Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-21 / 43. szám

8 Húszon innen----tízen túl 1 994. február 21., hétfő Történelemdolgozat nnhhnnhhnmi Az áruló Görgei Görgei Artúr tábornok paran­csot adott katonáinak, hogy rak­ják halomba fegyvereiket. A hadsereg vele való része, mint számyaszegett, megtépázott, fá­radt madár, de fegyelmezetten, rendben állt fel. Rüdiger, orosz tábornok és Görgei lóháton elvonultak az alakulat előtt. Görgei tudta, hogy halálra­ítélt. 0 is, katonái is tisztában voltak vele, hogy Rüdiger jelen­léte nem az előnyös békét ígéri, a szabadság elveszett. Görgei feszesen, katonásan, nyugodt arccal ült a lóháton - Rüdiger ezt láthatta. Amikor a magyar tábornok vonult a ma­gyar honvédek előtt, azok felki­áltottak: Éljen a haza! Éljen Görgei! A magyar tábornok előreha­jolt, átkarolta lova nyakát, és válla rázkódott a zokogástól. Néhány másodperc volt az egész. (Medgyánszky, tábori lelkésze jegyezte ezt fel emlék­irataiban, valahol Ausztráliá­ban.) Aztán Görgei felegyene­sedett, arca ugyanaz volt, ami­lyet Rüdiger láthatott. A fegyverletétel után levelek tábomoktárasaihoz, jó barátjá­hoz, Damjanich-hoz is, aki lába- törötten állomásozott. A levele­iben megírta a tényt, s két hóna­pig nem tért magához. Abban az évben tizenhárom tábornokot végeztek ki Aradon. Görgeinek meghagyták az éle­tét, nem lett az önkény áldozata. Sokáig, nagyon sokáig maradt személye az árulás szimbóluma, éppen ezért. Hogy hogyan és miért kell megfosztani egy nemzetet a jel­képeitől, Hitler is nagyon jól tudta. Az 1831-es lengyel felke­lés Görgeivel egyenrangú kato­nája, Dombrovszky után meg­maradt a kardja, a lengyel sza­badság jelképe, melyet honfi­társai nem temettek el vele, a krakkói Wávelben őrizték. Lengyelország lerohanásakor Hitlernek első dolga volt, hogy megszabadítsa őket Domb­rovszky kardjától, mely azóta sem került elő, mely himnu­szukban szerepel: „Velünk van Istenünk és Dombrovszky kardja.” Görgeinek nem jutott ily megtiszteltetés. Úgy szégyení- tették meg, ahogy egy katonát lehet a népe előtt. Öregkori nap­jait Visegrádon töltötte, ker­tészkedett háza kertjében, s mint az öregurak általában, dél­utánonként szívesen elbóbis­kolt. Ilyenkor Kossuthtal álmo­dott, s vele vitázott. Féja Géza Visegrádi esték című könyvé­ben irodalommá emelte a nagy '48-asok elképzelt beszélgeté­sét. Amikor Görgei meghalt, már ebben a században, szájtá- tók, kofaasszonyok, és egyéb népek gyülekeztek, susmorog- tak a háza előtt. Közöttük volt egy nyikhaj legény ke, aki han­gosan ünnepelte, hogy végre meghalt az áruló. Görgei egy öreg katonája, ki élete végéig vele maradt, leke­vert a gyereknek egy óriási po­font. S a pofonhoz magyarázat­képpen csak ennyit fűzött: kis­fiam, te csak hallgass, mert nem tudod, milyen az, amikor egy tábornok sír. BG Ajánlás Az élet erőpróbái A királynő és a természet lovagja: Sir David Attenborough Egy tévésorozat, amelyet mindenki megérthet és szeret­het. Egy olyan sorozat, amelyet az egyik legavatottabb termé­szetfilmes és ismeretterjesztő, az angol Sir David Attenbo­rough készített, és amely a TV2-n látható vasárnap délelőt­tönként (nem a legnézettebb időpontban sajnos). Mint előző sorozataiban, a szerző most is az állatvilág lenyűgöző és szá­munkra titokzatos életébe nyújt bepillantást, különböző témakö­rök köré csoportosítva a sorozat epizódjait. így láthatjuk az állatokat táp­lálékszerzés, udvarlás, utódne­velés, párválasztás, vándorlás, otthonteremtés, együttélés, tár- salkodás, harc stb. közben - s mindezt olyan profi szinten be­mutatva, annyira közérthetően és lebilincselően, amely még a laikusokat is a képernyő elé szögezi. Attenborough az egyik pilla­natban még Afrika napsütötte szavannáin sétál, hogy a követ­kező felvételen már egy kanadai hódvámál lássuk viszont, vagy egy írországi patak mellett an­golnalesen. Szinte mi is részese­ivé válunk a hangyaboly életé­nek, együtt vadászunk a -kard­szárnyú delfinekkel, közösen izgulunk, hogy minél szebb le­gyen a szövőmadár fészekre­meke, együtt bolyongunk a ter­meszvárban, a tengerek mélyén és a levegőben. Együtt éljük át velük azt a csodát, ami az álla­toknak hétköznapi, mindennapi történés. És elgondolkodunk azon, hogy ők az élet erőpróbáit mennyire zseniálisan is oldják meg. Még mindig tanulhatunk tőlük! Az állatok szeretetéről és tisz­teletéről szól ez a sorozat, abból a nem titkolt célból is, hogy ha az ő életüket, cselekvéseik ve­zérlő motívumait megértjük, akkor saját életünket, tetteinket is reálisabban szemlélhetjük. És hogy egy ilyen nagyszerű és izgalmas természetfilm elké­szítése mennyi türelmet, felké­szültséget és bravúros technikát igényel - azt az utolsó részből tudhatjuk majd meg. Ez a soro­zat egyszerűen „állati” jó! B. Gy. / \ Főiskolai FarsanQ Poénhegyek, hová legyek?- Hogyan állítja meg az indián a kamiont?- Rálép a fékre. * A postás becsenget Józsi bácsihoz:- Uram, ha ön lóhere lenne, én most nagyon sze­rencsés lennék.-???- Pontosan négy levele van. *- Mi az? Előbb zöld, az­tán piros?- Levelibéka turmixgép­ben. * Optimista az, aki azt hi­szi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi. jl j i y ' Laár András, Pajzs Miklós, Szekeres Attila és Füzesi Dániel indiai ihletésű zenét játszott a majd kétszázfős közönségnek szombat este a Csomóponti Művelődési Házban. A koncer­tet az OB Art Management szervezte, az előadás címe Visszatérés volt. (Fotó: I. L.) a tiszatenyői rockparádé? Péntek este óriási bulira készült a falu nagyhírű zenekara, a Mary Jane. Már hónapok óta tervezgették, tíz zenei együttest hívtak meg, oda akarták csábítani azokat, akik végül is valószí­nűleg szalagavatókra mentek vagy a tavaszi tél elöl húzódtak a meleg szobákba. Este nyolc körül még a Lókötők próbáltak hangolni, a szinte teljesen üres nagyteremben, felvételünkön megörökítettük néhány kedves vendéget, a közönség egyébként szinte kizárólag a szakmabeliekből került ki. Nekik bizonyosan jó estéjük volt, és azt hiszem, Puskin tudott volna egynéhány kellemes, érzékletes és élethű sort írni a tenyői télről. Rozzant Trabantunk sápadt lámpafényében ugyanis csillagtündérek áll­tak végig a tenyői úton - a fák. (Fotó: Imre Lajos) Kétszeres szerencsétlenség Egy szolnoki iskolában történt. A dolog jellegét tekintve megeshetett volna máshol is, azon­ban a városban terjedő kósza hírek egy adott iskoláról szólnak. Hogy közép-, általános, avagy főiskoláról van szó, jóindulatúan elhallgatjuk, mert ciki. Az igazgató meg akarta ajándékozni diákjait, akármilyen al­kalomból, szép gesztus, jólesik az embernek az ilyesmi. Az igazgató elment a könyvesboltba, jó pedagógus lévén könyvet akart vásárolni. Mivel azonban általános jelenség, hogy az iskolák szegények, kitartott amellett, hogy olcsó legyen az a könyv. Az eladó nagy készségesen rámutatott néhány bon­tatlan bálára, kívülről, a kötésből ítélve csakis igényes iroda­lomról lehetett szó, darabja, körülbelül tíz forint volt. Jó vétel­nek látszott. Az üzlet megköttetett, s csak a suliban derült ki, a mű szerzője nemigen tartozik a világirodalom remeklői közé, a főszereplő pedig valamikor, nem is olyan régen húnyt el, egy hónappal azután, hogy „uralkodása” alatt kivégeztetett forra­dalmárokat rehabilitálták. Gyurkó László: Arcképvázlat törté­nelmi háttérrel című műve Kádár Jánosról szólt. Gondolom, az igazgató a szívéhez kapott, mikor ez kiderült. Nosza, vissza az egész. A könyvesboltban kicserélték Kádár Jánost valami másra, mindegy, hogy mi, csak ne ez legyen. Az újabb kötetek megvizsgálása után, lehet, az igazgató el is ájult. A szexuális élet bizonyos, jóérzésű emberek szerint nyomdafestéket nem tűrő fejezeteit taglalta. És az igazgató, jóérzésű ember lévén ezt sem ajándékozhatta diákjainak. A könyvhegyek valahol ott állnak az iskolában, va­lamelyik zárható szekrényben, előbb-utóbb bizonyosan az enyészeté lesznek. De tessék mondani, mi lesz a diákokkal? Mit olvassanak? Tessék mondani, hogyan lehet ma olcsó, tartalmas, értelmes irodalomhoz jutni? Kinek a kiváltsága lesz az olvasás? KA Üzenet Ifjúsági Szolgáltató Ház Vágylista Ha úgy érzed, hogy jól sike­rült, várok történelem- és iroda­lomdolgozatokat. Azonkívül az Egészítsd ki a képet! című já­tékot befejeztük, múlt heti nyer­tesünk Bathó Zoltán (Jászalsó- szentgyörgy). Nyereményét, melyet a ZENEVÉR ajánlott fel, postán küldjük el. Szerkesztette: Blahó Gabi ✓ Átváltozás (Kafka előtt szabadon) Könnyeim prizmáján át figyelem a napot. Meleg, hívogató, kedves sugarai vannak. Megcirógatja bohókásan arcomat és így szól: „Te ártatlan, elhagyott gyermek, hagyd, hogy me­lengesselek, Hogy leolvasszam szí­vedről a jeget. Karjaimba veszlek és me­leg biztonságot nyújtok ne­ked, megszabadítalak.” Felkap forró karjaiba és óvatosan emel... emel... a fény felé. Ráültet egy puha vatta­felhőre és mosolyog. Én csak ülök, ülök és szí­vembe bánat költözik. A nap melege égeti bő­römet. Lassú cseppekben el­úszik a szemem - kiégett. Leolvad a bőröm és elég a hajam. Elsorvadnak ereim. Fekete, elszenesedett fo­gaim széthullanak. Ülök a felhőn, már csak csontváz vagyok. Semmi lett a testem. A szomorúság lassan el­múlik, új testem van, látom magam. Angyal vagyok. Csupa szeretet. Szárnyas hivatás. Jégeső Az Ifjúsági Szolgáltató Ház (Szolnok, Szabadság tér 7., tel: 56/-424-502/24) ezen a héten a következő programokkal és ajánlatokkat vár benneteket. A Próbafülke Klubban hétfőtől péntekig látogatható könnyűze­nei próbák, úgymint Virgin, Bankszektor, AN-2, Magvető, Isteni Színjáték. Pénteken dél­után négytől nyolcig Hazatérő Klub, a hol problémáid megol­dására kérhetsz segítséget So­mogyi Zoltántól. A Regionális Diákszövet­ségnél Diákjószolgálati Cso­port, keresd telefonon vagy személyesen Mészáros Adri­ennt vagy ifj. Gál Józsefet. A Konfliktuspedagógiai Ta­lálkozóra jelentkezni kedden délután lehet Kurucz Anita ta­nárnőnél. A találkozó időpontja szerda, három óra, helye ISZH. Kedden fél háromkor a Vá­rosi Diáktanács ülése az ISZH-ban. Pénteken Disputa. Mottó: „gondolkodni és be­szélni egyszerre.” A téma: „A szabad sajtó egy szép álom.” A diákok érzik, hogy a zseb­pénzük értéke csökken. - Az élet vérkeringéséhez hasonlóvá kellene alakítani a közéletet is. - Olyan szórakozóhelyek hiá­nyoznak, ahol rendezett körül­mények között, beszélgetni, táncolni is lehet. - Sokkal több tömegsportolási lehetőséget. - Könnyebben lehessen munka­helyhez jutni. - A tanuló ifjúság úgy érzi, felkészült arra, hogy kevesebb óraszámban megta­nulja azt, amit a mostani sok­ban. Fekete Zsanett Spanyiel Péterrel Virtuóz, rögtönzött, felesleges, de demonstratív párbeszéd- Mire ébredsz?- Mire hármat számol az óra.- Étkezéshez használsz kést és villát?- Persze. Művelt ember va­gyok.-Mit szeretsz?- Enni, inni.- Kit szeretsz?- Erre nem tudok válaszolni.- Miért hagytad ott a Pater Nostert, miért váltál el Diantól?- Vált a gibbon. Pihenünk, kiheverjük egymást, csak alko­tói csend van.- Hány dobverőd van?- Egy sincs. Illetve... lehet, hogy van egy valahol, a franc se tudja, kézzel ütöm a cineket is.- Hány dobod van?- Az sincs. Bongóm, kangám van, arany virágszálam.- Mi a véleményed az orosz­lánokról?- Szimpatikusak, mert lusták.-És a sarkkutatókról?- Elegem van belőlük. Az a baj, hogy itt Szolnokon, minden héten találkozók legalább egy- gyel. Pingvinfejü állatok.- És Zappáról?- Meghalt. Az se volt egy normális.- És magadról?- Szép vagyok.- Láttál már karón varjút?- Azt hiszem igen. Meglepő módon fekete volt. Mármint a karó, merthogy a varjú kék.- És majmot kocsikázni?- Cirkuszba nem járok. Kis­korom óta. Viszont mivel elég sokat vezetek, barmokat gyak­ran látok, ma is nekem akart jönni egy.- Mit csinálsz, amikor ze­nélsz?- Hát zenélek.- Szerintem mást is csinálsz. Az több, mint zenélés.- Újdonsággal szolgálsz, er­ről csak ennyit mondhatok nagy szerényen.- Mit csinálsz, amikor nem zenélsz?- Zenélni szeretnék.- És a lányok?- Szeretjük őket. Én spec kü­lönösen a szőke fotósnőket ked­velem.- Ültettél már virágot?- Igen. Valamiért már nem is nagyon emlékszem, hogy volt, de itt a Kossuth téren kivettem egyet és átraktam egy másik ágyásba. Óriási természetvé­delmi élmény volt.- Aludtál már emeletes ágyon?- Igen. Felül is meg alul is. Középen jobb.- Milyen volt a legutóbbi fél­évi bizonyítványod?- Katasztrofális. Éppen cso­magolástechnikából akartam másoddiplomázni, de a tanárra! kölcsönösen megegyeztünk, hogy ez nekem nem megy. Ma­gyarul kirúgtak.- Mit gondolsz, hiányzik még valami, amit nem kérdeztem meg tőled?- Inkább mondanék valamit. Biztos voltam benne, hogy ezzel a módszerrel jössz. BG (Fotó: Bakos Judit)

Next

/
Thumbnails
Contents