Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

1994. január 20., csütörtök Szolnoki Extra 7 Az európai nagyvárosok egyik jellemzője a bevásárló­utcák sokasága. Ettől városunk sem áll távol. Igaz, még nem teljesen olyan, mint a bécsi bevásárlócent­rum fényűző eleganciája, de szaporaságuk lassan meghaladja azokét. így van ez a szolnoki Sütő utcában is. A bolhaportól a szemüvegen át, a kis és nagy autóig minden megtalálható itt. Az ott lakók is rájöttek: nem nagy üzlet a garázsban autót tartani, sokkal jobb, ha üzleti célra adják ki a gépkocsitárolót. Megérhetjük, hogy csak gyalogosforgalom lesz megengedve ezen a területen. Ez lesz a pesti Váci utca mintájára a szolnoki Sütő. De inkább azt kellene kisütni, mi módon lehetne elfogadhatóbb utcaképet kitalálni. (B. S.) A Hol élünk? fesztivál programja január 22-től február 26-ig Január 22.17 óra: Azok a 20-as, 30-as évek! - a Hol élünk? fesztivál ünnepélyes megnyitója. Kiállítás a Damjanich Múze­umban a lakosság által felajánlott tárgyakból, dokumentumok­ból. Január 22.18 óra: A magyar kultúra napja - ünnepi műsor a Városi Művelődési Központ színháztermében, utána fogadás (kb. 350 fő). Január 23. 17 óra: Ima a városért - ökumenikus egyházi szertartás. Január 23.17 óra: Frizurashow - a budapesti Széchenyi haj­stúdió és a szolnoki manökenstúdió közös produkciója a Hely­őrségi Művelődési Központban (HEMO). Január 24. 18 óra: Valahogy ,.. - előadóest Jenei Gyula verseiből a Városi Művelődési Központban (VMK). Január 25.18 óra: Kossutlrapánk - Sellei ZoltániHőadóestje (HEMO). Január 25. 18 óra: találkozás a Mécs családdal (VMK I-II. klub). Január 29. 18 óra: Szombat esti láz - antidiszkó a HEMO-ban. Január 31. 19 óra: Bori Viktor-Latmann Béla dzsesszkon- cert (Better Times). Február 4. 17 óra: Opus+Vera Ikon szolnoki képzőművé­szek kiállítása a VMK-ban. Február 4.18 óra: Bujtor László-Szilágyi Domokos estje. Február 5. 8-18 óráig: Szemafor-kupa - városi parkettball- verseny a szolnoki sportcsarnokban. Február 5.18 óra: Szombat esti láz a HEMO-ban. Február 6. 10 óra: Hol élünk? szavalóverseny. Nevezni szolnoki, illetve Szolnok megyei vonatkozású anyaggal lehet (VMK). Február 7. 20 óra: Az estély - Bozsik Yvette táncszínháza a szolnoki Szigligeti Színházban. Február 8.: a Verseghy Kör története 1918-1945 között. Február 9.18 óra: sajtófogadás a HEMO-ban. Vendég az Új Néplap. Alternatív színházi estek a VMK-ban: Február 12. 18 óra: Sartre: Zárt tárgyalás - a szolnoki Híd Színpad bemutatója. Február 12.19.30 óra: Mrozek: Károly - a szolnoki „Fasírt” irodalmi színpad bemutatója. Február 13. 18 óra: C. Fry: Nem ritka a főnix - a szolnoki Széchenyi Gimnázium színjátszó csoportjának bemutatója. Február 13. 19.30 óra: Joyce: A bohóc - Váry Károly szín­művész önálló estje. Február 18.17 óra: Szolnok - az átutazó szemével - meghí­vott fotóművészek szolnoki tárgyú fotóinak tárlata a VMK-ban (Halas István, Kerekes Gábor, Szilágyi Lenke). Február 2. hete: kiállítás a szolnoki művésztelep alkotóinak munkáiból. Február 18.19 óra: a repülőtiszti főiskola fúvószenekarának koncertje a HEMO-ban. Február 19.19 óra: Szimfonikus gálaest - a Szolnoki Szim­fonikus Zenekar ünnepi hangversenye, Szolnokról elszármazott neves muzsikusok közreműködésével. Február 21-26.: könyvtári kulturális napok. Február 3. hete: gálaest a Szolnokról és Szolnok megyéből elszármazott neves személyiségek közreműködésével. Az est teljes bevételét a világháborús emlékmű alapítványa számára ajánljuk fel. Február 23. 18 óra: sajtófogadás a HEMO-ban. Vendég a Jászkun Krónika. Február 25. 15 óra: farsangi koncert a Honvéd Együttes részvételével (VMK). Február 25.: Verseghy-nyelvművelő verseny. Február 16.: a Szolnoki Olajbányász Fúvószenekar jubile­umi hangversenye a VMK-ban. Február 26. 20 óra: Bál a kultúráért - a Hol élünk? fesztivál zárórendezvénye. * A felsoroltakon kívül lesznek még:- pályázatok (anekdotapályázat, „Csodabogár” riportpályá­zat),- író-olvasó találkozó,- művésztelepi találkozók,- városszépítő akciófestészet a szolnoki Metszőkor szervezé­sében. Az oldalt összeállította: Cs. Csáti Réka Hol élünk? fesztivál ^Nekünk sem mindegy, milyen közegben élünk.. ” Múltunk bemutatása, jelenünk megismerése, jövőnk tervezése Szombaton, a magyar kultúra napján nyitja meg Göncz Ár­pád köztársasági elnök a Hol élünk? fesztivált - amely Szolnok történelmében először gyűjti össze, mutatja meg értékeinket, múltunkat, s vetíti elő jövőnket. A fesztivál gondolatáról, céljai­ról és lehetőségeiről beszélgettünk Matuz Jánossal, a Szigligeti Színház dramaturgjával, a Szemafor Alapítvány társelnökével.- Arról már beszéltünk, mi­lyen eszmei motivációk ösztö­nözték a szervezőket a fesztivál létrehozására. De mi alapján gondolták, hogy szükség van egy ilyen jellegű rendezvényre?- Ezelőtt három évvel Szere- dás Andrással a színház büféjé­ben elkezdtünk beszélgetni ar­ról, hogy ebből a városból olyan keveset ismer, abból a kevésből azonban azt látja, hogy sok ér­tékes gondolat és kezdeménye­zés van a városban, aminek az ötletgazdái nem látják a teret, amelynek keretén belül ezt megvalósíthatnák. Közös töprengésünkhöz tár­sak kerültek, a társaság pedig lassan baráti körré alakult. S egyszerre csak észrevettük, hogy máris 6-7 olyan ember lett körülöttünk, akik nemcsak ötle­teket tudtak adni, hanem konk­rét elképzeléseik is voltak arról, hogyan szeretnék ezt megvaló­sítani. Ezeknek az embereknek az összefogásával jött létre a Szemafor Alapítvány. Fesztivál, de mitől?- Kik a Szemafor Alapítvány tagjai, akik fejében megszületett a fesztivál gondolata? Hogyan indultak a megvalósításnak: kulturális intézményeket keres­tek fel, hogy segítsenek elképze­léseik megvalósításában, vagy baráti körhöz tartozó magán- személyeket?- Nyilván mindenki dolgozik valahol, mégis magánember­ként csatlakoztak hozzánk. Van köztük újságíró, muzeológus, művészettörténész, néprajzos, tanár, népművelő, dramaturg.- Ez a rendezvénysorozat mi­től lett fesztivál?- A kérdés jó, hiszen egy kul­turális intézmény egy adott idő­szakban szervezett programjai még nem nevezhetők fesztivál­nak, ez még csak „műsorfüzet”. Attól lesz fesztivál, hogy olyan programokat kínál, amelyeket a fesztivál nélkül nem kínálna. Mondok két példát. A Damja­nich Múzeum, amely a január 22-én 17 órakor kezdődő feszti­vált megnyitja kiállításával, en­nek a fesztiválnak az apropóján újítja fel végül is rohamtempó­ban a Kossuth Lajos utcai föld­szinti kiállítótermet. Ha nem lenne Hol élünk? kiállítás, még mindig ott állna mindenféle egyéb dolgokra használva ez a remek helyiség. De a szolnoki szimfonikusok gálaestje sem jött volna létre, ha nincs Hol élünk?-gondolat, mert az még nem fesztivál, hogy a szimfoni­kusok adnak egy koncertet. Ez attól lesz fesztivál rangú, hogy Szolnokról elszármazott művé­szek is közreműködnek a hang­versenyen. Attól, hogy megkeressük a Szolnokon élő érdekes embere­ket, még szintén nem lesz fesz­tivál. Attól azonban már azzá válhat, hogy megkeressük kap­csolataikat, felkeressük a Szol­nokról elszármazott embereket, felkutatjuk, hogy a szolnoki fé­szekből kirajzott emberek mire vitték az országban. Meghívjuk őket Szolnokra, s megkérdez­zük, hogyan élnek, mit csinál­nak, merre vannak. Hit, sport kultúra Ettől fesztiválgondolat: min­dent ennek az érdekében szer­vezünk. Olyan programokat szervezünk, amit a januári, feb­ruári rendes műsorterv nem kí­nál. Következő lépés, hogy a kultúrát tágabb értelemben sze­retnénk értelmezni, hogy minél szélesebb rétegeket érhessünk el. Biztosan jelentős lesz az a ré­teg, amely igazából nem érdek­lődik ilyen rendezvények iránt, de amelyik Szolnok lakosságá­nak jelentős és fontos részét ké­pezi. Ezért mi a kulturális fesz­tivál gondolatát egyéb irányba is kibővítettük, fgy került be a programba a városi Sportcent­rum rendezésében a városi par- kettballkupa. Egy ilyen egy hónapos ren­dezvénysorozathoz a sporton keresztül is lehet csatlakozni, nem beszélve arról, hogy itt ta­lálkozott a gondolatunk a Sportcentrum gondolatával, akik évek óta azon dolgoznak, hogy a sport és a kultúra ne egymást kizáró, hanem egymást segítő és feltételező gondolat legyen. De vannak olyanok is, akik nem feltétlenül kultúra-, il­letve sportbarátok: például a hitélet képviselői. így került a programba január 23-án az ökumenikus vallási hét záró­rendezvénye, amely az Ima a városért címet kapta. Ha egy fesztivál létrejön - amely vala­miféle nyomvonal mentén a kulturális egymásrautaltságot szeretné tudatosítani -, akkor ennek nagyon fontos vetülete a vallási tolerancia. Tehát mi az egymásrautaltság és a tolerancia gondolatát szeretnénk a lehető legszélesebb rétegben elindí­tani, illetve támogatni.- Mennyire volt nehéz - vagy éppen könnyű - megszervezni ezt a rendezvényt?- Tudni kell, hogy a fesztivál 3-4 hónapja szerveződik, és két hónapos munkára volt szükség, hogy elhitessük, ez nem intéz­ményhez kötődő rendezvény, hanem egy teljesen laza és vi­dám dolog; hogy itt nem neve- sítjük a dolgokat, nem kapcso­lódunk ideológiákhoz, vagyis nincs bennünk hátsó szándék. Matuz János: „Egy kicsit az eljövendő utókorért szeret­nénk tenni - ezért a városért, a mi városunkért” Mikor ez egyre nyilvánva­lóbbá vált a folyamatos munka kapcsán, nagymértékben meg­nőtt az érdeklődés a fesztivál iránt. A szervezést mindenki jókedvéből, baráti alapon végzi, napi tevékenysége mellett, de inkább után. Még egyszer mon­dom, ez egy jókedvű „vállal­kozás”. Hiszünk benne, fontos a számunkra. Nyilván lehetne ezt jobban is csinálni, de pillanat­nyilag ennyire vagyunk képe­sek. Ezért nagyon jó a civil szervezetek kapcsolódása, akik azokat a rétegeket is elérik, akikkel nekünk közvetlen kap­csolatunk nincs.- Egy kicsit a fesztivál anyagi részéről is kellene beszélni, hi­szen egy egy hónapos rendez­vényt megszervezni, a meghívott művészek, tudósok fellépéseit, ellátását finanszírozni, megle­hetősen sok pénzbe kerül. Ezt hogyan oldották meg?- Amikor osztottunk, szoroz­tunk az elején, kiderült, hogy egy egy hónapig tartó fesztivál megszervezése több millió fo­rint. Természetesen ennyi pén­zünk nincs. És itt jött be az in­tézményi háttér. Kiderült, ha egy ilyen regionális jelentőségű fesztivál szervezésében a kultu­rális intézményeket, mint hát­térintézményeket tudjuk moz­gatni, az jelentősen - ötödére - csökkenti a költségeket.- De marad még egyötödnyi költség - ami a milliókhoz ké­pest még mindig nem kevés.- Arra kellett megtalálni a támogatókat. Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hiva­tala az első pillanatban felka­rolta ezt a kezdeményezést, és ő vált az egész fesztivál fő támo­gatójává. Továbbá felkerestük azokat a cégeket, akik Szolnok életében fontos pozíciót tölte­nek be, s helyzetüknél fogva felléphetnek egy ilyen kulturális fesztivál támogatóiként. Azt kell hogy mondjam, nagy foga­dókészségre találtunk.- De ez kettős dolog, nem? Az ember csak úgy nem ad pénzt. Mint ahogy cégek sem. Haszon nélkül nemigen támogatnak senkit. Mi lehet a támogató cé­gek, a szponzorok haszna a fesz­tiválból?- Úgy látszik, hogy a lokál­patriotizmus és egy város kultu­rális élete elegendő indok arra, hogy támogassák. Vagyis min­den egyes beszélgetés alkalmá­ból elhangzott a támogatók szá­jából az a mondat, hogy köte­lességüknek érzik támogatni ezt a kezdeményezést.- Ha ilyen jó a fogadtatás, ha a támogatók is ilyen pozitívan állnak a dologhoz, akkor miért csak most, 1994-ben valósul meg?- Talán hiányzott az a fajta szervezetbeli egység, ami egy ilyen fesztivál létrehozásához kell. Talán ezért, más magyará­zatot nem tudok ... Fesztivál, de miből?- Mi a szerepe a Szemafor Alapítványnak azon kívül, hogy az alapgondolat tőle szárma­zik?- Az alapítványnak anyagi haszna nincs ezen a fesztiválon. Ez profit nélküli vállalkozás. Arra szerveződtünk, hogy a tá­mogatóinktól kapott összeget teljes egészében a fesztivál ren­dezvényeire fordítsuk. Itt min­denki javadalmazás nélkül, a szabad elképzelése alapján tá­mogatja a dolgot. Az alapítvány a programoknál teljesen a hát­térbe húzódik. Megelégszik a szervezéssel.- Az, hogy profit nélküli, azt jelenti, hogy kizárólag a támo­gatókra támaszkodnak, vagyis nem kell belépőket fizetni, in­gyenesek lesznek a programok?- A rendezvények több mint fele ingyenes lesz. De bevételre számítunk például a Gálaest a Szolnokról elszármazott tudó­sokkal, művészekkel című mű­sornál. Ennek az estnek a bevé­telét teljes egészében jótékony célra kívánjuk fordítani. Hogy mi a célja ennek az egy hónapnak? Miért is gondoljuk, reméljük, hogy a kulturális té­ren működők és dolgozók ösz- szefogásán kívül szélesebb ré­tegeket is megcéloz a fesztivál - az éppen a polgárság gondolata, amelyet én a fesztivál apropóján fogalmaztam meg magamnak: a polgár az, aki a városáért fe­lelősséggel tartozik, aki hosszú távra tervez saját városában. A fesztivál végül is polgárságte­remtő, polgárságerősítő gondo­latot hordoz. A Hol élünk? ép­pen arról szól, hogy legyünk tisztában a múltunkkal, vállal­juk ezt a múltat, s közösen gon­dolkozzunk a jelenünkről, és közösen tervezzük a jövőnket; ez generációs gondolat. Olyan, mint amikor az ember fát ültet, és nem ő akar az árnyékában hűsölni. Nagyon fontos, hogy akik ebben a fesztiválban részt vesznek támogatóként és szer­vezőként, egytől egyig hosszú távra terveznek ebben a város­ban. És mi egy kicsit már az el­jövendő utókorért szeretnénk tenni - ezért a városért. Nem azért, hogy mi élvezzük - bár nekünk sem mindegy, hogy mi­lyen közegben élünk, hogyan tudunk szót érteni egymással -, hanem azért, hogy holnap még jobb legyen.- Ón szerint mindez jelent va­lamit az itt élő embereknek; re­agálnak valahogyan a szolnoki- ság vagy a polgárság fogal­mára?- A polgárságra talán nem, a szolnokiságra talán igen. Itt a felelősségvállalásról van szó: muszáj felelősséget vállalnunk egymásért. Ebben a városban élünk, és ez kis város ahhoz, hogy az együttműködés hiánya ne okozzon működési zavaro­kat. Meg kell találni azokat a csatornákat, amelyeken az együttműködés lehetséges. Egy fecske nem csinál nyarat, egy fecske fészket csinál. Most a fészeképítés folyik. Végül is ez a legelső alkalom, amikor a város vezető kulturális intéz­ményei harmonikusan együtt­működve, egymás programjára A fesztivál emblémája építve szervezik és tervezik egy város kulturális arculatát. Ez már maga példa értékű. Szolnokiság, polgárság Eddigi eredményeink két dolgot mutatnak: az egyik az, hogy jó úton haladunk, a másik pedig, hogy nagy igény van az ilyen típusú szerveződés iránt. Még azt el kell mondani, hogy a fesztivál végére Pócs Péter gra­fikusművész elkészíti a Hol él­ünk? fesztiválnak azt az emb­lémáját, amely az ország összes városában alkalmazható lesz, s amelyet a fesztivál után egy or­szágos sajtótájékoztatón szeret­nénk bemutatni. Ezt az emblémát adjuk majd át jelképesen - de a gyakorlat­ban is - valamely más város képviselőjének: vigyék tovább a fesztivál gondolatát. Ezen a ponton végérvényesen és dekla­ráltan túllépett a fesztivál a vá­ros, illetve a régió keretein.- A fesztivál terveiben ki­emelten szerepelt, hogy politi­kamentes lesz ez a rendezvény, tehát politika feletti.- Ez fontos. Nem politika- mentes, hanem politika feletti. Én azt gondolom, hogy politi­kamentes fesztivált nem lehet rendezni, hiszen mind a támo­gatók, mind pedig a fesztivál szervezői esetenként képviselői bizonyosfajta politikai irányok­nak vagy mozgalmaknak. Lehet-e politikamentes? Éppen az, hogy egymástól végül is nagyon különböző né­zeteket valló politikai pályán mozgó személyeket, intézmé­nyeket nyertünk meg a támoga­tók sorába, ez jelenti a politika­felettiséget. Nagyon fontos, amikor azt mondtam, hogy meg kell találni azokat a csatornákat, amelyek még az együttműködés felé, és nem a szétválás felé mutatnak. Én azt látom, hogy a politikát valamiféleképpen integrálni kell, és nem kizárni. Együtt kell velük élni, és nem leszakasztani erről a folyamatról. De nekik is meg kell találniuk a csatlako­zási pontokat egy ilyen alulról jövő kezdeményezéshez. Én azt látom, hogy a politikai mozgás kizárásos alapon működik. Ha egy ajtó kinyílik, automatikusan bezáródik egy másik ajtó. És létrejönnek azok a bizonyos po­litikai Pavlov-reflexek, amikor egy dolog már a felszínen kivált egy bizonyos reakciót, és ez ab­ban akadályoz meg bennünket, hogy a jelenségszint mögé lás­sunk. A fesztivál, a fesztiválok so­rozata végül is azt szeretné el­érni, hogy ha az egyik ajtó ki­nyílik, akkor a másik ajtó is ma­radjon nyitva. Folyamatos lég­áramlatra van szükségünk - mert így lesz tiszta a levegő. Cs. Csáti Réka (Fotó: Mészáros János)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents