Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-13 / 10. szám
\ Y 4 ^ A szerkesztőség postájából KI 1994.január 13.,csütörtök „Idős korunkra hová is mehetnénk?” Kérik, helyezzék vissza a volt igazgatójukat Múlt év november közepén a jászberényi szociális otthon lakói nevében Szórád Pálné, Dudás Józsefné, Fehér Gyuláné és Rácz Jánosné magunk, valamint százhúsz idős társunk megbízásából kerestük fel dr. Kiss Zoltán országgyűlési képviselő urat, akitől szerettük volna megtudni, mi az oka annak, hogy egyik napról a másikra Szalóki Miklós igazgatónknak el kellett hagynia a posztját. Meghallgatott, és azt mondta, nem tud segíteni, majd odahívta dr. Magyar Levente polgármester urat, hogy neki mondjuk el a panaszunkat. Miután ő is végighallgatott, azt mondta, hogy Szalóki Miklós a munkahelyén nagy hibát követett el. A titkárnő férje - felesége elmondása alapján - tett ellene feljelentést, melyben az állt, hogy nem megengedhető kapcsolat alakult ki közöttük. Ezek után elmentünk az ön- kormányzati gyűlésre, ahol az otthon dolgozói, gondozottjai is jó páran megjelentek, továbbá Szalóki Miklós és ügyvédje is. Vártuk, hogy majdcsak megkérdezik tőlünk is, miért vagyunk ott, de nem így történt. A szociális otthon ügyében két képviselő kért szót, a polgár- mester úr viszont azt mondta, hogy ebben a kérdésben egyedül csak ő dönthet. Már első találkozásunkkor is hangsúlyozta, hogy rengeteg névtelen levelet kap, azok után - az ő megítélése szerint - a szociális otthonban sok erkölcstelenség történik. Ezt a kijelentését mind az otthon gondozottjai, mind a nővérek becsületsértőnek találják. Elmondjuk még, hogy Taczman András, a szociális bizottság vezetője, aki ugyancsak elmarasztalóan szólt az otthonról, naponta mellettünk jár el, de egyetlen egyszer sem jött be, hogy megkérdezze: valójában mi is folyik ott? Szeretnénk, ha Szalóki Miklós kerülne vissza igazgatónak. Ő ugyanis naponta körbejárt az otthonban, s mindenkihez volt egy jó szava, mindenkinek tudta a gondját-baját. A megbízott vezető, Csillikné felénk sem jött, s úgy érezzük, hogy azok, akik az irodában, kényelmes munkahelyen töltik az időt, ravaszsággal, rosszindulattal csak a saját érdekükért harcolnak. A nővérek, a gondozók tudják igazán, hogy mi jobb ellátáshoz, a kedves, megnyugtató beszédhez és a nyugalomhoz voltunk szokva, amit Szalóki Miklóstól kaptunk. A történtek óta romlott az állapotunk, se éjjelünk, se nappalunk. És nem tartjuk elfogadhatónak a polgármester úr azon kijelentését, hogy akinek itt nem jó, az mehet. Csak épp az irányt nem mondta meg, mert idős korunkra vajon hová is mehetnénk? De ha kell, éhség- sztrájkba kezdünk. - Százhúsz gondozott nevében, akik nagyra becsülték az igazgatójukat: Rácz Jánosné Jászberény A lakosság összefogásával A tiszaföldvári Árpád út lakói az elmúlt év végén - megunva a pocsolyában, sárban járást, valamint a város vezetőinek ígérgetését - arra az elhatározásra jutottak, hogy az útépítésben összefognak; az önkormányzat idei közútépítési, költségvetési tervében szereplő feladatok végrehajtásához anyagilag és társadalmi munkával is segítséget nyújtanak. Az utca lakói és az ott lévő kertek tulajdonosai a kivitelezési összeghez eddig 700 ezer forintot jegyeztek - készpénzben, valamint 1500 társadalmi munkaórát. És vállalják, hogy az útépítés megkezdésének időszakára az egyénileg jegyzett összeget a város által meghatározott csekkszámlaszámra befizetik. Papp Sándor Tiszaföldvár Köszönet és hála Köszönetemet és hálámat fejezem ki a Hetényi Géza Kórház urológiai osztálya orvosainak, ápolóinak, valamennyi, dolgozójának, de mindenekelőtt dr. Kovács Lajos Mihály főorvos úrnak azért a lelkiismeretes, odaadó, türelmes és szakszerű munkájukért, amellyel hozzá- segítettekj a gyors gyógyuláshoz, valamint a betegséggel járó kellemetlenségek és az ideálisnak éppen nem mondható kórházi körülmények elviseléséhez. További munkájukhoz sok sikert, jó egészséget, s nem utolsósorban nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést kívánok. Staub István Szolnok A gyanútlan járókelők fölött Bátorság? Felvételünk a szolnoki Kossuth téren készült, az egyik lakásfelújító brigád lelkes dolgozójáról, akinek, úgy látszik, semmilyen biztosításra nincs szüksége az erkély külső festéséhez - a párkányon. Igaz, ha netán elveszíti az egyensúlyát, az első emeletről nem esik olyan nagyot, pláne, ha egy „puha” járókelőre zuhan. (Fotó: Imre Lajos) Megnyugvás, boldogság a szülőnek, ha gyermeke végre „magára talál” A szó igaz értelmében pedagógusok Nemrég olvastam az Új Néplapban, hogy - többek között - kitüntették Kun Istvánnét, a szolnoki Liget Úti Általános Iskola igazgatóhelyettesét. Mint az egyik tanulójuk édesanyja, gratulálok, s a további munkájához erőt, egészséget kívánok. Az tudja csak igazán, akinek tanulási gondokkal küzdő gyermeke van, hogy milyen megnyugvás, boldogság egy szülőnek, ha végre egy iskolában „magára talál”. Ez történt a mi gyermekünkkel az említeti iskolában, ahová nagyon szívesen jár. Eddigi tapasztalatom szerint ebben az intézményben példa értékű, szeretetteljes légkör uralkodik, a pedagógusok és vezetőik a szó igaz értelmében pedagógusok. Az iskola minden dolgozójának, akik szeretettel, odaadóan segítik gyermekeink nevelését, sikerekben gazdag, nagyon boldog új évet kívánok. (Az egyik édesanya) A vezetők kiválasztásához Politikai szempontok nélkül A nevelési-oktatási intézmények vezetőinek kiválasztása nagy felelősséget ró az önkormányzatokra, hiszen öt évre meghatározza egy gyermek-felnőtt közösség életét. A választást megelőző időszakban a pedagógusok korteskedéssel foglalkoznak; az önkormányzatok döntését olykor antidemokratikusnak tartják, s kéz- zel-lábbal tiltakoznak ellene. Az eddigi tapasztalatok arra indították a Megyei Pedagógus Kamarát, hogy szakmai szempontból foglalkozzon a kérdéssel. Az 1985-ös oktatási törvény a tantestületek kezébe adta a választás jogát, sok tantestület saját soraiból választott vezetőt, azonban legtöbb esetben olyan pedagógus személyében, aki még nem készült fel az igazgatói szerepre. Tehát „képesítés nélküli” vezetőnek tekinthető, ráadásul az őt megválasztó pedagógusok lekötelezettje. Ott sikerült jól és eredményesen a választás, ahol ezt megelőzően is demokratikus légkör uralkodott. Az új közoktatási törvény a pedagógusok igazgatóválasztással kapcsolatos döntési jogát véleményezési jogra változtatta, amit erősen sérelmeznek. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az igazgatóválasztások során olykor személyek, és nem pedagógiai programok versenyeztek egymással, a választás kimenetelét a szimpátia kérdése döntötte el. Az új közoktatási törvény szerint a vezetők kiválasztási joga az intézményfenntartó kezében van, s e rendelkezést a pedagógusok egy része az iskolák életébe történő illetéktelen beavatkozásnak tekinti. A további konfliktusok elkerülése és az önkormányzatok döntésének elősegítése céljából közöljük az alábbiakat: 1. Az intézmények megnövekedett önállósága arra ösztönzi a vezetőket, hogy mind jobban megfeleljenek a kapcsolatteremtő, az információfeldolgozó és a döntéshozó szerepnek. Ez utóbbi között található a vállalkozó (menedzser) szerepkör, amit akarva-akaratla- nul előtérbe állítanak, azonban látni kell, csupán egy a sok közül, és bármennyire fontos, hogy a vezető a gondjaira bízott intézményt gazdaságosan működtesse, semmiképp nem fogadható el a „nyereséges” gazdálkodás elvárása. Elsődleges feladatuk a nevelés és oktatás! 2. Az elmúlt időszakban ott volt sikeres az intézményvezető kiválasztása, ahol a területen „állapotfelmérés” (anyagi, emberi, tanulmányi) s ennek alapján pedagógiai koncepció készült. Az ország egyes területein fórumot hoztak létre a pedagógusok, a szülők és a döntéshozók részvételével, s így könnyebb volt a távlati célok, illetve koncepciók kialakítása. Sok helyen sajnos a pedagógusok sem ismerik területük anyagi, emberi viszonyait, az önkormányzati testület pedig alig ismeri az ott folyó tanulmányi munkát. Az állapot- felmérés alapján (anyagi: tantermek, épületek, források; emberi: gyermeklétszám, pedagógusok, életkor, szaktárgyelosztás; tanulmányi: neveltségi és oktatási szint) célszerű kialakítani a terület közép- és rövid távú pedagógiai koncepcióját - konkrétan megnevezve az egyes nevelési-okatási intézmények feldatait; az önkormányzati testület elé tárni és ugyanakkor nyilvánosságra hozni. E feladatokat közölni kell a pályázókkal, megoldására kérjenek pedagógiai programot, s a külső pályázóknak adjanak meg minden lehetőséget az alapos ismerkedésre - ügyelve arra, hogy ne legyen kiszolgáltatva a belső vetélytársaknak. 3. A megoldandó pedagógiai feladat és a benyújtott program egybevetésére kérjenek fel független pedagógiai szakértőt (ROK, OKSZI, OKI, országos szakértői lista, BME közoktatásvezetői szak, megyei pedagógus kamara). A pályázatok értékeléséhez, a pedagógiai programokról a tantestületektől is kérjenek véleményt. Az önkormányzatok számítsanak arra, hogy nem mindig a szakmailag igényes, következetes és részletes pályázat nyeri el a tantestületek tetszését. 4. Az önkormányzatok a pályázók meghallgatásakor tájékozódjanak azok erkölcsi magatartásáról, emberi tulajdonságairól és a program végrehajtására való alkalmasságáról. A pályázó megítélésénél kapjon elsőbbséget a tiszta erkölcs, az empátiakészség, a közügyek iránti elkötelezettség és a vezetőképző tanfolyam megléte, illetve a tanfolyam elvégzésére irányuló szándék. (A jövőben egyre több lehetőség lesz a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakának elvégzésére.) A pedagógusközösségek életében akkor zajlik majd konfliktus- mentesen a vezetőválasztás, ha a kiválasztásnál elsősorban szakmai, erkölcsi és vezetői kérdések dominálnak, s a politikai szempontnak még csak a gyanúja sem merül fel. Megyei Pedagógus Kamara Jövőnkért Egyre több olyan személyiséggel ismerkedünk meg a nyilvánosság előtt, akik a ’94-es országgyűlési választásokon képviselőjelöltként - valamely párt színeiben indulva - képviselni szeretnének bennünket. Az ország, a lakosság nehéz helyzetében csak örülni lehet, ha akadnak még olyan nők és férfiak, akik - pártcsoportosulásoktól függetlenül - vállalják a közszereplést, ami nem feltétlenül csak sikerrel kecsegtet. Lesznek, akik valamelyik párt támogatásával, fölvállalva az általa vallott értékek képviseletét, megpróbálják azt elfogadtatni. Reméljük, úgy teszik, hogy kellő türelmet, megértést tanúsítanak a más pártok által képviselt értékek iránt. S azt is reméljük, elegendő volt az idő, az adóforintunk arra, hogy a bennünket érintő gondokra (a gazdaság, a munkanélküliség, oktatás, kömyzetvédelem stb.) megoldási elképzeléseket alakítsanak ki. Ezeket szeretnénk megismerni. S akik nem tudtak jól sáfárkodni a rendelkezésre álló idővel, pénzzel, azok a hiányosságot ne akarják személyek elleni támadással, sárdobálással „pótolni”. Mi, választók, megoldások között szeretnénk választani. A Tisza Civitas ott lesz minden olyan redezvényen, ahol erre lehetőség adódik. Mindenkire kíváncsiak vagyunk, és szeretnénk mérlegelni, megőrizni azokat a szavakat, gondolatokat, amitől a jövőben az ország - benne a mi sorsunk - jobbra fordulása várható. Veres István Tisza Civitas Szolnok Küldjön egy képet A kubai vízilaba-válogatott 1965-ben látogatott Szolnokra, s játszott a Dózsa ellen. (9:5-re kikaptak.) Csapatunk abban az időben világszerte elismert volt, és számtalan külföldi meghívást kapott. Mondhatom, nem tartozott a ritka esetek közé, amikor a hazai mérkőzéseiken ezerötszázan-kétezren szurkoltak. Rátfai József - ny. sportvezető Szüléink 50. házassági évfordulóján, 1992-ben - három lányukkal. Ezúton is köszönjük nekik mindazt, amit értünk tettek. Pető Ferencné - Karcag „Egy tiszta hang..." A szeretet jegyében Iyenkor, év elején a decemberi ünnepek hangulatát, csillogását, értékeit, anekdotáit még erősen a szívünkben, emlékeinkben őrizzük. Ilyen kedves emlékként él az Újszászi Összevont Óvodai Intézmény Bajcsy-Zsilinszky úti óvodásai, dolgozói szívében a karácsonyi ünnepség színházi bemutatója. Az ünnepnap színpompás, értékes programjaként az Újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola színjátszó körének tagjai - Tar Katalin tanárnő munkája nyomán - bemutatták a „Legszebb karácsonyi ajándék” című mesejátékot. A gyerekek feszült figyelemmel, csodálkozó szemmel kísérték figyelemmel az előadást, a történetet, s a végén szűnni nem akaró tapsukkal fejezték ki örömüket, tetszésüket. Az előadás után a tanárnő, vele együtt több diák lejött a gyerekek közé, és kíváncsiak voltak, hogy mi ragadta meg őket a történetből, mi tetszett a legjobban. A kis óvodások percekig meglepődve, hallgatagon álltak, majd az egyik talpraesett 5 éves kisfiú „nyílt meg” először, s a következőket mondta: „Az tetszett legjobban, amikor a királylány elszökött, hogy megkeresse a boldogságot, meg az, hogy szétosztotta a játékait, ruháit, és megtalálta a szeretetet. Mert tudod, a szeretet nagyon fontos. Én például az anyukámat nem szeretem, hanem egyenesen imádom.” Amellett, hogy ezúton megköszönjük a középiskolások színvonalas előadását, úgy gondolom, ennek a kisfiúnak a mondatait mindannyian a szívünkbe zártuk, és reméljük, hogy nagyon-nagyon sok családban szeretetteljesen telnek nemcsak az ünnepnapok, a hétköznapok is. Szabóné Balogh Etelka intézményvezető óvónő —------------------------------'——---------' ------------------H ozzászólás cikkünkhöz Amikor nem beszélhetünk piacgazdaságról, versenyről Monopolhelyzetben a Kábelkom Kft. Áremelések monopolizálva? cím alatt jelent meg december 27-én az az írás, ami - az olvasók észrevétele, sérelme alapján - a Kábelkom Kft. január elsejei áremelésével foglalkozott. Ehhez az alábbiakban szeretnék néhány gondolatot fűzni: Az áremelés indoklásakor a szerző csupán a tények egy részét tárta fel - elhallgatva, hogy a Kábelkom valóban monopolhelyzetbe került. S ha már így van, elvárjuk, hogy a piacon legalább utólag teremtsenek versenyhelyzetet. Mert ki a megmondhatója annak, hogy a Kábelkom Kft. holnap vagy holnapután nem úgy dönt, hogy esetleg 2000 forintra emeli a szolgáltatás díját? Bár szeretnénk igénybe venni, megtartani ezt a kiváló szolgáltatást, a mo- noplizált, ellenőrizhetetlen és folyamatosan emelt árak miatt bizonyára sokan arra kényszerülünk majd, hogy lemondjuk. Tehát ki került ismét kiszolgáltatott helyzetbe? A lakosság. Juhász György Szerkesztői üzenet M. A.-né, Törökszentmik- mét. 1056 Budapest, Március lós: Kérésére közöljük a Nagy- 15. tér 8. (Telefonszámuk: családosok Szövetségének cí- 117-4909.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné s
