Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-28 / 23. szám
6 Az tJj Néplap Tiszaszőlősön 1994. január 28., péntek Elkerülhetetlen a további létszámcsökkentés Se föld, se állat, se pénz? Szőlősön járva sokáig kerestem a mezőgazdasági szövetkezet épületét. Azt tudtam, hogy a korábbi tsz-iroda épülete, melyben a konyhájáról - még nem is oly rég - híres „Fényes” étterem is üzemelt, a húsüzem szomszédságában van, de odaérve azt üresen találtam. Később tudtam meg - a helybéliek tájékoztattak erről -, hogy a Petőfi szövetkezet a Fő út 74. szám alá költözött, ahol korábban a termelőszövetkezet szolgálati lakásai voltak. Megtudtam azt is, hogy a szövetkezet december óta nem fizet munkabért tagjainak. Arról is szólt az „élő falusi hírmondó”, hogy a szövetkezetnek már szinte földje sincs, és az állatállományát is teljesen felszámolta. Ehhez jött még a tavalyi aszály „sanyargatása”. A szövetkezeti irodában a főkönyvelő asszonnyal, Bolyós Ist- vánnéval találkozhattam.- Valóban igaz a pénztelenségük híre?- Igen! December 10-e óta nem tudunk fizetni a dolgozóinknak, így közel hatvan ember most a „kényszerű” téli szabadságát tölti. Három alternatívát ajánlottunk fel számukra, így >azól& mán hárman munkanélküli-segélyen vannak, a maradék egy része éves rendes szabadságát tölti, a harmadik lehetőséget választók pedig fizetés nélküli szabadságon vannak.- Mi a helyzet a földdel? Igaz, hogy tulajdonjogilag már ez sincs Önöknek?- Ez a hír is igaz. A földárverések során a korábbi 2500 hektár földtulajdonunkból 1000 hektár talált új gazdát, a részarány-tulajdonosoké a többi, akik közül többen szintén úgy döntöttek, hogy önállóan művelnek 300 hektárt. Lényegében a maradék maradt nálunk, de tulajdonjogilag az sem a miénk, mert a részarány-tulajdonosoké, akik csak haszonbérbe adták át nekünk művelésre. Természetesen az őszi munkákat rendben és időben elvégeztük ezeken a területeken. 850 hektáron el van vetve a búza, előkészítettük a cukorrépa vetését, ez körülbelül 100 hektár, a maradék földeken pedig mindent elvégeztünk, amit a tavaszi növénykultúrák vetése igényelt.- Ezek szerint az állatokat már meg sem kell kérdeznem!- Állatunk sincs! Annyit azonban hozzáteszek, hogy szarvasmarha-állományunkat, már korábban bérbe adtuk, ötéves időtartamra. A bérleti idő lejárta után a bérlők felvásárolták az állományt. 'TaVaiy >29 tagunk vált ki a szövetkezetből. Többen közülük a vagyonjegyükre sertést vásároltak. így szűnt meg a gelléri sertéstelepünk, amit hasznosítani, értékesíteni szeretnénk. Lényegében ez a helyzet a már korábban megüresedett domaházi állatteleppel is, ahol korábban főleg szárnyasok voltak.- Gondolom, ezért üres a volt irodaépület, ezért van bezárva a „Fényes” étterem is. Bár azt közben megtudtam, hogy a húsüzemet egy tiszaszentimrei vásárló már megvásárolta.- Valóban így van. A húsüzemben már dolgoznak is. Az irodaépületet az étteremmel együtt értékesíteni akarjuk. Most csak annyit tudok elmondani, hogy komoly ajánlatunk van egy tiszafüredi vállalkozótól, aki vendéglátóegységet, szállodát akar itt kialakítani. Tavasszal már szeretné elkezdeni az átépítést, amennyiben meg tudunk vele egyezni.- Tételezzük fel, hogy így lesz, de mit ígérhetünk azoknak a tagoknak, akik a pénzükre várnak?- Először fordult velünk elő, hogy nem tudtunk fizetni. Azonban ennek is több oka volt. December 10. óta várjuk azt a pénzt az ÁFI-től, mely hektáronként 1800 forintot jelentene, ami hivatalosan jár nekünk, mert a területünk 17 aranykorona alatti, így elmaradott térségnek számítunk. Csupán ez 3,2 millió forintot jelent. Pályáztunk a Budapest Banknál egy 6 millió forintos kölcsönt, amiből az 1994. évi feladatainkat kívánjuk megoldani. Ez is megérkezhet minden pillanatban. Ha megkapjuk, akkor természetes, hogy azonnal rendezzük a tartozásunkat. Nem akarok azonban senkit sem hitegetni: jelen állapotok szerint ’94-ben is elkerülhetetlen lesz a további létszámcsökkentés. Persze megtudtam azt is, hogy a szövetkezetnek nem lennének ilyen gondjai, ha az aszály tavaly „nem vitte volna el” a több mint kétszáz hektár cukorrépát, ha megkapnák azt húszmillió forintot, amelyet az elvégzett meliori- zációs költségekért jogosan követelnek vissza az új földtulajdonom soktól, akiknek többsége képtelen megfizetni-aráesőösszeget. Ám ez sem változtat Tiszaszőlősön azon a tényen, hogy a hajdan oly híres Petőfi Termelőszövetkezet már a „végnapjait” éli.-perczeA domaházi telep már jó ideje üresen áll Magánvállalkozás, 25 éves tapasztalattal Tóth Imre magánkisiparos a Fő utcán működteti asztalosműhelyét. Kis túlzással úgy is írhatnám: a kereskedelmi egységeken és az intézményeken kívül csak ebben az épületben juthatott sző- lősi ember munkalehetőséghez a közelmúltban, eltekintve az ingázóktól. Tóth Imre vállalkozása, melyet 25 évvel ezelőtt indított el a városi testületben képviselői feladatot is ellátó kisiparos, jelenleg hét személynek - akik közül hárman munkanélküliek voltak, egy fiatal pedig a pályakezdők munkanélküli-támogatására szorult - ad munkát. A kisiparos gondoskodik a szakmai utánpótlásról is, hiszen 12 asztalosinast avat be a szakma gyakorlati rejA magánkisiparos egyik tanulójával telmeibe. Közülük hatan Kunhegyesen, öten Tiszafüreden, egy fiú pedig Szolnokon szerzi meg ehhez az elméleti alapokat. A 25 éves jubileumon kívül fontos lesz ez az év egyéb szempontból is a családi vállalkozás számára, hiszen egy új, 560 négyzetméteres asztalosműhelyt kívánnak felépíteni még az idén, így lehetőségük nyílik arra, hogy a nyílászárókon kívül belekezdjenek a bútorgyártásba is. Ez azt jelenti, hogy a tanulókkal együtt 30-ra nő az itt dolgozók száma. Ez feltétlenül jó hír a szőlősiek- nek, mert így - minden valószínűség szerint - további 5 munka- nélküli juthat munkához. Előreláthatólag már az ősszel. I A település nem tekinti magát mostohagyereknek Tiszaszőlős a legfrissebb statisztikai adatok szerint 2050 lakosú település a Tisza mellett. Tipikus alföldi falucska, írhatnám, ám a község közigazgatásilag Tiszafüredhez tartozik, így az itt élők városlakóknak tekinthetik magukat. A városlakó falusiak azonban elég sok gonddal bajlódnak, küszködnek. Ezekről a gondokról először Gazdag Erzsébetet, a polgármesteri hivatal kirendeltségvezetőjét kérdeztem.- Nagyon gyakran felröppen a hír, hogy Tiszaszőlős le akar válni a tiszafüredi köldökzsinórról. Mennyire komolyak a híresztelések, vagy tekinthetjük őket csupán pletykának?- Való igaz, hogy három évvel ezelőtt komolyan volt szó a szétválás lehetőségeiről. Azóta is felvetődik a téma, de hivatalos formában nem volt azóta erről szó. Ki-ki vérmérséklete szerint áll ehhez a kérdéshez. Megoszlanak a vélemények, de szerintem jóval több azoknak a száma, akik nem bánták meg, hogy Füredhez tartozunk. Én is azon az állásponton vagyok, hogy ebben a gazdasági helyzetben jobb ez nekünk így. E nélkül nem lennénk most bekötve a nemzetközi telefonhálóztba, és tavasszal nem kezdődhetne el a gázbekötés. Több mint száz család rendelkezik telefonnal, és körülbelül harmincra tehető azoknak a száma, akik idén várják azt, hogy legyen telefonjuk. A gázra körülbelül kétszázan adták be az igényüket, de akik ki is fizették a hozzájárulást, azok csak százan vannak. Fő vonalakban a fentiek alapozzák meg azt a kijelentésemet, miszerint nem lenne szerencsés most a válás Füredtől.- Egyéb érvei maradtak még?- Talán az a legfontosabb, hogy intézményeink kisebb-nagyobb zökkenőktől eltekintve működőképesek voltak 1993-ban. A füredi hivatal minden kérdésünkre, kérésünkre, észrevételünkre reagált. Elkészült az iskola új tornaterme, kijavítottuk a ravatalozó épületét, több kilométer kohósalak utat építettünk. A Fő utcán kész a járda, és megoldódott, ha nem is teljes mértékben a szeméttelep kérdése is. Ezek mind a fürediek segítségével voltak csak kivitelezhetők.- Egyszóval Tiszaszőlős nem tekinti magát mostohagyereknek!- Egyáltalán nem, bár ettől még a gondjaink megmaradtak: 35-40 százalékos a munkanélküliség. Ez több mint száz tartós munkanélkülit jelent, valamint ötvennél több szociális segélyre szorulót. Itt említem meg, hogy ezen pénzösszegeket is hiány nélkül megkaptuk mindig. A falu, leszámítva az intézményeket, jóformán munkalehetőség nélkül maradt. Sok itt az elkeseredett ember.- Éppen ezért kérdezem meg, hogy mivel lenne elégedett, mondjuk egy év múlva.- Ánnak, ha megállna a falu elöregedése. Annak, ha egyre több vállalkozó fedezné fel Ti- szaszőlőst, idehozva a munkalehetőségeket. Ha befejeződne a gáz- és telefonprogram, további öt utcában elkészülne a szilárd útburkolat - persze egyenlőre csak kohósalak borításra telik. És végezetül, ha a mezőgazdaság kimozdulna a jelenlegi holtpontról, és egyre több család kezdene foglalkozni a földdel, valamint állattartással. Minden garast a fogához kocogtat a tantestület Esélyegyenlőség kompromisszumokkal Tiszaszőlős egyetlen általános iskolájában 147 gyerek kezdte el a tanulmányait az 1993/94-es tanulmányi esztendőben. Amíg 1993-ban 21 végzős nyolcadikos volt, - az intézmény igazgatója, Pálfi István nem titkolt büszkeséggel hozta a tudomásomra, hogy minden 14 évest sikerült tavaly pályára Kovács Kati igazgatója szerint nagyon szorgalmas irányítaniuk - addig az idén csak tizenöten várják az év végét. Közülük Kovács Kati a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközpiskolá- ban szeretne ápolónőnek tanulni. „Szorgalma biztos meghozza majd a gyümölcsét” - értékeli röviden esélyeit az igazgatója. Esetleges sikeréhez az is hozzájárulhat majd, hogy Kati kedvenc tantárgya a biológia, de akkor sem esik kétségbe, amikor az irodalom és matematika tantárgyakról faggatom. Lódi Robi, aki „erős négyes” tanuló, igazi „fiús” szakmát választott: elektronikai műszerész szeretne lenni négy év múlva, amihez alapokat a debreceni Mechwart András Szakközép- iskolában fogja megszerezni sikeres felvételi esetén. Akkor sem esne azonban kétségbe, ha valamilyen oknál fogva ez „nem jönne össze”: „Akkor elmegyek autószerelőnek, ezt is írtam be a jelentkezési lapomra a második lehetőségnek” - említi. Bár Robi is szereti a magyart, de - ez egy leendő műszerésztől el is várható - a fizika, matematika és az informatika sem áll távol tőle.- Hogy miért éppen róluk írok most? Ennek az az oka elsősorban, hogy hetedik osztályos koruk óta olyan osztályba járnak, ahol a tehetségesebb gyerekek esélyeinek a javítása érdekében kiemelten kezelik, „erősebben” oktatják a magyar irodalmat és a matematikát. Ha még azt is hozzáteszem, hogy ebben a falusi iskolában, a negyedik osztály után a nebulók három nyelvből - orosz, német, angol - válogathatnak, akkor rögtön igazolom is az igazgató úr alábbi kijelentését: „Annak ellenére, hogy minden garast lényegében a fogához kell kocogtatnia a tantestületnek, munkatársaimmal mindent megteszünk azért, hogy - igaz, ehhez kell egy „jó adag” kompromisszum is itt falun - gyerekeinket az esélyegyenlőség jegyében neveljük és oktassuk. Nekünk is vannak tehetséges gyerekeink, akiknek - persze a többiekkel együtt - lehetőségeinket figyelembe véve a legoptimálisabban szeretnénk biztosítani a jövőt. A feltételeink javítása mellett ezt tekintjük Lódi Robi 4 év múlva elektroműszerész lesz ’94. év legfontosabb feladatának.”- Miután lejegyeztem az igazgató úr szavait és kiléptem az iskola kapuján, az ajtóban több gyerek várakozott. Nem volt már tanítás, éppen ezért megkérdeztem, hogy mire várnak. „Számítástechnikai szakkör lesz” - válaszolták. Mint megtudtam, az iskola nemrég nyújtott be egy pályázatot, mely sikeres elbírálása után szeretnék új gépekkel kiváltani a meglévő „egy szem” elavultat. Tisztelt pályázatot elbíráló bizottság! Az ajtóban várakozó gyerekhad érdeklődését látva nagyon bízom pozitív döntésükben. Még egy támogató érvet tudok ehhez hozzátenni: Tiszaszőlősön ez is segítséget nyújtana az esély- egyenlőségekhez. Nem csak a falu-város távolságát csökkentené ez a döntés. Az általam említett kompromisszumok számát is! Ki korán kel, Néplapot lel Erzsikét sokan már hajnalban várják Az anyasági segély mellé Erzsikének jól jön az a pénz, amit a terjesztésért kap Nagy Lászlóné, Erzsiké;* aki korábban dolgozott parkgondozó szakmunkásként, ma - rövid munkanélküliség után - három gyerekével anyasági segélyen van. Ez a „hivatás” megengedi számára, hogy naponta további négy órában munkát vállaljon, így az elmúlt év végén vállalkozott arra, hogy Tiszaszőlősön az Új Néplap terjesztője legyen. Az így megkereshető „mellékesre” szüksége is van a Nagy családnak, hiszen a férj, aki a szentimrei Aranykalász Téész-ből lett munkanélküli, jelenleg átképzési tanfolyamon vesz részt, abban a reményben, hogy hamarosan újra dolgozhat.- Nagy Lászlóné számára - lényegében a fentiek miatt - így már háromnegyed négykor elkezdődik a nap. Először a ház körüli munkákat végzi el, és várja az újságos autót, amely általában öt óra tájban érkezik Ti- szaszőlősre az Új Néplapokkal. „Kell két és fél óra, hogy bejárjam a falut a kerékpárommal. A sötétben gondot okoznak számomra a kivilágítatlan, földes, ráadásul járda nélküli utcák. Sajnos Szőlősön még nagyon sok ilyen utca van. Itt legtöbbször tolom a biciklimet. Ám nem tudok olyan korán érkezni nagyon sok helyre, hogy már ne várjanak a kapuban. Főleg az idősebbek, a nyugdíjasok fogadnak nagy szeretettel. Mióta én terjesztem itt az újságot, tíz fővel nőtt az előfizetők száma. Valószínű, hogy köze van ehhez annak, hogy jóval korábban hozzájutnak az emberek az újsághoz. Annak ellenére, hogy a sok kilométerrel a lábamban eléggé elfáradok, mire az utolsó lapot is kiviszem - ez körülbelül fél nyolc körül van -, szívesen vállalkoznék itt a többi Axel-kiadvány terjesztésére is. Nagy Lászlóné tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy aki Tiszaszőlősön korán kel, ha nem is aranyat, de Új Néplapot feltétlenül lel. Nem is kell sokat kutatnia utána, mert a postaládában van! Ennek ellenére gyanítom, Szőlősön is van olyan ember, akinek panasza van, ezért leírom Nagy Lászlóné címét - erre külön is megkért -: Gárdonyi u. 6/b (sajnos telefon még nincs). Itt mindenki elmondhatja észrevételeit, és befizetheti az előfizetési díjat is! Hétfőtől újra dolgozik a húsüzem 17-én vágták le itt az első sertést Sokáig csak a gépek és a kiszolgálóberendezések „árválkodtak” a volt tsz-iroda és Fényes étterem háta mögötti húsüzemben. Ez az állapot ezen a hétfőn megszűnt. Az 1994. január 17-i hivatalos átadás után ugyanis ekkor vágták itt le az első sertést. Kállai István tiszaszentimrei vállalkozó látott fantáziát abban, hogy újra üzembe állítsa a létesítményt. Egyelőre saját, főleg tiszaszentimrei szakembergárdájával kezdte el a munkát, de információi alapján a jövőben, amennyiben lehetősége nyílik a kapacitás bővítésére, főleg helyi lakosokat kíván itt foglalkoztatni. Talán ez a hír kedvet adhat a szőlősi gazdáknak ahhoz, hogy hosszú távra tervezhetően, újra foglalkozzanak állattartással.
