Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-11 / 35. szám
6 Az tJj Néplap Örményesen 1994. február 11., péntek Fél ötkor kel Drága bakter urak Győri János forgalmi szolgálattevő a biztonsági berendezést ellenőrzi Bizony, bizony, az örményesi állomásról, amelyik szaknyelven fogalmazva harmadik csoportú, jaj de régen írtunk! Pedig néhány évtizede ide csatlakozott, innen indult az a háromkocsis apró szerelvény, amelyik erdők között, ligetek szélén, Fegyvemeken át Tiszabőig vitte az utasokat. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, és ezen a fővonalon is alaposan csökkent a forgalom, tudtuk meg Bozsó Balázs állomásfőnök úrtól. Valaha fél nap alatt száz-százhúsz vonat is átrobogott a síneken, most jó, ha huszonnégy óra után eny- nyi. A személyvonatok megállnak, és reggel meg este egy-egy gyorsvonat is. Hogy hányán fordulnak meg havonta az állomáson? íme a legfrissebb adat: januárban pontosan 5 ezer 994-en. Zömük diák, akik Kisújszállásra, Karcagra, Török- szentmiklósra, Szolnokra, Debrecenbe, Pestre utaznak. Egyre kevesebb az ingázó, eljáró, amit a munkahelyek csökkenése is igazol. A hét vége olykor zajosra kerekedik, a diszkóból hazatérők között előfordul erős is. Mit is csinálhatna, ha már any- nyit ivott? Letépi a térképet, elvisz egy-egy táblát. Hogy miért? Csak. Jelenleg húsz vasutas teszi a dolgát az állomáson, nem is olyan régen még huszonötén voltak. Közöttük öt a nő. Bozsó Balázs egyébként tizenhét éve végzi a szakmát. Egykoron Kunhegyesen érettségizett, majd végigjárva a ranglétrát, most ez az állomást dirigálja. Úgy tűnik, nem véletlenül, hiszen lakást is ugyanitt vásárolt, nem messze a munkahelyétől. A település Néplap-kézbesítője Szúnyogh Karcsi, aki irigylésre méltóan fiatal, hiszen az idén júliusban tölti a tizennyolcat.- Karcsi! Mióta dolgozol a Néplapnak?- November 15-én kezdtem. Korábban Kenderesen tanultam ki a növénytermesztő gépész szakmát. Azután munkanélküli lettem, és az egyik rokonomtól hallottam ezt a lehetőséget.- Mikor csörög a vekker?- Fél ötkor. Esetleg még tíz percet lehet nyújtózkodni, de azután irány a munka. Ide hozzák a lakásunkra, kerékpárra pattanok, mert itt óriásiak a távolságok, és hétre, fél nyolcra végzek.- Hogyan alakul a példány - szám?- Korábban kilencvenkettő járt. Ez lecsökkent ötvenkilencre. Most hatvankilencnél tartok, de további hat ember jelezte, hogy elő szeretne fizetni.- Ebből élsz?- Igen, meg van egy tehenem. Én gyűjtöttem össze rá a pénzt, és a hónap végén lesz borja.- Nem fárasztó a hajnali ébresztő?- Néha igen, de az a jó benne, hogy napközben tudok aludni egy-két órát.- Mit olvasol a lapból?- A sportot meg az apróhirdetést. Érdekes, mi mindent árulnak, kínálnak, vesznek vagy éppen vennének az emberek.- Erről jut eszembe: eladod a kisborjút?- Attól függ, üsző vagy bika lesz... írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Mindössze egy új út Ebben a több kilométer hosszúságra elnyúló, szántóföldekkel, ligetekkel, vasúti fővonallal határolt faluban jelenleg 1 ezer 360 lélek él. Hogy miből gazdálkodik a település? A költségvetése évi harminchatmillió, ami az intézmények fenntartására, zavartalan mindennapjai biztosítására visítva elég. Éppen ezért, amire lehet, pályáznak. így tavaly kaptak útalapra 735 ezer forintot, amit tudnak, tesznek hozzá, és ily módon talán-talán elkészül az az út, amelyik az újtelepet köti össze a faluval. Most, február elején úgy néz ki, hogy ennyi'lesz az idei gyarapodás. Igaz, közben néhány üzlet épül, és ez is egyféle gazdagodás. Ugyanakkor az általános iskola tetőtér-beépítése szó szerint áll. A miértre a forinthiány a legőszintébb, legegyene- sebb válasz. Papp László, aki mindenhez ért Akad egy ember a faluban, Papp Lászlónak hívják, aki arról nevezetes, hogy az égvilágon mindenhez ért. Legsikeresebb bizonyítéka ennek egy arányos 15 éves ifjú hölgy, a lánya, és a fia, aki most koptatja a nyolcadik osztály padjait. De ez még mind semmi. Igazi ezermester. Először épített egy házat, ahol butik, vegyeskereskedés, palackozott italok boltja volt. Jelenleg a falu legmutatósabb presz- szója. Az egész csak azért érdekes, mert valamennyi külső és belső munkát ő végezte. Legyen szó vakolásról, burkolásról, bármilyen szakipari tevékenységről. Hogy mi a legnehezebb a munkában? Elkezdeni, a többi megy magától. Portójához még annyit, hogy húsz évet lehúzott a gépgyárban, majd amikor látta, érezte, hogy ez a hajó süllyedni kezd, egy év fizetés nélküli szabadságot kért. Kezdetben a presszóban a feleségének volt a kisegítő családtagja. De azután nagyon gyorsan rájött, hogy a vendéglősség nem az ő világa. Ugyanis, ha mindenkivel iszik egy kupicát, gyorsan becsiccsent, ha meg az egyikkel igen, a másikkal nem, harag lesz belőle. Ezért döntött úgy: önálló magánvállalkozóként próbál szerencsét. Akad egy kis földje is, és ezenkívül lakossági, mezőgazdasági szolgáltatásokat végez. Csinált már egy esztergagépet, de a bérfűré- szelés sem idegen tőle. Sőt, a presszó mellé olyan tekepályát varázsolt, amelyik párját ritkítja. Ugye nem véletlenül mondtam az elején, hogy ez a 41 éves ember mindenhez ért... Két ízben képviselő is volt A Hungarotherm Kft. egyik műhelyében találkoztunk egy emberrel. Negyvenöt éves, három gyerek édesapja, és Czakó Lászlónak hívják. Arról nevezetes, hogy két ciklusban 1980-tól 1990-ig a körzet ország- gyűlési képviselője volt. A korabeli statisztikai szempontok szerint a pártvezetők úgy döntöttek, kell egy olyan ember, aki párton- kívüli, aki többgyerekes, aki fizikai munkás. Mivellese- tében valamennyi ok egyezett, a szavazás akkori törvényei szerint beválasztották a parlamentbe. Mindez letelt. Ugyanoda jött vissza, ahonnan egykor a tornyos házba járt. Nem bántották, lakatosként dolgozik reggel negyed héttől fél háromig. Olykor azért egy-egy sör mellett páran jópofáskodtak vele, de azért harag nincs a dologból. Nem volt politikus, nem is lett belőle, és ma a feleségével együtt három gyereket nevelnek. Havi tizenháromezer forintot visz haza. Régebben sem volt párttag, most sem tagja egyiknek sem: tulajdonképpen még nem határozott kire, kikre adja májusban a voksát. A kft. egyik munkása, Kiss István hegesztés közben Örményesen, nyúliramodásnyira a vasúttól 1920-ban meseszép kastély emelkedett ki a földből. Tulajdonosától a Bíró nevet kapta, amely tízhektáros kertjében az ötvenes évektől az Április 4. Gépgyár helyi telepét, üzemét alakították ki. A gyár fénykorában ötszáznyolcvan dolgozót is foglalkoztatott. Jelenleg a jogutód céget Hungarotherm Gépgyártó Kft.-nek hívják, amelyik hetvenöt munkásnak ad kenyeret. Hogy honnan járnak be ezek a dolgozók? Helyből, Fegyvernékről, Törökszentmiklósról, Kisújszállásról, sőt Ecsegfalváról is. Akad még a területen további négy kft., ők is foglalkoztatnak ötvenöt-hatvan személyt, de a területet tulajdonképpen bérlik. Mi mindent gyárt a Hungarotherm? Mint Gőbel István ügyvezető igazgatótól megtudtuk, termo- generátorokat belföldre és expanziós tartályokat külföldi megrendelésre, Németországba. Hogy mi lesz velük? Jelenleg felszámolás alatt áll a kft., és a hogyan továbbra az elkövetkezendő hónapok adják meg a feleletet. Egy bizonyos: az a sokat emlegetett fénykor, minden bizonnyal már csak múlt időben értendő. Tény, ma még itt is dolgoznak, új termékeket állítanak elő, és az egykori gyár száz-egynéhány embernek valamilyen megélhetést biztosít. Tíz szerelmes az osztályban Nyolcadikosok Örményesről A helyi általános iskolában ez idő tájt száznegyvenkét diákot palléroz a tizenkét pedagógus. Igaz, közülük hárman gyesen vannak, de a helyettesítők is képesítettek. Ének-fizika szakos azért még elkelne. Tény az is, hogy most még oroszt tanítanak. de a következő tanévben már németet indítanak. Sajnos, az iskolában is érezhető, hogy csökken a tanulólétszám, hiszen az alsós osztályokban már tíz-egynéhányan vannak csak. Hogy a pedagógusok keresetéről is essék szó, az átlagfizetés náluk 24 ezer, a technikai dolgozóknak 13 ezer 500. Az osztályok közül mi most azt kerestük fel, akik az idén befejezik általános iskolai tanulmányaikat. így a nyolcadikba kopogtattunk be, ahová húsz diák jár, nyolc lány és tizenkét fiú. Ä legszerényebb tanulmányi eredmény 2,9, míg a legjobb diáké, Sarkadi Gabié 4,8. Gimnáziumba egyetlen végzős iparkodik: Nemes Jóska, ő rendőr szeretne lenni. Tizenegyen próbálkoznak valamilyen szakközépiskolával: így többen a Székáccsal, a Tiszapartival, de Kisújszállásra is jelentkeztek. A többiek? Elképzeléseik szerint valamilyen hivatást óhajtanak tanulni, így autószerelő, asztalos, vasút- és gépjárműszerelő, kőműves, varró, traktorvezető szakmát. Tízen szívesen visszajönnének lakni majd a faluba, ahol ugyan nincs se strand, se templom, se mozi, de kerékpározni, horgászni, focizni, kirándulni remekül lehet. Nem beszélve arról, hogy jószerével mindenki ismerős, hiszen az édesanyákon, apukákon kívül nagyon sokójuknak itt laknak a nagyszülei, unokatestvérei, rokonai. Még egy érdekes adat: a húsz nyolcadikos közül tíz vallotta, hogy szerelmes. Pedig még messze a május ... Barimonológ „Kérem tisztelettel, Borika vagyok, ahogy mondják, háromhetes, és Papp Laci a gazdám. Hozzám képest matuzsálem, megsúgom: ő már tízéves! Jaj, istenem, megérem-e én azt a nagy kort? Egyébként ajándékba adtak ide, és képzeljék: cumisüvegből háromóránként szopom a tejet. Másra még nem vásik a fogam, hiába zöld a fü. Egyébként végtelenül kezes vagyok, és ha nyitva marad az ajtó, a szobát sem kerülöm ki. A kazánház mellett van egy láda, tudják, mekkorákat durmolok benne? Egyetlenegytől félek csak: a kutyáktól. Itt is van belőlük kettő, és képtelen vagyok eligazodni rajtuk. Elöl morognak, vicsorognak, hátul meg a farkukat csóválják. Mondják meg őszintén, mivel maguk már idősebbek: most melyik felüknek higgyek?”
