Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-14 / 61. szám
4 1994. március 14., hétfő ^ A szerkesztőség postájából ® Amikor március 15-re, nemzeti ünnepünkre készülődünk... A magyar nép mint „Bem apót” zárta szívébe Mónika a gyógyulás útján Kislányunkat a közelmúltban olyan betegség érte, amely végzetessé is válhatott volna: minimális esély mutatkozott arra, hogy meggyógyuljon. Ugyanis a diagnózis herpeszvírus okozta agyvelő- gyulladást állapított meg, és szinte élet-halál közt feküdt az intenzív osztályon. Tizennégy éves kislányunkat kilenc hétig gyógyították a szolnoki Hetényi Géza Kórházban. A dr. Szűcs Sándor vezetése alatt működő gyermekosztály valamennyi dolgozójának - az orvosoknak, ápolónőknek, gyógytornászoknak - köszönhető, hogy Mónika lábra állt. Emberfeletti erőfeszítéssel küzdöttek a megmentéséért, és ezt követően - a mai napig is - maximális segítséget nyújtanak a rehabilitációjához. Szeretetteljes, áldozatos munkájukért az Új Néplapon keresztül is hálás szívvel mondunk köszönetét, és a további gyógyítómunkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánunk. (A felvétel kislányunk kórházi betegágya mellett készült.) Szűcs István és felesége - Jászkisér „Kérdem én: hol élünk?!” Nyílt megbeszélés helyett leveleztek „Csak az a nemzet hal meg, amelyik nem akar élni.” (Bem József) Piros betűvel írt nemzeti ünnepünkre készülve, indokoltnak tartom, hogy külön megemlékezéssel rójuk le hálánkat Bem tábornoknak, a lengyel hazafinak. (1794. március 14-én, Tárnok városában született.) Bem tábornok elsősorban hadvezérként írta be nevét az európai történelembe, de tény, hogy személyében egy nagyvonalú, humánus nemzetiségpolitikus alakja bontakozott ki. Az 1848-as szabadságharcban Petőfi Sándor szárnysegédje volt, majd a tábornok útja Erdélybe vezetett. Erdély nemzetiségileg erősen vegyes terület volt, ma is az, ahol az 1848-49-es forradalmi időszakban a társadalmi különbségek roppant feszítő erővé váltak. Az igazi hadjárat náluk Bem tábornok fellépésével, vezetésével kezdődött. Kossuth Lajos már a forradalom kezdetén foglalkozott azzal a gondolattal, hogy tapasztalt tábornokokat alkalmazzon a hadseregben. Bem Józsefre esett a választása, akit az erdélyi hadsereg minden haderő fővezérének nevezett ki. Bem tábornok számára is Erdély jelentette azt a történelmi próbatételt, melyben kiváló képességeiről mindenkit meggyőző módon Nagy öröm tölt el bennünket, hogy végre községünkben is megnyitotta ajtaját a szociális otthon. Sok idős ember él a falunkban, akik szinte mindennapos gondviselésre, ellátásra szorulnak, amit olykor a legközvetlenebb hozzátartozó sem tud számára megadni. Igaz, az idős emberek - még ha egyedül is élnek - nagyon nehezen hagyják el a saját kis otthonukat. Az én édesanyám is hosszú gondolkodás után szánta rá magát arra, hogy beköltözzön a szociális otthonba. Természetesen onnan bárki - ha teheti, s ez megnyugtatja - akár naponta is hazalátogathat. A szociális otthon létrehozásában nagy szerepe van Karácsony doktor úrnak, aki az idős emberek sorsának jobbra fordulásáért sokat fáradozott. A közvetlen hozzátartozókat is felkereste, és igyekezett elfogadtatni, megértetni a szociális otthon jó adhatott bizonyságot. A sors állította olyan kiemelkedő helyre, ahol teljes szuverenitással irányíthatott egy egész hadjáratot. Sajnos arra nincs lehetőségem, hogy a téli és a tavaszi hadjárat eseményeit részletezzem, csak a segesvári csatát emelem ki, ami nem jelentette az egész erdélyi magyar hadsereg megsemmisülését. A segesvári támadás hadászati szempontból is indokolt tervre épült, s Bem tábornoknak volt köszönhető. Segesvár az utókor számára egybeforrt Petőfi Sándor eltűnésével, rejtélyes halálával, s azzal a korral, amelyet a nemzet az ifjú költő halálával elszenvedett. A magyar nép a tábornokot mint „Bem apót” zárta szívébe, aki a népi forradalomért küzdött a szabadságharc utolsó pillanatáig. Büszkén írom le, hogy Martfűn a Bem Józsefről elnevezett utcát a térképen úgy tüntették fel, hogy az a Petőfi utcáról nyílik. Tudom, hogy a neves tábornokról másként is emlékeztetik népünket, de minden magyarnak tudnia kell, hogy Bem József szemében a magyar ügy lengyel ügy is volt, s még ennél is több: Európa valamennyi elnyomott népének közös ügye! Serfőzö János - Martfű oldalát, ahol éjjel-nappal szerető gondoskodással veszik körül a rászorulókat. Egyébként a szociális otthonban a doktor úr is rendszeresen orvosi ügyeletet tart. Az áldott jó körzeti orvosunk végül is nem hiába koptatta az idős emberek küszöbét, kedves és lelkes beszédével bennünket is meggyőzött. Másoknak is azt mondhatom, aki teheti, látogasson el a nagykörűi szociális otthonba, mert csodálatos. A nyilvánosság előtt is csak a köszönet és hála szavaival tudok szólni az ovosunk, a polgármesterünk fáradozásáról, segítségéről, arról a példa értékű összefogásról, amit a községünkben élő emberekért tettek. És köszönetemet fejezem ki a szociális otthonban éjjel-nappal az ellátásukért fáradozó nővérek áldozatkész munkájáért. Hegyiné Bencsik Ilona Nagykörű Spiró György színházigazgató úr nyiltkozatát olvasva - „Nem vagyok színészpedagógus” címmel jelent meg az Új Néplap március 4-i számában mint kívülálló, úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül, kénytelen vagyok „tollút” ragadni. Nemrég zajlott a „Hol élünk?” fesztivál nagyszabású rendezvénysorozata, melyről Várhegyi Attila polgármester úr is úgy nyilatkozott: gazdagabb lett a város kulturális kínálata; jelentőségét többek között a civil szerveződéseknek köszönhetően emelte ki. A két nyilatkozat kicsit elkésett egymástól, mert az említett cikk válasz lett volna arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen hol élünk! A távozásra kényszerült színházi dolgozók között kezdők is akadnak, akik lehetőséget sem kaptak arra, hogy a főiskolán elsajátítottakat a gyakorlatban kamatoztathassák, bizonyíthassák tehetségüket vagy a tapasztaltabb kollégák felkarolhassák őket. Igaz, Spiró György szerint a főiskola nem való semmire. Maradt az ún. „feketekávé-hordozás”. Ha az igazgató úr elképzeléseinek a távozni kényszerülő színészek nem feleltek meg, természetesen joga volt ahhoz, hogy nem hosszabbítja meg a szerződésüket. De a módszer, ahogyan ezt tette, kifogásolható. Ugyanis a távozni kényszerülők levelet kaptak, testre szabottan megfogalmazva, hogy az igazgató miért nem hosszabbítja meg a szerződését. Minthogy a színház anyagi javakban nem bővelkedik, a tizennyolc alkalmazottnak kiküldött expressz-ajánlott levél sem volt olcsó mulatság. No meg az idő is drága, még a színigazgatónak is, hiszen mostanság nem lehet vele beszélni, szinte nem is található meg. A helyben levelezés sérti az embereket. Egyébként az előző évadra szóló szerződés meghosszabbítása is így történt: leadták a portára, három nap gondolkodási időt hagyva az aláírásra. Nem lett volna jobb, ha az igazgató a dolgozókkal személyesen beszéli meg a felmondási szándékát, okát? Netalán menet közben az esetleges hibákról, elvárásokról is szót váltanak? Végtére is egy kis létszámú társulatról beszélhetünk, melynek tagjai egyet akarhatnak: a közönséget szórakoztatni. A jelek arra mutatnak, hogy a színházba még nem jutott el a demokrácia. Mert milyen emberi kapcsolat ez? Félünk az emberektől? Vagy nem számít az ember? Hát kérdem én: hol élünk?! Szabó Katalin Boldog pillanatok Két levélből adunk részletet, melyekben a télbúcsúztatás jegyében zajlott eseményről számolnak be olvasóink. Az elsőt a törökszentmiklósi Hunyadi Úti Óvoda dolgozói nevében kaptuk, a másikat a szolnoki Takács Gábor írta: Jó hangulatú télbúcsúztatót rendeztünk február 25-én, és ezúton is köszönjük a szülők segítségét, valamint támogatóinknak az értékes __ tombolatárgyakat. Köztük az ÁB helyi kirendeltsége, a GMV, a Lehel Hűtőgépgyár helyi gyára és a Shell benzinkút üzemeltetője. A rendezvény bevételét az óvoda készülő alapítványára használjuk fel, és szeretettel várjuk a további felajánlásokat. * A Humán Szolgáltató Központ „Fogjuk egymás kezét” idősek klubja és a családi klub közösen tartott összejövetelén sok érdekes, ötletes jelmezt láthattunk, és a jó hangulathoz' a szépen megterített asztal kínálata, a farsangi fánk is hozzátartozott. Az Új Néplapon keresztül is szeretnénk köszönetét mondani a szolnoki Pálszabó Mihály úrnak, akitől a finom fánkot kaptuk, valamint a helyi Bottyán Kft.-nek és Tóth Ágnesnek az értékes díjakért, amivel vidámabbá, emlékezetesebbé tették az eseményt. Küldjön egy képet! Népművelő-könyvtáros képzés a megyeszékhelyen -1975 Ez a felvétel 1975-ben készült, amikor a mi osztályunk végzett a debreceni tanítóképző szolnoki kihelyezett tagozatán. A hároméves oktatás során szereztük meg - levelező tagozaton - oklevelünket. Ha a kis csoportunkon végignézünk, szinte a megye minden részéről találunk ismerős arcokat. A felső sorban például ki ne ismerné Szurmay Ernőt, az akkori könyvtárigazgatót, aki egyben a tagozat vezetője volt. A kép a sikeres vizsgánk után készült, a szolnoki vasútállomáson, az újonnan átadott vendéglőben - debreceni tanáraink körében. (Leghátul, jobbról az első vagyok.) Bizony, jövőre már 20 éves találkozót rendezhetünk. Fodor István - Jászjákóhalma „Az áldott jó körzeti orvosunk kedves szava meggyőzött...” J Nagykörűben csodálatos az idősek otthona Expressz - ajánlva Az igazság mellett! Tisztelt besenyszögi olvasónk, B. B. úr! Levelét megkaptuk, és sorai között a jelenlegi magyar közhangulat minden árnyalatát felfedeztük. Elkeseredését megértjük, hiszen munkahelye tönkrement, majd felszámolták, és ezzel sajnos mintegy 400 munkahely szűnt meg Besenyszögön. Mint írja, úgy véli, a felszámolás során eladott ingó és ingatlan vagyontárgyak adásvételében valami susmus van ... Mit mondhatunk erre? Az újra megtalált társadalmi rendszerünkben bizony együtt kell élnünk azokkal a mellékhatásokkal, amiket Ön sérelmesnek tart. Ugyanis a kapitalizmusban sem minden fenékig tejfel, főleg a gazdaságban. Aki tönkrement, az ne számítson senki kegyelmére. A csődbejutott vállalkozó vagy gazdasági társaság vagyontárgyait szinte „rablásszerűen” vásárolják meg azok, akiknek van pénzük. Megemlíti, hogy a felszámoló, az Agrogenerál Kft. nem a szabályoknak megfelelően értékesítette a Kossuth Tsz gépeit. Levele nyomán megkerestük a felszámolót, s a vele folytatott beszélgetés során kiderült, hogy az érdeklődők a gépek 85 százalékát nyilvános liciten vásárolták meg; hogy az árverés nyilvános volt, ezért természetes, hogy nem csak a besenyszögiek vásárolhattak belőle. Az már a falu lakóinak a tehetségén vagy akaratán múlott, hogy más községekbe kerültek a gépek. Az előzőeken kívül a felszámoló cég kérésünkre azt is bizonyította, hogy az ingóságok a kikiáltási ár 115 százalékáért keltek el. Bár levelében Ön is megjegyezte: állításainak nagy része bizonyíthatatlan, tulajdonképpen az utcán lehet - pletykaszinten - információhoz jutni, mert félnek az ott lakók. De ezúton is kérdezzük: kitől és mitől félnek? A téesz felszámolásának tisztaságáért a bíróság felel! S ha Ön bármit is sérelmesnek tartott, vajon miért várt másfél évet, hogy az esetleges szabálytalanságokat leleplezze? Kedves Olvasónk! Sérelmezi még a téeszből történt földkivétel módjait, illetve a kárpótlási földek kijelölését, és ebben a kérdésben is csupán érzelmeire hagyatkozik. Mit mondhatunk erre? Ha a történések keserűséggel is töltik el, az még nem indok arra, hogy csúszópénz elfogadásával gyanúsítson másokat. A mai világunkban az izzadságcsepp nem végtermék már, egy ügyes vállalkozással akár néhány nap alatt is milliomos lehet a tegnapi koldus. Ne feledjük: a törvény nemcsak a vélt vagy valós sérelmeket szenvedőket védi, hanem azokat is, akik az előbbiek rovására cselekedtek. A bírói talárt nem festheti át érzelem, nem ejthet rajta foltot az indulat, mert ha ez megtörténne, az a demokráciánk megsemmisülését jelentené. Kedves Olvasónk! Bizalmát köszönjük, és a levelére adható válaszunk szíves megértését kérjük. Üdvözlettel: Az már biztos, hogy ez az út nem Európa felé vezet Rigó Zoltánné olvasónk a „Hol élünk?” témához kapcsolódva hívta fel a figyelmünket arra az áldatlan állapotra, ami a szolnoki Fűrész utcában lakók életét keseríti. Kérte, fényképen mutassuk be, bár a felvétel készülhetne akár az Avar, az Alvégi, a Cserép, a Sirály, a Sashalmi - és még hosszasan sorolhatná, melyik utcákról, ahol hasonló az utak állapota. Mert az a lakókörzet, ahol ők élnek, sajnos a város szégyene .. . Sorait és a közreműködésünkkel megörökített utcaképet abban a reményben tárja a nyilvánosság elé, hátha a választás után felfigyelnek rá az illetékesek, és közeli teendőik, terveik közé sorolják az ilyen vagy ehhez hasonló, nem Európa felé vezető utak rendbehozását. (Fotó: Nagy Zsolt) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
