Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-12 / 9. szám

A kalászosok betegségei és kártevői Amint azt december 8-i cikkünkben jeleztük, a megyében na­gyobb területen termesztett növényeink legfontosabb károsítóit ismertetjük. Ezt azért tartjuk fontosnak, hogy ha a vegetációs időben valamely károsító tömeges elszaporodásáról vagy elter­jedéséről írunk vagy adunk ki védekezési felhívást, a jelen cik­ket megőrizve, a növényvédelemben kevésbé járatosaknak is azonosítási lehetőségük legyen. Most, első ízben, a kalászosok károsítóiról adunk tájékoztatást. (/Hogyan készüljünk a tavaszi vetőágy előkészítésére? A talajt akkor kellene, illetve kell megművelni, amikor úgynevezett beérett állapotban van. Ez különösen kötöttebb talajoknál fontos, melyeknek rossz a vízáteresztő képessége. Megyénkre is ez a talajtípus a jellemző. A mezőségi talajok­nál még a rendszeresen nem müveit „tartalékréteg” is ki­tűnő tulajdonságokkal rendelkezik, így ezeknek a talajok­nak a művelése egyszerűbb. Betegségek: 1. Gabonalisztharmat: a kór­okozó már ősszel fertőzhet. A leveleken kis foltokban pókháló­szerű fehérpenész figyelhető meg. Tavasszal a már szárba in­dult búzán az alsó leveleken és levélhüvelyen fejlődik ki a tünet. Később ez a kedvező klimatikus tényezők hatására a leveleken felfelé terjed, a kalász is megbe­tegedhet. A fertőzött levelek megsárgulnak, összesodródnak, súlyos fertőzés alkalmával el­pusztulnak. A lisztharmat járványszerű el­terjedését a téli és tavaszi időjá­rás döntően meghatározza. Ak­kor kell tömeges elszaporodásá­val, járványszerű fellépésével számolni, ha:- a túl korán vetett vagy a me­leg, száraz ősz miatt az őszi veté­seken már felszaporodott, az enyhe tél miatt a szaporítóanya­gok tömegesen áttelelnek, ta­vasszal száraz, meleg időjárás­ban a növények legyengülnek, túlzott és egyoldalú nitrogéntrá­gyázás, sűrű állományú, párás meleg mikroklíma esetén. A védekezés alapelvét a meg­előzés adja. Ennek érdekében megfelelő agrotechnikát (ará­nyos tápanyagellátás, jó ta­laj-előkészítés, optimális vetés­idő, a fertőzött tarlómaradvá­nyok mély leforgatása, árvakelés megsemmisítése) kell alkal­mazni. Tavasszal, ha az időjárás a be­tegség felszaporodásához kedve­zően alakul, növényvédő szeres kezelésre is lehetőség van. En­nek időpontja általában a gyom­irtással egy menetben, majd ha szükséges, még a virágzás ide­jén. 2. Afuzáriumos megbetegedés a búzát minden fejlődési stádiu­mában megtámadhatja. A fertő­zés kiindulhat a talajból és a ve­tőmagból. A fertőzött mag vagy elpusztul, vagy gyenge, csene- vész, gyakran torzult, csavaro­dott csíranövényt fejleszt. Kelés utáni fertőzés esetén a levelek sárgulnak, a növény legyengül, a télállósága csökken. A hűvös, csapadékos tavaszi időjárásban a kártétel tovább nő. Kalászhányás idején elszórtan vagy kisebb-na- gyobb foltokban a fertőzött nö­vények fejlődése megáll, apró, csenevész kalász fejlődik. A leg­jellemzőbb tünete a pelyvaleve­leken megjelenő rózsaszínű pe­nész. A fuzáriumgombák gyengült- ségi paraziták, kedvezőtlen kö­rülmények között sínylődő, fej­lődésükben stagnáló növényeken képesek elhatalmasodni. A kór­okozók tömeges elszaporodá­sának a csapadékos, mérsékelten meleg időjárás kedvez. A védekezést szintén a megfe­lelő agrotechnikával kell kez­deni. Mivel a különböző fajták ellenállósága eltérő, lehetőleg el­lenálló fajtát kell választani. Ke­rülni kell a monokultúrát. Jó ta­laj-előkészítést, harmonikus táp­anyag-utánpótlást és optimális vetésidőt kell alkalmazni. A ve­tőmag jó előkészítése, szelektá­lása csökkenti a fertőzéseket. Növényvédő szeres kezelés lehe­tősége a vetőmag csávázása, il­letve állományban járványve­szély esetén a gyomirtáskor és virágzás időszakában történő vé­dekezés. 3. Rozsdabetegségek: lehet­nek fekete-, sárga-, vörös- rozsda-betegségek. A fekete­rozsda a növény minden részét megtámadhatja, a rozsdabarna színű pörsenésszerű foltokat le­het látni a megtámadt helyen, ké­sőbb ezek fekete színűek lesz­nek. A fertőzött növény fejlő­désben megáll, a kalászok üresek vagy kényszerérett szemek lesz­nek. A kórokozó a meleg, párás időjárást kedveli. A sárgarozsda a csupasz szár kivételével a nö­vény minden zöld részét megtá­madhatja. A levélerekkel párhu­zamosan „öltésszerű” sárga csí­kok jelennek meg. Alacsonyabb a hőoptimuma, ezért tavasszal már korábban megjelenhet, mint a feketerozsda. A vörösrozsda tipikusan le­vélbetegség. A levéllemezen el­szórtan 1-2 mm nagyságú, kör alakú, vörös színű foltok alakjá­ban jelentkezik. Ha meleg, csa­padékos tavasz és nyár eleje van, akkor lehet számítani erősebb fertőzésre. A rozsdabetegségek elleni védekezésnél is sokat se­gít, ha kerülik a túl korai vetést és az egyoldalú nitrogéntrágyá­zást, valamint az árvakeléseket időben megsemmisítik. Járvány­veszély esetén a gyomirtással egy menetben és szükség esetén virágzáskor is lehetőség van a növényvédő szeres kezelésre. 4. Üszögbetegségek: (kő­üszög és repülő- vagy por­üszög). A kőüszög csírafertőző, ami azt jelenti, hogy a betakarí­táskor a fertőzött növényekről a magra jutó fertőzőanyag vetés után együtt csírázik a maggal. Mivel a kórokozó csak a szeme­ket pusztítja el, a tünetek csak a kalászhányás után vehetők észre. A repülő- vagy porüszög, hason­lóan az előbbihez, a kalászt káro­sítja. A kalász a kalászorsó kivé­telével teljesen elpusztul. Ez a gomba virágfertőző, tehát a virá­gok bibéjére jutva fertőz. így ara­táskor a szemeken fertőzés nem látszik, de később vetés után együtt fejlődik a maggal. Mindkét betegség jelentősége az elmúlt 1-2 évben megnőtt. Egyre több, kisebb parcellán le­hetett látni kisebb-nagyobb üszögfertőzést. Éppen ezért ezek ellen hatásos védelmet csak a ve­tőmagvak megfelelő szelektálá­sával, azok csávázásával lehet elérni. Kötelező igény legyen minden gazdálkodó részéről, hogy csávázatlan vetőmagot ne vessen el! 5. Helminthosporiumos levél­száradás: a kórokozó kedvező feltételek mellett számottevő terméscsökkenést idézhet elő. A búza talajközeli levelein apró, néhány milliméter nagyságú, vi­lágosbarna, kerek foltok figyel­hetők meg. Később a foltok megnagyobbodnak. A betegség végső stádiumában a levelek a levéllemez csúcsától kiindulva elszáradnak. A száron szürke vagy sötétbarna csíkok keletkez­nek. A kalászt is megtámadhatja, itt a pelyván és toklászon barna foltot okoz. Védekezni a fogé­kony fajta kerülésével, tarlóma­radványok megsemmisítésével lehet. Kerülni kell a nitrogén túl­adagolását, a sekély talajműve­lést, a monokultúrás termesztést. Kémiai védekezés: állomány­permetezésre lehetőség van. A rovarkártevők közül az alábbiakban néhány fontosabbat ismertetünk. 1. Gabonafutrinka: a fő kárté­telt a lárva okozza, monokultúrás területeken. A károsított növé­nyek leveleit a talajban készített aknába behúzza, azt összeguban­colja, „megcsócsálja”. így a ká­rosítás a levelek és a növény el­pusztításával jár. A vetés folto­sán pusztul. A bogár károsítása nem ennyire szembetűnő, a viaszérésben lévő mag csúcsát rágja ki. A kifejlett futóbogár 1,5 cen­timéter hosszú, bamásfekete színű, zömök testű. Általában a párás, meleg, szélcsendes esti órákban van a kalászokon. Nap­pal a talajban tartózkodik. A ta­lajban 5-10 centiméter mélyen földkamrát készít. A tojásrakás­hoz és a lárvakeléshez átnedve­sedett talajra van szükség. Tartó­san száraz nyáron előfordulhat, hogy a bogarak csak késő ősszel rakják le a tojásaikat. A lárvák kelése kedvező körülmények kö­zött szeptemberben megkezdőd­het, és már az árvakeléseken megtalálható a kártétel. A nap­palt a függőleges falú, 10-30 cen­timéter mély aknában tölti, éjjel jön a felszínre. Ha a tél enyhe, a lárvák 1-2 Celsius-fok körüli hőmérsékleten is károsítanak, így a kártételük áthúzódik a tava­szi időszakra is. Május elején bá- bozódik, majd alakul imágóvá (kifejlett bogárrá). A védekezés alapelvét az adja, hogy kerülni kell a monokultúrás vetést. Ha mégis egymás után több évben ugyanazon a területen kell gabo­nát termelni, akkor az aratás utáni gyors tarlóhántás nemcsak az árvakelést és gyomokat irtja, hanem a bogarak és később a lárvák egyedszámát is csökkenti. Végül szükség esetén a növény­védő szeres kezelés is rendelke­zésre áll. 2. Arpabogarak (vetésfehérí­tők): az imágó és a lárva egyaránt károsít. Keskeny sávokban lerág­ják az egyik oldalon az epider­miszt és a parenchimát. A meg­maradt másik oldalon lévő epi­dermisz (bőrszövet) messziről fehérük. Ezért „vetésfehérítő” bogárnak is hívják. A kártétel foltokban jelentkezik. A bogár áprilisban jön elő, amikor a kö­zéphőmérséklet 10 Celsius-fok fölé emelkedik. Néhány napig táplálkozik, majd lerakja tojásait a gabona levelére, és kelés után itt károsít. Az utóbbi években nagyon elterjedt. Védekezni az imágók elleni folt- vagy szegély­permetezéssel célszerű. így meggátolható a tojásrakás és a lárvák elszaporodása, csökkent­hető a költség. Ha ez nem sike­rül, akkor a lárvák tömeges kelé­sekor kell azok ellen növényvédő szeres kezelést végrehajtani. 3. Gabonalegyek: több légyfaj károsít. Ezek: fritlégy, csíkos hátú búzalégy, ugarlégy, őszi fe­kete búzalégy, hesseni légy. Kár­tételük: a lárvák (nyűvek) a bok- rosodási csomó alatt hatolnak a növénybe. A levélhüvely alatt spirális pályán haladnak a hajtás belsejében felfelé. A kártétel kö­vetkeztében a sziklevél sorvad, a károsodott levél könnyen kihúz­ható. A több légyfajt magában fog­laló kártevőcsoport egyes tagjai­nak életmódja eltér egymástól, részben a kártételükben is van némi különbség, amit itt részle­tesen nem ismertetünk. Ha a fent leírt kártételhez hasonló tünetet észlelnek, valószínű valamely gabonalégy károsít. Az agrotechnikai védekezéssel jelentősen lehet a legyeket irtani. Ezek: megfelelő vetésváltás, ár­vakelések megsemmisítése, op­timális vetésidő, jól bokrosodó fajták vetése, harmonikus össze­tételű trágyázás. Kémiai védeke­zésre a talajfertőtlenítés (erős fer­tőzéskor) vagy tavasszal hosszú hatástartalmú szer alkalmazható állománykezelésre. 4. Gabonapoloskák: a kárt ta­vasszal a növény szívogatásával és egyidejű mérgezésével okoz­zák. Ä kártétel következtében a vezérhajtás vagy a mellékhajtás elsárgul, kifehéredik, elpusztul. A kalásznak a szívás feletti ré­sze elpusztul, kifehéredik, a szemek aszottak lesznek. Az utóbbi években egyedszámuk emelkedő tendenciát mutat, de védekezést igénylő mennyiség­ben nem fordult elő. 5. Gabonaszipolyok: a boga­rak a kalászokon károsítanak, azt megrágják, kidúrják. A lárvák kártétele hasonló a cserebogárpa­jorokéhoz. Egyedszámuk szintén emel­kedő, az elmúlt évben kisebb parcellákon találtunk erős fertő­zést. A talajmozgatással (tarló­hántás) sok tojás és lárva elpusz­títható. Kémiai védekezésre a ta­lajfertőtlenítés és az imágók el­leni állománypermetezés lehető­sége áll rendelkezésre. A teljesség igénye nélkül a gabonafélék károsítóiról ennyi ismertetőt szükségesnek tartunk közreadni. Mindenesetre ha a növényvédelem szakmában ke­vésbé jártas valaki, és valami­lyen rendellenességet észlel, ajánlatos minél előbb a problé­mát szakemberrel megbeszélni, annak a segítségét kérni. Kasza Imre A tavaszi vetőágykészítés tu­lajdonképpen a megfelelő őszi szántással kezdődik. Ha a szán­tás első - durva - elmunkálása az ekéhez kapcsolt szántásel- munkálóval nem történt meg. egy kis szerencsével a téli fa­gyos időszak alatt a felső réteg 4-5 centiméteres kiolvadásakor a szántás irányára átlósan foga­zott vagy egyéb egymás után kapcsolt simítóval a szántás durva egyenletlenségeit taposó- sikár nélkül meg lehet szün­tetni. A talajsimítók feladata a leg­felsőbb talajrétegnek az elsimí­tása, az egyenletes száradás biz­tosítása, a finom szerkezet ki­alakítása és olykor a gyomirtás is. Ezt a műveletet közepesen nedves állapotban kell végezni, de a kötött talajoknál ebben az esetben is kenődés, kérgesedés fordulhat elő. A simítóknak sok fajtája van, de ezek között ma már kevés az állítható, a célnak megfelelő talajsimító. A simí- tókat célszerű nagy szélesség­ben kapcsolva húzószerkezettel alkalmazni, ha lehet, lánctalpas traktorral, hogy a talajtömörítés minél kisebb legyen. Ezek az eszközök kisüzemi- leg is elkészíthetőek, de külföl­dön ma is gyártanak kapcsolt, állítható simítóberendezéseket. Aprómagvak vetésénél az egyenletes felszín még fonto­sabb. Ezekben az esetekben, ha a talaj szerkezete és nedvességi állapota megengedi, a legjobb munkát a rizstermesztésnél is alkalmazott Rome keretes si­mító végzi. A lényeg az, hogy ezt a mun­kát a lehető leghamarabb el kell végezni, hogy a gyomnövé­nyeknek legyen ideje kizöl- dülni, és az esetleges időköz­beni csapadékkal a talaj egyen­letesen átnedvesedjen. A simí­tok munkáját boronával is lehet kombinálni, főleg a nehezebben művelhető talajok esetében. Jelenleg megfelelő simító­szerszámok nincsenek a keres­kedelemben. A korábbi évek­ben a Kömyei Á. G. foglalko­zott vontatott és függesztett ki­vitelű talajsimító-egyengető eszközök gyártásával. A boronálás a talaj felső 3-10 centiméteres rétegének porha- nyítását jelenti, de irtja a gyo­mokat és megszünteti a hajszál- csövességet is. Itt szintén a középnedves ta­lajállapotot kell megvárni. A művelési mélység az egy boro­nafogra eső összes terheléstől függ. Ezt a munkát szintén átló­san - „szögben” - kell végezni, de a vetés magtakarásánál ter­mészetesen vetésirányban. A borona akkor működik jól, ha minden foga azonos mélység­ben dolgozik, erre nagyon ügyelni kell úgy a vontatott, mint függesztett kapcsolásnál. Ma már a borona sem olcsó, és a megfelelő borona, illetve boronafogak beszerzése is gon­dot okoz. A- vetés utáni magta­karózásra főleg aprómagnál ja­vaslom a Jászladányon-Újszá- szon gyártott és használt „ma- lacfarkú” gömbacélból „szö­vött” speciális borona alkalma­zását. De az is lehet, hogy az idén már ismét megjelenik a maszek „parcellákon” az egy­szerűen elkészíthető „seprűbo­rona” is. Tavasszal az egyik legelter­jedtebb talajművelő eszköz volt a szovjet gyártmányú szántó­földi kultúrtraktor megyénkben. Egykori olcsósága, nyúzható- sága, egyszerűsége miatt elter­jedt és közkedvelt volt a füg­gesztett és vontatott változata is. Az utóbbi években megszűnt az importja, hazai gyártója nincs, és így az elmúlt két évben igen megnőtt a „becsülete” a „szabadpiacon” is. Ezt az esz­közt is boronával és egyéb egyengetőszerszámmal együtt célszerű üzemeltetni. A legpraktikusabb és leggaz­daságosabb azonban - ha már van - kombinált magágykészítő gépeket - kobinátor - alkal­mazni, mert ezek biztosítják egy menetben a felszántott terü­let felső rétegének morzsalékos, egyenletes elmunkálását és az alsó réteg szoros kapcsolatát az altalajjal. Ekkor a vetőmag mindenütt azonos körülmények közé kerül. Ebben az esetben is a traktorkerekek taposása nagy gond, melynek csökkentése igen költséges. (Alacsony nyo­mású, széles Terra köpenyek alkalmazása, ikerkerekek al­kalmazása, rácskerék alkalma­zása. Nyugaton például az iker­kerekek percek alatt le- és fel­szerelhetőek egy speciális csat­lakozóval, amelyet a szántóver­senyeken láttunk a gyakorlat­ban.) A '70-es években már gyár­tott FTM és MC6-4 kombináto- rok jól kijavítva még ma is hasznos eszközök lehetnek. Fontos, hogy a kombinátorok simítólappal is fel legyenek sze­relve, mert így a talajegyenge- tést is egy menetben el lehet vé­gezni. A Rav-Kombi rendszerű kombinátorok - gyártó Agrikon - Kecskemét-Kiskőrös - a nagyüzemekben teljes létjogo­sultságot nyertek, és a szüksé­ges nagy teljesítményű gépka­pacitás országosan is rendelke­zésre állt. Ezekkel a kobináto- rokkal már a herceghalmi Hu­niper vegyszerező gépcsalád al­kalmazásával egy menetben megoldható a gyomirtó szerek folyékonyműtrágya-, esetleg „baktériumtrágya”-kijuttatása és azonnali talajba munkálása. A hazai gyártású kombináto­rok mellett beszerezhetőek Rav, Lemken, Vogel-Nodt stb. igen magas technikai színvonalú magágy-előkészítő berendezé­sek is. A Lemken cég például a ’93. évi Frankfurti Agriatechnika ki­állításon bemutatta az új 6 mé­teres eszközhordozóját, melyre fel lehet kapcsolni a „Smaragd” szántás nélküli talajművelő esz­közt, mellyel az eke és tárcsa ki­iktatásával egyenletes, árnyé­kolt vetőágyat lehet készíteni az őszi vetések alá, de ugyanerre a szerkezetre rá lehet szerelni a „Kompakter” vetőágy-előkészí­tőt, amely erre a célra ideálisnak bizonyult, A neves nyugati cégek egyre intenzívebben dolgoznak a nagy teljesítményű mezőgazdasági gépek fejlesztésén, a hazai me­zőgépipar csőddel, felszámolás­sal, átalakulással küszködik. A forint folyamatos leértéke­lése miatt a fejlett mezőgazda- sági technika árszintje szinte el­érhetetlen magasra kúszott. Ezek ellenére - bízva a jövő­ben - a legfejlettebb technikát is figyelemmel kell kísérni, hogy „adott esetben” hasznosítani, alkalmazni, adoptálni tudjuk. A „szegény ember vízzel főz” alapon a ’94. évi jó minő­ségű vetőágykészítés érdekében az alábbi feladatokra, lehetősé­gekre hívom fel a figyelmet:- A felkészülés legfontosabb része a meglévő eszközök töké­letes kijavítása, az öreg eszkö­zöknél a gyenge pontok meg­erősítése, tartalék alkatrészek beszerzése.- Az új földtulajdonosok ese­tében esetleges kooperációk időbeni kialakítása a nagyüze­mekkel egymás közötti munka­gépek vagy gépi munkák cseré­jével.- Új eszközök gyártása - si­mítok, könnyű boronák, húzó­szerkezetek, egyéb gépkombi­nációk készítése.- Új gépvásárlási terv esetén az időbeni - megfelelő gépvá­sárlás.- Bérmunka esetén előre egyeztetni a vállalkozóval. Cél­szerű előzőleg a bérbe veendő eszköz munkáját már korábban megnézni, ellenőrizni és a munka befejezéséig jelen lenni a műveletnél.- A területen történő meghi­básodásokra is felkészülni. (Például a nagyüzemek mű­helykocsijainak igénybevétele, esetleg új vállalkozásban erre kínálat is lesz.)- Kritikus tavaszi időjárásnál több próbaművelet végzése is célszerű. Ha talaj minősége vál­tozó - például szikes részek vannak -, a tavaszi talajmunkát több szakaszban érdemes vé­gezni. Tánczos Ferenc Kompaktor vetőágykészítő Lemken „Smaragd” 6 méteres talajművelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents