Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-12 / 9. szám

1994. január 12., szerda 5 Kultúra A tévé képernyője előtt A televízió törekvését, szel­lemiségét nehéz ma egysége­sen megítélni: mi az, ami iga­zán meghatározza, közös ne­vezőre hozza a két csatorna programjait. Egy dolgot azonban határozottan állítha­tunk: a múlt akár az ősi, akár a közeli vagy éppen a félmúlt, kedvelt tárgya, feltárásában következetesen működik. Legismertebb bizonyítéka e szándéknak a Monda és történelem Különös kalandozásra hív a televízió, barangolásra a his­tóriában, mégpedig azokban a századokban, amelyek nem­csak távol esnek tőlünk, ha­nem amelyekről az utókor emlékei is ugyancsak homá­lyosak vagy legalábbis hiá­nyosak. Népünk, a magyar életútjának egy igen érdekes szakaszát-világát kívánja megeleveníteni számunkra az a tizenhárom részes sorozat, amely Monda és történelem címmel vasárnap délután in­dult útjára a kettes csatorna programjában. Szellemi gaz­dája pedig - aki átfogja, irá­nyítja és magyarázó szavaival vezérli - az a Jankovich Mar- cél, aki nemcsak nagy barátja mindannak, ami a nép leiké­ből származik, népköltészet­nek, népművészetnek egy­aránt, de egyben kitűnő isme­rője is. Sőt, avatott népszerű­sítője! Rajzfilmesként nép­meséket vitt filmre, képer­nyőre, jelképeinkről sorozata van a televízióban most is. Nem véletlen, hogy ebben az új sorozatban is a rajzfilm eszközéhez nyúl, s az egyéb­ként is színes képzeletnyito- gató históriai elbeszéléseket, mondákat ily módon igyek­szik vonzóvá tenni. Ezzel a modem kifejezőeszközzel mintha csak fel akarná oldani, el akarná tüntetni azt a távol­ságot - metaforikusán értel- mezvé törekvését -, amely egykori hőseink, elődeink és ma embere között feszül, lé­tezik. A monda, amely az élő­szó műfaja - szájról szájra száll - nem sokban különbö­zik a mesétől. De mégis, mert bármennyire is a képzelet szü­lötte, valóságtartalma is van, jellemző arra a történelmi va­lóságra, amelyből vétetett. A tudós Harmatta János pro­fesszor fejtette ki részletesen e tény igazságát, ugyanis sajá­tos módját választotta e soro­zat a múltidézésnek: a mesés­nek tűnő elbeszéléseket a tu­domány egzaktnak mondható ismereteivel szembesíti - szi­gorúan. Elsőként az Álmosról szóló mondavilágot járták körül, kezdve a születés csodás kö­rülményeivel, benne termé­szetesen Emese álma a turul­madárral, amely álmában ke­reste meg a nyugovóra térő asszonyt, s ahogy a monda egyik regényes feldolgozásá­ban olvashatjuk: „Szép turul­sólyom volt, Atilla madara. Mind alább ereszkedett. Szár­nya, mint a frissen esett hó, fehér volt, de szárnya szegé­lye ébenfekete. Lejjebb és lej­jebb szállt és végre Emese kontyos fejére állott. Szár­nyával arcát betakarta, horgas csőrét kebléhez szorította és lágyan megkarcolta bőrét. Ekkor csoda történt, a madár megszólalt imigyen: Emese, halljad szavamat. Hétszer megújul a Hold. És még há­romszor azután. Nyoszolyád lábától ezüstös nagy folyam indul, fényt árasztva szalad végig a rónán, nincs olyan erő, mely futását megakasz- sza...” A középkori könyvek iniciáléjának stílusát követő rajzokban jelenik meg e cso­dás jóslat, de rögvest utána megtudjuk, hogy amiről a képzelet mesél, az valóságban a honfoglaló nemzetség ere­dete, merthogy Álmos fia. Árpád, aki a Duna-Tisza tá­jára vezette végül is a törzse­ket. A film segítségével bele­kóstolhatunk a honfoglalás hiedelemvilágába, de azt is megismerhetjük, hogy a mi „meséink” hogyan kapcso­lódnak az ősidők mondavi­lágkincséhez: széles hori­zontú megvilágítása ez a ma­gyar honfoglalás korának. De ugyanakkor le is számol holmi romantikus túlzások­kal, lásd például László Gyu­lát; a neves régész, határozott nemet mondott Álmos felvi­déki sírjáról, kimondván, hogy az csupán egy tudósem­ber sakkvakságában született gondolat. De rámutattak a szakértő történészek arra is, hogy a vezérek alakjait, így az Álmosét is, mindenkor az el­várások szerint mintázta meg magának az utókor, még a hí­res Anonymus is krónikájá­ban Álmost ő sem úgy írja meg mint volt, hanem minő­nek lennie kellett, a históriai eszményesítés szellemében. Azaz nem szabad készpénz­nek venni a krónikákat sem. Amiről a sorozat beszél - feleslegesnek érzem beleke­verni a dalt, mely kissé cuk­rozza, túlédesíti az összeállí­tást, könnyen elcsúszhat hangja az érzelmes felé -, amiről képet és magyarázatot kapunk, mindaz történeti tu­datunk fontos része. Hiszen annak tudatosítása, hogy hon­nan jöttünk, honnan vagyunk, épp oly fontos, mint az, hogy hová igyekezünk. Gondolom, aki látta az Álmos-mondát bemutató filmet, összeállítást, annak a turul sem közönséges vadászmadár már, hanem ősi jelkép, királyi szimbólum ez a totemállat, mely eredetünket jelképezi. Zoltán, de melyik? Furcsa mód az ősmagyar kort idézi nekem az egyik, szinte naponta jelentkező mai játék is, melynek szereplőit csupán keresztnevükön szólít­ják, akik a játékot irányítják, azokét is éppúgy, mint a sze­rencsejátszókét. Igen, Viktor­ról és a többiekről, a Szeren­csekerékről beszélek, ahol egyszerűen elhallgatják az igazán azonosító vezetékne­vet. Legutóbb is az egyik sióln'öki játékosról csak any- nyit tudhattunk meg, hogy Zoltán, és hogy házat épít, meg hogy természetjáró csa­lád feje. S hogy mind ennek mi közük a históriához? Csak annyi, hogy egykoron, évez­redünk első századaiban is csak egyelemű nevük volt még a főembereknek is, akár Álmosnak, akár Árpádnak, de még első királyunkat is csu­pán Istvánnak szólították. Merthogy akkor még nem lé­teztek vezetéknevek, csupán a nyelvfejlődés során alakultak ki, idővel. Ezzel persze ko­rántsem valami párhuzamra kívánnék utalni, csupán a je­lenséget jelzem, s azt az elé­gedetlenségemet hangozta­tom, miért nem lehet teljes nevükön szólítani e mai ma­gyarokat! Mert Zoltánból is, Szolnokon is hány és hány le­het! Igaz, tájfutó csak néhány, de hogyan is tájékozódhas­sunk el mi, akik nem vagyuk tájfutók, kilétének keresésé­ben - de önmagához is követ- kezetlen a Szerencsekerék, mert míg véka alá rejti játéko­sainak vezetéknevét, addig teljes névvel közli például a feladványok küldőjét. Leg­utóbb épp a szolnoki Tóth Rozália tette fel őket. Röviden Újdonság, a fentebb emlí­tetten túl, akadt más is az el­múlt héten. Péntek este egy újabb ajánlóshow köszöntött ránk Simon V. László szer­kesztésében. Úgy is mond­hatnám: a Halló vasárnap! be­tette a lábát péntek estére is. Terjeszkedik a harsány maga­zin. Köszöntött, mondom, pe­dig inkább indokolt lenne azt mondani, hogy ránk kiáltott, ránk üvöltött vad zenebonájá­val és egy nagyhangú, göm- bölyded műsorvezetővel, aki azt hiszi, hogy a piacon van s hogy kikiáltó módjára kell kí­nálni portékát. Az ordenáré- ság, a közönségesség ördögi kísértése ez - főműsoridőben a képernyőn. Talán a legva­dabb zenerajongók kedve sze­rint való, csakhogy gyanítom, ők péntek este ebben az idő­ben nem a készülékek előtt csücsülnek. Akkor pedig kik­nek bömböl a kemény mu­zsika? Valkó Mihály Tatabányán Jászai Mari Színház Új arc a kandidátustablón A huszadik század agrártörténetének kutatója Sikeresen védte meg kandidátusi értekezését Budapesten, a Tudományos Minősítő Bizottság előtt a mezőtúri dr. Tolnay Gábor, a megyei kárrendezési hivatal főtanácsosa. „A Nagy­atádi-féle földreform végrehajtása - különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok vármegyére” címet viselő 320 oldalas dolgozat megírásával - ahogy erre opponensei utaltak - főként Dévaványára, Öcsödre és Túrkevére vonatkozóan, értékes hely- történeti munka jött létre. Új intézménynevet kell meg­tanulniuk a tatabányaiaknak: a komáromi megyeszékhely leg­régibb kulturális intézménye, a Népház ugyanis ez évtől kezdve a nagy magyar színésznő, Jászai Mari nevét viseli. A Magyar Ál­talános Kőszénbánya Rt. által épített s 1917-ben átadott Nép­ház 1989-ben tette hozzá a ne­véhez a Játékszín kiegészítést, utalva arra, hogy ezeniu. a szín­ház és a művészetek háza i>_"z. Az elnevezés viszont nem tette egyértelművé művészeti funk­cióját, s ezért vette fel a Nép- ház-Játékszín a Jászai Mari Színház nevet. A név kiválasztásában az volt a fő szempont, hogy Jászai Mari, a magyar színművészet kiemelkedő egyénisége Komá- rom-Esztergom megye - köze­lebbről Ászár község - szülötte, s a magyar színházak közül még egyik sem viseli a nevét. (MTI) Szőnyi­centenárium Koszorúzás, kiállítások Szőnyi István Kossuth-díjas festő- és grafikusművész, a Du­nakanyar, a zebegényi táj ihle­tett festője száz esztendeje szü­letett. A centenáriumi év nyitá­nyaként koszorúzási ünnepsé­get tartanak január 17-én, hét­főn szülőházánál az újpesti Deák Ferenc utca 23. szám alatt lévő emléktáblánál. Az évforduló napján helyezik el a megemlékezés virágait egykori zebegényi műteremhá­zánál is. Tudományos emlékülést ren­deznek e hónap utolsó szombat­ján, majd Szőnyi gouache tech­nikával készült műveiből nyílik tárlat a zebegényi Szőnyi Em­lékmúzeumban. A tervek szerint a Magyar Képzőművészeti Főiskola ad otthont az alkotó rézkarcaiból rendezett jubileumi kiállításnak, illetve ugyancsak itt láthatók majd az alma mater növendéke­inek meghirdetett grafikai pá­lyázat díjnyertes rajzai. „A grafikus Szőnyi - aquarel- lek és gouache-ok” címmel rep­rezentatív album is napvilágot látott az évforduló kapcsán. A kötet a zebegényi gyűjtemény birtokában lévő, eddig még publikálatlan színes Sző- nyi-grafikákat is bemutat. Az esemény méltó megün­neplésére 1992 őszén alapít­ványt hozott létre Triznya Má- tyásné Szőnyi Zsuzsa, a művész Olaszországban élő leánya és a Duna-parti település önkor­mányzata. A Szőnyi István Alapítvány ezúton is kéri a gyűjtőket: te­gyék lehetővé, hogy a magán- gyűjteményekben őrzött Sző- nyi-műveket is megismerhesse a nagyközönség a centenárium évében. (MTI) Dr. Tolnay Gábor 1931-ben, Öcsödön született. A szarvasi Vajda Péter Gimnázium elvég­zése után ugyanitt szerzett taní­tói oklevelet. 1963-ban végezte el az ELTE Bölcsészettudomá­nyi Karát. Magyar nyelv és iro­dalom - történelem szakos kö­zépiskolai tanárként 1972-ben szerzett bölcsészdoktori okleve­let, ugyancsak az ELTE-n. Ti­zenegy évig tanyasi tanító, majd tíz éven át az öcsödi gimnázium igazgatója volt. 1973-78 között a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri Mezőgazda- sági Gépészeti Főiskolai Karán a könyvtárat, majd a főigazgatói hivatalt vezette. 1978-tól 1990-ig a mezőtúri gépészeti szakközépiskola tanára és a könyvtár vezetője volt. Nyugdí­jas éveiben előbb szerződéses tanárként, míg jelenleg a JNSZ Megyei Kárrendezési Hivatal főtanácsosaként dolgozik. Tolnay Gábor tudományos tevékenysége az 1960-as évek elején kezdődött. Szülőfaluja, Öcsöd helytörténetét dolgozta fel. Ekkor kötelezte el magát a XX. század magyar agrártörté­netének kutatására. Félszáz tu­dományos munkája közül tizen­egy dolgozatban foglalkozott e témakörrel, valamint három kö­tet társszerzőjeként. Tagja a Magyar Történelmi Társulat­nak, a Magyar Agrártörténeti- és a Magyar Népfőiskolái Tár­saságnak. Az MTA Történettu­dományi Intézetének egy évig volt ösztöndíjasa. * * *- Nincs még egy éve, hogy a Lakitelek Alapítvány országos helytörténeti pályázatán ki­emelkedő, negyedik helyezést ért el „Szolnok megye mező­gazdaságának egyes kérdései" című 300 oldalas munkájával, s immár kandidátusként köszönt­hetjük. Honnan eredeztethető Önben ez a mezőgazdaság iránti nagy kutatókedv?- Magam is paraszti szárma­zású vagyok. A fajtám és a föld iránti szeretet, illetve az a kö­rülmény, hogy tanyasi tanító­ként kezdtem a pályát, adott el­kötelezettséget a magyar pa­Az iskolaszékek létrehozásá­ról, alkalmazásáról és működé­séről tartanak tudományos kon­ferenciát január végén Pécsett. A múlt év őszén életbe lépett oktatási törvény értelmében va­lamennyi általános és középis­kolában kötelező megalakítani e rasztság iránt. Jól emlékszem: gyerek voltam, amikor nagy­apám főjegyzőként intézte Öcsödön a földdel kapcsolatos dolgokat. Alighogy kikerültem az öcsöd-gödénylaposi isko­lába, fiatalon, huszonévesen megválasztottak tanácstagnak. Bíztak bennem, ezt a bizalmat próbálom valahogy meghálálni 64 éves fejjel is.- A földtörvényt még Rubinek Gyula, a Teleki-kormány föld­művelésügyi minisztere dol­gozta ki, ám a helyére került Nagyatádi Szabó Istvánnak kel­lett mögéje állnia. Innen az 1920. évi 36-os törvénycikk el­nevezése. Nagyatádi erőtelje­sebb reformot akart, de meg­hátrált. Hogyan ítéli meg Ön e törvény jelentőségét, miután tényként ismeretes, hogy a 16,6 millió kataszteri holdat kitevő mezőgazdasági területből mindössze 1,2 milliót vettek igénybe a végrehajtás során?- Közép- és Kelet-Európábán mindenütt megmozdult a föld, Magyarországon azon országok között volt, ahol csak kisebb mértékben. Az évtizedek óta meglévő agrárius-merkantil el­lentéten az agráriusok kereked­tek felül, és a nagybirtokosok érdekének megfelelően hajtották végre a földreformot. Rubinek Gyula visszafogott földreformot vezetett be, a kishaszonbérletek kiosztásán keresztül próbálta meg levezetni a parasztság elé­gedetlenségét, és maximum há­rom hold juttatást adott egy-egy embernek. Nem adok igazat an­nak az elméletnek, hogy a nagy­birtokon intenzívebb gazdálko­dást lehetett folytatni. Az emberi munkaerő a kisbirtokon volt. Szolnok megyében a középbir­tokosok voltak meghatározók, a föld 54 százalékát birtokolták. Nagyatádi bölcsen hajlott a kompromisszumra. Világosan látta, hogy vagy mögé áll a Ru- binek-féle földreformnak, vagy sok esztendőre elhalasztódik a reform megindítása Magyaror­szágon.-Már dolgozik újabb munká­ján. Az Országos Tudományos Kutatási Alap (ÖTKA) témaveze­tőként bízta meg a Horthy-kor­testületet. Az Iskolaszékek leg­főbb célja a nevelő- és oktató­munka segítése, a nevelőtestü­let, a szülők, a tanulók, az in­tézményfenntartók és az intéz­mény működésében érdekelt más szervezetek együttműkö­désének előmozdítása. Ezért „A cél ma is: beilleszkedni a kapitalista mezőgazdaságba” szak földbirtok-politikája végre­hajtásának kutatásával. Ennyire fehér foltja agrártörténelmünk­nek ez a két világháború közötti időszak?- Gyakorlatilag az 1935-ös mezőgazdasági statisztikával le­álltak a kutatások. Az 1935-44 közötti időszak meglehetősen fehér folt, amelyről nem nagyon lehetett beszélni. Például csak a közelmúltban jelent meg Nagy József tanulmánya a telepítési törvényről. Véleményem szerint tűzoltó időszak volt a két világháború közötti időszak magyar agrárpo­litikájában a Nagyatádi-földre­form és annak foltozgatása. Le­csendesítették vele a magyar pa­rasztságot. Csúnyábban mon­dom: megfertőzték* a magántu­lajdonnal azt a réteget is, amely­nek nem volt tulajdona. A telepí­tési törvény már átgondoltabb gazdaságpolitikát, a magyar me­zőgazdaság modernizálását cé­lozta meg a kapitalista követel­ményeknek megfelelően. Meg­ismétlik törvényben a Nagy­atádi-földreform minden osztási nemét: a kishaszonbérletet, a házhelyrendezést, az örök tulaj­donjoggal juttatott földeket és a legelőjuttatást.- Hasznosíthatók-e napjaink mezőgazdasága számára kutatá­sának eredményei?- Mindenképpen. Nem fel­adata ugyan a történelemtudo­mánynak, hogy az aktuálpolitikát kiszolgálja, de hasonló a törté­nelmi szituáció, mint az 1920-as években. A feladat akkor és ma is: beilleszkedni a kapitalista mezőgazdaságba. Az akkori dol­gokat lekottázni nem, de példá­kat, ötleteket lehet venni belőle. Mint ahogy a Magyar Mezőgaz­dasági Kamara ma is létezik, csak máshogy, mint a ’20-as években.Simon Cs. József annak munkájában részt vesz­nek a szülők és a nevelők vá­lasztott, valamint az intézmény- fenntartó megbízott képviselői, de jelen lehetnek az iskolai, kol­légiumi vagy nevelőotthoni di­ákönkormányzat delegáltjai, a nemzeti és etnikai kisebbségi, továbbá a munkáltatói érdek- képviseleti szervek küldöttei is. A testületek eredményesebb működése érdekében szervezi meg a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem felnőttkép­zési és közművelődési tanszéke „Iskolaszék a gyakorlatban” című alkalmazásorientált kon­ferenciát január 27. és 29. kö­zött. Az előadásokon a kor­mányzat és oktatáspolitika irányelveiről, az iskolaszékek múltjáról és jelenéről, létreho­zásuk regionális tapasztalatairól tartanak előadásokat a szakma neves képviselői. (MTI) Képzőművészeti pályázat Festők, grafikusok, szobrá­szok és fotóművészek szá­mára hirdet pályázatot idei külföldi művésztelepi ösztön­díjra a Budapest Galéria a Fő­városi Önkormányzat megbí­zásából . A művészek egy-egy hó­napos salzburgi, müncheni, bonni, Frankfurt am Main-i, illetve lisszaboni ösztöndíjat nyerhetnek a pályázaton. ELADJÁK A MOZIT? Üzlethelyiségnek meg akarják vásárolni az öt-hat éve üresen álló zagyvarékasi mozit. Mióta nem vetítenek filmeket, az épület elhagyatottan áll, s egyre pusztul. Felújítására, üzemeltetésére nincs pénz. Nem tudták hasznosítani, még bérbe adni sem. Most azonban akadt érdeklődő, aki az önkormányzattól szívesen megvásá­rolná. A moziépület sorsáról rövid időn belül döntés születik. Módszertani konferencia f az iskolaszékek létrehozásáról a

Next

/
Thumbnails
Contents