Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-14 / 11. szám
1994. január 14., péntek Az Új Néplap Tiszafüreden 7 Rendhagyó újévi üdvözlet Remélem, nem sértődnek meg a kedves tiszafüredi polgárok, ha most újévi töprengéseimmel zavarom őket. Ilyenkor, hosszú évek jól bevált sablonjai után az lenne a szokás, hogy a legjobbakat, boldogabb, szebb, nyugod- tabb új évet, bort, búzát, békességet, szép asszony feleséget - már akinek még nincs - kívánjak, 15 ezer Tisza mellett élő polgártársamnak 1994-ben. Én azonban nem akarok a „közhelyek hajóján” átevezni az elmúlt év eléggé viharos vizeiről, mert valóban nehéz volt tavaly nyugalmasan „partot érni” fürediként. A 2000-es létszámot meghaladó munkanélküliek biztosan új munkahelyeket álmodnak maguknak, ha tudnak még egyáltalán aludni. A középiskolát idén végzők egyetemi, főiskolai helyekre vagy legalábbis biztos kenyeret, egzisztenciát adó munkára várnak. A nyugdíjasok már megelégednének azzal is, ha a hóvég nem 15-e körül jelezne üres pénztárcájukon keresztül, és telne nekik az oly fontos gyógyszerekre is. A rövid- és hosszúkarajról, a téliszalámiról már nincs is bátorságom hasonló módon filozofálni, hiszen annak az ízét, zamatát már többen el is felejtették. Kissé elkeseredetten, hitehagyottan, néha már indulatos csalódottsággal várták sokan az új esztendőt. Foci-vb-stől, téli olimpiástól, választásostól együtt. Mint olyan ember, aki az elmúlt évnek írásaival is hitelt kíván adni - kisebb, nagyobb sikerrel - én sem kívánhatok mást a füredieknek, mint dr. Habsburg Ottó augusztusi látogatásakor: legyenek türelemmel és bizalommal. A városért - sőt, továbbmegyek -, az országért felelősséggel gondolkodni tudó emberek iránt. És hogy valamivel lezárjam én is eme eszmefuttatásomat, rögtön hozzá is teszem: én bízom abban - félre a cinizmussal -, hogy ez az év sem lesz rosz- szabb, mint a tavalyi, hiszen a város működőképes volt. Vizes hasonlataimra utalva és plagizálva a szilveszteri Szu- perbola frappáns befejezését, még egy dolgot fontosnak tartok, kicsit túllépve már ezzel Füred közigazgatási határain is. Ennyi matróznak dukálna már egy jó fedélzetmester, egy határozott első tiszt, a kormányosról nem beszélve, mert ha jó szelet kapunk, ideje lenne már haladni. Előre!- percze Olcsó árakkal a széles vevőkörért Új bolt a város szívében Tiszafüred 1993. december elsején egy új, modem kereskedelmi egységgel gazdagodott, ugyanis ekkor nyitotta meg kapuit a Ligetker Üzletház. Az egységet a Fülöp család egyéni vállalkozásban alakította ki. Vezetője, Fülöp Gyuláné elmondása alapján igyekeznek a lehető legkisebb árréssel dolgozni. Az üzletközpontban az élelmiszer- és vegyiáru-részleg mellett butik is üzemel. Az sem mellékes, hogy a 200 négyzetméteres alapterületű kereskedelmi egység működését 6 fős csapat, három pályakezdő és három korábban tartós munka- nélküli biztosítja. Fülöpné elmondása alapján az első másfél hónapban nem csalódtak. Ezért bízik abban, hogy áraikkal Füred legtávolabbi pontjáról az üzletbe tudják csalogatni a vevőket. P. M. A könyvesboltos lapterjesztő Jeczó András, a tiszafüredi könyv- és zeneműbolt vezetője 1993. november 15-től, a területi referens kérésére vállalta el, hogy megszervezi Tiszafüreden az új Néplap terjesztését. Ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor Tiszafüreden és vonzás- körzetében, mert Kócsújfalu is a terjesztők munkaterülete. Jeczó András az eddig eltelt 2 hónap tapasztalatait az alábbiak szerint foglalta össze: „Annak ellenére, hogy ez a tevékenység - mint minden új - nehezen indult, az eddigi tapasztalataim pozitívak. Rajtam kívül hat személlyel rugalmasan meg tudjuk oldani a terjesztést, úgy, hogy az újságok legkésőbb fél 8-ig az olvasók kezébe kerülnek. Füreden és vonzáskörzetében csak minimálisan esett vissza a példány szám, de vannak már jelek arra, hogy az előfizetők száma ismét növekedni fog, például januárban várhatóan 25 fővel, és ez a szám az előrejelzések szerint februárban tovább emelkedik. Reklamáció természetesen, mint minden új kezdeményezés esetében, nálunk is akad. Ezért kérem a lakosságot, hogy minden jobbító szándékú észrevételét nálam, személyesen vagy telefonon (59/352-310) tegye meg. Persze nekünk is van kérésünk: a tömblakásoknál a korai terítés miatt gondot okoznak a zárt lépcsőházajtók, ezért itt csak a kapunyitás után juthatnak az Új Néplaphoz az előfizetők. Ha ez megoldódik, akkor garantálom, hogy az utolsó példány is a postaládába kerül majd fél hétig. És még egy dolog: kezdem megérteni a kutyás-postás vicceket, mert mostanában munkatársaim is sokat panaszkodnak a megkötetlen négylábú- akra.” P. M. Jeczó András, az Új Néplap tiszafüredi szervezője Januárban még megtekinthető Hímzések és bőrdíszművek a múzeumban Még két hétig tekinthető meg Oláhné Lipták Erzsébet karcagi hímző és Újvárosi Péter debreceni bőrműves népi iparművész kiállítása a Kiss Pál Múzeumban. A szép és tartalmas kiállítás méltón eleveníti föl a kunsági hímző és a talán még nagyobb múltra visszatekintő hajdúsági bőrműves népi hagyományokat. Aki nem látogatott el a november 26-i megnyitó óta a múzeumba, ezt január végéig még megteheti. Émellett vásárolhat is a kiállított hímzésekből, valamint legyártásra megrendelheti a neki tetsző bőrmű- vestárgyakat. A hónap végéig látható a kiállítás A szeretet otthona méltón ápolja az elődök örökségét i; Mindenki azt csinálja, amit szeret A múlt század végén a református egyház számtalan kis intézményt: árvaházat, öregotthont, táncotthont és szeretetotthont alapított. A szeretetotthonok megalapításában jelentős szerepet játszott dr. Kiss Ferenc református teológiai profeszor. A lelkész, a korabeli híradások alapján Füreden járva, akkor határozta el a szeretetotthon alapítását, amikor egy füredi portán, egy istállóban látott egy fogyatékos fiút, akit állati körülmények között tartottak. A korabeli írás szerint a gyermek meztelen volt, az ételt a rács alatt nyújtották át neki, és ott is seperték ki az ürülékét. Dr. Kiss Ferenc elképzelése hamarosan valóság lett, hiszen az 50 évnél idősebb jegyzőkönyvek már arról számolnak be, hogy a füredi eklézsia presbitériuma 1936-ban többször foglalkozott a szeretetszövetség munkájával, és azt jelentős ösz- szegű adományával is támogatta. így vált lehetővé, hogy a Szeretetszövetség megvásárolhatta a tiszafüredi Kovacsics család kúriáját, 5 holdas parkjával és konyhakertjével együtt. 1936-ban 25 ápolttal indult meg itt az élet, néhány évvel később azonban az ápoltak száma már elérte a százat. Szükségessé vált egy új épültszámy megépítése. Ekkor segített a füredieknek a „gondviselés”. Az egykori feljegyzések szerint az „amerikás magyarként” hazalátogató Mádi Kovács Pál 10 ezer pengős alapítvánnyal támogatta az intézmény bővítését. Az intézet ma is régi helyén, 170 ápolttal működik. Hogy miképpen, arról vezetője Lajos Emőné, aki korábban 22 évet töltött Dunaal- máson, egy hasonló otthonban, tájékoztatta lapunkat.- Az intézmény hivatalos elnevezése: Református Egészségügyi Gyermekotthon, de Füreden mindenki csak szeretet- házként emlegeti. Nem zavarja ez Önöket? Az otthon fiú lakói- Egyáltalán nem. Sőt...! Mi itt mindenkit szeretettel ápolunk. A célunk nem az, hogy „idomítsuk” a fogyatékos embereket, munkájukkal pénzt keressünk, hanem az, hogy a nap 24 órájában ne legyen számukra üresjárat. Minden erőnkkel azon vagyunk és leszünk, hogy minden ápolt azt csinálja, amit a legjobban szeret.- Gyermekotthont takar az elnevezés, de itt él 70 éves ápolt is. Hogy is van ez?- A valóság az, hogy az előírások szerint itt csak 3-18 év között lehetnének otthonlakók. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy 18 év után a környezetváltozás hathatós romlást okoz a fogyatékos embereknél. Mind fizikailag, mind pszichi- kailag. Sokszor ez tragikus következményekkel is jár. így egyáltalán nem baj, ha az idős ápolt itt marad, ebben az épületben, amit valójában az eltöltött évek után otthonának tekint. Jelenleg 170 ápoltunk van, akiknek 70 százaléka „túlkoros”. Ennek ellenére mi szeretnénk, ha fiatalok kerülnének hozzánk. Ám, mint azt korábban mondtam, az idősebbek számunkra ugyanolyanok, mint a többiek.- Hogy tartja fenn magát az intézmény? Itt elsősorban az anyagiakra gondolok. Vannak gondjaik?- Legfőbb támogatónk a református egyház, mely a költségvetésünk csaknem teljes egészét biztosítja, de a házhoz tartozó 4 holdnyi területen mi is igyekszünk könnyíteni működést: konyhakerti növényeket termesztünk, és van egy sertéstelepünk, ahol most 50 disznót tartunk. Sajnos vannak gondjaink is. Egy 60 személy elhelyezését biztosító épületszámyunk olyan állapotba került, hogy elkerülhetetlenné vált a felújítása. Ennek költsége jó közelítéssel 50-52 millió forint. Az egyház éves szinten „csak” 20 milliót tud biztosítani a fejlesztésre, amit így csak több lépcsőben, időben elhúzódva tudunk megvalósítani. Ismerve az inflációt, ez biztos növelni fogja a kivitelezés költségeit. Éppen ezért várjuk azoknak a jelentkezését, akiknek szívügye a fogyatékos emberek helyzete, akik felelősséggel kívánják támogatni otthonunkat. Talán ezért is akartuk 93-ban megmutatni magunkat a városnak. Májusban kollektive részt vettünk a „Kihívás napján”, sok gyereknek évekre szóló, meghatározó élményt jelentett a nagy- családosok és a sportcsarnok kollektívája által szervezett „Sportkarácsony”. Egy gyerekünk például ott kapta meg élete nagy álmát - a holland nagykövetség kollektívája jóvoltából -, egy szélmalmot. Magam is elpityeredtem, mikor láttam Lacika örömét.- Akik az ápoltakkal foglalkoznak, azok szívesen jönnek ide dolgozni, vagy ehhez a munkához kell egy „jó adag” megszállottsági- Én nem is megszállottságot említenék, inkább apai-anyai szeretet, ami egy alapadottság, egy ösztön. Akiben ez nincs meg, és csupán kényszerből kerül hozzánk, szánalommal és sajnálattal kezeli az ápoltat, és nagyon hamar itt is hagy bennünket. De szerencsére az ellenkezője a jellemzőbb. Nagyon sok törzsgárdatagunk van már.- Nemrég köszöntöttük az új esztendőt. Szíve szerint egy szeretetotthon vezetője mit kívánna az új évtől?- Én nem kívánok hármat, mint ahogy az a mesékben szokás, csupán egyet. „Minden gyermek akkor és azt kapja meg a környezetétől, amire éppen szüksége van, mert ez azt jelenti, hogy a munkatársaim jól dolgoznak, és a százhetven ápoltunk is nagyon jól érzi itt magát.” Percze Miklós A népi iparművész már a húsvétra készül Látogatás Szűcs Imre fazekasmesternél Szűcs Imre fazekasmester, népi iparművész, túlzás nélkül mondhatjuk, mozgalmas esztendőt zárt 1993-ban. Amellett, hogy teljesítette a Népművészek Háziipari Szövetkezete esedékes megrendeléseit, tavaly nyáron bemutatták termékeit a budapesti amerikai nagykövetségen, de a tiszafüredi népi fazekashagyományokat felelevenítő termékei eljutottak Ausztriába is. Az Ybbs folyó melletti Neuhofenben novemberig tekinthette meg a közönség mutatós cserépedényeit. Tirolban személyesen járt egy nemzetközi vásáron, amit a Hungexpo szervezett. Dorbimban dolgozott 12 napig, és a saját kezűleg elkészített termékeit a Népművészek Szövetkezete állította ki, valamint árusította is. Most az 1994-es megrendeléseken dolgozik feleségével és két lányával, akik maguk is a szakma kiváló művelői. Ám Szűcs Imre már húsvétra is készül. Maga tervezte meg azt a speciális húsvéti asztalra való tojástartót, amely már csak égetésre vár. 1994 más szempontból is jelentős lesz a mester számára, hiszen maga is készül régi tanítója, nagy mestere, Kántor Sándor Kossuth-díjas karcagi fazekasmester születésének 100. évfordulójának méltó megünneplésére.-perczeSzűcs Imre már a húsvéti kollekción dolgozik
