaival nem más, mint értelmes tevékenység. Várjuk az áprilisi regionális döntőt, a további jó szereplést, sikeres folytatást. Simon Cs. József (Fotó: Imre Lajos) Országos kertvetélkedő Eddig mintegy másfél száz pályázat érkezett az I. országos kertvetélkedőre, amelynek a nevezési határideje a hónap vé­gén jár le. Erről a verseny szer­vezői nevében a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövet­ségének alelnöke, Szent-Mik- lóssy Ferenc adott tájékoztatást. A vetélkedőt több szervezet, köztük a Földművelésügyi Mi­nisztérium, a kertészek és kert­barátok érdekvédelmi szerve­zete, a Falutévé és a Kerti Ka­lendárium szerkesztősége hir­dette meg azzal a céllal, hogy a magyar termelőket ösztönözze a minőségi áru előállítására, kü­lönös tekintettel az Európai Unió normáinak betartására. Emellett a verseny célja az is, hogy a példamutatóan gazdál­kodó kertészeket felkutassa az országban, és tevékenységüket bemutatva azt közkinccsé te­gye. Az országos vetélkedő dí­jainak átadására - amelyek a gyakorlatban jól hasznosítható kerti eszközök lesznek - ez év decemberében kerül sor a Föld­művelésügyi Minisztérium­ban. (MTI) Száznál több produkció Balett- és táncverseny Szolnokon Lányok, lányok, lányok és lá­nyok. Elvétve fordult elő egy-két fiú, akik felléptek a hét végén az első regionális balett- és tánc­versenyen Szolnokon. Harminc­egy együttes az ország minden tájáról, több mint száz alig tíz­perces számot adott elő a két nap alatt. A zsűrinek tehát volt dolga, hogy oda tudjon figyelni mindenre, és reálisan jutalmazza azokat, akik végül is május 14-én szerepelhetnek a buda­pesti fesztiválon. Mert a díj a to­vábbjutás volt. Mozsonyi Albert baleáméster volt a verseny házi­gazdája, kit növendékei, az egész színházterem a verseny végén szűnni nem akaró tapssal ünnepelt. Nagy sikert arattak a látvá­nyos modem táncok, kisebbet azok a produkciók, amelyekben az öltözet nem volt túl gazdag, bizonyíthatóan csak azért, mert a tánccsoport sem volt túl gazdag. Igazi balett-táncot keveset lát­hattunk, bár így utólag a tudósító számára is összefolyik a látvány, arra azért emlékszik, hogy olyan gyerekek is felléptek, akiket va­lószínűleg a nagymamájuk tusz­kolt a balett számukra orv karjai közé, és felléptek olyanok is, akiknek arcukról lesírt, hogy ép­pen most születnek, annyira jó táncolni. A zsűri elnöke, Szalai Tamás, SÍÉI rSis A meghirdetés óta eltelt alig egy hónap alatt több mint fél­száz jelentkező küldte el részvé­teli nyilatkozatát a XV. mis­kolci nemzetközi kiállításra, melyet augusztus 18. és 27. kö­zött rendeznek a miskolci Nép­kertben, a városi sportcsarnok­ban és környékén. Ezzel egy időben kerül sor a Híd programra, amely a Kárpá­tok Eurorégió tagországai vál­lalkozóinak kíván bemutatko­zási lehetőséget biztosítani. A Szakközépiskolások vetélkedtek az eredményhirdetéskor kritika­ként mondta el, hogy kevés volt az olyan produkció, amely való­ban gyerekeknek, gyerekekről szólt volna. Hiszen ez egy ama­tőrverseny, nem profi, sőt, ser­dülő táncosokról van szó. A zsűri tagjai voltak még: Szilá­gyiné Katona Olga balettmes- ternő, Nagy Imréné zenetanár, Juhász Valéria modemtáncmes- temő. Török Jolán, a Táncművé­szek Országos Szövetségének vezetője. A továbbjutók (nem kategóriák, korcsoportok szerint 'díjázottázsűri, hanem a égy-égy produkciót egészében vizsgált): Black and White Dinamikus va­rázs Budapest, Kropf Tánciskola Cry baby Budapest, B. and W. Yeah Budapest, Jókai Táncklub keringő Budapest. Budai László Tánciskola Utolsó dal Budapest, Budai László Tánciskola Janet Jackson című szám Budapest, Prima Madonna Budapest, Su­pernova Ének az esőben Buda­pest, a Szilvia című klasszikus balettszám Budapest, Kropf Tánciskola Madarak című szám Budapest, a debreceni Kinizsi Se tánccsoportja a Pomádéval, Flex: Mindhalálig zene, Prima- vera a Kis hattyúkkal Nyíregy­házáról és végül, de nem utolsó­sorban Mozsonyi mester növen­dékei a Fészek és a Párhuzamo­sok című táncprodukcióval. A hét végén Karcagon, a Szentannai Sámuel Mezőgaz­dasági Szakközépiskolában és Gimnáziumban rendezték meg az országos szakmai tanulmányi verseny döntőjét növényter­mesztő, növényvédő szakon ötödévesek részére. Kőszegről, Keszthelyről, Bé­késről, Kalocsáról, Nyíregyhá­záról és Karcagról is érkeztek diákok. A legjobbak felvételi nélkül jutnak be szakirányú fel­sőoktatási intézménybe. Az eredményhirdetés egy hónap múlva lesz. - de ­Keddi jegyzet Foszladozó kötélen lógva Néhány éve még azzal biztatták a vállalkozókat, hogy majd a piac lesz gazdasági élet legfőbb szabályozója, az mondja meg, mire van szükség és mire nincs - vagyis az dönt a vállalkozás életben maradásáról. Azt ígérték, ehhez olyan közgazdasági kör­nyezetet teremtenek, ami kiszámítható. Arról beszéltek - a rossz emlékű tervgazdálkodás időszakát emlegetve -, hogy nem fogják három-, négy-, ötévente változtatni a jogszabályokat. Stabil kö­vetelmények lesznek, amihez lehet igazodni. A jelenlegi helyzet alapján azonban úgy tűnik, az ígéretek csak ígéretek maradtak. Mert nézzük csak meg az egyéni vállalkozók esetét. Azt hihet­nénk, ez a tevékenység erős támogatottságot élvez. Kevés tőké­vel, saját lakásban, támogatás- és hitelfelvételi lehetőséggel már holnap bele lehet vágni - a hangoztatott vállalkozásélénkítő szán­dékkal összhangban. Ezzel szemben derült égből villámcsapás­ként érkeztek az adótörvény ez évi változásai, ami főleg a „kicsi­ket” sújtja. Az áfa-kötelezettség és a magas társadalombiztosítási összeg mellett, negyedévente személyijövedelemadó-előleget kell fizetni, a költségek elszámolhatóságát pedig a minimálisra korlátozták. Vegyük csak sorba ... Évi ötszázezer forintos bevételhatárig nem kell áfásnak lenni, de a kezdő vállalkozónak az az érdeke, hogy bejelentkezzen az áfa-körbe, mert az induláskor beszerzett eszközök, gépek, anya­gok után csak ebben az esetben igényelheti vissza annak áfa-tar­talmát. Az induló vállalkozónak nincs irodája, műhelye. A családja életterét beszűkítve végzi otthon a tevékenységét, fogadja az ügyfeleket, használja a telefonját, az eddig megszerzett javai fo­kozottan kopnak, használódnak. Sebaj, majd vásárol a vállalko­zása jövedelméből másikat. Ha az úgy lenne! A mai jogszabá­lyok azt már nem engedik meg. Azokat az eszközöket, amelyeket nem kizárólag a vállalkozásához használ, csak a bevételei egy(!) százaléka erejéig számolhatja el a költségei között. A kisvállal­kozónak kicsi a bevétele, annak az egy százaléka jóformán semmi. De okosodni is csak a saját pénzén tud, mert szakköny­vek vásárlására mindössze bevételének fél(!) százalékát fordít­hatja. A legkisebb vállalkozók esetében ez még egy közlönyre sem futja. Társadalombiztosításra a jövedelem több mint felét kell befi­zetni. Mi más ez, ha nem túlzott mértékű elvonás? Oda kell adni 54 százalékot, a megmaradó összegből pedig, függetlenül)!) a jö­vedelem nagyságától, be kell fizetnie 20 százalék jövedelem­adó-előleget. Azt ígérték, esélyegyenlőséget biztosítanak. Ezzel szemben? Csak az egyéni vállalkozó nem számolhatja ki a sávok szerint a befizetendő jövedelemadó-előlegét. Könnyítés-e valójában a ne­gyedévente 20 százalékos egységes adóelőleg? Ez csak azoknak jó, akik magas jövedelemmel rendelkeznek, de a kicsik, akiknek nem haladja meg a jövedelmük az évi 110 ezer forintot, majd csak a következő évben kapják vissza a pénzüket az adóhatóság­tól, amit most a családjuktól vonnak el. Mondják, ha nincs munkája, teremtsen magának munkahelyet. Vállalkozzon. Ha nincs elegendő pénze, vegyen fel mikrohitelt, ami kedvezményes kamatozású. Csak évi 24 százalékos a ka­mata! Ötszázezer forinttal már lehet mit kezdeni. De készletfel- töltésre a hitel nem használható! Bárki kérheti, megalapozott üz­leti tervvel. Ám három év alatt vissza kell fizetni, havi húszezer forintos* részletekben! Efc'valójábaft a kisvállalkozók hitele? Ha e feltételekkel együtt mégis kell valakinek, fedezet esetén meg­kaphatja. Ha van egy üres ingatlanja! Mindent egybevetve, olyan, mintha a Mont Blanc csúcsára küldenék a vállalkozókat egy szál foszladozó kötéllel, védőháló nélkül, miközben a szél hol erről, hol arról fújna. Szokják meg csak a farkastörvényeket. Aki ezt is kibírja, „nagy” vállalkozó le­het, akik pedig lehullanak, azokért nem kár... Szabó Irén II. szolnoki zenei fesztivál Hangverseny a jubileumok jegyében Ritkán hallható zenei csemege neves előadókkal Jelenet a Szolnok Városi Művelődési Központ balettiskolájának Stefánik és Stefánok című produkciójából -KE­Helykijelölés kedvező áron Jelentkezőket várnak a kiállításra kiállítás ideje alatt nagyszabású kommunikációs szakkiállítást és vásárt, valamint nemzetközi autókiállítást is rendeznek. A jelentkező vállalkozók még április 30-áig kedvezmé­nyeket kapnak az árakból, és a helykijelölés során előnyöket élveznek. A vásáriroda várja az észak-magyarországi régió és a város gazdasági fellendülését szolgáló kiállításon részt venni szándékozók további jelentke­zéseit. (MTI) Egyetlen zenemű; Mendels­sohn II. „Lobgesang” szimfó­niája (op. 52) szerepelt a fesz­tivál péntek esti koncertjének műsorán. A hangversenynek - egyben a Nemzeti Filhar­mónia bérleti koncertjei soron következő eseményének - a Szigligeti Színház adott ott­hont. A nézőtér csaknem minden ülőhelye gazdára lelt, hiszen a koncert programján szereplő darab valóban igen ritkán hall­ható zenei csemege - de von­zotta a hangverseny-látogatót az azt előadók híre, neve is: az immár hetvenéves Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar, a Magyar Állami Énekkar (kar­igazgató Antal Mátyás), a szó­listák: Verebics Ibolya, Csonka Zsuzsa és Gulyás Dénes, vala­mint a karmester: a működésé­nek negyvenéves jubileumát ünneplő Lukács Ervin. Tekintettel arra, hogy a Lob- gesang nem tartozik a közis­mert, gyakorta hallható zene­művek sorába, indokoltnak tű­nik a szokásosnál bővebben szót ejtenünk a darabról. A szinfóniát Lipcse városának ta­nácsától kapott felkérésre kom­ponálta a szerző 1840-ben az az évben a könyvnyomtatás felta­lálója: Gutenberg tiszteletére rendezett nagyszabású ünnep­ségsorozat alkalmából. A megtisztelő mebízásra Mendelssohn két zeneművet komponált; ezek egyike a Lob- gesang (Dicsőítő ének) szimfó­nia, melynek bemutatójára a Tamás-templomban került sor; az egykorú sajtó nagy elisme­réssel emlékezett meg az ese­ményről. A szimfónia rendhagyó szer­kezetű: három, zenekarra írott tételből, azt követően nagysza­bású, szólistákra, vegyes karra és zenekarra írott kantátából áll. A három zenekari tételt (I. Maestoso con moto - Allegro; II. Allegretto un poco agitato; III. Adagio religioso) át- meg átszövi a művet indító fanfár­motívum, melynek hangjai a mű zárószakaszában is felhar­sannak, mintegy keretbe fog­lalva a méreteiben monumentá­lis alkotást. A kilenc tételből álló kantáta szövegét a szerző a szentírásból - legnagyobb részt a Zsoltárok Könyvéből merítette. A Lobgesang a zenetörténé­szek és kritikusok egybehangzó véleménye szerint nem tartozik Mendelssohn legsikerültebb kompozíciói sorába. A szimfónia - talán ez okból is - nem kerülhette el az „al­kalmi művek” szokásos sorsát: néhány sikeres, majd mérsékelt tetszéssel fogadott előadás után nem szerepelt többé a múlt szá­zad koncertjeinek műsorán, de a huszadik században sem tarto­zott a szerző legyakrabban elő­adott darabjainak sorába. A koncert karmestere, Lu­kács Ervin nem először tűzte műsorára a Lobgesang szimfó­niát: 1983 januárjában már el­hangzott vezényletével a Zene- akadémián, s mint az a koncert­élet eseményeit figyelemmel kísérő zenebarát által tudott, a mű ugyanebben a „szereposz­tásban” előadásra került a szol­noki hangversenyt követő na­pon a Budapesti Tavaszi Feszti­vál egyik eseményeként is. A karmester szándéka nyil­vánvaló és nemes: előadni egy olyan kompozíciót, melyet a koncertlátogató egyáltalán nem vagy csak alig ismer. A szolnoki koncert közönsé­gének ezúttal is alkalma nyílott arra, hogy elismeréssel adózzon e póztalan, a zene minden törté­nését ismerő és azt vezénylésé­vel közvetíteni képes nagy tu­dású dirigens interpretációjá­nak. A szimfónia első tételeiben kissé kedvetlennek tűnő zene­kar a későbbiekben egyre in­kább magára talált, az előadás méltó részesévé vált. A kórus énekléséből - a színpad mélyén elfoglalt helye eredményeként - szinte a kantáta egész során nem lehetett eleget hallani; egyedül a hatszólamú, a cap­pella choral: a „Nun danket Alle Gott” adott alkalmat arra, hogy e nagyszerű együttes a zenekari hangzás takarása alól „előbúj- hassék”. (Ilyenkor sóhajt fel óhatatlanul a koncertlátogató: bár lenne a városnak egyszer egy igazi hangversenyterme!) A kantáta bőséges alkalom­mal szolgál a három szólista oratóriuménekesi erényeinek felvonultatására. A szoprán áriák és duettek átélt előadásával Verebics Ibo­lya és Csonka Zsuzsa, valamint a tenor szólista: Gulyás Dénes - akinek nevéhez a mű talán leg­szebb áriájának („Stricke des Todes”) feledhetetlen tolmácso­lása fűződik, egyaránt megér­demelten vehette ki részét a si­kerből. A koncert végén szűnni nem akaró taps és virágcsokrok ju­talmazták az élményt nyújtó produkció valamennyi szereplő­jét. Szathmárv Judit Diáktalálkozó Vásárhelyi napján A tegnapi nap nemcsak Vá­sárhelyi Pálé, a Tisza szabályo­zásának tervalkotójáé, hanem a szolnoki diákságé is volt - leg­alábbis ezzel a szándékkal ren­dezte meg a napot iskolaidőben iskolán kívül a Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola és a Kemény László Diákegylet - tájékoztatta lapunkat Nagy Árpádné, az in­tézmény igazgatóhelyettese. Hiszen, mint mondta, nagyon kevés alkalom nyílik arra, hogy a város diákjai találkozzanak. Vásárhelyit nemcsak a vásárhe­lyisek ünnepelték tegnap. A délelőtti, a VMK-ban megren­dezett programon ott volt a Má­tyás Király iskola, a Jendrassik György Szakközépiskola, a Pe­likán Társastáncklub és a többi. Délután, feledtetve a tanórákat, amikor felelni kell, egymással mérkőztek sportban a tanárok és a diákok, volt kutyabemutató, aszfaltrajzverseny. Veréb Csaba és Mészáros Melinda marosszéki forgatóst mutatott be (Fotó: -ké-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents