Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-12 / 36. szám

1994. február 12., szombat Szabadidőben családi körben íi Beszéljük meg együtt! Ismerd meg önmagad Volt szó az előző alkalommal az exoterikus és ezoterikus világ­ról. Tévedés lenne ezeket elválasztani és külön beszélni róluk. Az univerzumban lévő egyensúly csak úgy létezhet, ha harmónia van mind a három fontos elem között (anyag, energia, információ). Ez vonatkozik - és éppen ilyen fontossággal - az emberre is. Kell le­gyen egy testi-lelki egyensúly ahhoz, hogy az ember egészségesnek érezze magát. Talán jobban megértjük, ha arra gondolunk, hogy elég egy fejfájás, fáradtság, kimerültség, máris a hangulatunk lé­nyegesen megváltozik. Kedvetlenek, szomorúak leszünk, már ke­vesebb dolog érdekel, nem vesszük észre a körülöttünk zajló élet apró mozzanatait. Lelkileg „kivagyunk”. Ha ez hosszú távon nem javul, súlyosabb lelkiállapotba kerülhetünk. Ez fordítva is igaz. A sok sikertelenség, kilátástalanság esetleg egy lelki trauma fizikailag is megviseli az embert. Álmatlanság gyötri, kimértségét érez, fej­fájás, majd különböző panaszok jelennek meg. Sok esetben az em­ber konkrét panaszokkal fordul orvosához, de a vizsgálatok azt mu­tatják, hogy nincs szervi elváltozás, az ok csakis pszichikai lehet. Ilyenkor jelennek meg Önök a pszichológusnál, pszichiáternél, nem értve sokszor, mi köze a kettőnek egymáshoz. A pszichiáter tulaj­donképpen azt teszi, hogy a pácienssel együtt igyekszik megtalálni azt a lelki okot, amelyik létrehozta és fenntartja a diszharmóniát a tudat és tudatalatti között. Ennek különböző módszerei vannak, és pszichiáterenként változóak. Mindenki a legjobb tudásával és tech­nikájával fog hozzá a munkához. Amikor az ok megvan, jöhet a te­rápia. Legtöbb esetben, ha nincs komoly pszichiátriai megbetege­dés, a lelki egyensúlyt maga a páciens is vissza tudja állítani, kevés segítséggel. Tudatunk tulajdonképpen négy hullámhosszon működik. Az éb­renlét állapotában a „béta” hullámok dominálnak. Maximális ener­giafelhasználással oldjuk meg napi problémáinkat, éljük a jelen pil­lanatait. Estére már fáradtan óhajtjuk a pihentető alvást. Egész nap a tudatunkban lévő információkkal asszociáltunk, újakat fogadtunk be. Ébrenlétben teljes a tudat uralma, a tudatalattinak nincs beleszó­lása. Az alvás állapotában a „delta” és a „béta” hullámhosszak vannak jelen. Ilyenkor a tudat pihen, ki van kapcsolva, működik a tudat­alatti és a tudattalan, az ő összes ősi információival. A kettő között van az „alfa” tudatállapot. Ez az a sáv, ahol a tudatalatti információi előhívhatóak, és a tudatnak csak a gátló, ellenőrző hatása van le- csökkentve. Ez az állapot az, amikor a tudatban lévő problémákat még több, a tudatalattiból is feljövő információkkal tudunk meg­vizsgálni. Ezt az alfa szintet a pszichiáter a relaxációval éri el. Erről már beszéltünk, és azt is elmondtam, hogy ezt az alfa szintet min­denki el tudja érni, ha elsajátítja a lazítás technikáját és ezt hasz­nálja is. Abban az esetben ha tudjuk problémáinkat és magunk is hozhatunk létre alfa tudatszintet, könnyebben és hamarább visszaál­líthatjuk elvesztett lelki egyensúlyunkat. Eddigi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a lazítás technikáját mindenki el tudja sajá­títani és a maga javára használni. Igaz, időben vannak eltérések. Nem mindenkinek megy egyforma gyorsan. Nehezen megy azok­nak a felnőtteknek, akik nagyon kötöttek a saját logikájukhoz. Az ilyen típusú emberek a lelkűk mélyén visszautasítják a relaxációt, mert logikájukkal nem tudják megmagyarázni. A relaxáció egy olyan dolog, amit először csinálni kell. és azután okoskodni a logi­kával. Ha csak a logikailag megmagyarázható dolgokat tartjuk ér­vényesnek, akkor sok olyan dolgot kell visszautasítani, amelyek lé­teznek, de megmagyarázni még nem tudjuk. Dr. Cherechianu Aurel Ne ülj görbén! Húzd ki magad! Gyakran hallani a gondos szülőktől, nevelőktől a figyel­meztetést: „Ne ülj görbén, húzd ki magad!”. De a gyenge izom- zat miatt igen sok gyermeknél ez csak pillanatokig sikerül, és ismét visszaesnek eredeti rossz testtartásukba. Ezek a gyerme­kek néha különböző természet- ellenes, görcsös testtartásokat vesznek fel, melyek pillanatnyi­lag ellensúlyozzák fáradtságér­zésüket. E helytelen testtartások gyak­ran állandósulnak. Nincs ér­telme, hogy állandóan figyel­meztessük gyermekeinket hely­telen testtartásukra, azért sem, mert a legtöbb gyermek igen ér­zékeny, és a pubertás idején da­cos is. Jóindulatú, de túl gyakori figyelmeztetéssel esetleges el­lenkező eredményt érünk el. Négy manccsal a hóban Nincs szükségük kabátra Fújhatnak csalóka tavaszi szelek, a január a tél hónapja, s fehér ékessége, a hó bármikor újra meglephet minket. Min­denesetre a fagy és a jég ve­szélyeivel még hószegény téli időszakban sem árt számolni. Vastag kabát és meleg lábbeli az ember számára elviselhetővé teszi a fagyos időszakokat. A kutya lábára azonban nem húz­hatunk csizmát, nem adhatunk rá meleg anorákot, néhány do­logra azonban figyelemmel le­hetünk, hogy négylábú kedven­cünket „télállóvá” tegyük. A nagyon öreg és rövid szőrű kutyákat kivéve, nincs is szük­ségük kabátra - még a legdiva­tosabbra sem. A megfelelően ápolt szőrzet elegendő védelmet biztosít számukra a hideg és a nedvesség ellen. Aki mégis ku­tyakabátkát ad ebére, megaka­dályozza, hogy annak bundája a hideg időszakban vastagabbá, tömöttebbé váljon, s melegen tartsa az állatot. Ha a téli bunda kellően dús, a zord hidegben is sétára indulha­tunk négylábú pajtásunkkal. A hideg sietősebb tempóra ösztö­nöz, s ez jó testmozgás is. Az állatok között csak a csizmás kandúrnak van lábbe­lije, a kutyának nincs, ezért a csúszósság miatt leszórt homok és főleg a só veszélyt jelent a számára. Ezért indulás előtt a kutya talpait kenjük be vazelin­nel vagy faggyúval. Ezzel a sú­lyosabb felmaródásokat vagy fájdalmas bőrrepedéseket előz­hetjük meg. Ha a tél bőséges hóeséssel is megörvendeztet, az alábbiakra is ügyelni érdemes. Ha az állat séta közben hirtelen sántítani kezd, több mint valószínű, hogy fagyos hógalacsin képződött a lábujjai között. Óvatosan távo­lítsuk el, mert ha keményen odafagyott, feltéphetjük a finom bőrt. A kutyák imádják a havat. Ki ne látott volna már a hóban bol­dogan hempergő, ugrándozó ebet? Ilyenkor az állat bundájá­ban hógalacsinok képződnek, ezektől szinte mozogni sem tud. Csak a bunda óvatos kirázása segít ilyen esetben. De a szoba­szőnyegre való tekintettel sem árt „hótalanítani” kedvencün­ket, hiszen a meleg hatására ebünk körül csinos kis tócsák keletkeznek a lakásban. Fagyos időben ne hagyjuk a kutyát hosszú ideig üldögélve várakozni, miközben az üzlet­ben vásárolunk. Ha nincs lehe­tősége, hogy mozgással mele­gen tartsa magát, természetes „télvédettsége” ellenére is meg­hűlhet. Az állatviselkedéstan szakértői sem tudják, hogy egyes kutyák miért habzsolják a havat. Ne engedjük! Még ha né­zeteltérésre is kerül sor kutya és gazdi között, akkor is tiltsuk meg neki, ugyanis nagyon gyakran követi a hóevést kelle­Inkább már egész fiatal kor­ban adjuk meg a lehetőséget ahhoz, hogy a törzs izomzata idejében megerősödve képes legyen feladatát minden nehéz­ség nélkül, megfelelően ellátni. Fiatal korban a törzs izomza- tának fejlődése gyakran nem tud lépést tartani a csontok hossznövekedésével. A hát és a has izomzatának gyengesége miatt olyan elváltozások kelet­kezhetnek, melyek tartósan - esetleg jóvátehetetlenül örökre - deformálhatják a gyermek egészséges, szép testtartását, növekedését. Gyakran alakul ki gömbölyű hát, beesett mellkas, előreesett váll, kiálló lapocka stb. Ezek az ortopédiai elválto­zások nemcsak esztétikailag hátrányosak, de károsan befo­metlen hasmenés és/vagy to­rokgyulladás. Ebben az esetben is érvényes a mondás, hogy amit a kiskutya nem tanult meg, a felnőtt kutya soha sem fogja már tudni. A felnőtt állatot már nagyon nehéz, ha ugyan nem lehetetlen, a nem kívánatos te­vékenységeiről leszoktatni. Hazatérés után a mancsokat és a lucskos, piszkos bundát langyos vízzel le kell öblíteni és alaposan megszárítani. Teljes fürdetés nem ajánlatos a téli időszakban, mert ezzel eltávo­líthatjuk a hideg ellen természe­tes védelmet nyújtó zsiradékot a szőrzet alsó, finomabb szálairól. Nem beszélve a tüdőgyulladás­ról, amit beszerezhet, ha nem ügyelünk gondosan a bunda tel­jes megszárítására. lyásolják a légzést, pedig aki jól lélegzik, az kevesebb energia­felhasználással végzi munkáját, sőt - ami még lényegesebb - el- lenállóbb a légúti megbetegedé­sekkel szemben is. A gyenge izmok okozta hely­telen testtartás indokolatlan fá- radtságérzést okoz. A fáradt­ságérzés pedig kihat a szel­lemi teljesítőképességre is. A fáradt gyermek veszít kon­centrálóképességéből, képtelen megfelelően figyelni munkájára és az előadásokra. Gyakran te­hát az izomgyengeség az oka a gyermek gyors kifáradásának, esetleg sápadtságának, étvágy­talanságának, nem pedig a mos­tanában annyit emlegetett túl­terheltség. Bemutatunk néhány olyan gyakorlatot, melyeket már a kis­iskolások - sőt óvodáskorúak is - képesek elsajátítani. E gya­korlatok fejlesztik a törzs izom- zatát, nyújtják a gerincoszlopot, fokozzák teherbírásukat. így megelőzhető a görnyedt testtar­tás, de legalábbis részben ellen­súlyozható. 1. Térdelés, kezek elöl a tala­jon. Üljünk hátra a sarkunkra - majd mélyen lenyomott mell­kassal vigyük előre testsúlyun­kat addig, míg a comb függőle­ges helyzetbe kerül (testsúlyát­vitel közben a könyökünk kifelé néz), majd lassan üljünk vissza a kiindulási helyzetbe, a sar­kunkra. Ismételjük tízszer. 2. Törökülés, kar a fül mellett nyújtva. A gyermek háta mö­gött térdelő személy helyezze egyik térdét a gyermek lapockái közé és a gyermek felnyújtott kezét megfogva - enyhén nyomva a gyermek hátát - húzza a törzsét a magasba. Eb­ben a helyzetben páros karkör- zést is végeztethet a gyermek­kel. Ismételjük ötször. 3. „Csigamászás”. Térdelés­ben üljünk sarkunkra. Lassan nyújtott karral, erősen lenyo­mott mellkassal kapaszkodjunk előre addig, míg a comb függő­leges helyzetbe kerül. Ebben a helyzetben haladni is lehet las­san előre, úgy, mint a csiga. 4. „Tacskó kutya” gyakorlat. Négykézláb, járjunk előre úgy, mint a szimatoló kiskutya. A mellkast erősen lenyomva a kö­nyököt behajlítva és erősen ki­fordítva haladjunk előre. A torna nem pótolja a jó le­vegőn tett sétákat, játékót, spor­tokat, melyekre a fiatal szerve­zetnek feltétlen szüksége van. A helyes testtartás kialakulása ér­dekében - a tornán kívül - a legelőnyösebb sport az úszás. A játékok közül különösen a labdajátékokra hívjuk fel a szü­lők és nevelők figyelmét. (Iványi Márta: Gyakorlat indul!) Villanyégők, burák Ha a lámpaburákat megtisz­títjuk, egy füst alatt a villany­égőkkel is végezhetünk. Ha­vonta egyszer csavarjuk ki, és nedves ruhával töröljük le őket. (Ez jelentősen befolyásolja a fényerőt: ha nagyon piszkos a villanykörte, akár 20 százalék­kal is csökkenhet a fény ereje.) Vigyázzunk, hogy a körtét csak teljesen szárazon csavarjuk vissza a foglalatba, különben megüthet az áram. A neoncsö­veket is töröljük le rendszeresen nedves ruhával. Tartsunk otthon néhány tarta­lék villanyégőt, hogy ha vala­melyik kiég, azonnal pótolni tudjuk. Álló- és asztali lámpáknál tisztítás előtt mindig húzzuk ki a villás dugót a hálózatból, a fali és mennyezeti lámpáknál csa­varjuk ki a biztosítékot. Sorsvonal: pályakép a tenyéren A tenyér közepén vonul vér gig, mintegy tengelypályát mu­tatván, amelyen az ember... több-kevesebb kilengésekkel, megtántorodással és megpró­báltatásokkal élete útját leéli - mondja a kéz titkaival foglal­kozó szakkönyv a csukló felől az ujj töve felé haladó sorsvo­nalról. Olyan barázdája ez a te­nyérnek, amely valóban sokféle információval szolgál karrier­ről, szakmai, hivatásbeli sike­rekről, fiaskókról. Hiánya azt jelzi, hogy az il­lető munkálkodása nemigen ta­lál elismerésre szakmai környe­zetében, teljesítményeit nem ki­séri hangos siker. Annak tenyerében sem fe­dezhető fel a sorsvonal, akit pá­lyáján jobbára csak pillanatnyi szeszélyek és hangulatok vezé­relnek, hol ebbe, hol abba kap bele - maradandó eredmény nélkül. Igazán tisztes, szép ívű elő­menetelt tükröz viszont a jól ki­rajzolt, zavaró keresztező és le­ágazó vonalak nélküli sorsvo­nal, kivált ha mélyen, a csukló­hoz közel kezdődik. Tulajdono­sának életútja zökkenőmentes, pályáján elkerüli a kátyúkat és a buktatókat. A problémák, a fog­lalkozással kapcsolatos konflik­tusok, sőt megpróbáltatások a tiszta rajzolat elhalványodásá- ban, hullámossá, ágas-bogassá válásában tükröződnek. Jobb kezünkön az erőteljes, mély sorsvonal igen kedvező adottságokról, egyenes gondol­kodásmódról, személyes bátor­ságról, megbízhatóságról, meg­alkuvást nem ismerő kitartásról, Csuklótól induló hosszú, töret­len sorsvonal: sikerekben gaz­dag pálya, szerencsés életút egészséges ambíciókról árulko­dik. A bal kézen mélyről a kö­zépső ujjig futó sorsvonal egye­nesen a siker, a szerencse, a jó­lét és a boldogság jegye. A kígyózó, hullámos sorsvo­nal viszont sok negatívum, így a gyönge egészségi állapot, a há­nyatott életút, a bizonytalan, félresikeredett pályaválasztás és a beilleszkedés nehézségeinek hírnöke. A szívvonalnál „elakadó” sorsvonal azt jelzi, hogy ér­zelmi okok, a fejvonalnál vég­ződő pedig azt, hogy konokság, értelmi eredetű makacsság miatt törik meg vagy zárul le az illető karrierje.-bolt­(Ferenczy Europress) Káposztakrónika - étvágygerjesztőnek A káposztaféléket az Ár­pád-kor óta termesztik Magyar- országon. A nyugatról érkező szerzetes térítők több fajt hoztak maguk­kal. Tehették, mert változatait: a fodros levelű kelt, az „ezerleve­lűnek” titulált acri káposztát (a karfiol és a brokkoli ősét), a fe­jes káposztát már Plinius is le­írja A természet históriájában, és a honfoglalás előtt fél évez­reddel már Európa-szerte folyt a termesztése. A nálunk csak újabban hono­sodó kínai kel Távol-Keleten már a 3. században étek volt. Idehaza II. András uralkodása alatt a kolostorok konyhakertje­iben különálló káposztáskerte­ket létesítettek a telkek árnya­sabb, nedvesebb részein. Szabolcsban, a Tama völ­gyében az 1500-as években számottevő káposztatermesztés folyt. 1664-ben a nevezetes bo­tanikus érsek, Lipai János, a „Veteményeskert” című mun­kájában már számos káposzta­fajt ismertet. „Nem versengek itt heiába az káposztának nevérül, honnan hívatik annak magyarul: noha némelyek arra akarják vonni, hogy első föl-találóját ennek a fűnek, Káp-nak hítták: azért at- tul volna eredeti, mint-ha ká­poszta annyit tenne, mint „káp hozta”... Ez magyaroknál oly közönséges palánta, hogy alig élhet ez szegény ember a’nél- kül. Sőt a’savanyú káposztát, még az elénktül maradott név­vel, Magyarország czimerének szoktuk nevezni...” A „szegény emberek” ette káposztaételek készítési módja nem maradt fenn az utókorra. Annyi bizonyos, hogy ez a nö­vény hús nélkül, önmagában is egyike a legtáplálóbb zöldfé­léknek: kivált a nyári változata és a kel tartalmaz meglehetősen sok fehérjét, de még szénhidrá­tot is, viszont nehezen emészt­hető. Sokféle változatban készít­hető ízes, „magyaros” étel - csak a toros káposztát említjük ezúttal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents