Új Néplap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-11 / 35. szám
1994. február 11., péntek Az Új Néplap Abádszalókon 7 Biztos családi háttérrel A legjobb falusi vendégfogadós A ház valóban vendégcsalogató (a bal sarokban a Pál házaspár) Abádszalókon a Pál család az elsők között volt, akik szervezett vendéglátással foglalkoztak. Ma sem titkolják, hogy a Damjanich úton lévő házukat már úgy kezdték el építeni, hogy amennyiben arra lehetőség kínálkozik, vendégfogadásra alkalmas legyen. Nem udvariassági gesztusként írom le, de való, hogy ezen tervük maximálisan megvalósult: az épület öt szobájával, nádfonattal határolt teraszával, esztétikus melléképületeivel valóban vendégcsalogató hatással volt rám. Persze nem csak rám, mert a holland, német, osztrák törzs- közönség, kiknek java része visszatérő vendég nyaranta Pá- lék háza táján is, ezt bizonyítja. Legelső vendégük egy angol geográfus volt, akit - minő vé- letlenség - részletes, a Tisza-tó fejlesztési terveit is bemutató angol térképe hozott el Abád- szalókra. Azóta járt már a házban francia, belga turista is, de emlékeznek arra az egyetemistára is, akit egyenesen Thaiföldről csalogatott ide kíváncsisága.- Nekünk is meg kellett fizetni kezdetben a „tanulópénzt”, mert bizony a falusi vendégfogadás olyan szakma, melyet meg kell tanulni, amihez kell egy családi összefogás - emlékezett a kezdetre a Pál házaspár, akiknek második diplomája megszerzésén fáradozó, angolul kiválóan beszélő fiuk, valamint főiskolás lányuk is sokat segít és segített a kora tavasztól késő őszig húzódó főszezonban. Persze anyuka, aki tiszaderzsi iskola orosz szakos tanára is, haladt közben a korral, mert autodidakta módon középfokú német nyelvvizsga szintjéig képezte magát. Elmondták Pálék továbbá azt is, hogy a közel tizenkét év alatt a népi ízek mellé megtanulták azt is, mit kedvel leginkább a holland, német és az osztrák gyomor. Megtudtam, hogy a vendégek szívesen fogadják érkezéskor a házigazda kínálását, amikor három évig érlelt kisüstijét teszi az asztalra. - Persze csak mértékkel - tették hozzá rögtön, mosolyogva. Nem véletlen tehát, hogy a tavalyi év végén, miután Pál Mihály elvégezte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a Művelődési és Ifjúsági Szolgálat által szervezett, falusi vendégfogadással foglalkozó tanfolyamát, megkapta a helyi önkormányzattól a legjobb falusi vendégfogadós címet. Búcsúzáskor - merítve a tizenkét év tapasztalataiból - még a következőket mondták:- Még a mostaninál is sokkal népszerűbb lehetne Abádsza- lók, ha lenne a községnek meleg vizű strandja, a vendéglátó- helyek rugalmasabbak lennének, s figyelembe vennék az ide látogatók érdekeit, és többet törődnének a középkorosztály szórakozási igényeivel. Magántüzép épül a vásártéren A „Zsalugátert” idén is kinyitják Szalóczyné a terveikről beszél A Szalóczy család nyitja ki azt, hiszen családi vállalkozásban ők üzemeltetik a Zsalugáter Betéti Társaságot. Ottjáriunkkor a férj, Szalóczy Sándor Budapesten járt, egy új vállalkozásuk - az önkormányzattal egyeztetve egy magántüzéptelepet kívánnak megnyitni a vásártér területén - pénzügyi dolgait intézte, így felesége mutatta be a családi vállalkozást. Bár azt hiszem, az „így” szócskát most nyugodtan el is hagyhatom, mert Szalóczyné, Erdei Anna egy személyben a betéti társaság ügyvezető igazgatója is.- Három évvel ezelőtt költöztünk ide Karcagról, bízva abban, hogy a Tisza-tó, az idegen- forgalom megélhetést biztosít a számunkra. Foglalkozunk fuvarozással, kereskedelemmel, vendéglátással. Azt kell azonban mondanom, hogy nagyon vegyesek a tapasztalataim. A három idegenforgalmi főszezon bérleti díjastól, adóstól együtt csak veszteséget termelt számunkra. A teherfuvarozás, ahhoz, hogy napjainkban nyereséget biztosítson, jelentős összegű beruházást igényelne. Lényegében ezért törtük a fejünket azon, hogy a vásártér területén nyissunk egy magántüzépet. Ehhez az önkormányzat - tőlük béreljük a területet - minden támogatást megadott. Hogy végérvényesen „sínre kerüljön” ez a vállalkozásunk, 2 millió forintra lenne szükségünk.- Férjem ez okból van most a fővárosban. Reményeink szerint, mivel optimista ember vagyok, már tavasszal, de legkésőbb a nyáron nyitni fogunk. Ám nem mondunk le a kereskedelmi tevékenységről sem. Karcagon - az ottani házunkban - szeretnénk még beindítani egy vegyeskereskedést, diszkontárakkal. De visszatérek a magántüzép terveihez: itt is olcsó árakkal, természetesen figyelembe véve azt az üzleti hasznot is, mely rentábilissá teszi vállalkozásunkat, fogunk dolgozni, hiszen a vevőknek kell majd eldönteni, hogy a már meglévő, áfész által üzemeltetett telepen vagy nálunk fognak vásárolni. Már említettem, hogy optimista ember vagyok, ezért végső célunk az, hogy ne csak béreljük, hanem meg is vásároljuk ezt az önkormányzati területet. Minden remény megvan tehát arra, hogy idén nyártól a szalókiak két helyről tudják majd beszerezni a téli tüzelőt. No meg az építőanyagokat is, ha éppen építkezni kívánnak, hiszen Szalóczyék ezzel is foglalkozni kívánnak. Jós nem vagyok, de valami azt súgja, hogy ez a konkurenciaharc nem válik majd a helybéliek kárára. Az oldalt írta: Percze Miklós - Fotók: Nagy Zsolt A lakosság bizalmát élvezi a takarékszövetkezet Továbbra is az élvonalban A Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezetnek tizenegy kirendeltsége van. Közülük a szalóki az, mely a legpatinásabb múltra tekinthet vissza, hiszen már 1958-ban megindult itt a munka. Akkor sem túlzók, ha leírom, hogy ez az egyik legjobban működő egység. Ezen kijelentésemet Molnár Józsefné kirendeltségvezető az alábbiakkal támasztotta alá:- 1993. decemberi adatok alapján betétnövekedésünk 33 millió 109 ezer forint volt, ami akkor is jelentős összeg, ha hozzáteszem, hogy ebből közel 17 millió tőkésítés, azaz kamatnövekedés eredménye. Jelenleg 1228 tagja van szövetkezetünknek. Nekik köszönhetjük, hogy 150 millió 364 forintos állományunkkal szintén őrizzük első helyünket a tizenegy társszövetkezet vonatkozásában. Hozzáteszem ehhez azt is, hogy mi itt, Szalókon viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen rajtunk kívül senki sem foglalkozik csekkszámlavezetéssel, így elmondhatom azt is, hogy a községben - szinte kivétel nélkül - minden vállalkozó és magánszemély intézetünkben vezeti Számláját. Támogatjuk kölcsönökkel az új vállalkozások beindítását. E célra tavaly 25 millió 47 ezer forintot fizettünk ki. Lényeges bevételünk származott a valutabeváltásból, annak ellenére, hogy ezzel Szalókon a posta és a kemping is foglalkozik. 14 millió forint értékű valutát váltottak be nálunk az idelátogató turisták. Hogy teljes legyen a kép, elmondom még, hogy a fentieken kívül - éppen az Új Néplap számára felveszünk apróhirdetéseket is, és foglalkozunk totó- és lottó- szelvények árusításával. Az abádszalóki takarékszövetkezet háromtagú törzsgárdája tehát 1993-ban is jó évet zárt. A falu lakosainak közel 50 százaléka tagja a szövetkezetnek, élvezik tehát a lakosság bizalmát. Érvényessé vált itt a jól ismert szlogen: „Útba esik jövet-menet...” Nem is kívánnak mást 1994-re, csak annyit, hogy ezzel a bizalommal együtt tartsa a szintet az a töretlen ívű betétnövekedés is, ami immáron 36 éve jellemzi a szalóki fiók munkáját. Én ehhez jó erőt és egészséget kívánok nekik, különösen a vezetőnőnek, mert négy hónapi betegeskedés után első munkanapján vállalta azt, hogy a fentieket elmondja lapunknak. Abádszalókiak a tiszaburai átképző tanfolyamon „A roma mindig nehezebben kap munkát” Nyikos Jani érettségizett házaikért. - Ha sikerül a vizsga, akkor biztosan - válaszolták. Bízom abban, hogy teljes értékű' szakmunkások lesznek, akik munkához is jutnak. Egy dolog azonban nem hagy nyugodni: búcsúzás után többen utánam szaladtak, és megállítottak az iskola lépcsőjén. - írja meg, hogy romáknak nagyon nehéz munkához jutni, különösen úgy, ha cigányképviselőnk, Puzsoma Miklós csak azután tudta meg Abádszalókon, hogy van ilyen tanfolyam, miután voltunk érdeklődni a polgár- mesternél. Azt is írja meg, ha lehet, hogy sok olyan ember kellene Szalókon, mint Fischera Gábor, mert ő szinte mindenben segített rajtunk. * íme, eleget tettem a szalóki cigány fiatalok kérésének, megígérve nekik azt, hogy november végén ismét meglátogatom őket. Kíváncsi leszek ugyanis, hogy a kilenc szalóki fiatalember kitartása elegendő lesz-e ahhoz, hogy év végére inasból szakmunkássá avanzsáljanak. A csökkenő belföldi kereslet ellenére A faipari üzem még 42 embernek ad munkát A NEFAG Rt. abádszalóki faipari üzeme a vasút szomszédságában található. így érkezik ide fa a NEFAG erdészeteiből és környező gazdaságokból (a fő külső szállító a Tiszaroffi Agrárszövetkezet és az Abádszalóki Erdőbirtokosok Szövetkezete) vasúton és közúton egyaránt, főleg akác és nyár. Hogy mi lesz a fák sorsa a feldolgozás után? Erről Kalcsu Zoltán üzemigazgató adott rövid tájékoztatást lapunknak.- Lényegében azt már elmondhatom, hogy 1994. évi megrendelésünk biztosnak látszik, annak ellenére, hogy 1993-ban magyar piacunk igencsak beszűkült. (Valószínű, hogy ebben közrejátszott a gyümölcsforgalmazás, az export közismert magyarországi problémája is - a szerk.) Éves kapacitásunk több mint háromnegyedét így az export teszi ki, ami főleg Hollandiába irányul. Mezőgazdasági ládaelemeket készítünk a hollandoknak, 36 millió forintos nagyságrendben. Emellett Németországba szállítunk burgonyásládákat. Az előbb említettek ellenére természetesen készítünk ládákat a belföldi piacra is, csak kevesebbet. Az almás-, burgonyás- és az egresesládák a legkeresettebbek. Téli forgalmuk érezhetően kevesebb az év egyéb időszakához viszonyítva. Jelenleg heti egykamionnyi áru készül el itt, ami a nyári és ősz eleji csúcsszezonra felfut két-há- rom kamionra is. Lényegében ennek megfelelően alakul - ha nem is egyenes arányban - az itt dolgozó 36 fizikai munkás keresete is. A fizikai dolgozókon kívül hat alkalmazottat foglalkoztat még az üzem. Az üzem privatizáció előtt áll. Külföldi befektetők érdeklődtek már a az ügyben. Ez azonban nem veszélyezteti az itt dolgozók kenyerét, mert a legtöbb érdeklődő foglalkoztatni kívánja az itteni munkaerőt, melynek közel 90 százaléka Abádszalókról, a többiek pedig a közeli településekről járnak be hozzánk dolgozni. Munkában a fahántoló A Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) elhatározta, hogy könnyít az állástalan cigány fiatalok helyzetén, ezért tiszaburai székhellyel átképző tanfolyamot indított el, kőműves- és festőszakmákban. A szalóki cigány fiatalok közül sokan elolvasták ezt a felhívást, és kilencen jelentkeztek az átképzésre. Van köztük érettségizett is - Nyikos János 31 évesen a tanfolyamon részt vevő szalókiak legöregebbje, Kunhegyesen tette le az érettségi vizsgát, majd egyedüliként a tanfolyamon részt vevő kilenc szalóki közül, dolgozott is munkahelyen, szintén a kunhegyesi BHG-ben, mint betanított műszerész -, de többségük csupán 8 általános végbizonyítvánnyal rendelkezik. Igaz, ők még zömében húsz alatt vannak. Családja egyiküknek sincs, de -ennek ellenére érdekes lehet, hogy milyenek az esélyeik, reményeik a jövőben. Érről beszélt az öt leendő festő és négy kőműves a tiszaburai általános iskola emeleti tantermében. Megtudtam tőlük, hogy csupán az átjárás jelent gondot számukra, mivel a busz már 11 órakor elindul Szalókról, így fél háromig ki hogy tudja, úgy üti el az időt. Bár elmondásuk szerint a kisújszállási 625-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárai, akik a szakmai tantárgyakat és a burai általános iskola pedagógusai, akik az alaptantárgyakat - töténelem, magyar, matematika - okítják, elég szigorúak, szeretnek ide járni. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a tanfolyam idejére még a korábban nem dolgozók, tehát munkanélküli-segélyt sem kapók is részesülnek - a minimálbér arányában - napi 210 forint juttatásban, de a legnagyobb vonzerő az volt, amikor Farkas László, a Firosz elnöke megígérte nekik, hogy 25 hallgató biztos, hogy munkához-' jut a'rrovember 2930-i vizsgák után. Jót mosolyogtak akkor, amikor arról faggattam őket, hogy garanciát vállalnak-e - a tíz hónapos tanfolyam gyorsított jellegére utalva - a jövőben felépítendő Festők és kőművesek lesznek
