Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

1994. február 21., hétfő Rácsok mögött 7 Csak az Új Néplap olvasóinak Bemutatjuk a szegedi „Csillag”-ot Sok megyénkbeli koptatta küszöbét Borzalommal vegyes kíváncsiskodással kapja fel az átlagember a fejét, ha a szegedi Csillag bör­tönről hall. S nem véletlenül, hiszen speciális kijelölés alapján ott raboskodik hazánkból mind- egyik^letfogytiglan tartó büntetésre ítélt gonosztevő. Az utóbbi évszázadban megyénkből is so­kan koptatták küszöbét. Rémtetteik felsorolása helyett inkább egy fegvházbeli körsétára, s Csóti András bv. alezredes, az intézet parancsnokának tájékoztatója alapján helyi ismeretszerzésre in­vitáljuk olvasóinkat. tunk asztalos, a közbeeső évek­ben pedig kárpitos képzést. Biz­tató jelnek tartjuk azt is, hogy évek óta működik intézetünkben egy szakközépiskola. Minden harmadik évben van egy érett­ségiző osztályunk. Erőteljesen gondolkodunk betanított mun­kás, valamint egyéb praktikus ismeretek közvetítéséről is. A szabadidő hasznos eltöltése gondot jelent minden totális in­tézmény, hát még egy ilyen szi­gorúan szabályozott börtön számára. A parancsnokság ezért pártfogolja a különböző szak­köri tevékenységeket. Az önki­fejezés eszközének tekinti a képzőművészeti, a fa faragó, az irodalmi, a színjátszó és az ide­gen nyelvi szakköröket. Még la­tin szakkör is van. A „műterem­ben” éppen szorgos munka köz­ben talájuk Kerekes Bálintot.- Festettem már vagy két­Kezdjük talán egy kis törté­neti visszatekintéssel. 1881-ben született az a döntés, miszerint a dél-alföldi részen egy országos kerületi börtönt kell építeni. Szeged jó partnernek bizonyult ehhez. Telket ajánlott fel az Igazságügyi Minisztériumnak. Ellentételezésként két feltételt szabott a város: Az egyik az volt, hogy a városképet is meg­határozó, impozáns épülete­gyüttes készüljön el. A másik kikötés az volt, hogy rendszeré­ben, technikájában a lehető leg­korszerűbb börtönegyüttes le­gyen a szegedi. A kor neves építésze, Wag­ner Gyula készítette a börtöne­gyüttes terveit. Központi épü­letként csillag rendszerű, három emeletes, szárnyas, körfolyosós épületet tervezett, mellé pedig két fiókbörtönt és egy igazság­ügyi palotának nevezett főépü­letet, ami a személyzet és az adminisztráció kiszolgálására hivatott. 1883-ban kezdődött a börtönegyüttes építése a város külterületén, a katonai gyakor­lótér mellett. Azóta azt a részt is a belváros foglalja magába. Hi­hetetlenül rövid idő - mindössze tizenhat hónap - alatt végeztek az építkezéssel. Ez azért is fi­gyelemre méltó teljesítmény, mert annak a kornak a legkor­szerűbb technikai berendezéseit is beépítették a monumentális épületbe. Például a központi fű­tést, a csatornarendszert. Az újonnan fúrt kút mellé víztáro­lót, víztisztítót építettek. A ter­vező épületgépészileg is korsze­rűt alkotott - az ételszállító lift­től a fürdők technikai berende­zéséig. Az építkezés kezdete után nem sokkal kinevezték a börtön első igazgatóját, Törökfalvi Tö­rök Kálmánt. 1885. január 10-én vitték az első, nyolc rab­ból álló fogolyszállítmányt a Csillagba. Az épület azóta fo­lyamatosan büntetésvégrehaj­tási célokat szolgál. Az akkori gondos tervezésnek és kivitele­zésnek betudhatóan az épülete­gyüttesen jelentősebb átalakítás azóta sem történt. Nyomott hangulatban, több­szöri zárt ajtó kitárultával lép az A börtönegyüttes főépülete ember a börtönegyüttes köz­ponti épületének négy szárnyas, három emeletes csillagkörle­tébe. Tudom, profán a hasonlat, de talán így képzelhető el a leg­jobban: olyan, mint ha egy ódon székesegyház magasratörő kupolájából négy irányba, egy­más felett három szárny nyílna - mégpedig úgy, hogy nincs pa­dozatuk, hanem csak függő fo­lyosójuk. A kupolából így na­gyon könnyen áttekinthető az égész épület. A csillag elhelye­zésből adódóan az egyes szár­nyak elszigetelhetek. Más-más tevékenység folytatható ben­nük. Magánzárkák, munkater­mek, kiszolgáló létesítmények vannak, s néhány közösségi zárka is található itt. Egészen sajátos populáció alakult itt ki. Az itt elhelyezet­tek átlagos büntetési ideje fo­lyamatosan 12-13 év között van. Ez a tény egyértelműen meghatározza a fogvatartás sa­játosságát, a biztonsági funkci­ókat. Ebédre készülődnek, ami­kor elhaladunk néhány cella előtt. Az ajtóban arasznyi részt, mint egy tenyémyi.bukóablakot lehajtanak. Arra kerül csajká­ban az étel. Mivel a fegyház szigorú, zárt rendben működik, az ott fogvatartottak mozgása, munkája, kapcsolattartási lehe­tőségei meglehetősen korláto­zottak. Az épület meghatározott területén is csak felügyelettel közlekedhetnek, s külmunkán csak igen kivételes esetben ve­hetnek részt, ugyancsak meg­néznek bennünket. Kihasznál­ják azt a lélegzetvételnyi időt, amíg nyitva az ajtón az a pará­nyi nyílás, hogy a külvilágból legalább a folyosó forgalmát észleljék. Tekintetük der­mesztő, nem sok értelem csillog bennük. Az előzetes letartózta­tásban lévők őrzése és a fegy­ház fokozat mellett a börtön fo­kozatra ítéltek fogvatartása is az intézet feladata. A börtön foko­zat elviselhetőbb az előzőnél. Bővebbek a munka- és a kap­csolattartási lehetőségek. Az intézet egy másik funkci­ója a legenyhébb. A börtönhöz szorosan kapcsolódóan, de attól területileg elkülönítve, hat ki­rosszabb a tétlenség. Ezért az el­ítéltek nagy része büntetésvég­rehajtási vállalatnál dolgozik, amely 1957-től kezdve Alföldi Bútorgyár néven vált ismerté, 1994. január 1-től pedig Alföldi Bútorgyártó Kft. néven ismere­tes. Kizárólag az elítéltek fo­lyamatos foglalkoztatására szerveződött. Főleg komplett lakószobákat gyárt. Termékei­ket az ország 32 mintaboltjában árusítják, s részben külföldön is értékesítik. A rabok másik része intézetfenntartási feladatokat lát el. Az átmeneti csoportosok egy része pedig - a piaci viszonyok­tól függően - polgári vállalatok­nál dolgozik. A lekötöttség mellett van az elítéltek munkájának eredmé­nye. Pénzt is kapnak, aminek révén kiegészíthetik élelmezé­süket, támogathatják hozzátar­tozóikat, s eleget tehetnek rab­tartási kötelezettségüknek. Ta­nulnak munkakultúrát, s bizo­nyos fokig konvertálható isme­reteket is, amiket hasznosíthat­nak a későbbiekben. A tanulás minél szélesebb körben való kiterjesztését is igen fontosnak tartja az intézet parancsnoki állománya. Törek­vése sajnos nem talál kedvező fogadtatásra. Jól felszerelt álta­lános iskola működik pedig a börtönben, hisz az elítéltek jóré­szének ilyen fokú képzettsége sincs. Régebben negyven éves korig kötelező volt minden el­ítéltnek az általános iskola el­végzése. Az új büntetésvégre­hajtási szabályok már csak a le­hetőséget biztosítják, a kötele­zettséget mellőzik.- Az új szabályok megjele­nése óta 260-ról ötvenre-hat- vanra esett le az általános isko­A csillag-szárny kupolája Nem tiltakozik a fotózás el­len. Azt vallja:- Az embernek vállalnia kell azt, amit elkövetett. A jól felszerelt stúdiót egy tanár vezeti. Ugyancsak ő irá­nyítja a német nyelvi szakkört. Meglehetősen zárkózott. Csak annyit árul el magáról:- Ha nincs itt a börtön lelké­sze, beülök a szobájába, mert ott jó világos van, s zenét kom­ponálok. Bárcsak mindig azt tette volna - elkerülve a zárkabeli életet. A több mint huszonegye­zer kötetet gondozó könyvtáros sem hajlandó sem a nevét, sem a fotóját nyilvánosságra hozni Kár, hogy a szerénység, az ön­megtartóztatás kései jelenség nagyon sok embernél. Az elítéltek szabadulását kö­vető időre azt mondja Csóti alezredes:- Nincs pozitív utánkövetés. csak negatív, amikor újból ta­lálkozunk a tőlünk szabadulttal. Ezért szeretnénk, ha a karitatív tevékenység nem csak a bentlé- vőkre terjedne ki. A legnagyobb kérdés mindig az, hogy minek tekintsük a visszaesést? Szerin­tem az egyén, a büntetésvégre­hajtási intézet és a társadalom együttes kudarca ez. Ismereteim szerint az egész világon a társadalmi rendsze­rektől, a kezeléstől és minden egyébtől függetlenül nem nagy eltérések vannak a visszaesési mutatókban. Arra kellene vá­laszt adni a tudománynak, hogy miért van ez így? Ebből a szempontból Szeged sem kü­lönbözik sem az országos, sem a nemzetközi átlagtól. Nálunk van egy sajátos hely­zet. Tőlünk az elítéltek nagyon várakozóan, feszülten lépnek ki. Nagyon hosszú ugyanis az az idő, amit bent eltöltöttek. Ezért fontos az átmeneti intézet, hogy a saját szemükkel győződjönek meg a valóságról. Ugyanis csak azt hiszik el, amit otthoni kör­nyezetükben látnak. Egyetlen esélyt látok arra, hogy ne keriil- jönek vissza: ha valamilyen gyökerük van a társadalomban. A legjobb esélyt a család nyújt­hatja. Sajnos, az ide kerülők je­lentős része saját családja köré­ben fejtett ki életellenes tevé­kenységet. A társadalom megnyugszik akkor, ha az ilyen emberek mö­gött bezáródik a börtönkapu. Nem gondol arra, hogy ez nem végleges megoldás. Hozzánk minden nap jön egy elítélt, de mindig megy ki is, mert minden büntetés letelik egyszer . . . Simon Béla Fotó: Mészáros János lométeres távolságra van az át­meneti intézet. Az átmeneti csoportba soroltak ott töltik büntetésük utolsó időszakát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki a hatályos jogszabályok sze­rint fegyház vagy börtön foko­zatban tölti öt évnél hosszabb büntetését, az a várható szaba­dulása előtt két évvel kihelyez­hető ebbe a speciális intézetbe. Mégpedig elsősorban azért, hogy a reszocializálódásához szükséges kezelési formák - bő­vített kapcsolattartás, szaba­dabb munkák - velük szemben alkalmazhatók legyenek, s ol- dódjonak azok a korlátok, me­lyek a hosszú szabadságvesztés alatt beszabályozták életüket. Ezáltal feltételezhetően élénkül öntevékenységük, szervező- készségük, erősödik a külvilág­gal való kapcsolatuk, s remélhe­tően hamarabb megtalálják he­lyüket a szabadulásuk után. A szegedi börtönben - tekin­tettel arra, hogy igen hosszú időre elítélteket őriznek ott - ki­emelten kezelik a rabok foglal­koztatását és azt, hogy konver­tálható ismereteket nyújtsanak nekik. A parancsnoki állomány joggal vallja, hogy mivel a fel­nőtt ember élettevékenysége a munka, az elítélteknek is köz­ponti kérdés, hogy idejüket ön­maguk és a társadalom számára hasznosan töltsék el, mert a leg­lások száma - mondja az iskola vezetője. Az intézet parancs­noka így vélekedik erről:- Személyes kudarcomnak könyvelem el, hogy a tavalyi he­tedik osztályból csak heten akar­ták befejezni az iskolát, ezért nem indíthattunk nyolcadik osz­tályt. Bár tudomásul vesszük, hogy az idevágó rendelet megfe­lel mindenféle normának, mégis úgy gondoljuk,hogy valamilyen úton - még ösztönzéssel is - meg kellene győzni az elítélteket ar­ról, hogy fontos számukra a ta­nulás. Jelentős előrelépésnek tartjuk viszont, hogy most már van egy II. évfolyamú szak­munkás osztályunk. Elgondolá­sunk szerint két évenként indí­százhetven képet - mondja -, de sajnos csak képeslapokról, mert ugyebár nem mehetek ki a ter­mészetbe. Sok év után most vit­tek el Szolnokra, amikor az el­ítéltek munkáiból nyílt ott kiállí­tás. Útközben megnéztem min­den fát, minden követ...- S hol van a többi kép?- A zárkákban. Elkérték a sorstársak.- Hány évre ítélték?- Nyolcra.- Miért?- Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért. Végignézek a képein, melye­ken dominál a zöld.- A zöld a kedvenc színem. A szabad erdőt juttatja eszembe. Egymás feletti cellasorok Könyvtári részlet A jól felszerelt stúdió Az egyik fiókbörtön Kerekes Bálint a „műteremben”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents