Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-10 / 7. szám
4 1994. január 10., hétfő A szerkesztőség postájából Végül minden jóra fordult Közös gondjaink megértésével „Nehéz körülmények között gazdálkodik a Szolnoktej” címmel adtuk közre január 3-án azt a levelet, amit dr. Petri Tibor, a cég vezérigazgatója Karcag polgármesteréhez intézett. A címzett, dr. Fazekas Sándor erre többek között a következőket válaszolta: Tisztelt Igazgató Úr! írásában, amely nehezményezi, hogy megkíséreltem behajtani azt az összeget, amely Karcagot megilleti, nem szerepel néhány olyan körülmény, amely talán érdeklődésre tarthat számot. Mindenekelőtt az, hogy a korábbi karcagi tejüzem értékesítésében az önkormányzat megbízásából személyesen is eljártam, így ez közös ügyünk, és sok szempontból közös munkánk eredménye volt. Azt, hogy üzleti szempontból ez a tulajdonosnak mennyire érte meg, nem tudom eldönteni, de nem hiszem, hogy Önt bárki kötelezte volna az előnytelen eladásra, a vételárajánlatot pedig Ön elfogadta. Szeretném megnyugtatni: részemről nem választási fogás volt az, hogy intézkedtem a kintlévőség behajtásáról, az viszont kétségtelen, hogy városunk lakóinak bármely ügyét lelkiismeretesen és következetesen igyekszem képviselni. Mindenesetre sajnálom, hogy kérésemet, amit több ízben Önhöz intéztem, hogy a tartozást haladéktalanul utalják át részünkre. nem kezelte kellő figyelemmel. Ugyanis ezt a pénzt (750.400 Ft) 1993. augusztus 13-tól már felszólítás nélkül is át kellett volna utalniuk. Egyébként nem célom a Szolnoktej Rt. megszüntetése, de miután a többszöri megkeresésem nem járt eredménnyel, a már ismert megoldást kellett választanunk. Ennek következtében fizették ki a tartozásukat, ezáltal a felszámolási eljárást kezdeményező beadványt visz- sza tudom vonni. Meggyőződésem, hogy Önnek nemigen van alkalma ilyen „kis” dolgokkal foglalkozni, de egy olyan nagy cégnél, ahol hárommilliárd forintos forgalomról beszélhetünk, biztos vannak megfelelő munkatársai, akik az ilyen, ön- kormányzatok számára bizony fontos tételeket is figyelemmel kísérjék. Egyébként nem hiszem, hogy külön magyarázkodnom kellene bármiben is, hiszen éppúgy, ahogy tőlem nem kérdezi a lakosság: miből épül az út, a csatorna, a járda, miből fűtünk az iskolákban, világítunk az utcán, fizetjük a munkbéreket; mindezek előteremtése milyen erőfeszítést igényel - hiszen azért választott képviselőket, hogy azok vigyék az ügyes-bajos dolgokat úgyanúgy én is csak bizonyos mértékig tudom figyelembe venni mások gondjait. Szerencsére, végül minden jóra fordult. - Boldog új évet kívánok Önnek és a Szolnoktej Rt. valamennyi dolgozójának. - fejezte be levelét a polgármester. Küldjön egy képet! Rendőri díszszakasz 1948 tavaszán Ez a felvétel 1948 tavaszán készült a szolnoki Kossuth téren, amikor a város lakossága, valamint a demokratikus rendőrség tagjai együtt ünnepeltek a megyeszékhelyen. A rendőri díszszakasz a járáshoz tartozó rendőrőrsök tagjaiból alakult. (Én a tószegi rendőrőrs állományából vettem részt a felvonuláson.) A gyülekezés a Kossuth út bal oldalán, a hajdani söröző mellett volt. A felvonulókat Tóth Sándor r. alezredes, az akkori megyei főkapitány fogadta, az egységet pedig Sasvári József r. őrnagy és Kardos Ernő r. hadnagy vezényelte. A lakosság a jobb oldalon helyezkedett el, a fehér inges zenekar mellett, és a felvonulókat kerékpárosok is követték. A szolnoki Kossuth téren A képen látható fekete kabátos, rövidnadrágos fiú a felvonulás szemlélője volt. Vajon hogy alakult az élete? Bizonyára má- gára ismer, s a volt bajtársaim is, akikről szívesen hallanék. Varga Ferenc - Mezőtúr Új évi jókívánság ... Múlt hó 31-én a szolgálatban lévő tűzoltókat újévi jókívánságaival köszöntötte a szolnoki önkormányzat SZDSZ-frakci- ója. Jóleső érzéssel ezúton is köszönjük az ilyenkor szokásos emberi megnyilvánulást. Sajnos a vezetőink, parancsnokaink ezt elmulasztották. Nem tudtak néhány percet szentelni arra, hogy megnyugvással visszatekintsenek az elmúlt nehéz esztendőre - mérlegelve az egyszerű emberek helytállását -, vagy legalább néhány szóban kifejezték volna a jókívánságaikat. Mivel a távolság ilyen nagy lett közöttünk, feletteseimnek - munkatársaim nevében is - ezúton kívánok sikerekben gazdag, boldog új esztendőt, hozzá erőt egészséget. Sobieski Artúr tűzoltó főtörzsőrmester Leradírozták a buszvárót Ez a felvétel a Tiszavárkony-szőlő buszmegálló várakozójának maradványairól készült a napokban. Történt, hogy karácsony szentestéjén öt fiatal - Abonyból Tiszakécskére igyekezvén - márkás nyugati kocsijukkal a szerény, de az időjárás viszontagsága ellen védő bódét szinte leradírozta a földről. Szerencsére személyi sérülés nem történt, de a megállóhelyről Jászkarajenőre bejáró harminc-harmincöt óvodás és iskolás gyerek azóta a szabadban várakozik a buszra. Úgy érzem, nem kell részleteznem a szülők aggodalmát, hiszen ezen a vidéken sajnos az orvos is távol esik. Éppen ezért a szülők nevében tisztelettel kérem a Jászkun Volán Rt. illetékeseit, hogy segítsenek rajtunk. Arra gondoltunk, hogy olyan helyről, ahol kevesen használják a várakozót, telepítsék át a mi megállónkba. Segítségüket előre is köszönjük. Ifj. Szendi Lajosné Tiszavárkony-szőlő Ismét a kistermelőket sújtják Mi lesz, ha becsukják az ólajtót? Olvastam a „Betevő falat húsunk” című, az Új Néplapban múlt hó 22-én közölt cikket, melyben többek között arról is szólnak, hogy a húsexportban csak akkor lesz számottevő változás, ha a termelők áttérnek a minőségi áruk előállítására; hogy az elbírálás alapját a színhús aránya mutatja, s majd nem minden részét veszik meg a sertésnek. Az állami intézkedéssel kapcsolatban szeretném tudni, mi a tervük a mínosítéses átvétellel? Úgy gondolják, hogy két év múlva még lesz, aki sertéstartással foglalkozik? Úgy tűnik, hogy az újabb minősítéssel megint a kistermelőket sújtják. Pedig már csak a kistermelők foglalkoznak sertéshizlalással, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok többségében felszámolták, kiirtották a sertésállományt. Ha a kistermelők is becsukják az ólajtót, a jövőben már nem lesz miből válogatniuk. így sincs haszon a hizlaláson, hiszen ha felszámoljuk a drága tápot, takarmányt, figyelembe vesszük a malacok 1500-2000 forintos árát, hol van a gondozás díja? A kockázatról nem is beszélve, mert előfordulhat, hogy egy-két jószág a legnagyobb gondoskodás mellett is megdöglik, s már bepótolhatat- lan a veszteség. Ne a termelőkön próbáljanak mindig ütni. És kérdezem: hova kerül az az összeg, amit állami dotálásnak neveznek? Biztosan nem a kistermelők teszik zsebre, hanem azok, akik a 100 forintos hízó árát heteken^befűí megduplázzák. A termelő 6-8 hónapig eteti, gondozza, és ha jól gyarapodik a sertés, épphogy visszajön a forgópénze. Ha megosztanák velünk a biztos jövedelmet, számíthatnának a kistermelőkre, de a sajtóban is emlegetett minősítő átvétellel, a lefelé zuhanó árral nem látom a hizlalás jövőjét. Ott tartunk, hogy már a saját részünkre sem érdemes hizlalni, nemhogy eladásra. Tehát ne vegyék el a még sertéstartással foglalkozók kedvét a hizlalástól. Imre Sándor Örményes Pontosítás ■■■■■■■■■Hl Magyar tulajdonú szervezetről van szó A SEED Alapítvány szakemberei már felmérnek - Keltetőkeltetés folyamatban címmel, infoijnációm alapján jelent meg az Új Néplap december 15-i számában az az írás, ami csak a napokban jutott el hozzám, s ami fel tétlenül 4ki igazításra szorul. Ugyanis jómagam soha nem neveztem az inkubátort keltetőnek, de ha így poéno- sabb, lelkűk rajta. Ézenkívül fogalmam sincs, a cikk szerzője honnan vette, hogy alapítványunk „angol” volna. Elnevezése valóban angol kifejezés - mozaikszó -, de magyarul is használjuk. Az igazság éppen az, hogy száz százalékban magyar tulajdonú szervezet, mint ahogy a szóban forgó inkubátorprojektről is éppen pozitívumként mondható el, hogy magyar felek együttműködését valósítja meg. (A projektgazda HUDEFO is - horribile dictu! - magyar alapítvány - angol mozaiknévvel.) Nagy Péter SEED Alapítvány 'Emberi kegyetlenség Kengyel és Tiszatenyő között, a vasút mentén Kengyel és Tiszatenyő között, a tiszatenyői vasútállomás felé elágazó út mentén a napokban döbbenetes dologra lettem figyelmes. Az árokszéli bokrokra valaki felakasztott egy fehér szőrű, közepes termetű kutyát. Cselekedetét nem kívánom jelzővel illetni, csak annyit jegyzek meg, hogy módszeresen végzett a szegény párával, ráadásul a tetemét úgy állította be, hogy a Szentes-Szolnok vasútvonal utazóközönsége akaratlanul szemlélője legyen. Vajon ki tette és miért? Mit vétett az a szegény állat, hogy a gyilkosa fáradságot nem sajnálva, kegyetlenül végzett vele, és látványosságnak szánta. Egyes nyugati országokban az állatok ellen elkövetett erőszakos cselekmények súlyos következménnyel járnak. És azt is tudjuk, hogy az állatok érdekében felszólaló ligák, egyesületek jelentős erővel bírnak a politikai irányításban. Ideje volna már nálunk is, hogy az illetékesek erőteljesen lépjenek fel az állatkínzókkal szemben. Mert könnyen lehet, hogy az, aki elkövette e szörnyűséget, legközelebb embertársa ellen fordul. Papp Zsolt Kengyel Expressz - ajánlva Folytatásos cikkek és kulturális igény Olvasóinktól nagyon sok levelet kapunk lapunk szerkesztésével, terjesztésévei kapcsolatban. Ez természetes, örülünk ennek, kérjük is a véleményüket, hiszen az a célunk, hogy olyan újságot kapjanak kezükbe, melyet szívesen olvasnak. Ez azonban nem egyszerű, mivel ahány ember, annyiféle elvárás létezik, illetve az ízlések és érdekek különbözőek. Kedves B. Gólos Andor! Amikor elovastuk a levelét, kollégáimtól kértem, hogy én válaszolhassak rá, mivel mindkét témában - amelyeket On vetett fel — érintettnek érzem magam. Ön két dolgot észrevételez levelében. Zavarja az a szerkesztési módszer, hogy - elnézést a csúnya szakmai zsargonért - „átmenő” anyagokat lát az első oldalon. Szó szerint idézem: „Ha utazom, igyekszem kihasználni az időt, tájékozódni a sajtóból. Személyemet rendkívül zavarja az a szerkesztési megoldás, mely szerint egy adott témakörben a tájékoztatás a címlapon elkezdődik, majd az „X-ik" sor után elolvashatjuk: folytatás a 2., 3. stb. oldalakon. Ha végig akarom olvasni az adott cikket, kénytelen vagyok lapozni, forgatni az újságot az utastársak legnagyobb örömére." Megértem a bosszúságát, ám megvettem három friss vasárnapi napilapot (tegnapit), átnéztem legalább tíz másikat, amelyek az elmúlt héten jelentek meg, összehasonlítottam őket az Új Néplap napi példányszámaival, és megnyugodtam. Ha hiszi, ha nem, az derült ki, hogy végre kezd az Üj Néplap olyan lenni, amilyet Ön szeretne, amilyenre mi is törekszünk. Egyre kevesebb a folytatásos cikk, újságonként egy, kettő, ritkán három a számuk, s mi nem a hetedik vagy a tizenkettedik oldalon folytatjuk, hanem következetesen a másodikon, illetve a harmadikon. Olyan sohasem lesz - legfeljebb véletlenül -, hogy nem lesz folytatásos írás a lapban. Ennek több oka is lehet, most csak egyet említek közülük. Az érdekes cikk megérdemli, hogy rögtön az első oldalon találkozhasson vele az olvasó, viszont terjedelmi okok miatt egészében nem jelenhet meg ott. Ekkor a folytatás mellett döntünk. Az első oldal olyan, mint egy kirakat, az a feladata, hogy felhívja a figyelmet, kedvet ébresszen arra, hogy elolvassák az újságot. Minden napilap erre törekszik, mi is ezt szeretnénk. Nem akarjuk Önöket bosszantani, de ha lapozgatniuk kell a folytatás miatt, s megakad a szemük egy másik cikken és azt is elovassák, az hasznára van mindannyiunknak. A másik felvetésére, mely szerint keveset írunk a megye kulturális rendezvényeiről, csak nagyon röviden azt tudom válaszolni, hogy minden rendezvényről tájékoztatunk, ha értesülünk róluk, és minden színvonalas előadásról, kiállításról részletesebben is írunk. Hogy az utóbbiakból nem telik minden lapszámba, ez ugyanúgy fáj nekem is, mint Önnek és sok más olvasónknak. Köszönjük segítő szándékú levelét! Tisztelettel: Kerékpárcsodákkal NNMMMHHB q j ^j*(Jáll WKNHKKHKKKNKKÍ A nyilvánosság előtt teszem fel a kérdést a megyeszékhely illetékeseinek arra vonatkozóan, hogy a jövőben a járdán együtt kell közlekednünk a biciklisekkel és a kismotorosok- kal? Természetesen nem a 10 év alatti gyerekekre gondolok, mert mi sem természetesebb, hogy ők még a járdán kerekeznek. Amíg csak ijedten tekergetjük a fejünket és igyekszünk félrehúzódni a hirtelen előbukkanó nyugati kerékpárcsodák elől, hagyján, de innen csupán a véletlen választ el bennünket a balesettől, óondolják csak végig: a figyelmetlen kisgyerekek, a nehezebben mozgó idős emberek, kismamák ösztönös figyelme még nem követi ezt a veszélyforrást! Végezetül még egy észrevétel: gyalogosan járőröző rendőrökkel szinte nem találkozunk az utcákon. Már csak gépkocsival járőröznek? Lehet, hogy itt a baj? De ezt ítélje meg a városi kapitány úr, mint a terület szakembere, mert a megoldás is az ő kezében van! Juhász György Szolnok Amikor harmonikus családi életre, szeretetre, megértésre vágyunk... Egy cikk margójára Megakadt a szemem „A magyar asszony az igazi” című cikken, mely a december 28-i Új Néplapban jelent meg. Gondoltam, ezzel a megállapítással csak egyet lehet érteni, és olvasni kezdtem. Az interjúalany (az Együtt Országos Társközvetítő Iroda vezetője), „akit a szakma csak Magdiként ismer”, 1988 óta foglalkozik társközvetítéssel. Azzal, amit a magányosságról mondott, nem lehet vitatkozni. Biztos, hogy szomorú szembesülni egy félresikerült élet lelki és anyagi következményeivel - függetlenül attól, ki mennyire volt „ludas” a helyzet kialakulásában. Ez karácsonyra különösen eleven és fájó probléma az érintetteknek. Az általa mondottakkal kapcsolatban azonban néhány kérdés foglalkoztat, ezért ragadtam tollat. Például: miért gond az, hogy „a rádióból, a tévéből, mindenhonnan a család szentsége, a család melege árad, és akinek eszébe nem jutna, annak is eszébe juttatják, hogy te szerencsétlen vagy, mert egyedül élsz. Szóval ennyire nem kellene túlzásba vinni, szerintem”. Ez a beállítottság, hogy ne beszéljünk arról, amire mindany- nyian vágyunk, amit célként tűztünk magunk elé - harmonikus családi élet, szeretet, megértés -, mert vannak, akiknek ez nem sikerült, elgondolkodtató. Átalakuló, csőd szélén tátongó, értékvesztett világunkban éppen fordítva és jobban kellene hangsúlyozni a hagyományos időtálló értékeket, példákat, példaképeket. Az interjú másik részében pedig azt mondja: „ ... hiszen itthon vannak a bárók, grófok és estélyt, fogadást adnak ...” Azt hiszem, ez a torzítás már ismerethiány terméke, hiszen 1944 és ’57 között az arisztokráciát likvidálták vagy elüldözték, ha itthon maradt, kifosztották, megalázták, és anyagilag a nyomor szintjére süllyesztették. Azok, akik most hazajöttek, külföldön saját szerencséjük és munkájuk után kerültek jobb anyagi helyzetbe. Tehát a megszólaltatott hölgy e helyen az újgazdag „palotásokat” összemosta a régi arisztokratákkal, pedig a kettő nem ugyanaz. Fekete Ferenc Az oldalt szerkesztette: Csankó Mikló' osne
