Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-04 / 2. szám
1994. január 4., kedd 5 Körkép Nemzetközi családév 1994 A NOE a barátság és öröm találkozójára készül 1987. október 24-én egy előzmények nélküli, új társadalmi szervezet alakult Budapesten, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a NOÉ. Ezt követte 1988 januárjában - az első helyi szervezetek egyikeként - a Szolnoki Nagycsaládosok Egyesületének létrejötte. Mit akar az országos szervezet, és milyen eredményeket tudhat maga mögött a nemzetközi családév hajnalán? 1987-ben Magyarországon a hatóságok olyan adórendszer bevezetésén dolgoztak, amely méltán érdemelte ki „a világ leginkább család- és gyermekellenes adórendszere” címet. Szükség volt egy olyan szervezetre, amely a családok és különösen a leginkább érintett nagy- családosok érdekeit képviseli. A megalakulást serkentette az ország szomorú demográfiai helyzete: 1981 óta már az anyaországban is fogy a magyarság. (Az évi fogyás húszezres nagyságrendű, és e tendencia folytatódni látszik!) Az országos gondok mellett ugyanakkor egyre több nagycsaládos élte meg fájdalmasan, hogy jövőt szolgáló életformájukat milyen élesen elutasítja a társadalom. 80 ezer lelket tömörít A NOÉ két fontos területe: a közösségépítés, illetve az értékfelmutatás. Tagjait arra ösztönzi, hogy lakóhelyükön alakítsanak ki önálló helyi csoportokat. A több gyermeket tudatosan elfogadó nagycsaládok, bár súlyos anyagi gondokkal küzdenek, mégis a bizalom és a jövőbe vetett hit jelei. A nemzet számára pótolhatatlan értékeket - a családi élet melegét - hordozzák olyan korban, amelyben ez már-már kiveszni látszik. Hat évvel az alakulás után 95 helyi csoport működik az ország területén. E csoportok nem jogi személyek, inkább baráti társaságok. A NOÉ azt is elősegíti, hogy tagsága teljes önállóságot elnyert helyi egyesületeket hozzon létre. Az anyaegyesület a tagegyesületek szövetségeként is felfogható. Ez idáig 65 helyi egyesület lépett be a NOE-ba, illetve alakult annak tagjaiból. Az egyesületekben az együttes tagság 13.336 családot számlál, míg a NOÉ közvetlen tagságát 7106 család alkotja. Az átlagos gyermeklétszám négy, azaz az egyesület vonzáskörébe több mint 80 ezer lélek tartozik. A NOÉ legfőbb irányító testületé a közgyűlés. Az operatív vezetést a választmány és az elnökség látja el. Az élet tisztelete Az egyesület olyan családokból áll, amelyek saját háztartásukban legalább három gyermeket nevelnek vagy neveltek fel. A tagság feltétele, hogy a belépni szándékozó értsen egyet az alapelvekkel, azzal, hogy az egyesület a társadalmi élet minden területén erősíti az élet és az anyaság tiszteletét, a házasságért és a jövő generációkért érzett felelősséget. A NOÉ kezdettől fogva nyitott az egy- vagy kétgyermekesek, valamint a gyermektelenek felé. Pártoló tagként hívja soraiba őket. Ugyenez vonatkozik a külföldön élő magyarokra is. A NOE a szociálpolitikai, érdekvédelmi munkára nagy súlyt fektet. Az adócsoport azt az alepelvet képviselte kezdettől fogva, hogy nem a megszerzett teljes jövedelem, hanem csak annak szabadon elkölthető hányada lehet adóköteles. Ez azt jelenti, hogy a létminimum nem adóztatható. A létminimum megállapításánál viszont tekintettel kell lenni arra, hogy a befolyt jövedelemből hány embernek kell megélnie. * Érvek, eredmények A NOÉ az eltartottak számát figyelembe vevő adórendszer mellett érvelt. Az érvek sokáig süket fülekre találtak. A kormány végül is adott a három- és többgyermekesek számára egy kismértékű adóalap-csökkentést. Azóta ezt a kismértékű kedvezményt sikerült minden gyermekre kiterjeszteni. Hasonló eredménynek tekintik, hogy a lakásokra kivetett adóknál sikerült elérni, hogy fejenként 25 négyzetméter legyen adómentes. Az egyesület létszámának folyamatos emelkedése arra utal, hogy az egyesület valós igényeket elégít ki. A törvény-előkészítés fázisaiban többnyire kikérik véleményüket. Megtörtént ez az egyesülési törvény és az abortuszrendelet esetében is. Néhány egyéb apró részeredményt is elértek. Ilyen, hogy a kiskorúak terhesség- megszakítása nem történhet meg a kiskorúért felelős szülő, illetve gyám tudta nélkül. Több településen a helyi vezetés szociálpolitikai döntéseinek meghozatalakor támaszkodik a NOÉ csoportjának (ha van ilyen) véleményére. Megindult az egymáson segítés folyamata a csoportokon belül. Sikeres rendezvények 1990. június 14-17. között családkongresszust rendeztek, több mint ezer résztvevővel. A kongreszus jelszava volt: Egészséges család - egészséges nemzet. Az országos fórum anyaga könyv alakban is megjelent olyan sikerrel, hogy 1992 májusában megrendezték a második családkongresszust, „Reményünk a család” címmel. A NOÉ az ország jelenlegi politikai válságában továbbra sem kíván politikai párt jelleget ölteni, de részt szeretne venni a politikai életben. Szomorú meglátásuk, hogy az általuk képviselt értékeknek nincs alternatívája. Valószínűleg minden kormányzó párttal találnak közös pontokat, mindegyikkel vitába is fognak keveredni, mivel mindig hosszú távú értékeket képviselnek, a hatalom viszont gyakorta kompromisszumokra kényszerül. Minden erejükkel próbálnak fellépni a jövő kiárusítása ellen. Bizakodó hitüket tükrözi, hogy 1994-ben nemzetközi nagycsaládos találkozót rendeznek Gödöllőn, a nemzetközi családév alkalmából. Simon Cs. József Újabb nullahullás Kis-Jugoszláviában December végére ismét a hússzorosára növelték a nyugdíjasok járandóságát. A kézbesítendő összeg több billió dinár, illetve, ahogyan nálunk használják: több ezermilliárd. Készpénz híján azonban aprópénz iesz, mire a nyugdíjasoknak kifizetik. A szövetségi kormány legújabb határozata értelmében ezentúl nem hetente, hanem ötnaponként lehet módosítani a gyógyszerek árát. Megszabták azt is, hogy legnagyobb áremelés a behozatali gyógyszereknél nem lehet több 50 százaléknál. Az engedéllyel a gyógyszerforgalmazók valószínűleg élni is fognak, és ez rendkívül drágává teszi majd a gyógyszert. Tekintettel azonban a dinár értékének zuhanásszerű csökkenésére, a gyártók és forgalmazók kevésnek tartják a jóváhagyott drágítást. Azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, hogy ne szabja meg az újabbnál újabb áremelés határidejét. A dinár-márka árfolyam természetesen óráról órára változik. A borúlátók a hónap elején azt jósolták, hogy január elsejéig egy márka 1000 milliárd dinár lesz. A dolgok jelenlegi állása szerint ezt meg is haladhadta, ugyanis a feketepiacon már december utolsó napjaiban ezermilliárd dinárt kértek egy márkáért. Egyébként egyre kevesebb dinár van forgalomban. A munkaszervezetek áruval fizetik ki dolgozóikat, a piacon árucserét alkalmaznak, s tejet cserélnek tojásért stb., illetve márkával vagy forinttal fizetnek. És mindenki várta január 1-jét, amikor ismét nullákat töröltek a dinárból. A pár hónappal ezelőtti hat nulla után, ezúttal kilencet. Tóth Lívia (Újvidék) DELFINEK A TENGERPARTON. Nyugat-Ausztráliában, egy csendes öbölben a für- dözők kedvelt időtöltése, hogy a part közelébe kiúszó vad delfinekkel játszanak. 1964 óta tart a játék, a strandolók és delfinek között. Senki sem tudja, hogy miért itt jönnek ennyire ki a tengerből a játékos emlősök. Talán a hold játszik ebben fontos szerepet. 1986-ban delfinkutató intézetet is alapítottak az öböl partján. (FEB Foto) Ijesztgető Az ijesztgetést időnként a gyermek befolyásolására alkalmazzák, mert a kis rosszcsont, ha fél a zsákostól, krampusztól vagy ki tudja mitől, egy darabig nyugton marad. A felnőtté válás során elmúlnak a gyermektől vajokkal, zsákos emberekkel kapcsolatos félelmeink. A felnőttek más dolgokkal ijesztgetik egymást, tulajdonképpen ugyanazért, mint a gyerekeket, hogy maradjanak nyugton. A század elején egykor az idegen kozmopolita szellemtől óvták a nemzetet. 1919-ben néhány hónapig a fehérekkel ijesztgettek mindenkit. 1920-tól változtak az idők. A harmincas évek végétől a plutokrácia uralma kezdett veszélytényező lenni. Mások a szélsőjobboldallal ijesztgették a centrumot. A szélsőjobboldal a szélsőbalt használta a saját madárijesztőjeként, tulajdonképpen világtörténelmi méretekben nagyon jól kiegészítették egymást. A nyolcvanas évek végén volt, aki újra a fehérterror rémét festette a falra. Aztán megváltozott minden, és a visszarendeződés réme lett az igazi mumus. A politikai paletta baloldalán lévők természetesen nacionalista jobboldali mumust rajzoltak. Természetesen az ijesztgetés nagymesterei pontosabban kidolgozott és leírt problémákat használnak fel. Lehet hivatkozni az éledő antiszemitizmusra, a bőrfejűekre és a szélsőségesek aknamunkájára. Az ijesztgetés igazi nagymesterei manapság centrumnak mondják magukat. Tulajdonképpen a hazai palettán alig szerepel mozgalom vagy párt, amelyik ne deklarálta volna demokrata vagy liberális alapon a centrumhoz tartozását. Ez a kikiáltott centrum pont olyan értelmetlen nekem, a vidéki fiúnak, mint gyermekkoromban a villamosvezető középkéz csatakiáltása a zsúfolt fővárosi járatokon. Tudniillik ott sem mozdult senki erre a szóra egy tapodtat sem. Az erények felfoghatóak a szélsőségek közötti józan arany középútként is. Aki önmagát centrumnak deklarálja, még nem szükségszerűen részesül az erényekből. Ijesztgetni természetesen igazán jól centrumpozícióból lehet. De mi is tulajdonképpen az a centrum, hol is van hazai politikai erővonalak igazi tengelye? Mozgósít-e még tömegeket a címercsere és a régi nomenklatúra leváltásának ígérete? Nem nagyon valószínű. 1990 választói a változásra a beígért tavaszi nagytakarításra és nem a gazdasági recesszió és a munkanélküliség növekedésére szavaztak. A privatizáció jótéteményeiből kimaradt, mindennapi anyagi gondokkal küzdő állampolgár számára a szimbólumok, virágok, madarak egyre kevésbé fontosak. A lét állandósuló gondjait a munkahelyek bizonytalanságát. csalódások, kudarcok elszenvedői nem ígéreteket, koncepciókat, hanem tetteket várnak. A lehetséges legjobb helyzet megvalósítását. Az, hogy a tettre képes és annak következményeit vállaló erő centrumnak mondja magát és nyugodt legyen, acélidegzet függvénye. A kísérletezés bágyadtságát és elméleti vitáit a tetteknek kell felváltani. A határainkon túl kisebbségi sorban élő honfitársaink számára is csak akkor jelentünk reményforrást, ha határainkon belül megpróbálunk államalkotó nemzet fiaiként viselkedni. Az összeomlott keleti „mumus” nagytestvér hiánya gondokat okoz a hivatásos ijesztgetőknek. Függetlenek vagyunk, és minden lehetőséget megteremtünk a nemzet erkölcsi és gazdasági talpra állásához. Mostanság saját arcmásainkat festik elénk, vágyaink, terveink torzított tükörképeivel nézünk farkasszemet. Meg kell tanulnunk különbséget tenni tükör és tükör között. Esetleg némelyiket ezentúl csak borotválkozásra és nem információforrásként használjuk. Ha egy 1100 éves állami léttel és kultúrával bíró népet - amely »saját útját járja - önnön túlzásaival ijesztgetnek, akkor az már igazán megkezdte saját önépítését. Az ijesztgetőkről haraggal, rosszindulattal nem szólok, hiszen egyre fáradságosabb a dolguk, egyre kevésbé félünk, mióta a férfikor küszöbét átléptük. Majdcsak kimódolnak azért új mumusokat nekünk, mert ha ezt nem teszik, alapvetően megromlana munkareő-piaci értékük egyik-másik kommunikációs csatornában. Gambrinus Könyvespolc Füzesi Anikó: A tiszafüredi mázas kerámia Matyó rózsás, új stílusú tál Ecsetes festésű lisztesbödön A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumi szervezettel együttműködve figyelemre méltó kiadványt jelentetett meg a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem néprajzi tanszéke: Füvessy Anikó „A tiszafüredi mázas kerámia” című munkáját. A néprajzban járatlan emberek számára is élvezetes olvasmány ez a kötet. Bepillantást nyújt az Alföldön és annak északi peremén munkálkodó, a közép-tiszai stíluscsoportot képviselő fazekashelyek történetében. S természetesen mindenekelőtt a fazekasmesterség tiszafüredi kialakulásába, felvirágzását követő elsorvadásába s mostani újjáéledésébe. Többek között megtudhatjuk a kötetből, hogy a tiszafüredi mesterek céhen kívüliek voltak, de kapcsolatot tartottak a debreceni, az egri és a miskolci fazekascéhekkel. Legrégibb emléküket, egy 1832-ben készült butykoskorsó őrzi. Remekeik közül a különböző gyűjteményekben 1600 található. A megmaradt munkák közel fele a Néprajzi Múzeumban van. Megyénk múzeumai is több értékes tiszafüredi fazekasmunkával gazdagodtak. A legérdekesebb, közel 300 darabos helyi anyaggal a tiszafüredi múzeum dicsekedhet. Utal ez a kötet arra is, hogy Tiszafüreden van hazánk egyik legrégibb alapítású (1877) vidéki gyűjteménye. Sajnos, az értékes anyagból a második világháború végén megsemmisült egy 1833-ban készült Miska-kancsó, 1834-beli sárga orsós kancsó, két csalikancsó és több becses régi munka. A szerző széles körű ismeretek birtokában alapos gonddal, részletesen elemzi a tiszafüredi mázas kerámia történetét és stílusfejlődését. A rajzokkal és fotókkal gazdagon illusztrált kötet óhatatlanul felkelti a laikusok érdeklődését is a tiszafüredi fazekasok gazdag érzelemvilágát, mesterségbeli tudását híven kifejező, motívumokban gazdag remekei iránt. S. B. Tiszafüredi motívumok
