Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-28 / 23. szám
1994. január 28., péntek Az tij Néplap a Tiszazugban 7 (/Vegetáltunk, vegetálunk Szó ami szó, szolnoki lakos lévén sem szívderítő örömmel nyugtázom a tiszakürti polgár- mester szavait:- Az elmúlt három év alatt működéshiányosak voltunk, és azok vagyunk most is. Nagyobb fejlesztésről ezért szó sem lehetett, de még nagyobb szabású felújításról sem. Egyedül a központi konyha kérdését sikerült saját pénzből megoldani. A bölcsőde épületét alakítottuk át erre a célra. A háromszáz adagos konyha teljesen ellátja a település intézményeit s a lakosok köréből is azt, aki igényt tart szolgálatára. Mondhatom, hogy vegetáltunk, s most is vegetálunk. A vízhálózat és az új iskola még 1986-ban elkészült. Az utóbbi években útépítésre sem volt lehetőség - kivéve a lakossági önerőből készült, szilárd burkolat nélküli útalapokat. Megoldatlan a szennyvíztisztítás, a telefonhálózat fejlesztése és a gáz bevezetése is. Pályázunk, ahová csak lehet, de csak minimális összegeket nyerünk. Megbízható „kaukázusi őrség” az egyik tiszazugi tanyán A meós egy világbajnok Rondteionálégépek szerelése Gsépán > 1 ' ■ ^ A csépaiak jó példát mutatnak arra, hogy egy semmire sem jó létesítményből - ebben az esetben egy bezárt téglagyárból - hogyan lehet kelendő cikkeket gyártó üzemet létrehozni. A Ditec Kft.-hez csatlakozva kondicionálógépeket gyártanak, illetve tajvani és német gyártmányú készülékeket forgalmaznak. Mint azt Szabó Károly helyi üzemvezetőtől megtudtuk, harminchatféle gyártmányukat az ország harminckét nagy sportáruháza forgalmazza méghozzá sikeresen. Szolnoktól Sopronig, illetve Miskolcig sok kondicionálótermet szereltek már fel a csépaiak. Sikert arattak termékeik a body Európa-bajnokságon is. Gyártmányaik minőségére garancia az, hogy egy világbajnok teszteli azokat. A csépai üzem ötvennégy embernek biztosít kenyeret - ami a mai nagy munkanélküliséget figyelembe véve nem kis teljesítmény. A kft.-nek a kondicionálórészleg mellett van Csépán egy varrodája - ahol sportruházati cikkeket készítenek - és egy nőket foglalkoztató elektromos szereldéje. A munkaalkalmakra gondolva eszembe jut az a közmondás: aki keres, az talál. Cserkeszölő külterületén, a Kecskemétre vivő út mentén a napokban nyílt meg az ARFE Farm Kft. gondozásában egy valószínűleg hamar közkedveltté váló étterem. Nemcsak finom ételeinek, egyszerű és mégis otthonos légkörének tudható ez be, hanem annak is, hogy a Tiszazug jó néhány községében nem juthat meleg ételhez az utazó. A cserkeszőlői fürdőben üdülő külföldiek régi kívánsága is teljesül rövidesen: az űj étterem mellé istálló is kerül, így lovagolni is lehet majd. Képünkön: a főnökasszony mindig talál valami igazítanivalót. Az utasok örömére sÄTÄ Az oldalt írta: Simon Béla A fotókat készítette: Mészáros János Gyakorlókért az arborétum A tiszakürti fiúotthon ötvenöt növendékéből negyvenhárom általános iskolás, a többi - négy szakmunkástanuló kivételével - speciális iskolába jár. Elgondolkodtató, hogy mindössze öt alsó tagozatos van az otthon lakói között. Korábban 60:40 százalékos arány volt az alsó tagozatosok javára. Megérdemelne egy tanulmányt az a tény, hogy mostanában tíz-tizenhárom éves korban miért kerülnek a nevelőszülőktől az intézetbe a gyerekek. Talán azért, mert akkor már több probléma adódik velük, mint kisebb korukban? A tiszakürti nevelőotthon speciális iskolájából az idén kerül ki az első eresztés. Kétéves, szőlő-gyümölcs, illetve kertgondozó szakon folyik a képzés. Szakvizsga után betanított munkások lesznek a növendékek. Az idén írásbeli vizsga nem lesz, de jövőre szigorítják a követelményeket. Szakmai berkekben felvetődik a kérdés: helyesen teszik-e? Speciális képzésbe ugyanis azok kerülnek, akik kisegítő iskolát végeztek vagy tanulmányaik elégtelen volta miatt más tanintézetbe nem vették fel őket. A szigorúbb vizsgakövetelmény e miatt gondot jelenthet a későbbiekben. Akik most végeznek, megtanulták a szakmát. Képesek arra, hogy szőlőt, gyümölcsöst telepítsenek, s műveljék azt. A kertgondozó szakon tanulók gyakorlótere az arborétum. A szőlő és gyümölcs szakosoknak pedig saját gyakorlókertjük van a község mellett, egy háromezer négyzetméteres, korszerű, magasművelésű szőlő. Az intézetnek a napokban sikerült a cserkeszőlői ön- kormányzattól kibérelni egy háromhektáros területet. Ebből két hektár üres homok, egy hektár pedig régi, elhanyagolt gyümölcsös. Most annak felújítása, illetve az üres homok szőlővel való betelepítése van soron. A továbbiakban ott is a speciális képzés gyakorlati munkája folyik. A képzés mellett a nevelők elsődleges célja az, hogy a növendékek jól érezzék magukat az intézetben. Nem térünk el az igazságtól, ha azt mondjuk: a nevelőtestület minden emberileg megtehetőt megtesz a növendékekért. Az önkormányzattól megszereztek például egy bérleményt, amelyben egy kis csoportot szándékoznak alakítani azokból a fiatalokból, akik betöltötték a tizennyolcadik életévüket, s az intézetben való további maradásuk nem oldható meg. Két - pillanatnyilag katonaidejét töltő - ilyen fiataljuk van, s a most végző speciális tagozaton is van három. Nekik sem szülői, sem rokoni kapcsolataik nincsenek, rászorulnak pályakezdésükkor a támogatásra. Trecsák László vállalkozó megvásárolta a tiszasasi szélmalmot, s abban esztergá- lyosmühelyt rendezett be. Az egykori Dávid-féle malom berendezéseit már korábban elvitték Kecskemétre. Trecsák László az esztergagépek mellett darálót is szerel, s rövidesen bérdarálást is végez. Majd ha az időjárás megengedi, a régi szélmalom tetejét is rendbe szándékozik tenni. ' Annus néni játékai Sárik Károlyné,'-a kisiskolások kedves Annuska nénije ott lakik a szelevényi általános iskola mellett. Ha egy kicsit hiúbb volna, nyugodtan letagadhatna néhány esztendőt nyolcvanhárom éves korából - de nem teszi. Sőt, a gyermekek meg-megújuló ri- mánkodására nemcsak szavakkal idézi a múltat, hanem tőle telhetőén be is mutatja azt. így példul azt, hogyan sütötték régen a nála még most is meglévő kemencében a nyolcágú fonott kalácsot. De talán még ennél is nagyobb sikert arat az emberpalánták között agyagfiguráival. Boszorkányos kézügyességgel áldotta meg a sors. Keze nyomán az agyagtömbből pillanatok alatt kel életre a babát ringató bölcső, az ágy s megannyi régi lakásberendezési tárgy 1 okulásul az iskola hagyomány- őrző szakköre nebulóinak. Egy ilyen szakköri foglalkozás felér egy röpke történelemórával. A múlt így szó szerint kézzel fogható a tanulók számára. S az is, amit Annuska néni megszívlelendő tanulságként elmond nekik, s amit dióhéjban így lehet összefoglalni:- Kilenc testvérem közül heten maradtunk meg. Édesapám és a legidősebb bátyám az első világháborúban esett el. Idősebb testvéreim summások lettek, édesanyám meg Pálóczi- pusztára járt takarítani. Búzát, kukoricát, szárízíket kapott érte. Kint laktunk a falu szélén. Nyolc-tíz éves koromban két kisebb testvérem nevelése szakadt rám. Azokkal játszottam. Akkor még nem volt ilyen autó meg olyan autó. Agyagból készítettünk magunknak kis házat, babát, bútorokat és egyéb játékokat. A „házak" környékét cserepekkel díszítettük. A fiúk meg csutkából csináltak ökröket, azok szarvát meg drótból. Szekér gyanánt rossz lábosokat kötöttek utánuk. Ilyesmivel játszottunk. Esténként pedig papírból csináltunk hajót, csákót, kiska- bátot meg nadrágot. Iskolát sajnos nem sokat jártam. Mindössze 3 osztályt végeztem, de azért elboldogultam az életben. A férjem postás volt, s míg 3 évet fogságban töltött, addig én helyettesítettem. Szóval siralmas gyermekkorom volt. Iskolába csak mindenszentektől március 1-jéig jártam. Tízéves koromban el kellett szegődnöm kiscselédnek. Édesanyám elállított libapásztornak. Vigyáznom kellett arra, hogy a száz liba ne menjen a búzába, s közben ügyelni arra, hogy a másfél éves és1 a Másik,' hárö* méves kistestvérem ne essen bele a Körösbe. Azt mondták, ha ez megtörténik, engem is belefojtanak a folyóba. Ilyen emlékeim vannak gyermekkoromból. Most már tudom: édesanyámnak nem volt más választása, a házunkat is elvitte a víz, nyugdíjat meg csak annyit kapott, hogy „felaggasson bennünket a madzagra". • • Öröksége: háromezer kaktusz Falu lett a városból Két éve ismét falu lett Szele- vény. Igaz, korábban is csak Kun- szentmártonhoz való csatolása révén viselte a városi rangot. A város előnyeit csak tisztes távolságból szemlélhette. Akkor is kiesett a forgalomból, s most is távol áll attól. Csupán egy csendes űt végállomása. Érződik, s látszik is ez a településen. Kiss István 1992-ben került az iskola élére. A meglehetősen zilált körülményekre így emlékezik:- Még az iskola költségvetése sem volt tisztázott. Komoly gondok származtak ebből az 1993-as évre vonatkozóan. Hétszázezer forintos bérhiánnyal kezdtük a tavalyi esztendőt. Fejlesztésre semmilyen lehetőség nem volt. A szakosellátottság is alig 50 százalék körül alakult. Sikerült új nevelőket szerezni. Ezáltal a szakosellátottság most már meghaladja a hetven százalékot. Az iskola olajfűtéséről áttértünk a gázfűtésre. Ez is közrejátszott abban, hogy december 10-től január 10-ig szünetelt a tanítás. A kiesés pótlására néhány szombati napon is tanítunk. Előnyösebbnek tartjuk ezt a megoldást, mint a tanév meghosszabbítását. Nagyon kedvezőtlen számunkra az, hogy bevételünk nem a tanulócsoportok számától, hanem a gyermekek létszámától függ. Fűteni, világítani a kis létszámú osztályokban is ugyanúgy kell, mint a nagyobbakban. Településünk is forráshiányos. Most ugyan elértük, hogy Szelevényt halmozottan hátrányos településnek minősítették, s ezzel jár egy kis pénz, de az is kevés. Ilyen körülmények között azt is eredménynek könyveljük el, hogy négy osztályban teljes bútorzatcserét tudtunk végrehajtani. Férje halála folytán nem mindennapi örökség jutott osztályrészül a tiszasasi Meggyesiné Zrínyi Erzsébetnek: háromezer kaktusz kizárólagos tulajdonosa lett. A ritka gyűjtemény mintegy háromszáz fajtából tevődik össze. A közhiedelemmel ellentétben jó részük fagyálló, nem igényel semmi különös gondozást, s a nyár be- köszöntével mégis csodálatos színpompában tündökölnek. Néhányuk a sárga szín különböző árnyalataival gyönyörködteti a szemet, míg a többi egészen különleges virágszőnyeggel. A gazdasszony mellett képünkön látható szép példány lilás-piros szirmokat bont, ha elérkezik kivirulásának ideje. Ezek után joggal gondolhatná bárki, hogy az öreg Meggyesi gyermekkora óta virtigli kertész volt - pedig nem így van. Egymástól homlokegyenest eltérő mesterségeket űzött. Lakatos képzettsége mellett fotószakkört vezetett. Meggyesiné sem gondolta hajdanán, hogy kaktuszokat - méghozzá ennyit - gondoz majd valaha. Most már nyugdíjas, korábban gépírónő volt Kecskeméten. A verandája előtt lévő rózsaágy mindenesetre virág- szeretetéről tanúskodik. S utóvégre a kaktusz is virág...
