Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-26 / 72. szám
1994. március 26., szombat Szabadidőben — családi körben íi Beszéljük meg együtt! Ismerd meg önmagad Következik a harmadik meditációs gyakorlat. Mielőtt rátérnék, szeretnék válaszolni néhány kérdésre, amely felmerült az előző két gyakorit során. A meditációs gyakorlatok egyik célja, hogy mélyebben megismerjük önmagunkat, tudjuk, mire vagyunk képesek és mire nem, milyen gondolataink vannak, milyen mértékben értjük meg önmagunkat és környezetünket, mit várunk a világtól, és mit vagyunk képesek nyújtani, hogy állunk a harag, gyűlölet, szeretet, szerelem érzéseivel. A másik célja, hogy megismerjük a világegyetemet és vele való kapcsolatunkat, legyünk képesek érezni a harmóniát, amelyik körülvesz, találjuk meg helyünket a világban, tudjuk felvenni és leadni a felénk küldött energiákat. Természetesen ez nem megy egyik percről a másikra, és helytelen lenne részeredményeket várni. Ez azt jelenti, hogy amíg nem végezzük el mind a kilenc gyakorlatot, és az így szerzett tapasztalatokkal gazdagodva nem megyünk végig újra visszafelé minden gyakorlaton, addig esetleg csak megérteni tudjuk, miről is van szó, de felfogni, vele élni nem tudunk. Ezért hangsúlyozom újra és újra, csak az a személy fogjon hozzá, akit igazán a lelke mélyén érdekel minden a belső és külső világról, szeretne olyan élményeket megszerezni, amelyeket hétköznapi módon nem tud megélni, és szeretné ezt a tudást saját és mások szolgálatára használni. Fölösleges hozzáfogni csupán csak kíváncsiságból, ha nem akarjuk használni. Új típusú, eddig még nem ismert világ nyílik meg előttünk, nap mint nap tapasztaljuk hatását, akkor próbáljunk meg új típusú ember módjára élni, ne elégedjünk meg azzal, hogy beleszuszogunk a világba. A harmadik meditációs gyakorlat témája: azok a cselekvések, tettek, amelyeket a környezetünkből jött információk, gondolatok, követelmények hatására teszünk. Vágyaink, gondolataink, emlékeink lelkünket mindig ostromolják, és hol a hullámok tetején, hol a hullámvölgyben érezzük magunkat. Ez a nyugtalanság talán végtelen lenne, ha nem jönnének információk, gondolatok, kérések kömye.- zetünktől, amelyekre reagálni kell, mert a problémákat meg kell oldani. Egyszerű példa: kint esik az eső (ez az információ), esőkabátot veszek (ez a reakció) stb. Kötelesek vagyunk reagálni azért is, hogy túléljük, azért is, hogy fejlődjünk. Sokat szenvedhetünk, ha a környezetünk elvásárásainak nem teszünk eleget, vagy nem időben tesszük. Ezek a reagálások nem mások, mint alkalmazkodásunk a környezetünkhöz. Környezetünkhöz kétféle módon tudunk alkalmazkodni. 1. Olyan módon, amikor megváltoztatjuk bilógiai és pszichikai reakciónkat. Amikor egy új 12-24 órás munkabeosztás már nem annyira fárasztó, amikor más földrajzi zónában tartózkodunk, akkor biológiailag alkalmazkodunk. Ha beilleszkedünk a munkaközösségbe, átvesszük szokásaikat vagy elfogadjuk egy más népcsoport kultúráját, esetleg filozófiáját, akkor pszichikailag is alkalmazkodtunk. Sok esetben a biológiai és pszichikai alkalmazkodás még a személyiséget is megváltoztatja. 2. A másik alkalmazkodási forma az asszimilálódás. Ez azt jelenti, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy környezetünket tegyük olyanná, ahol jól érezzük magunkat, élni, fejlődni tudunk. A földön a fennmaradás volt a tét, az alkalmazkodástól függött minden. Mindent azért csináltak őseink, hogy legyen ennivaló, ne fázzunk, ne féljünk stb. Mi is - a magunk módján - próbáljunk továbbfejleszteni, jobban megismerni mindent. Láthatjuk, hogy óriási fizikai-pszichikai objektív-szubjektív alkalmazkodási erővel rendelkezünk. Ennek az éfőiíék- nagyi-észét arra fordítjuk, hogy környezetünk elvárásainak megfeleljünk. Ez az életünk, reagálunk cselekedve, és van esélyünk, hogy sikerüljön. De néha nagy szükségünk van arra, hogy kilépjünk ebből az ingázásból, ebből a végtelennek látszó lengésből a követelmények és reakciók között. Vágyunk a csend és a nyugalom után. Vágyunk egy olyan lelkiállapot után, amelyikben nincs kényszer, hogy odafigyelhessünk önmagunkra is, élményeinkre, emlékeinkre, érzéseinkre, hogy legyen erőnk élni, szeretni stb. Gondolva azokra a dolgokra, amelyek bennünk vannak és amelyeket környezetünk megkövetel, felfedezünk egy ellentmondást. Nem mindig szeretjük azt, amit tennünk kell. Ez az ellentét bennünk van, annak ellenére, hogy belső világunk elismeri a külvilág létezését és fontosságát, nem mindig tudnak összhangban lenni. Ez az egész úgy néz ki, mint egy megalkuvás, komporimisszum annak érdekében, hogy az ember és az egész emberiség fennmaradjon. Ezt pontosan így kell megérteni, mert akkor van rá lehetőség, hogy lássuk magunkat, mint a külvilág alkotó elemét, beengedve lelkivilágunkba a nagyvilágot, majd ezekkel az ismeretekkel kilépni a világba. így nem szenvedünk, ha ellentét van, mert megértjük környezetünk szükségleteit, és megismertük a világegyetem egyik törvényét. Ez a törvény azt mondja: minden összefüggésben van egymással, minden létezés szorosan kapcsolódik mások létezéséhez. Dr. Cherechianu Aurél Tavaszvár ás a gyümölcsösben Tudnivalók oltásról, oltóvesszőről, párosításról OtíffmB YA&SMZ XAÓOff PÁROSÍTÁS NYELYES PÁROSÍTÁS . Kőrfrés iueszrís dAfWÁVil ASZAL 'SUWPKOLÍSA „Midőn a Nap a Kosban van, a föld felébred, a gyökerek erőt vesznek, a fák bimbóznak, a források és folyóvizek kiáradnak, az emberek örvendeznek, a madarak énekelnek, bízván a szántó emberek szántásában és a jövendő időnek földi munkájában ...” - deríthet bennünket is jobb kedvre az ébredés és a tavaszelő várva várt hónapjának hajdani leírása. Nálunk ez az évszak a legszeszélyesebb s ami az időbeli határait illeti: a legbizonytalanabb. A kertészet öröknaptára szerint március első felében lehet a gyümölcsösökben legsikeresebben oltani. Persze nem késett el az a kertész sem, aki ezekben a napokban végzi el ezt a feladatot. Az oltás két növényfajta összenö- vesztése: a szaporítani kívánt fajta vesszőjét, rügyét vagy hajtását a másikra, az alanyra ültetjük át. Az összenövesztéshez mindkét fajtán sebet kell ejteni; a sebhelyek összeforrása után jutunk az oltványhoz. Csak egy növénycsaládhoz tartozó fajokat és fajtákat lehet összenöveszteni. A sebejtést gyorsan kell elvégezni, nehogy a beteg rész „elvérezzen”, a vágott felület kiszáradjon. Az összeforrást minden szennyeződés gátolja! Ne roncsolt sebet ejtsünk, mert azzal rontjuk a beavatkozás sikerét. Sima felületű sebet csak borotvaéles késsel vághatunk. Sima, egyenes sebet ejtsünk, hogy összeillesztéskor ne maradjon hézag. Az oltás helyét oltóviasszal kenjük be, így a sebet elszigeteljük a levegőtől. Az oltott részeket kötözőszerrel (rafiával, kenderspárgával, gumigyűrűvel) kössük össze. Az oltás sikerességéről 2-3 hét múlva győződhetünk meg; ha az oltóvessző beszáradl, az oltás nem eredt meg. OttóVCsSzőCegés^éges, középkorú jó termő, jó tulajdonságú fákról metszhetünk. A vesszőket az oltásig árnyékos helyen, hegyükig tiszta, de nyirkos homokba süllyesztve tárolhatjuk. A hajtásnak indult vesszők már nem felelnek meg a célnak. A sem túl vastag, sem nagyon vékony vessző a legjobb, amelynek rügyeiből nem virág, hanem hajtás fakad majd. A párosítás az oltóvessző és a beoltandó alany ágának, vesszejének az összeillesztése. A két összeillesztendő rész egyforma vastag legyen. Először az alany megfelelő vesszején ejtsünk ferde vágást. A metszett felület mintegy háromszor olyan hosszú, mint a vessző vastagsága. Ezután egyetlen húzó mozdulattal ugyanilyen metszést végezzünk az oltóvesszőn is. Ezt akkorára szabjuk; hogy szőlőnél egy, gyümölcsféléknél 2-3 rügy maradjon raja. Elterjedt összeillesztési mód a nyelves párosítás - a nyelvek szorosabb érintkezést biztosítanak. Az ékoltás a többéves, erősebb vad faalanyokon (körte, alma) alkalmazható. A vastagabb ág vagy törzs vágásfelületét simára metsszük, s 8-10 cm-rel lejjebb zsineggel erősen elkötjük. Ezután hosszanti irányban 4—5 cm mélyen behasítjuk. A hasítékot ékkel szétfeszítjük, majd a szintén hosszú ék alakra metszett oltóvesszőt a hasítékba dugjuk. Az ék kihúzása után a hasított rész az oltóvessző köré feszül. Végül az oltás helyét kenderzsineggel bekötjük. Az ékoltás másik változatában a hasítás csak az alany oldalát érinti. Nem vágjuk teljesen keresztül, csak akkora sebet ejtünk rajta, amekkora a vessző beillesztéséhez szükséges. Ferenczy Europress A szeretet könnyebbé teszi a kutyanevelést Aki a kutyáját szereti, kemény kézzel, szigorúan neveli - mondják. De ez a felfogás téves, mert aki valóban szereti a kutyáját, az szeretettel neveli. Ahogyan a kisgyermekeknek, a kölyökkutyáknak is tanulásra van szükségük, hogy megismerjék a lehetőségeiket és korlátáikat is. Minthogy a kutya tipikus falkaállat, pontosan tudnia kell a rangsorban betöltött helyét, a gazdájáét, s azt, hogy ha az érdemes rá, feltétel nélkül fogadja el „falkavezémek”. Szeretetből tanul Egy kutyát csak szeretettel lehet jó, a gazdának örömet szerző kutyává nevelni. Meg kell tanítani az engedelmességre, arra, hogy a kapott parancsok okai és következményei között összefüggés van. A helyes kutyanevelés alapfeltétele a következőn alapul: az eb jó és rossz tapasztalatokból tanulja meg, mit kell és mit nem szabad tennie. Ezalatt azonban semmiképpen sem kegyetlen dresszírozást értünk, mivel ezzel csak az állat alázatos meg- hunyászkodását érjük el. A meghunyászkodott eb pedig hajlamos a megbízhatatlanságra is. Sokkal inkább elő kell segíteni a természetes jó tulajdonságainak erősítését, következetes, de szeretetteljes és a kutya által teljesíthető követeléssel. A kutya nevelése akkor kezdődik, amikor hazavisszük őt. Különösen a kis kölyökkutya alkalmas a tanításra, hiszen ebben a korban a befogadóképessége még nagy, és szívesen is tanul. A legelső néhány alapfogalom, amit meg kell tanulnia, a saját neve, a „nem” és „pfuj” szócska. A kutyával való rendszeres és következetes gyakorlás során tanulja meg a vezényszavakat és azt, hogy azokra milyen viselkedéssel kell reagálnia. Gyakorlás közben mindig ugyanazokat a vezényszavakat hasznájuk, és meleg, barátságos hangon szólaljunk meg. Minden helyesen véghezvitt parancsunk után alaposan dicsérjük meg őt, és apró jutalomfalatkával is megerősíthetjük elégedettségünket. Nevelés közben a „pozitív megerősítés” elvét érvényesítsük, vagyis akár túlzó módon is osztogassuk a dicséretet, a „ledorongolással" azonban bánjunk fukarul. De persze a helytelen magatartás- formákat meg kell fékezni, s nem engedni a felugrálást az emberre, ennek - a kutya mérete miatt - meglehetősen bizarr példáját illusztrálja képünk. A szobatisztaság Türelemmel és következetességgel érhetjük el, hogy a szobatisztaságra nevelés ne tartson hosszú ideig (azért így is beletelik jó pár hétbe). A lakásban tartott kutyakölyköt minden étkezés és alvás után vigyük ki a szabadba, keressünk bokros, fás területet, vagy ezek híján ültessük a csatomanyílások rácsai fölé, miközben türelmesen magyarázzuk neki, hogy itt kell elvégeznie a dolgát. Többszöri ismétlés után a kutya gyorsan felfogja, hogy ha a szabadban végzi el a dolgát, azért dicséret és jutalom jár, míg ha ezt a lakásban teszi, „pfuj” és büntetés következik. Ne büntessük meg azonban az állatot utólag, ha mégis előfordul véletlen baleset a lakásban. A fegyelmezést ugyanis az ebadta csak akkor érti meg, ha „akkor és ott” történik. Alapfogalmak A „hozd ide” parancs a kis kölyöknek vidám játék, amelyben ő leli legnagyobb örömét, mialatt észrevétlenül megtanul azt tenni, amit ura és parancso- lója elvár tőle. A három fontos parancsszó: „állni”, „ülni”, „helyedre” se többet, se kevesebbet nem jelent, mint hogy a kutya a neki megparancsolt helyzetben maradjon, és csakis a gazdája feloldó szavára mozdulhat el belőle. Az „ide” felszólítással oldjuk fel a fenti vezényszavakat. A vezényszavak megtanulása éppen azért kölyökkorban a legkönnyebb, mert a kiskutya legnagyobb boldogsága az, ha állandóan gazdája mellett lehet és dicséretet kap tőle. Ha kutyafuttatóban, szabad területen vagy erdőben sétára indulunk a kutyával, az ebnek láb mellett kell haladnia. Erre embertásaink iránti tapintatból és biztonsági okokból van szükség. Ne engedjük előrerohanni vagy éppenséggel a hátunk mögött baktatni, mivel nem lehetünk biztosak abban, nem molesztálja-e a járókelőket, akik esetleg nem szívesen veszik a közeledését. Veszélybe sodorhatja saját magát is, ha váratlanul átvágtat az úttesten vagy nálánál nagyobb, erősebb kutyákkal kezd ki. A pórázon való járás a kutya alapismeretei közé kell hogy tartozzon. Minél előbb kezdjük a szoktatást, annál hamarabb lesz illedelmes sétapartnerünk az eb.
