Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-24 / 46. szám
1994. február 24., csütörtök Szolnoki Extra 7 Óvjuk műemlékeinket! Ml ll lllllilil ... A z egy szem gyöngyszem Szolnok egyetlen népi műemléke a Tabán 7. szám alatt található lakóház - kirívó ellentéteként néhány őt övező, pöffesz- kedő palotautánzatnak. Másként volt ez nem is olyan régen. Az 1980-as évek elején még nem lehetett ráfogni, hogy kirí a sorból. Akkor még keskeny, girbe-gurba utcákat, festői ki- szögeléseket, parányi tereket alkotva ott álltak mellette sorstársai. Híven őrizték a középkori településszerkezetet. A festők ecsetjére kívánkozott az a városrész. Nemcsak a művésztelep közelsége miatt került sok hírneves festő vásznára. S ez, a Tabán 7. alatti nádtetős, deszkaoromzatán szép, stilizált kígyódíszítéssel ékesített, 1840 körül épített lakóház a középkorosztályt képviselte köztük. Nem messze tőle állt a Bo- zóki halászdinasztia otthona, melynek mestergerendájába az 1786-as évszám volt bevésve. Tizenkét társával együtt - a Tabán rendezési terve szerint is - megmaradásra „ítéltetett”. De hát úgy látszik, egyszerűbb volt múltunk tárgyi emlékeit a ’80-as években pusztulásra ítélni, eltüntetni a föld színéről, mintsem felújítani, s így megmenteni az utókornak. A közeli Szentesen pedig jó példákat találni erre. A végső soron a tanács tulajdonába került ódon házak élet- veszélyes állapotuk miatt váltak semmivé. Pontosabban szólva három még áll közülük. A régi kolóniának nem is a legszebb példányai. S két régi épület - a tájvédelmi körzet irodája van az egyikben, a másik pedig a tájház - újjászületett. Mementói annak, hogy a minden tekintetben korszerű, új házsorokért milyen hangulatos városrészt áldoztak fel. Ezen lehet keseregni, változtatni viszont már lehetetlen. Nagy a valószínűsége annak is, hogy ez a Tabán 7., ez az „egy szem gyöngyszem” nem sokáig állja az idők viharát. Rombadőlése nemcsak Hodos Tivadaménak, a tulajdonosnak lenne vesztesége, hanem egy kicsit a város lakosságának is. Arra járva az idősebb korosztály elmerenghet a múlton, a középkorúak pedig mutathatják gyermekeiknek: nézzétek, ilyen házakban éltek nagyszüleitek, akik még nem ismerték a sokemeletes bérházakat. Szó, ami szó, elég megviselt állapotban van ez a matuzsálemi korú épület. A kísérőnkül szegődött Nagy István építész úgy látszik, szívén viseli a népi műemlék állapotát, s figyelemmel is kíséri sorsának alakulását, mert amikor szóba elegyedünk a ház gazdasszonyával, egyből azt kérdi:- Hová tűnt az egyik oromdísz?- Leesett - válaszolja Hodos néni -, de bevittem, megőrzőm. Érthető a házhoz való ragaszkodása, annak féltése, hiszen ebben a hajlékban látta meg a napvilágot. 1913 óta van a családjuk birtokában.- A pesti múzeumnál van ez a ház nyilvántartva már vagy harminc éve. Kaptunk egy papírt arról, hogy csak hagyományosan újíthatjuk fel. Nem változtathatunk rajta semmit - sorolja. - Negyven-valahányban meg akartuk venni a ház mögötti portát. Azt mondták: meg- vehetjük, de melléképületen kívül semmit nem engednek építeni rá. Nem valami bizalomgerjesztő Hodos néni értékítélete a népi műemlék állagáról:- Az a nagy baj, hogy nem lehet hozzányúlni az épülethez, csinálni rajta valamit, mert, ha hozzányúl az ember, szétmegy az egész. Odabent a lakásban is alig javítok ezt-azt. Úgy van ez, az Isten nevében. Csak ránézni szabad. Tódozom-fódozom, ahogy tudom. Egyedül élek benne, mert a férjem hét éve meghalt, a gyerekek meg elköltöztek. A földszintes épület vályogból készült hajdanán. Ez okozza Hodos néninek a legtöbb gondot. A kaput kitárva mutatja az előszoba málladozó sarkát:- Látja? Cementes sárral tapasztottam, mégis lemálik. Nem cementet kellene a sárba rakni, hanem...- Hanem mit?- Mondjam?- Hát persze, hogy mondja.- Hát lószart. Az odakötné a sarat! Régen úgy csináltuk, de most honnan vegyek? Két éve a fiam taxival hozott Rákóczifal- váról egy zsákkal. Mondtam, hogy fiam, te meg vagy őrülve, de azt felelte: az a fontos, hogy megálljon a falon a vakolat.- Említette az előbb, hogy a pesti múzeumtól - valószínűleg a műemlék-felügyelőségtől - kapott „papírt”, hogy csak hagyományosan újíthatnak bármit a házon. Adnak ehhez segítséget?- Adnak is, meg nem is. Két év óta esztendőnként adnak hatezer forintot. Azelőtt négyezret adtak. Mondja, mire elég az egy ilyen régi épületnél?- S ellenőrizik a juttatás fel- használását?- Hát, három-négy évenként kijönnek. Kívül-belül megnézik az épület állagát, vizsgálják, hogy rendszeresen meszelem, karbantartom-e? Régebben még igazolást is adtak erről, amit mindig be kellett mutatnom a tanácsnak. Nem kell nagy szakmai hozzáértés ahhoz, hogy megállapítsam: fillérekkel nem állítható meg az enyészet. El kellene dönteni, hogy szükség van-e ennek a népi műemléknek a megőrzésre, s akkor felújítani. Ha pedig nem számottevő a léte, vagy a felújítására nincs pénz, akkor meg talán ki kellene venni a népi műemlékek lajstromából, és a sorsára hagyni. Úgy, mint a megőrzésre kiszemelt, a végén mégis letarolt tizenkét társát. Vagy mégsem ez lenne a helyes, az utókor iránt érzett felelősséggel kijelölt út? Simon Béla (Fotó: Mészáros János) A tájvédelmi körzet felújított háza Szolnok egyetlen népi műemléke. Az előtérben Hodos Tivadarné és a Tabán beépítési tervének egyik készítője, Nagy István építész A Hotel Meridien halijában Körösi Csaba, a magyar nagykő- A magyar nagykövetségen a nagykövetfeleségek marcipánvirá- vetség vezetője megnyitja a magyar gasztronómiai bemutatót gokat próbálnak készíteni a „mester” irányításával Szolnoki cukrász sikere az Arab Emírségekben Móra László szolnoki mestercukrász feleségével január 6-tól február 10-ig rokoni látogatáson volt Abu-Dzabiban. A helyi szállodai szövetség felkérte őket, hogy a magyar cukrászat jellegzetes süteményeiből tartsanak bemutatót a Meridian Hotelben. Bár erre nem voltak felkészülve, vállalták, s több napi munka után nagyszabású kiállítást hoztak létre. Erről beszélgettünk a „mesterrel”.- Honnan szerezték az alapanyagot, s miket készítettek a kiállításra?- Az alapanyagot a szállodától kaptuk. A díszmunka kacsáméi lkosár volt karamelldí- szekkel, marcipánbonbonierek jellegzetes magyar díszítéssel, 15 féle desszert, dobostorta, kastélytorta, Fekete-erdő torta és marcipánfigurák kis tartókon.- Kik voltak ott a bemutatón?- A szakma helyi képviselői, az uralkodócsalád több tagja, valamint a térségben lakó magyarok és magyar származásúak kaptak meghívást. A közönség kívánságára különféle virágdíszeket, marcipánfigurákat készítettünk a helyszínen. Jelen volt a francia, angol és az arab sajtó, és képes beszámolókat közöltek a bemutatóról.- Tartottak-e még valahol bemutatót ezen kívül?- Igen, két nappal később, február 6-án a magyar nagykövetség rendezésében szintén tartottunk bemutatót, az emirátusban tartózkodó nagykövetfeleségek részére. Huszonhat nagykövetség képviseltette magát a fogadáson, valamint a helyi uralkodócsaládok képviselői. Ott, a helyszínen mutattuk be a különböző sütemények és díszítések elkészítését. A bemutató után minden meghívott vendég lehetőséget kapott. hogy kipróbálja a kézügyességét különféle sütemények és díszítések készítésében.- Úgy tudom, festményei után is érdeklődtek . . .- A Kulturális Minisztérium kérésére színes fotókat vittem ki a képeimről, melyek nagy tetszést arattak, s megígérték, hogy még az idén kiállítást rendeznek a festményeimből. A „mester” helyi öltözékben a feleségével Móra László műtermében az abu-dzabi emlékek, fényképek és újságok között fi M i L« J | W 1 Az elkészült marcipáncsodákban gyönyörködnek a nagykövetfeleségek. Aki bemutatja nekik: a magyar nagykövetség vezetőjének felesége - Móra László lánya Történelmi, műemléki nevezetességek Európában A vállalkozók és a lakosság szolgálatára Tájak - Korok - Múzeumok A Szolnoki Galéria Baráti veznek hasonló utat. Július 14. Köre Kulturális Egyesület a Tájak - Korok - Múzeumok mozgalom keretében történelmi és műemléki nevezetességek látogatását szervezi meg az IBUSZ Utazási Irodával együttműködve. Május 26. és 31. között társasutazást szerveznek például Párizsba Ausztrián és Németországon keresztül. Június 19. és 24. között Rómába szerés 19. között társasutazás Londonba, Windsorba - Ausztrián, Németországon. Belgiumon és Franciaországon keresztül. Július 29. és augusztus 3. között társasutazás Hollandiába és Belgiumba. Az utazásokra keddi és pénteki napokon 10 és 10.30 között lehet jelentkezni a Szolnoki Galériában. A hóember tragédiája A z elmúlt héten olyan idő köszöntött ránk, amilyenre régen /I nem emlékeztünk. Kiváltképp pénteken és szombaton nézett ki úgy, mintha az időjárás egyetlen hétvégén próbálta volna helyrehozni, amit korábban hóban és hidegben elvesztegetett. Persze, ilyenkor a fotográfus keresi azokat a témákat, amelyek leginkább a télről mesélnek. Teszi ezt egyfelől a művészi hatás miat, másfelől számítva arra, hogy a szerkesztő jól fűtött szobájában elsóhajtja magát: valami jó havas kép kellene, szánkó, hóember, miegymás ... Tehát a fotográfus megtérve hajlékába, az európai település panelrengetegébe, felfedezi, hogy két igen helyes hóember strá- zsál nem messze a ház bejáratától. Az ám, csakhogy este van, és egy megvakuzott hóember elég hülyén fest. Emberünk elhatározza hát, hogy mihelyt kireggeledik, kamerájával célba veszi a két mókás fickót. Igen ám, de pár óra elteltével, kitekintve apartmanja ablakán a két klapecnak hűlt helyét - szó szerint - látja csak. Igen, kérem. Ma már a hóemberek sincsenek biztonságban. Valaha ezek a kerek hasú komák voltak a tél múlásának szimbólumai. Amíg kitartott a hideg, büszkén viselték fazéksapkájukat, fennen hordták répaorrukat, harciasán tisztelegtek seprűjükkel. Aztán, ahogy enyhült az idő, úgy adták egyre lejjebb, míg végül csak egy tócsa, egy seprű és néhány széndarab maradt helyükön, de ezt már nem bánta senki, mert addigra tavasz lett. A mai hóemberek - legalábbis akiket én ismerek - már mások. Alkotóik a pillanat művészei, ha tudnak róla, ha nem. Mert a csóró lakótelepi hóembernek csak néhány óra az élete, aztán jön valaki, akinek minden az útjában van, amit más csinált, és szétrombolja. És még jó, ha csak a hóembert. I. L. Szolnoki Címtár májusban A Balkon Kft. üzletágigazgatójától, Dürwanger Györgyitől kaptuk az információt, hogy a Szolnoki Címtár első, majd évente megismétlődő megjelentetését tervezik. A könyvben szeretnék felsorakoztatni a Szolnokon élő vagy itt üzlettel rendelkező kereskedők, iparosok, egyéni és társas vállalkozások, egyesületek, alapítványok fontosabb adatait, információit. A kiadvány várhatóan májusban jelenik meg. A terjesztésről is a kft. gondoskodik. A címtár a lakosság részére ingyenes lesz. A partnerek, akik a szerény hirdetési díjat befizetik, tiszteletpéldányt kapnak. Az információs kiadvány megjelentetését hiánypótlásnak szánják, annak érdekében, hogy a háztartásokban szükséges szolgáltatások teljes választéka egy helyen legyen fellelhető. Minden szakma és szolgáltatás helyet kap a kiadványban, melyeket címszavak szerint csoportosítanak, hogy gyorsan megtalálható legyen az éppen szükséges szakember. A címtár elkészítéséhez adatokat kapott a cég a gazdasági társaságokról, a kereskedőkről, a társadalmi szervezetekről és az alapítványokról, de az adatvédelmi tövény miatt az egyéni vállalkozók címlistája titkos. Ezért a Balkon Kft. kéri az egyéni vállalkozókat - legyenek azok szerelők, könyvelők, nyelvtanárok, termelők, orvosok vagy bármilyen szolgáltatást végzők-, hogy érdeklődjenek a 342-842-es telefonon, ha bele akarnak kerülni a címtárba. Sz. I. Bekerülni a Guinnessbe Egy beteg kisfiú kívánsága A Vas Megyei Önkormányzati Hivatal Művelődési Titkárságát megkereste levelében az oberwarti székhelyű Burgenlandi Magyar Kultúregyesület titkársága egy rákos kisfiú kívánságát továbbítva. A kisfiú hétéves, és névjegykártyákat gyűjt. Reméli, hogy rövid életében még bekerülhet a Guinness Rekordok Könyvébe. Címe: Graig Sherold 36. Selby Road, Garsballan GB. Surrey SN.l.LD. A Szolnoki Galéria Baráti Köre Kulturális Egyesület már elküldte a beteg kisgyerek részére az általuk összegyűjtött névjegy- kártyákat, s kérik, akik tudnak, segítsenek. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka
