Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-20 / 16. szám
6 Szolnoki Extra 1994. január 20., csütörtök Tulajdon, bérlemény, Kereskedőhelyek, vásárok A lány a gyalogátkelőhely előtt állt. Táskájával bárhogy is próbálta eltakarni bőrkabátja jókora szakadását, nem sikerült. A mellette álló fiúnak a szép arc és a felhasadt kabátbőr is megkapta a szemét. Csak ennyit mondott: Dob utca. Mint kiderült, azon az eldugott pesti helyen valóban dolgozott olyan mester, aki úgy eltüntette a sebet a ruháról, mintha mi sem történt volna. Az eset Szolnokon is megtörténhetett volna. Ki ne ismerne olyan szakembert - maradjunk most a kereskedőknél -, aki bárhol árulhatja portékáját, megtalálják a kuncsaftok? Bizonyos szakmák, áruféleségek kivételével a kereskedelem „forgalomkövető”. Legyen szó a főutcáról, sétálóutcáról, egy forgalmas csomópontról vagy akár a buszmegálló közelségéről.- A kereskedő számára létkérdések ezek, különösen egy vásár alkalmával - jegyzi meg Temesvári Lajos, a KISOSZ Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetének titkára, akivel a karácsonyi falu tapasztalatairól beszélgetünk. Ilyenkor különösen fontos, hogy milyen forgalmú területre és ki mellé kerül az ember. A szomszéd vonzza a vásárlókat, vagy távol tartja. A lángossütés például nem kedvez egy ruhakereskedőnek.- Mi, kereskedők jól tudjuk, hol kellene vásárokat rendezni - mondja a KISOSZ elnöke. - Ez a szakmai, nyereségességi szempont, ez az egyik oldal. A másik, a lakosság érdekeit képviselő önkormányzat. Nemegyszer eltérőek a szempontjaink. Az első esetben üzleti, az utóbbiban városi szempontok érvényesülnek. Annyi bizonyos: mind a két fél célja, feladata a lakosság ellátása. Többféleképpen osztályozhatnánk az üzlethelyiségeket, de három típust egyértelműen külön lehet választani. A saját tulajdonú, a bérelt és a közterületen emelt építmény. Az első vidéken jellemző, a második a városokban, a harmadik itt is, ott is felbukkan. A kereskedők a forgalmas helyeket keresik Elképzelhető, hogy nem mindenki akar tulajdonos lenni úgy, hogy egy bérház földszintjén, pincéjében vagy valamelyik emeleten bérelt helyiséget veszi meg, mert bizonytalan abban, hogy hosszú távon előnyös lesz-e számára. A bérleti jog viszont igenis fontos - véli Temesvári Ferenc. A kereskedelemben van egy bizonytalanság a bérlemények jövőjével kapcsolatban. Ráadásul ez igen sok szakmabelit érint. Véleménye szerint a kereskedelem átalakulásának - a színvonal javulásának - kulcskérdése a bérleményektől függ. A különböző kitelepülések, vásárok helyéről folyamatason egyeztetnek az önkormányzattal. A kereskedőnek ez esetben nagyon fontos: legyen ez tradíció Szolnokon. / / Azt hiszem, senki nem felejti el az első szerelmet, s ugyanúgy az első szakítást sem. Pontosan emlékszem arra az augusztusi napra tizenöt éves koromból, amikor Ildikóm egyszerűen, harag nélkül közölte, hogy már nem szeret, mehetek a fenébe. A hír szemben a Jólét ABC-vel, a közgé és a bábaképző közötti kis utcában ért. Persze, ahogy annak lenni kell, kettőt fordult velem a világ. Aztán, mielőtt hazamentem volna komor verseket írni, a Damjanich-szoborhoz rohatnam, hogy ott üldögélve rendezgessem a „kit érdekel?” és a „megölöm magam” között cikázó gondolataimat. Azóta ez a kissé elhanyagolt, dimbes-dombos, itt-ott kutyagumis park mindig azt a szívfacsaró, mégis gyönyörű érzést juttatta eszembe, amit csak az első szerelmi pofára esés alkalmával érezhet a férfiember. Pár hónapja a parkot felújították, vélhetően nem kis ráfordítással. Eltűntek a törött padok, a romlott támfalak, a gyepnek nemigen nevezhető fű, és nincs már dimb-domb sem. Van helyette széles út, ami a szoborhoz vezet, lesznek rendezett virágágyások, pont alkalmas terület a méltó ünneplésre kiscserkészekkel, katonaze- karrai, lovasbandériummal. Én pedig hiába járok arra, már semmi nem lesz ott, amiről eszembe juthatna az a forró augusztusi délután . .. Imre L^jos Óvónőből, nyomdászlányból üzletasszony Önkormányzati szövetségek A közelmúltban ajánlás érkezett Szolnok városához, melyben Csongrád, a Tisza Menti Önkormányzatok Szövetségéhez, Gyula pedig a Magyarországi Fürdővárosok Szövetségéhez való csatlakozás lehetőségét vetette fel. Az utóbbi szövetség célja a fürdővárosok közötti érdek- szövetség és az együttműködés megteremtése, a közös érdekképviselet. A szervezők egy alapszabály-tervezetet juttattak el a szolnoki önkormányzathoz, a képviselőkhöz. A tagdíj igazán nem mondható soknak. Lakosonként egy forintot kellene fizetni a csatlakozóknak. Ennek fejében közös akciók szervezésére, tapasztalatok cseréjére nyílna lehetőség. A Tisza Menti Önkormányzatok Szövetsége fő feladatának tekinti a vízgazdálkodással, a természetvédelemmel, az idegenforgalommal kapcsolatos programok kidolgozását. Szolnok számára igazán fontos lehet, hogy a folyó értékeit minél több helyen hírel- jék. Olyan, mint egy barátságos otthon. Először meglepődve nézek körül: hol van itt a bútorüzlet? Az ízlésesen elhelyezett szekrénysorok, az ülőgarnitúrák marasztaló meleget sugároznak. Szótlanul is adják a tanácsot: így rendezd be a lakásodat - mégpedig a konyhától a nappaliig. A bútorboltnak nevezett nagy hodályokhoz, illetve az újonnan nyílt, mindent mutatni akaró és éppen ezért semmit sem láttató, agyonzsúfolt üzletekhez szokott szemem nyugalmat lel itt. S fantáziám is izzani kezd: mi lenne, ha ezt vagy azt, netán amazt a bútort megvásárolnám? A méretek ugyanis igazodnak a mai, csöppet sem palotányi lakásokhoz. A natúr fenyőből, tölgyből készült bútorok meghitt pihenősarkot ígérnek a zaklatott nappalokból hazatérőknek. ízlés és praktikum szerencsés ötvözete ez az üzlet. Önkéntelenül adódik a gondolat: nemcsak jó ízléssel, hanem nagy szakmai gyakorlattal is rendelkezik a vezetője. Ezért lepődöm meg, amikor Bozsóné Jakus Tünde azt mondja:- Óvónő voltam, de amikor elvégeztem a főiskolát, annyian voltunk, hogy nehezen lehetett elhelyezkedni. Ráadásul az óvodák pénzügyileg abban voltak érdekeltek, hogy tartósan minél kevesebb óvónőt alkalmazzanak. Ezért dolgoztam négy intézményben is. Állandó elfoglaltságra vágytam. Ismerősi kapcsolat révén ekkor adódott az a lehetőség, hogy bekapcsolódjak egy betéti társaságba, s megnyissuk a Komfort bútorbemutató termet Szolnokon, a dr. Elek István út 3. szám alatt, a régi mentőállomás mellett. Állandó elfoglaltságot találtam Bozsóné közvetlen munkatársa, Takácsné korábban nyomdász volt. Ilyen sorsfordulókat kényszerít manapság az élet nagyon sok asszonyra. S még ha csak a szakmaváltozással járó nehézségekkel kellene megküzdeniök! Ezernyi egyéb gonddal-bajjal is bírókra kelnek. Bozsóné még elfogadható - bár alacsonynak korántsem mondható - bérleti díjat fizet, de van olyan üzlethelyiség is Szolnokon - korántsem áruházi méretű -, amelyért havonta négyszázezer forint bérleti díjat kémek. S ha valaki nem fizeti meg a csillagászati összeget, inkább üresen, kihasználatlanul áll az üzlethelyiség. Erre is talál példát az érdeklődő, ha végigmegy Szolnok főbb útvonalain. Mondhatná erre valaki: ez etikátlan, hiszen a privatizációban igen méltányos áron jutottak ezekhez az üzlethelyiségekhez a tulajdonosok. A válasz csak egyértelmű lehet: „Ez van!” S. B. (Fotó: Imre Lajos) Tessék mondani... A csomagküldő szolgálatok színesebbnél színesebb, még annál is giccsesebb prospektusai után azt hittem, már nem jöhet más, amikor postaládámban betűhalmokkal bevetett, az emberi agyat elzsongító, asztallapnyi, nevemre szóló fődíjkötvényre bukkantam. Az udvariasnak álcázott, erőszakos előfizetés-szervezés elrettentő példáját a Reader’s Digest Kiadó szolgáltatja. Mézesmadzagnak pedig ott az ingyenkaróra és az Opel Astra fődíja. Tessék mondani, miért nem lehet egyszerű előfizetési részletkedvezményt kínálni, mindenféle humbug, körítés nélkül. Hiszen még a boríték nyalókáján is azzal tömik az agyamat: legyek az előfizetője lapjuknak!-scsjMúlt évi tapasztalatok Lakásfenntartás A múlt évben 840 család, a bérlakásban élők mintegy húsz százaléka kapott lakásfenntartási támogatást Szolnokon. A közgyűlési rendelet végrehajtásának megkezdésétől december 31-ig eltelet nyolc hónap alatt tíz és fél millió forintot fordítottak erre a célra. A legtöbb pénzt, 6,5 millió forintot a lakbérek csökkentésére használtak fel. A második legnagyobb tétel a távfűtési díjaké: a pénzügyi terhek mérséklésére 1,8 millió forintot kaptak a lakók. Az albérlők bérleti díjának csökkentésére három- száznegyvenezer forintot fordítottak. Az 1992 végén alkotott rendelet végrehajtása nem volt zökkenőmentes. A szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény miatt módosítani kellett a jogszabályt. Mivel a lakásfenntartási támogatás adóköteles lett, az állampolgároknak nyilatkozniuk kellett arról, hogy kérik-e a jövedelemadó-előleg levonását vagy sem. Az energiaár-emelés miatt változtatni kellett a rezsi- normatíván. Ezért a múlt év augusztus 31-i közgyűlési rendelet kihirdetését követően ki kellett számolni valamennyi bérlői lakásfenntartási támogatásban részesülő család módosított normatíváit, a támogatás mértékéről pedig tájékoztatták a lakókat. Szeptember 1-jétől december 31-ig további 141 család kapott támogatást, így lett a kedvezményezettek száma nyolcszáznegyven. A tulajdonosi támogatások összege elenyésző az előbbiekéhez képest. OTP-hitel törlesztésére például alig több mint százezer forint jutott. Kiderült ezúttal is, hogy szükség van a különböző támogatási formák összehangolására, akár egy számítógépes hálózat útján is. Számolás előtt Az íróasztalnál végzett munkának és más, ezzel könnyen összetéveszthető irodai ténykedésnek vitathatatlan előnye, hogy az ember pár percre „leugorhat" a boltba. Vesz tíz deka nápolyit, ebédre egy kis felvágottat, esetleg megnézi, most is olyan hideg-e a gyömbérüdítő, mint tegnap volt. Munkáltatója válogatja, mennyi az az idő, amíg magára hagyhatja a számítógépet és a papirost. Rendszerint kevés, legyen bármilyen kötetlen a munkaidő. Bár egy darabig dacoltam a kórral, mégis kénytelen voltam venni egy csomag papír zsebkendőt. Elindultam. Lendületesen nyitottam kedvenc boltomba; egy kis vákuum keletkezett utánam. Tudtam, hol találom azt, ami nekem kell. Suhantam a gondolák között. Már kosaramban a termék. Irány a pénztár. Itt azonban megtörik lendületem, mert látom, az asszonyok már a hét végére készülnek. Idegesítően hosszúak a pénztárblokkok. Az előttem álló nénike először a kosaramra néz, majd rám.- Tessék csak - mutat a saját helyére, majd félrehúzódik. - Én már ráérek - néz fel rám mosolyogva. - Sajnos. Az a baj, hogy ilyen korban már nincs célja az embernek - nyílik ki hirtelen. - Éldegélünk. Az egyik nap olyan, mint a másik. Talán csak megértőén bólogatnék, ha nem hangzik el az utolsó mondat. Hányszor kellett rádöbbennem munkahelyem felé tartva, hogy ez a reggel is úgy indul, mint a korábbiak, s a többi is ilyen lesz, ha nem teszek valamit. Az előrelátható hosszúságú magyar férfiélet derekán, mondhatnám krisztusi korban a reggelek között olykor csak annyi a változatosság, hogy aznap nem a Magyar utcán, hanem a Szapáryn indulok célom felé; a Ságvárin és nem Mórán jövök vissza. Nem mondott újat a néni, de egyszerű szavai többet értek a tucatkönyvek okos, papírszagú tanácsainál. Napközben egyébként is ritkán lehet révedezni ilyesmin. Igen, cél, az kell. Legalábbis elkelne.- Ha újból kezdeném - szegi meg ismét a háromlépésnyi távolságot - kereskedő lennék. Ott mindig történik valami. Jól megy az embernek, vagy belebukik. Persze nem is mindig a pénz a lényeg, hanem az, hogy csináljunk valamit. Fél szemem közben a pénztároson, ujjammal a pénztárcában turkálok. Akárhogy is: most már én következem. Na, mehetek vissza dolgozni. Csak célt ne tévesszek. Szurmay Zoltán Téli melegágyak A szakképző iskola tanulói kertészeti gyakorlaton A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat intézménye a Széchenyi-lakótelepen található Szakképző Iskola és Gyermekotthon. Kettőszáz- negyvenöt fiatal tanul itt tizenhat éves koráig. Szakmunkás-bizonyítványt nem kapnak ugyan, de a megszerzett mező- gazdasági ismeretek birtokában esélyük lehet arra, hogy hazatérésük után boldoguljanak. A tanulók között találni szolnokiakat; az otthon fogadja a megyeszékhely vonzáskörzetében élő nyolcadik osztályt végzett gyerekeket és az állami gondozottakat. Három éve indult a képzés. Két-két osztályt alakítottak ki a két évfolyamon belül. A mezőgazdasági ismeretek oktatása során megismerkednek a kisállattenyésztéssel, a palántaneveléssel és a zöldségtermesztéssel. Az első évfolyamon három nap elméleti képzésben részesülnek, két nap a gyakorlat. A második évben ez az arány megfordul, a szabadban, a kertben próbálják ki tudásukat.- A szerves trágyáért máshol fizetni kellene, de hála a jószomszédi viszonynak, a közeli lovardából az iskola ingyen kapja - tájékoztatott Regele Endre mezőgazdasági szakoktató. Másfél éve próbálkoznak a biogazdálkodással. Most a melegágyak előkészítésével foglalatoskodnak a fiúk. Paprika-, paradicsom-, káposzta-, sárgarépapalántákat nevelnek. A termesztett zöldségek egy része a gyermekvárosba, a többi a háziasszonyképző iskolába járó lányok keze alá kerül. Bizottságból alapítvány lehet i/ Öregedő Holt-Tisza Szolnok tartalék ivóvízbázisa az Alcsi-Holt-Tisza. Nem kell vízügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy kiderüljön: a víz minősége folyamatosan romlik. Ez a holtág elöregedésének egyik következménye. Egy korábbi rendelkezés és más szabályok meghatározzák ugyan, hogy mit kellene tenni javítása érdekében, ám a sokat kárhoztatott nehezedő gazdasági feltételek következtében erre sincs pénz. Ha mást nem, az öregedési folyamatot kell lassítani. Ennek érdekében nyolc jogi személy 1992 júliusában létrehozta az Alcsi-Holt-Tisza Bizottságot. Az elmúlt másfél év alatt vizsgálatokat végeztettek annak érdekében, hogy megtudják, melyek a legsürgősebb teendők. Elemezték a 4. sz. főút elkerülő szakaszának hatását; a vízszennyezések megakadályozása érdekében foglalkoztak a környező területek csatornázásának lehetőségével. A Szandaszőlősi Csatornamű Társulat megbízásából a kiviteli tervek is elkészültek. Ugyancsak elkészült a mederben lerakódott négy méter vastag iszap kotrásának a terve is. Hatalmas mennyiséget, 350-400 ezer köbméter iszapot kellene eltávolítani. Szétterítése ötvenkét hektár földterületet igényelne, erre a célra ekkora terület nincs. Az Alcsi-Holt-Tisza Bizottság megállapította, hogy hatékonyan csak úgy működhetnek, ha jogi személlyé alakulnak. Ennek egyik legegyszerűbb formája az alapítvány. Ha ez megalakul, akkor reményeik szerint olyan vízgazdálkodási társulat jöhet létre, melyet a holtág melletti ingatlantulajdonosok hoznak létre. Az önkormányzat egymillió forint indulótőkét ad. Az „Alapítvány az Alcsi-Holt-Ti- száért” létrehozásáról a város közgyűlése dönt. Az oldalt szerkesztette: Szurmay Zoltán Hol van az a nyár,..
