Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-02 / 51. szám

1994. március 2., szerda Hazai tükör 5 A tévé képernyője előtt Nap mint nap kapjuk a híreket a boszniai válságról; nincs híradó, amelyben ne halla­nánk riasztó és dermesztő eseményekről, ne látnánk olykor véres tragédiák képeit. Ismereteink „naprakészek” a történtekről. Hogy azonban milyen fájdalmas emberi dráma ez, azt egy véletlenül „talált” osztrák dokumentum­filmben éreztem meg igazán. Ne bántsd a barátom! Vasárnap délután sugározta a televízió 2-es programjában s mindössze 15 percig tartott; egy kisfiú írta levelét nagy­anyjához, egy Boszniából nyugati szomszédunkhoz me­nekült mohamedán gyermek rótta sorait a papírra, hogy el- küldje otthonmaradt nagyszü­leinek. Keresetlenül, egyszerű szavakba foglalva a világba idegenné váló gyermeki lélek megdöbbentő szorongásait. Amímak hívják a kisfiút, s írás közben egy-egy pillanat­ban könnyei is kicsordulnak, és hullanak, hullanak, egyre hullanak: vérzik a lelke. Arról,„beszél”, milyen ne­héz elviselni az idegen nyelvi környezetet, s látjuk is néhány villanásnyi képben, amint például a hentessel is alig tudja megérttetni magát, ami­kor disznóhúst - mohamedán lévén - véletlenül sem sze­retne vásárolni. Aztán felvil­lan iskolatársai körében is, akik bizony nincsenek tekin­tettel sajátos, menekült hely­zetére, megjegyzéseikkel csak növelik a kis Amír lelki zár­kózottságát. Megható, lélek­bemarkoló hallani vágyako­zását a szeretetre, az odaha­gyott, elvesztett meleg otthon után. A gyermeki ártatlanság tükrében még tisztábban és keményebben jelenik meg az igazságtalanság: nem érti - mi sem értjük -, miért is kell mindezt elszenvednie, megél­nie. Negyedórás riportfilm, egy kis élet nagy drámája sű­rűsödik benne, s önkéntelenül is Anna Frank naplójára gon­dolhatunk, aki hasonló őszin­teséggel tárta fel félelmeit a fasizmussal járó szenvedések miatt. Ne bántsd a barátom! - figyelmeztet címében is az osztrákok készítette film, mely jól tanúsítja azt a tényt is, hogy a minőséget nem per­cekben mérik a képernyőn. Bravó, Bence! Másfajta ér­zéseket váltott ki és másfajta gondolatokat szült egy másik fiú a múlt héten a képernyőn; egy legény, aki alighanem elmondhatja magáról: egy, csak egy legény van (már) talpon a vidéken, azaz a Min­dent vagy semmit! játékban, hisz kilenc fordulóban utasí­totta Kodaj Bence maga mögé ellenfeleit, ismereteinek bá­mulatos gazdagságával és vil­lámgyors kapcsolási készsé­gével. Igazi csillaga lett a képernyőnek ez a matemati­kus egyetemi hallgató, s bármi történjék is, amikor 10. alkalommal indul a csatába - e sorok még a döntő előtt íródtak -, olyat művelt ő, amire eddig példa nem volt Vágó István játékában: koc­kára tette már megnyert autó­ját is, mondván, mindent vagy semmit, azaz először igazán ő reprezentálta ezzel a vetél­kedő filozófiáját. Mikor e so­rok napvilágot látnak, már tudjuk, a tudásra alapozott bá­torság meghozta-e méltó eredményét. Bármi is történ­jék azonban: a pálma már is az övé, sőt képzeletben én odailleszteném fejére a köl­tőknek járó babérkoszorút is, mert amit produkált, szá­momra a játék poézisa is: el­bűvölően szórakoztató. Az ő és a hozzá hasonlók példáját látva a képernyőn - de az életben is - joggal ébred fel bennünk az érzés: mégis csak szép dolog embernek lenni. Tévé másfél Szórakoztatás, humor - ez utóbbi nélkül megsavanyodna az élet! Csakhogy háborúban hallgatnak a múzsák, s válasz­tási küzdelmek idején pedig ugyancsak ezt teszik a humo­risták, kényes dolog ilyenkor csipkelődni, viccelődni. Álta­lában. Vannak azonban kivé­telek. Itt van például a Para­bola, a televízió szatirikus magazinja, Chrudinák Alajos csapata, mely újabb és újabb, többnyire ismeretlen arcokkal bővül, s fittyet hányva a jel­zett beidegződéseknek, járja büszkén és „elhivatottan” a maga útját: otromba humorai bunkózza, közönséges módon az általa veszélyesnek tűnő politikai ellenfeleket, igyek­szik nevetségessé tenni a köz­élet szerinte „nem kívána­tos” szereplőit. Hogy mindez mennyire szellemes és ízlé­ses, a humorizálásnak ez a módja, erre vonatkozólag még Boross Péter miniszter- elnök szavaiból is azt lehetett kivenni - hétfőn este válaszolt Betlen János kérdésére a Pa­raboláról -, még a kormány fejének mondataiban is bizo­nyos fenntartások érződtek a magazinnal szemben. Úgy tű­nik, mintha a Parabola külön harcot folytatna a politikai csatatéren! Egy másik kivétel, örven- detesebb, a Tévé másfél, Maksa Zoltánék kabaréja. Ők éppen most indítottak csator­nát a humornak, méghozzá friss csapatot toborozva hozzá, a humorfesztivál győz­teseit mozgósítva, s olyanokat is, akik eddig csak elvétve je­lentek meg a képernyőn. így üdvözölhettük a humor újon­cai között a szolnoki Csete Miklóst, aki főleg szatirikus filmjeivel, burleszket idéző komédiázásával hívta fel már eddig is magára a figyelmet, s most egy kabarécsapat ál­landó tagja lett - jellegzetes hosszú, vékony alakjával, a groteszket kitűnően kifejezni tudó mozgáskultúrájával. Maksa Zoltán, aki abszurd hí­reivel a Szeszélyes évszakok­ban tűnt fel hajdanán, most egyéniségének megfelelően igyekezett formát és tartalmat adni az újabb kabarévállalko­zásnak, amely reméljük, hosszabb életű lesz, mint megbukott elődei, ne keres­sük most, bukásuk mi okból következett be. Annál is in­kább jövője lehet, mert a ka­baré kapuját szélesre kívánják tárni, bárki besétálhat rajta öt­letével, a humor országos mozgalmát indítják ezzel Maksáék. A premieren láthat­tunk jelenetet az ivóbajnok­ságra edző mindent-ivóról, táncdalénekes paródiáját kap­tuk Bach Szilviától, Telek­szomszédok címmel humor- csevelyt ismerős alakokkal, köztük Kató nénivel. A leg- fajsúlyosabbnak bizonyult az összeállításban az Agy-parti, afféle fórum közismert kaba­részerzőkkel, akik olyan kér­désekre válaszoltak, mint pél­dául, hogy milyen pártot ala­kítanának ha úgy hozná a sora; hogyan védekeznének a betörők ellen; mi lenne egyet­len kívánságuk, ha kívánhat­nának; s hogy mit tennének vagy kit az új tízezres papír­pénzre. A válaszok: többnyire óvatosak és úgymond párt­semlegesek. Voltak még Bo­londgombák, aztán Duma-tévé és sok-sok hu­morszikra. Mindenesetre örülhetünk a kezdeményezés­nek, hátha végül is valami egészen jó születik belőle. Maksa-híradó után Maksa-kabaré - ilyen még nem volt. Röviden Egyre nagyobb teret kap a képernyőn a szex, eddig im­portból elégítette ki az iránta való érdeklődést a Magyar Televízió, többnyire francia vagy olasz filmeket, illetve sorozatokat vetített, mostmár azonban van hazai gyártmány is, ebből a fajtából is. Hurrá! Az mmmÁMOR, szerencsére az éjfél utáni órában, erotikus show-nak jelöli magát, amo­lyan szexvegyes, magyar módra - ez is, az is kicsiben. Mert azért vigyázni kell az il­lemre is! Érdekes, televíziónk akkor próbálkozik vele, már mint a szexszel, amikor a Play boy magyar változata is szü­netelni kénytelen, állítólag átmenetileg, kellő érdeklődés híján, hallhattuk főszerkesztő­jétől _ a Nap-keltében. mmmÁMOR már csak ez hi­ányzott! Valkó Mihály Tavaszi fesztivál Tavasz Fesztivál-Somogyi Tavasz címmel az idén harma­dik alkalommal rendezik meg Kaposvárott azt a majd három­hetes programsorozatot, amely­ben a város és a megye kulturá­lis, tudományos és néprajzi ér­tékeit mutatják be. A március 11-én kezdődő rendezvényről hétfőn tartottak sajtótájékozta­tót a soproni megyeszékhelyen. Elmondták, hogy a fesztivál fő­védnökségét Habsburg Ottó, a Pán-Európa Unió elnöke vál­lalta. A rendezvény költségeihez a város és a megye 3-3 millió fo­rinttal járul hozzá, s ezen kívül még mintegy másfélmillió fo­rint támogatásra számítanak a különböző szponzoroktól. A rendelkezésre álló pénz remé­nyeik szerint lehetőséget nyújt arra, hogy a városhoz és a me­gyéhez méltó, rangos és gazdag programmal várják az érdeklő­dőket. (MTI) EGY SÖTÉT FOLTTAL KEVESEBB. Szolnokon, a Vörösmező úton befejeződött a vá­rosi önkormányzat és a UTÁSZ által több mint másfél millió forint összegű közvilá­gítási felújítás. A világítóoszlopokra nátriumlámpákat szereltek, ezzel biztonságo­sabbá téve a közlekedést. -Barna­Akikhez a bajbajutottak fordulhatnak Óvónők segítségével a családokért Megyei fórumot tartottak a minap Szolnokon, a Szapáry úti óvodában „Milyen intézmények segítenek a bajba jutott csalá­dokon? címmel. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet szakértője, Horváth Ildikó óvodavezető által szervezett fó­rumra meghívták a megye ösz- szes óvodai intézményéből az érdeklődő óvónőket. Áz intéz­mények képviselői bemutatták munkájukat, felhívták a figyel­met a problémákra, s hogy eze­ken hogyan tudnak segíteni. Az 1980-as években vilá­gossá vált, hogy a családok nem tudják betölteni funkciójukat, s a válság a gyermekeket érinti leginkább. Mivel a szociális háló még lyukas, hatékonyabb intézkedésekre van szükség - hangzott el a bevezetőben. A Humán Szolgáltató Köz­pont igazgatója, Szabó Ru- dolfné munkájuk legfőbb része­ként a családsegítő szolgáltatást emelte ki. Felvetette, hogy kezd elkülönülni a szegénygondozás és a családok mentálhigiénés gondozása. Keresik a kapcsola­tokat, a segítséget ahhoz, hogy eljussanak a családokhoz. Sza- bad-e ráerőltetni magunkat a családra? - teszi fel a kérdést, s fontosnak tartja, hogy a bajba jutottak önként forduljanak hozzájuk. A HSZK családsegítője, Ba­kóné Kácsar Anna hangsú­lyozta, hogy a hozzájuk fordu­lók segítő, támogató kapcso­latra számíthatnak, ám az in­tézmény nem segélyosztó hely. A Megyei Családvédelmi és Gyógypedagógiai Szolgálat igazgatója, Nagyné Kasza Ilona hiányolta a családsegítőket a községekben, falvakban. Mun­kájukról beszélve a családvéde­lem -szolgálat fogalmakat emelte ki. A Szolnoki Városi Nevelési Tanácsadó családgondozója, Rakitovszkyné Egedi Ilona töb­bek között beszélt az egy éve működő preventív ifjúságvé­delmi csoport munkájáról, mely a pedagógusok és más segítő tevékenységet ellátók segítésére jött létre, s elsődleges célja a megelőző tevékenység szakmai támogatása. A Polgármesteri Hivatal Művelődési és Népjóléti Iroda Segélyezési Csoportjának fő- munkatársa, Nagyné Deli Erika az igénybe vehető ellátási for­mákról beszélt, bemutatta azo­kat a segélyeket, melyeket a rá­szorulók igényelhetnek. Az érdeklődő - többségében vidéki óvónők - kérdéseket tet­tek fel a vendégeknek a követ­kező témában: a „Hogyan lehet időben meggátolni a családok szétbomlását”, illetve „Mi le­gyen azokkal, akik nem halmo­zottan hátrányos helyzetűek, ám esetenként kerülhetnek nehéz helyzetbe” kérdésekre felhívták a figyelmet a krízissegély lehe­tőségére, illetve arra, hogy jel­zésként kell értékelni az első változást, az első kifizetetlen számlát, mielőtt még elindulná­nak a lejtőn a nehéz helyzetbe került családok.- em ­Történeti kiállítás Önkormányzatok, civil szer­vezetek, alapítványok támoga­tásával szeretné újból megnyitni állandó történeti kiállítását Mo­sonmagyaróvár. A Lajta-parti városban évek óta hiába keres­ték fel az érdeklődők a Sziget­köz történetét, élővilágát, nép­rajzát bemutató tárlatot, a mú­zeumi épületet tatarozás miatt zárva találták. A felújítás las­sanként befejeződik, ám a kiál­lítás berendezésére nem maradt pénz. Ennek költsége a szüksé­ges restaurálásokéval együtt az előzetes számítások szerint 9,3 millió forintra rúg. A Győr-Mo- son-Sopron megyei múzeumi szervezet igazgatója, Szőnyi Eszter elmondta: hárommillió forintot kapnak erre a célra a megyei önkormányzattól. Fel­karolja ügyüket a helyi múze­umbaráti kör is, s alapítványok­ból ugyancsak remélnek támo­gatást. Ha ily módon össze tud­ják szedni a szükséges pénzt, akkor október 23-án megnyílhat az új állandó kiállítás. (MTI) Könyvszakmái találkozó Az első Budapesti Nemzet­közi Könyvfesztiválon 1200 négyzetméteren több mint 400 cég lesz jelen az első Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A találkozó elsődleges célja, hogy az egyre gazdagodó nem­zetközi könyvvásárok sorába il­leszkedően rangos üzletkötési és szellemi fórumot biztosítson a szakmának immáron buda­pesti székhellyel. A rangos könyvszakmai találkozónak a Budapest Kongresszusi Köz­pont ad otthont április 23-26. között. A hazai könyvpiac leg­fontosabb szereplőin kívül né­pes gárdával képviseltetik ma­gukat a német és az osztrák kia­dók, könyvkereskedők, nyom­dák és csomagoló vállalatok. Érkeznek vendégek a környező államokból, Nyugat-Európából, valamint a tengeren túlról is. A fesztivál ötlete már 1990-ben megfogalmazódott. Megrende­zésére a tavalyi esztendőben kö­tött megállapodást az MKKE és a jelentős tapasztalatokkal ren­delkező Frankfurti Könyvvásár szervező igazgatósága. A fesz­tivál nem csak a kiadók találko­zója lesz, nyitott a „civil” érdek­lődők előtt. A látogatók helyben is megvásárolhatják az újdon­ságokat. A kulturális progra­mok között szerepelnek például a szerző jelenlétében tartandó könyvpremierek. A szakmai rendezvények közül kiemel­kedő fontossággal bír például A könyvkiadás és szerzői jog címmel rendezendő nemzetközi szeminárium. A rendezéshez anyagi támogatást nyújtott a kultuszminisztérium, a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a Fővárosi Ön- kormányzat, a Soros Alapítvány és az Európa Tanács. (MTI) Civil sarok ___________________ A nikotinhalál ellen Évente húszezren halnak meg nálunk a dohányzás kö­vetkeztében. Azért is, hogy e mondatot soha többé ne írhas­suk le, született meg az Orszá­gos Dohányfüstmentes Egye­sület. A 116 ezer tagú, legna­gyobb országos egészségvédő egyesület hármas jelszava: az ifjúság felvilágosítása, a do­hányzók leszoktatása és a nemdohányzók védelme. Mindezek érdekében az egye­sület tudományos tanácskozá­sokat tart, egészségtáborokat, leszoktató tanfolyamokat szervez, felvilágosító anyago­kat készít és terjeszt. S persze alaposan kiveszi részét a Do­hányzásmentes Világnap no­vember 17-i rendezvényeinek megszervezéséből. Az Országos Dohányfüst­mentes Egyesület bekapcsoló­dott a dohányzás, alkoholiz­mus, drog ellen tető alá hozott DADA-programba is, s a leg­különbözőbb országos prog­ramokba, amilyen például az Egészséges Családokért, Niko­tinstop Labor, Lélegezz Sza­badon! - mozgalom. Céljaik, elképzeléseik meg­valósításához az első pillanat­tól kezdve keresték a szövet­ségeseket. Legrégebbi partne­rük a Józan Elet Egészség- és Családvédő Országos Szövet­ség, de folyamatos az együtt­dolgozás a Magyar Nők Szö­vetségével, a Magyar Rák Li­gával, a Jogvédő Ligával és a Gyermekbarát mozgalommal is. Új partnereik közé tartozik a Levegő Munkacsoport és a Magyarországi Zöldek csopor­tosulása. Az egyesület hivatalos meg­ítélésére jellemző, hogy 1993-ban tízmillió forintot igényelt a költségvetésből, s mindössze 200 ezer forintot kapott, amely a minimális ügyviteli költségeket sem fe­dezte. Programjaik megvalósí­tására emberfeletti erővel sze­dik össze a szükséges pénzt, ami annak is köszönhető, hogy a parlamentben már évek óta porosodik a dohányzás elleni törvénytervezet. Amely nem kevés korlátot állítana a dohányzás terjedésé­nek. Gondoljunk csak arra, hogy nálunk az orvosok több mint fele, az orvosnők ne­gyede dohányzik. Példamuta­tást várna az egyesület a peda­gógusoktól, szülőktől és a köz- szereplést vállalóktól is. Más­ként aligha lehet megálljt pa­rancsolni a nikotinhalálnak. Országos Dohányfüstmentes Egyesület (Címe: 1051 Budapest, Arany János út 6-8. Előzetes körök a nőnapról Csupán egyetlen kérdésünk volt néhány magyarországi nő­szervezethez: mit gondolnak a közelgő nőnapról? A Magyar Nők Szövet­sége: Szükséges az olyan fi­gyelmet felkeltő akció, mint a nemzetközi nőnap, mert a mai Magyarországon sem állíthat­juk, hogy a nők teljes társa­dalmi egyenjogúságot élvez­nek, s elértük volna a maradék­talan esélyegyenlőséget. Bár nem látunk okot az ünneplésre, de ha ez a nap alkalmat ad arra is, hogy férfitársaink egy szál virággal azt is kifejezhessék, hogy nemcsak ezen a napon. hanem mindennapi közös küz­delmünk sodrában is becsülik és tisztelik a nőt, gesztusuk örömteli fogadtatásra talál. A Magyarországi Női Ala­pítvány: Március nyolcadika körül mindig elmondjuk, hogy a többi 364 napon sem ártana ez a figyelem, de őszintén, van elég bajunk enélkül is. Már­cius 8: egy gesztus, nem be­csüljük alá, de nem is értékel­jük túl. Reméljük, az idén is sok szép virágot kapunk majd a férfiaktól. A Feminista Hálózat Nő­személy című lapja: Ke­let-Európábán ez a nap a fér­fiak ünnepévé vált, melyen bi­zonyítják, hogy mennyire imádják és tisztelik a nőket. Kár, hogy ezt így kell bizonyí­taniuk, mennyivel jobb lenne, ha az év összes többi napján is bizonyítódna megbecsülésük a női nem iránt. Ombudsnő Program- iroda: Kívánjuk, hogy Kő­műves Kelemenék, férfitársa­ink soha többé ne építsenek olyan várat, mint amilyen Déva vára volt. Kívánjuk, hogy várat nők és férfiak kö­zösen tervezzenek, építsenek meg, emberbarát technológiá­val.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents