Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-24 / 46. szám
6 Szolnoki Extra 1994. február 24., csütörtök Zenés fogadás A Hol élünk? fesztivál január 22. óta tart - s lassan a végéhez közeledik. A hét végén, február 26-án kerül sor a fesztivál zárórendezvényére, a zenés farsangi fogadásra, melyet a Szolnoki Galériában rendeznek meg. Az este 20 órakor kezdődő maratoni állófogadáson (amelyen farsangi mulatságok és tombola is lesz) közreműködik a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, a Repülőtiszti Főiskola big-bandje és a Pelikán Táncklub, éjféltől pedig a Bori Viktor Jazz Quartett játszik. Makettkiállítás és-verseny Holnap, azaz február 25-én nyitják meg a IV. országos makettkiállítás és -versenyt a Városi Művelődési Központban. 25-én reggel 17-től 19 óráig, illetve 26-án 8-12 óráig adhatják le a nevezők a versenyre a maketteket, amelyeket 26-án 12.30- től értékel a zsűri. Az eredményhirdetés délután 16 órakor lesz. Ezt követően 16.30- kor Farkas Bertalan repülőezredes megnyitja a kiállítást. 17 órától előadást hallgathatnak “megráz érdeklődők a "MÍG 29 típusú repülőgép hadrendbe állításáról és szerepéről a magyar honvédelemben. 27-én, vasárnap 10-18 óráig folyamatos filmmvetítések lesznek a VMK-ban a hadtörténetről és a haditechnikáról. 26-27-én 10-18 óráig kedvezményes ma- kettvását tartanak, s szintén 27-én bemutatkozik a Szajoli Modellező Klub. Hol élünk? fesztivál Hagyományok gyerekszemmel A Napsugár Gyermekház több programmal is bekapcsolódott a Hol élünk? fesztivál rendezvénysorozatába, többek között a „Gyökereink” címmel meghirdetett ifjúsági kézművespályázattal. A pályázat célja Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészeti hagyományainak felelevenítése. Szerették volna tudatosítani a gyerekekben, milyen gazdag is a hely, ahol élünk. A pályázó gyerekek agyag, szövés-fonás, nemez és egyéb szálas anyagok kategóriában küldtek be munkákat. A pályázat eredményhirdetésére február 19-én délután került sor, amelynek eredménye a következő lett: Csoportos kollekció - vegyes technika kategóriában:- az óvodás korosztály I. helyezettje: a 13. Számú Óvoda nagycsoportja- az iskolás korosztály I. helyezettje: a Délibáb Úti Általános Iskola csoportja. Egyéni kollekció - vegyes technika kategóriában:-1. helyezett: Lethenyei Boglárka- II. (megosztott) helyezett: Bajzáth Réka és Varga Zsófia, Varga Krisztina. Egyéni szövés-fonás kategóriában:-1. helyezett: Fenyős Judit . - II. (megosztott) helyezett: Bajzáth Anikó és Treibert Da- niella. Agyag kategóriában:-1. helyezett: Selmeczi Katalin- II. helyezett: Csabai Zsuzsanna Nemez kategóriában:- két I. helyezett lett: Raffael Aranka és Kántor Ferenc Egyéb szálas kategóriában:-1. helyezett: Szűcs Sándor- II. (megosztott) helyezett: Ballai Beáta és Csiki Babett Különdíjakat is adtak a pályázóknak: Szövés-fonás kategóriában: Barna Györgyi, Bajkai Gyula, Farkas Beáta és Csontos Péter. Nemez kategóriában: Az Apáról Fiúra Alapítvány I. Állami Kézműves Sátortábor közös munkája. Agyag kategóriában: Horváth Ándrea, Retter Zsolt és Bu- jáki Gergő. Vegyes technika kategóriában: a Napsugár Gyermekház Gyökereink alkotócsoportja, Elter Tímea és a Dobó Úti Óvoda Katica és Breki csoportja. ír-skót népzenei est Egy meg nem értett zenekar A könyvtári kulturális napok egyik rendezvényét tartják ma este 18 órai kezdettel a Helyőrségi Művelődési Otthonban: a budapesti M. E. Z. együttes lép fel (várhatóan a tavalyihoz hasonlóan fergeteges sikerű, kitűnő hangulatú) ír-skót népzenei esttel. A M. É. Z. (Meg nem Értett Zenekar) 1988. elején alakult, felvállalva a hazánkban szinte ismeretlen kelta népzenei hagyományok népszerűsítését. Az együttes korai időszakában kizárólag skót táncházprogramot és instrumentális számot adott elő, később skót balladák, ír ji- gek, reelek kerültek repertoárjukba. A sok nóta között a táj számtalan örökzöldje is szerepel: kocsmanóták, medley-k, balladák. 1993 júniusában a világhírű Jethro Tull 25. éves jubileumi budapesti fellépésén mint elő- zenekar szerepelt a M. É. Z., melynek tagjai: Kuklis Henrik (ritmushangszerek, ének), Pál- völgyi Ádám (bass, mandolin, ének), Péter János (furulya, ének), Turáni Csongor (hegedű, mandolin) és Turzó Sándor (gitár, brácsa, ének). Egy megrendelés kálváriája A minap összefutottam egy régi ismerősömmel. Soha többet nem ugrik be egyetlen csomagküldő szolgálat szíves invitálásának sem - panaszolta bosszúsan. Nemrég ugyanis megtette. Azóta is bánja, pedig hát nem a beígért milliókért, s nem is a vadonatúj autóért tette, hanem mert valóban szüksége volt a portékára. Megrendelt hát két árut annak rendje s módja szerint. Aztán várt... Tel- tek-múltak a hetek, s a csomag csak nem akart megérkezni. Jött helyette viszont egy felszólítólevél, melyben közölték vele, ha nem rendel, végképp elüti magát a főnyereménytől, holott bizton ő ennek egyik fő várományosa. Ismerősöm ült még egy pár napig a levélen, aztán hirtelen felindulásból úgy döntött: megrendeli még egyszer. Bár ne tette volna, mert időközben előbukkant az első megrendelőlevele, s nemsoká a küldemény is megérkezett - szólóban az egyik. Lehetőségeikhez mérten a másik felét is postázzák majd - közölte vele egy icipici utóiratka. így is lett. Viszont a postaköltséget ezúttal is felszámolták. Kedves ismerősöm most már csak abban reménykedhetett, második megrendelőlevele magától, netalán mástól megsemmisül. Nem így történt. A csomagküldő szolgálat nem zavartatta magát: nosza okozzunk egy kis fejfájást a magyarnak, küldjünk el mindent két részletben ismételten. Jött a harmadik csomag fele, amit ismerősöm zokszó nélkül átvett, jó lesz a másik gyereknek felkiáltással. A negyedik részlet viszont olyannyira feldühítette, hogy köszöni szépen, nem kér belőle alapon, a küldeményt egyenesen visszairányította a feladónak, remélve, kálváriája ezzel véget ér. Mindezt mindannyiunk okulására mesélte el, ha netán hasonló őrültségre vetemednénk, számíthatunk rá: többszörös fordulóval, többszörös postaköltséggel egyenlő részletekben fog megérkezni várva várt portékánk. A Hol élünk? fesztivál egyik rendezvénye egy fotókiállítás, mely a „Szolnok, az átutazó szemével” címet viseli. Képünkön Szilágyi Lenke összeállítása. (Fotó: Mészáros) Hol élünk? fesztivál Jó talajba hullott a mag Szimfonikus gálaest Szolnokon Szép számú közönséget vonzott vasárnap este a szolnoki Városi Művelődési Központ színháztermébe a házigazda intézmény és a Szemafor Alapítvány meghirdette rangos zenei esemény, a szimfonikus gálaest. A koncert vonzereje abban rejlett, hogy a Báli József vezette Szolnoki Szimfonikus Zenekar minden műsorra tűzött darabjának szólistáiként - sőt: egy esetben karmestereként - a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola hajdani növendékei léptek a hangversenydobogóra. A nagy közönségsikert aratott koncerten Báli József karmester buzdítására sorra bemutatkoztak a szólisták, néhány mondatba sűrítve ifjúkoruk miatt rövid, de annál több reményre jogosító eddigi pályafutásukat. Azután következtek a remekbe sikerült műsorszámok, melyeknek előadása során érezhető gyönyörűséggel működött közre a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. Szűcs Attila, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harmadéves hallgatója Förster: Concertino kürtre s vonós- zenekarra című művét adta elő, majd Mozart C-dúr oboaversenyének I. tétele következett, melynek szólistájaként Hamar Gergelyt, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólistáját ünnepelhette a koncert közönsége. A hangversenyen két ifjú hegedűművész-palánta is bemutatkozott: Báli Gábor Brahms hegedűversenyének II. és III, tételét, Szűcs Mariann pedig Csajkovszkij hegedűversenyének I. tételét adta elő korát meghazudtoló érettséggel, kétségbevonhatatlan szólistaadottságokkal. Szűcs Mariann és Báli Gábor szintén a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke. A Szolnokhoz ezer szállal kötődő Chiovini-unoka: Aszódi Mária énekművésznő Puccini és Erkel Ferenc operáiból énekelt egy-egy bravúráriát, nagy tapsot aratva. A koncert méltó záróakkordjaként elhangzott művet, Schubert: VIII., befejezetlen szimfóniáját Somos Csaba, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés-karmester szakos növendéke dirigálta. A hangversenyen - mely remélhetően csupán egy sorozat első eredménye volt - felcsattanó taps minden hallgató szándéka szerint egyaránt szólt a már befutott és a még csak szárnyaikat bontogató, fiatal szólistáknak; Nagy Katalin igazgatónő személyében a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola tanárainak, akik e tehetségeket hajdan elindították pályájukon, de szólt a szolnoki szimfonikusoknak, karmesterüknek és mindazoknak, akik e valóban nemes kezdeményezés körül bábáskodtak. Szathmáry Judit Hol élünk? fesztivál ■■■■■■■■■■■■■■■ Emblémával gazdagodott a programsorozat Beszélgetés Pécs Péter kecskeméti grafikusművésszel A kecskeméti müvésztelepre származott el a pécsi születésű Pócs Péter grafikusművész. Főként plakát- és emblématervezéssel foglalkozik. Sikeres művész, sok tucat nemzetközi díj - Varsótól New Yorkig, Tokiótól Brnóig - birtokosa, kiállítások, nemzetközi biennálék, külföldi és hazai szakkönyvekben való szereplések vannak tarsolyában. Az SZDSZ-nek, a Fidesznek is dolgozott, plakáttervezöként. Tegnap Szolnokon járt. Hozott valamit. Egy kedves emblémát, amellyel tovább gazdagította a Hol élünk? fesztivált, és amely országos jelképpé is válhat. Az embléma születésének körülményeiről az alkotóval a Városi Művelődési Központban beszélgettünk. /V HOL ÉLÜNK?- Matuz Jánossal és a színházzal való kapcsolatom régebbi, mert két évadban is dolgoztam a Szigligetinek, plakátokat és műsorfüzeteket terveztem. így jött a felkérés, hogy a szolnoki fesztiválhoz készítsek emblématerveket. Tetszhet, amit csináltam, mert újabb felkéréseket kaptam, és nincs kizárva, hogy a későbbiekben Szolnokon egy nagy plakátkiállítás keretében mutatkozhatom be a nagyközönségnek.- A felhívást követően már eddig is több város jelezte az országban, hogy megrendezik a szolnokihoz hasonló, scdát Hol élünk? fesztiváljukat. Ügy készült ez az embléma, hogy jó szívvel ajánlható nekik?- Az embléma iránti kezdeményezés Matuz János, a Szemafor Alapítvány, a város és a támogatók részéről fogalmazódott meg. Úgy gondolom, az lenne szerencsés, ha ez az embléma egységes, átvett dologként funkcionálna. Kézenfekvőnek látom ezt a javaslatot a többi városnak megtenni.- A rendezvénysorozat vége felé született az embléma . . .- A kezdet kezdetén, hogy egy komoly emblémája legyen a fesztiválnak, nem fogalmazódott meg igényként. Menet közben alakult ki, hogy artikulálni kellene azt az elképzelést, ami a fesztivál létrejöttét megelőzte. Gyakorlatilag: miért van szükség erre, minek a helyébe kell lépnie, hogyan próbáljuk az embereket kiragadni a politikai légkörből, a csatározásokból. Egyáltalán miért szükséges Szolnok életében, hogy a jobbik, valós arcát, az értékeit mutassa fel. Ilyen értelemben nagyon fontos kezdeményezés ez a fesztivál. S miután ez kiderült, fontos lett az embléma is.- Egy jól sikerült embléma rangot ad. ismertebbé teszi, amit képvisel. Szolnoknak, a városnak tervezte, vagy a fesztivál gondolatiságát próbálta visszaadni ezzel az emblémával?- Nagyon fontos az embléma egy olyan rendezvénysorozatnál, ami örökkévalóságig is tarthat. Inkább a fesztivál gondolatiságát, a célt és nem a helyszínt tartottam szem előtt. Nem szívesen beszélek vizuális dolgokról, mert ha ez verbálisán jól elmondható, nincs szükség a vizuális megalkotására. Röviden: van egy táj vagy gesztus jellegű vonal, ami lehet víz is, ami összeköt, ami mögül kiemelkedik a nap, mondjuk egy szem, a gondolkodó ember, akiért történik minden. Egy emblémának a hasonló vagy rokonítható rendezvények jeleitől eltérőnek kell lennie, ami a rögzítés, memorizálhatóság, megjegyezhetőség miatt fontos. Simon Cs. József (Fotó: Bakos Judit)
