Új Néplap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-11 / 8. szám

1994. január 11., kedd Hazai tükör 3 Kórházi műszerek százezer márkáért Több mint százezer márka ér­tékben orvosi berendezéseket kap a német kormánytól Mo­hács városa. Németország kor­mánya még az elmúlt évben ha­tározott úgy, hogy Mohácsot a délszláv háború menekültjeinek ellátásában vállalt önzetlen se­gítségéért anyagi támogatásban részesíti: 112.862 márkát folyó­sít orvosi műszerek beszerzé­sére. Egy, orvosi műszereket gyártó cégek képviselőiből álló delegáció ősszel meglátogatta a mohácsi kórházat, hogy meg­ismerje a helyi adottságokat, a kórház műszerezettségét. Az orvosok véleményét szem előtt tartva állítottak össze egy listát a legsürgetőbb igényekről. Az ígéretek szerint ez év kö­zepéig több korszerű orvosi be­rendezést kap a német kormány által felajánlott összegből Mo­hács városa. (MTI) DAJKATANFOLYAM. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet két éve szervez a megye településein 72 órás dajkaképző tanfolyamokat, melyen az óvodai „daduska nénik” szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek. Eddig már 311-en tettek eredményes vizsgát, ami a közalkalmazotti törvény rendelkezése szerint magasabb fizetést is jelent. Képünkön a kisújszállási tanfolyam résztvevői és Nagy Jenöné, a tanfolyam vezetője látható. (Fotó: I. L.) A szövetkezet a vidéki összefogás alapja Most a „bejáratás” ideje következik A magyar mezőgazdaság az utóbbi évek során olyan méretű átalakuláson ment keresztül, amihez csak a földosztás, illetve az 1959-61-es átszervezés volt fogható. Az átalakulás szükséges­sége, igénye már az előző évtized közepétől nyilvánvaló volt, s a szövetkezetekben megindult egyfajta belső fejlődés, szervezeti, működési átalakulás. Ezt a folyamatot a rendszerváltozás - az általános várakozás ellenére - megállította, és a gazdaság törvé­nyei helyett jogszabályokba foglalt kényszerpályára terelte. így a rendszerváltás első évei a bizonytalansággal teli várakozással, majd az 1992. évi úgynevezett átmeneti törvényben előírt átala­kulási kötelezettség végrehajtásával telt el. Ez ugyan áthúzódott a múlt évre is (és sok tekintetben még most sem fejeződött be), de 1993-ban már végre jutott némi figyelem az ágazat jövőjének is. Ebben nem kis szerepe volt az érdekképviseletnek. A MOSZ májusi közgyűlése már a termelés és értékesítés, a finanszírozás és a fejlesztés problémáira irányította a fi­gyelmet, és ezeket tartotta napi­renden a kormánnyal kezdemé­nyezett tárgyalásokon is. A törvényhozás is végre eb­ben az irányban mozdult meg: ennek legfontosabb eredménye az agrárpiaci rendtartási törvény megalkotása és a rendszer mű­ködésének a beindítása volt. Ez ugyan még igencsak csikorogva és nehézkesen működik, de mégiscsak egy európai rendszer alapjait jelenti. Az ágazat finan­szírozási problémáinak elővé­tele pedig azt a reményt adja, hogy a termelés feltételei is ja­vulhatnak valamennyire. Kialakulóban az új struktúra Kialakulóban van tehát a me­zőgazdaság új struktúrája, és az 1994. év lesz a működésének az első éve. A nagy változások után most a „bejáratás” ideje következik, amikor működőké­pessé kell tenni az ágazatot. Ez már nem a politika és a tör­vényhozás szintje: ezt az ágazat szereplőinek, köztük elsősorban a szövetkezeteknek kell vállal­niuk és teljesíteniük. 1994. az „aprómunka” éve lesz. Az agrárágazat ugyan vál­ságban van, de nem omlott ösz- sze. Van működő struktúrája, vannak eszközei, jelentős üzleti kapcsolatrendszere, felkészült, tapasztalatokon nyugvó szak­mai ismeretanyaggal rendel­kező szakemberei, szellemi hát­tere. Ez nagyobbrészt a szövet­kezetekben van, és ezért a szö­vetkezetek felelőssége is, hogy ezt ne csak megőrizzék, hanem fejlesszék, hatékonyan haszno­sítsák. A szövetkezetek jelentős ré­sze már túljutott a politika okozta megrázkódtatáson. A magyar mezőgazdasági szövet­kezetekre mindig jellemző volt az alkalmazkodási, megújulási készség. Ma ismét erre van szükség és még többre: nem­csak alkalmazkodni kell, hanem befolyásolni, vezetni az ágazat megújulását. 1994 a szövetke­zetek éve lehet a mezőgazda­ságban, de ezzel a lehetőséggel élni is kell! A szövetkezetek élnek és működnek, ha nem is könnyen. A falunak ma is a szövetkezet a szellemi és anyagi központja, a termelés bázisa. Ezt a szerepet nemhogy elveszteni nem sza­bad, hanem erősíteni kell, a szövetkezetét - a meglévő szö­vetkezeteket - a mezőgazdasági termelők meghatározó intéz­ményévé kell tenni. A szövetkezetnek gazdasági központtá kell válnia az egész közösség számára, vállalnia kell továbbra is, amit eddig is tett a helyi termelők termelésének, beszerzésének, értékesítésének szervezését és támogatását, in­tegrálását. Szolgáltatást mindenkinek Mit jelent ez ma? Azt, amiről már jó ideje beszélünk: szolgál­tatást! Szolgáltatást mindenki­nek és minden lehetséges mó­don. A meglévő eszközöket úgy kell felhasználni, fejleszteni, hogy azok a termelők minél szé­lesebb köre számára hozzáfér­hetőek legyenek. Nem szétosz­tani kell a szövetkezet vagyo­nát, hanem okosan megszer­vezni a tagok javára a hasznosí­tását. Nem igaz, hogy a magántu­lajdonon alapuló termelésnek az eszközök szétforgácsolásával kell járnia, hogy minden gazda­ságnak mindenben önellátónak kell lennie. Miért kellene táro­lót, szárítót, takarmánykeverőt építeni, talajművelő és betakarí­tógépeket vásárolni külön-kü- lön,’ amikor a meglévő kapaci­tás képes az egész környezetét kiszolgálni! Hogy ez így legyen, ehhez természetesen a szövetkezeten belül is szemléletváltásra van szükség. Ne a politika forgan- dóságától függjön a szövetkezés jövője! Túl kell lépni a „kicsi” és a „nagy” mesterséges szembeállí­tásán. A szövetkezet korábban is háttere volt a kisárutermelés- nek (akár a háztájiban, akár ki­egészítő gazdaságban), és a kis­termelők ma sem nélkülözhetik ezt a hátteret. Nem lehet a pia­con egyedül megélni, nem lehet fejlesztő gazdaság nélkül minő­ségi árut termelni. Vissza kell hozni, illetve a tagokon túl ki kell terjeszteni mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket ésszerűbb a szövetkezettől igénybe venni. Miért legyen a termelő kiszolgáltatott a mono­póliumnak (akár nemzetközi, akár hazai), amikor az eszközök (pl. a tárolók) ott vannak elér­hető közelségben. A szövetke­zetnek is legyen érdeke, hogy az egyéni termelők ugyanazt a mi­nőséget, ugyanazokkal a feltéte­lekkel tudják megtermelni, ér­tékesíteni, mint a társas nagy­üzemek. Nem jótékonyságból, hanem jól felfogott üzleti ér­dekből! Ez az érdek természetesen magasabb szinten is érvényesül. Az ország érdeke is ezt kívánja, és ennek kell érvényesülnie az agrárpolitikában. Szövetkezet­barát kormányzati politikára van szükség - ha ettől a kor­mánytól már nem is, de a kö­vetkezőtől joggal elvárhatjuk, hogy a szövetkezetnek ezt a fej­lődési irányát támogassa. Ezt azonban nem várhatjuk ölbe tett kezekkel. 1994-ben - már az első napjától az évnek - a szövetkezeteknek offenzívába kell kezdeniük. Be kell tölteni a réseket, nem szabad kienged­niük a kezükből - a termelők kezéből - az eszközöket. Aki­nek a helyzete megengedi, aktí­van vegyen részt a privatizáció­ban. Ne papírokat, hanem esz­közöket, számukra szükséges működő egységeket vegyenek meg. A csődbe jutott, felszámolt szövetkezet eszközeit sem sza­bad sorsukra hagyni, pusztulni engedni. Élni kell a reorganizá­ciós hitellehetőséggel, amíg el nem fogy, élni kell a tagi köl­csön lehetőségével, aminél si­került kedvezményes adófelté­telet (10 százalékos forrásadót) kivívni a kamatokra. A szövet­kezet nem állhat meg a termelés szervezésénél: az integrációs szerep a finanszírozásnál kez­dődik, és az áru eladásánál ér véget. Talán van még anyagi erő a falvakban, és ezek meg­mozgatására, koncentrált és ha­tékony felhasználására csak a szövetkezet képes. De túl kell lépni a szövetke­zet kereteit, a falu határait. Ki kell alakítani a megyék, régiók esetenként az ország egészét át­fogó feldolgozó- vagy éppen el­látóvállalatok szövetkezeti partnerét, meg kell szervezni a szövetkezés következő szintjét. Értékesítési hálózatok 1994 a szövetkezetek éve le­het. A szövetkezeteknek olyan feladatokat is kell vállalni, ame­lyeket eddig nem láttak el. A rendkívüli nehézségek és bi­zonytalanság közepette is el kell kezdeni az új beszerzési és érté­kesítési hálózatok szervezését (műtrágya, gabona). A szövet­kezeti tulajdonnal rendelkező élelmiszer-feldolgozók termelői kapcsolatait szélesíteni kell, és célszerű felajánlani az együtt­működésüket a privatizált élel­miszer-feldolgozóknak a bel- és külpiaci kapcsolatokkal rendel­kező kereskedelmi hálózatok­nak. Ezek a legfontosabb teen­dők ahhoz, hogy piacgazdaság keretei között a gazdálkodók érvényesülhessenek, és csök­kenthető legyen a termelők ki­szolgáltatottsága. A mezőgazdasági szövetke­zetek évekig támadásoknak vol­tak kitéve, és méltatlanul hát­térbe szorultak. 1994 legyen a fordulat éve ebben is: vállalják a szövetkezést, vallják és való­sítsák meg a gyakorlatban az előnyeit, a tagok és a velünk együtt vállalkozók jövője érde­kében. Horváth Gábor a MOSZ főtitkára Tábori lelkészi szolgálat Államközi megállapodást ír­tak alá hétfőn a Honvédelmi Minisztériumban a tábori lelké­szi szolgálat felállításáról. A dokumentumot magyar részről Für Lajos honvédelmi miniszter, a Vatikánvárosi Ál­lam részéről pedig Angelo Acerbi apostoli nuncius írta alá ünnepélyes körülmények kö­zött. Az eseményen jelen volt Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek. Kedden a honvédelmi mi­niszter kétoldalú kormányközi egyezményt ír alá a református, az evangélikus egyház, illetve a zsidó hitközségek szövetsége vezetőivel. (MTI) Kínai PSZH-k a határőrségnek Nem költségvetési pénzből, hanem Kína Magyarországgal szemben felhalmozódott 107 millió svájci frankos tartozásá­ból szeretne a határőrség leg­alább 100 új kínai páncélozott szállító harci járművet besze­rezni 19 határvadászszázada számára a Belügyminisztérium és a Nikex Rt. közreműködésé­vel. Váradi Attila, a Nikex ve­zérigazgatója hétfőn el­mondta, nem üzletkötés, hanem tájékozódás céljából utazik a na­pokban egy magyar delegáció Pekingbe. Meg kell ismerni a konkrét ajánlatot, például azt, milyen paraméterei vannak a PSZH-knak, miként oldható meg az alkatrész-utánpótlás. Keddi jegyzet Kié legyen a tudás? Ismerősömnek, a rokkantnyugdíjas postás lányának fantasz­tikusan jó feje volt. Jó feje van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legújabb teljesítménye, amikor is két kicsi gyerek mellett megszerezte a felsőfokú németnyelv-vizsgát. Már a főiskolán is tudtuk mi, az évfolyamtársai, hogy nagyon jó a memóriája, a nyelvérzéke, lexikális tudásban szinte verhe­tetlen. Tizenöt évvel ezelőtt végeztük el a főiskolát. És most azon töprengtünk ismerősömmel (a rokkantnyugdíjas postás lányá­val), hogy vajon tanulhatna-e most is, ha most volna tizennyolc éves. Az ő továbbtanulása ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű. Ötgyennekes családban nőtt fel. Az édesanyja háztartásbeliként dolgozott, de akkorára már olyan beteg lett, hogy segítségre szorult, nemhogy munkát vállalt volna. Édesapját néhány évvel korábban százalékolták le. Mégis: tudták taníttatni a lányukat. Persze ennek is megvolt a titka. Az állam (az iskola?) ingyen nyelvi táborba vitte a lányt mint hátrányos helyzetű gyermeket, ingyen országjárásra, ingyenes, bentlakásos főiskolai előkészítőre. A főiskolán először szociális ösztöndíjat kapott, majd tanulmányit. Abból futotta ruhára, hi­szen a kollégium, a menza ingyen volt. Most döbbenten vettük számba, mennyi mindent kapott, csu­pán azért, hogy a hátrányát behozza, hogy ne maradjon tanulat­lan egy tehetséges gyerek azért, mert a szülei szegények. Ismerősöm rázza a fejét: nem, ma már nem tudnák taníttatni a szülei. Elmehetne kapálni vagy a tehenek mellé, feltéve, ha len­nének a faluban még tehenek, ha volna még mezőgazdasági szövetkezet. Pedig a tehetsége akkor se volna kevesebb, ha most kellene tovább tanulnia. Csak a lehetőségei... azok szűkültek volna be embertelenül. Még most is a fülembe cseng annak a „hátrányos helyzetű” szülőnek a panasza, aki nem is olyan régen a városházára ment segítségért, hogy taníttathassa a gyermekét, de ott azt a választ kapta: ha nincs pénzük, nem muszáj egyetemre járnia annak a gyereknek. Valami megváltozott. Eltelt tizenöt év. Sokszor azonban úgy érezzük, mintha egy évszázad telt volna el. Visszafelé. Paulina Éva Gazdálkodás a halonkészlettel- A meglévő halonkészletek ésszerű felhasználásával, vala­mint a helyettesítésre alkalmas technológiák bevezetésével próbál eleget tenni a tűzoltóság a környezetvédelmi tárca azon rendeletének, amely - a mont- reáli egyezmény szellemében - ez év január elsejétől korlátozza a különféle halonok felhaszná­lását és tiltja importját - mondta Cserháti Tibor, a BM Tűzvé­delmi Kutatóintézetének igaz­gatója. A halont 1973 óta használják a magyar tűzoltók. Akkor éppen a freonokat váltották ki vele, bár ózonkárosító mivoltuk még nem volt ismert. Halont jelenleg hazánkban - a tűzoltóság esz­közein kívül - több százezer, már megvásárolt és forgalom­ban lévő kézi oltókészülék, il­letve beépített oltóberendezés tartalmaz. A készlet ésszerű felhasználása érdekében a tűzol­tóság meghatározta azokat a te­rületeket, ahol indokolt és nél­külözhetetlen halont használni az oltáshoz. Nélkülözhetetlen a halon al­kalmazása többek közt a repü­léstechnikában, a repülésirányí­tásban, haditechnikában, az egészségügyi intézményekben, a nukleáris technikában, atom­erőművekben, az ipari vezérlő­termekben, a nagy kapacitású számítógéptermekben keletke­zett tüzek esetében. Cserháti Tibor elmondta, hogy a tűzoltásra használt halon 9Ó százaléka nyomáspróbák, karbantartási és kezelési hibák, szükségtelen készülékhasználat során jut a szabadba. Ebben a vonatkozásban változást jelent majd, illetve csökkenti a halon- gáz levegőbe jutásának lehető­ségét az, hogy 1995. január el­sejétől a lefejtést, a biztonság- technikai vizsgálatokat és a nyomáspróbákat egyaránt csak zárt rendszerben lehet elvé­gezni. A halonkészletek meg­óvása azért is lényeges, mert a helyettesítő anyagok közül ed­dig egyetlen vegyület sem ren­delkezik a halonéhoz hasonló jó oltási teljesítménnyel. Az újak oltási képessége mintegy 30 százalékkal kisebb, de ugyan­akkor legalább kétszer annyiba kerülnek. (MTI) A Club Pannónia az együttműködés szolgálatában A klubtagság praktikus előnyökkel is jár Az elmúlt év végén dr. Czeg- lédi Józseffel, a Bécsi Idegen- forgalmi Hivatal vezetőjével volt szerencsém találkozni. Be­szélgetésünk során felvetődött a Club Pannónia hálózat kérdése is, annál is inkább, mert Czeg- lédi úr a szervezet főtitkáraként a 001-es sorszámú klubtagsági igazolvány tulajdonosa is. Mi­után a hálózat magyarországi helyzetéről érdeklődtem, az idegenforgalmi hivatal vezetője azt tanácsolta, hogy keressem fel Debrecenben a Club Pannó­nia kelet-magyarországi képvi­seletét személyesen. Itt Mák Jó­zsef, a Cívis Rt. Hotel Arany­bika igazgatója fogadott, aki a hálózat „második” embere a ke­let-magyarországi régióban.- Mutassa be, kérem, a Club Pannóniát. Miért is jött létre, mik a tervei, céljai?- Az talán már ismeretes, hogy a bécsi székhelyű szerve­zet, melynek már több magyar- országi tagozata is van (Hotel Korona, központi képviselet, Budapest, Rubin Apartman Ho­tel, budapesti képviselet, Hotel Aranybika, kelet-magyaror­szági képviselet, Debrecen, Ho­tel Ezüstpart, dunántúli képvise­let, Siófok, Hotel Eger, észak-magyarországi képvise­let, Eger - a szerk.) azért jött létre, hogy a maga sajátos mód­szereivel, eszközeivel a két or­szág gazdasági és idegenfor­galmi együttműködését elmé­lyítse, ápolja a közös kulturális hagyományokat. Klubunk egyik fő célja, hogy közösen készül­jünk a ’96-os expóra, annál is inkább, mert az osztrákok eb­ben az évben ünnepük Ausztria létrejöttének millenniumát.- Vegyük sorjában az Ön ál­tal említetteket. Milyen gazda­sági előnyökkel jár például a klubtagság?- Talán azzal kezdeném, hogy a klubnak mind magán-, mind jogi személyek tagjai le­hetnek. Azok a szervezetek, vál­lalkozások, akik tagként támo­gatják a hálózat működését, természetesen ennek fejében bi­zonyos előnyöket is élvezhet­nek a kedvezményes szállodai szolgáltatásokon kívül. Aktuális információkat kapnak, rendsze­resen részt vehetnek vitaeste­ken, tapasztalatcseréken, ked­vezményes részvételi díjjal ál­líthatnak ki kiállításokon, szá­mukra kirándulásokat, tanul- mányutakat szervez a Club Pannónia. Ám talán az a legfon­tosabb, hogy közvetlenül segít­jük a kapcsolatteremtést a part­nert kereső vállalatok és szemé­lyek között. A teljesség igénye nélkül ezeket a dolgokat említ­hetem elsősorban- És az idegenforgalom ?- Lényegében csak az előbb elmondottakat tudnám csak megismételni. Annyit teszek csak hozzá, hogy Kelet-Ma- gyarországtól Nyugat-Auszt- riáig vannak olyan értékeink, melyek megérdemlik az állandó és folyamatos kapcsolattartás. Ez aztán érintheti a környezet- védelemtől kezdve, a kutatási, oktatási, művelődési, tovább­képzési kérdéseken keresztül, a Hortobágy és a Tisza-tó össze­hangolt kapcsolattartását is.- Jó, hogy ezt megemlíti. Ha akadnak érdeklődök JNK-Szol­nok megyéből, akik tagjai sze­retnének lenni a Club Pannóni­ának, azok kit keressenek?- Mivel még Szolnokon nincs képviselete a Pannóniá­nak, de a térség a kelet-magyar­országi régióhoz tartozik, így javaslom, hogy minket keresse­nek fel, a debreceni Aranybika Hotelben.- Mennyi a tagsági díj egy évre?- Rendes tagság esetén ter­mészetes személynek 3000, jogi személynek 19000 forint. Tá­mogató tagság esetén ugyanez 7, illetve 35000 forint Éhhez jön még 1500 forint, az egyszeri belépési díj. Köszönöm a beszélgetést' -pm-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents