Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-08 / 286. szám
4 Gazdakör 1993. december 8., szerda Amit ma értük tehetünk ■ . Őshonos háziállataink Megyei növény-egeszsegügyi helyzetkép - 1993 Elhanyagolt a védekezés Év közben megjelenő tájékoztatásunkban már említettük, hogy ajánlatos feljegyezni a fontosabb károsítok megjelenési idejét, a környezeti tényezőket, amelyek egyes kártevők és betegségek megjelenését, felszaporodását vagy csökkenését előidézték. Ezekből az adatokból lehet nagy valószínűséggel következtetni a következő évi károsítóhelyzetre. Az alábbiakban szeretném közreadni munkatársaim és saját megfigyeléseim alapján felvételezett és rögzített 1993. évi Jász-Nagykun-Szolnok megyei károsítóhelyzet alakulását, a fontosabb károsítok által okozott károkat és azok kialakulásának körülményeit. Az országot járva egyre ritkábban találkozunk őshonos magyar háziállatfajtáinkkal. Ez gazdaságilag érthető is, hiszen újabb, korszerűbb fajták - melyek azonban jóval igényesebbek - termelési mutatója jobb a régieknél. A nagy termelőképességű kultúrfajtáink a céltudatos tenyészkiválasztás eredményeképp örökletessé vált termelőképességgel jönnek a világra. Az azonban maga után vonja a környezethez való alkalmazkodóképesség csökkenését, ösztöneik és védekezőreflexeik tompulását. Korszerű fajtáink kiszorították a termelésből őshonos fajtáinkat, fennmaradásuk kétségessé vált. 1973. május 14-i MÉM miniszteri értekezletén határozatot hoztak arról, hogy az őshonos fajták megmentésére állami beavatkozás szükséges. Erre a feladatra az akkori Országos Takarmányozási Felügyelőséget (OTÁF) jelölték ki, és meghatározták az erre fordítható központi költségvetési támogatás összegét. Ez a munka azóta is folyamatos, jelenleg a Mezőgazdasági Minősítő Intézet - mint az OTÁF és az ÁTMI jogutódja - ezeknek a fajtáknak az államilag kijelölt fajtafenntartója. A jelenleg idetartozó fajták: Magyar szürke szarvasmarha, cigája, cikta, gyimesi racka, kendermagos magyar tyúk (fedett, kopasz nyakú), fehér magyar tyúk (fedett, kopasz nyakú), sárga magyar tyúk, erdélyi kopasz nyakú tyúk (fekete), fodros tollú magyar lúd, bronz- és rézpulyka, magyar óriásnyúl. Ősi fajtáink léte lehetőséget nyújt arra, hogy egyes kiváló tulajdonságaikat felhasználva (vitalitás, ellenállóképesség, szervezeti szilárdság, igénytelenség) a mai modem fajták paramétereit korrigáljuk. Külön figyelmet érdemel, hogy a mangalica sertésünk zsírja nem növeli az ember koleszterinszintjét. Pincében, bortárolóban Állandóan kísérjük figyelemmel az újbor fejlődését. Arra ügyeljünk, hogy a tárolóedény teljesen tele legyen. Ha azt tapasztaljuk, hogy a seprő leülepedett, a bor fejthető. Az első fejtés ideje a gyakorlat szerint a zajos erjedés utáni 4-8. hét. Korábban fejtjük a lágy és a rothadt szőlőből készült borokat. Későbben (december eleje, közepe) fejtjük a testes, magasabb alkoholfokú, egészséges szőlőből készült borokat, valamint a vörösborokat. A bor saját súlyánál fogva letisztul ugyan, de teljesen átlátszó, úgynevezett tükrös nem lesz. Ezt úgy érhetjük el, ha a fejtés előtt tükrösítőt vagy derifont használunk. Ezen derítőanyagok nem „szólnak” bele a bor íz- és zamatkelléktárába, ellenben aránylag gyorsan - 8-10 nap alatt - teljesen letisztul a bor. A „kemény” seprőről lefejtett bor élvezhető, azonban a derítés végrehajtásánál több hibát is elkövethetnek a gazdák. Az adagolandó mennyiséget - ami 5-8 dekagramm - sajnálják. Az előírás szerinti pépesítésnél nem várják ki a 24 órát. Langyos víz használatával ez az idő jelentősen csökkenthető, de a keverés akkor állandó legyen. Van, ahol nem vízzel, hanem borral oldják fel. Az erős aromásodás és nehéz oldódás oka ebben keresendő. Több esetben az elkeverés sem tökéletes. A tele hordóból, edényből 10-20 liter bort lefejtünk, és tiszta bot, léc segítségével megkeverjük a bort (a seprőt ne zavarjuk fel), és fokozatosan adagoljuk a fel-E géntartalékok megőrzése, a törzstenyészetek fenntartása egyre nehezebben megoldható feladatot jelent az államnak. A gazdasági helyzet változásai, az állami és szövetkezeti szektor átalakulása a mezőgazdaságban, a privatizáció hatásai jelentősen veszélyeztetik fennmaradásukat. A fenntartást illetően a szektorok eltolódása figyelhető meg a magánszektor irányába. Ezt kívánja elősegíteni a Földművelésügyi Minisztérium a földművelési alapokról szóló 1992. évi LXXXVIII. törvény, valamint a mezőgazdasági fejlesztési alap kezelésének és felhasználásának egyes szabályairól szóló 6/1993. (I. 30.) FM is. Ezekben meghatározzák az állati génrezervek megőrzésére igénybe vehető támogatás mértékét és feltételeit. A támogatás csak a kérelem benyújtásakor már meglévő, törzskönyvileg nyilvántartott, azonosított, ismert származású állatokra vehető igénybe. Természetesen ahhoz,hogy valaki bekapcsolódjon ebbe a támgotási rendszerbe, a szükséges feltételeknek meg kell hogy feleljen. A legfontosabbak ezek közül: az állatok számára megfelelő tartási és takarmányozási feltételek, az állat-egészségügyi felhígított pépet. A hordót, edényt lezárjuk. Fejtés előtt próbát veszünk, fehér palackba félig töltünk bort, és 20-24 Celsius-fokos hőmérsékletű helyiségbe tegyük 2-3 napra. Az egészséges, jól kezelt bor színe nem változik. A barna, törésre hajlamos (lágy, kisebb alkolholtartalmú, 9-10 fokos) borok felszínén barna gyűrű jelenik meg, amely lassan lefelé terjed, míg az egész bor zavaros nem lesz. íze az égett kenyér héjához hasonlít. Meggyógyíthatjuk, ha a bor 100 literéhez 2 dekagramm borként adagolunk. Kamrában Egész évi munkánk gyümölcsét tehetik tönkre, pusztíthatják el a raktári károsítók, amennyiben nem előzzük meg azokat. Közismert, hogy bármennyire is körültekintőek voltunk a betároláskor, a válogatásnál, akaratlanul belekerült egy-két sérült alma, körte, gyökérzöldség a ládába. A hosszú hónapok alatt, miután a páratartalom kedvező a károsítók felszaporodásához, a kártétel igen jelentős lehet. Indokolt tehát a rendszeres válogatás, a termény szemmel tartása. Jelentősen csökkenthetjük a téli kártételt azzal is, ha bordói lével permetezünk kövezetlen alma- és körteszüret előtt. Nagyon hasznos, ha bordói lével a ládákat, palackokat is lefertőtlenítjük. A további gondok megelőzését segíti a gondos válogtáson túl a hőmérséklet (5-6 fokos) szinten tartása és a páratartalom tételek, a pályázó szakmai felkészültsége, elegendő állatlétszám. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet végzi az őshonos fajták tartási körülményeinek és szaporodásbiológiai állapotának ellenőrzését. Ehhez a cél érdekében a legkorszerűbb tudományos módszereket is igénybe veszi. Őshonos fajátink kisebb létszámban tartva kiválóan megfelelnek a biotermelésre, erre képessé teszi őket nagy ellenálló képességük, vitalitásuk, kiváló élelemkereső képességük. Jól tűrik a külterjes tartást, igénytelenek, takarmányozási költségük kicsi. Hobbiállatként való tartásuk sem elképzelhetetlen. A tenyésztési munka segítésére megalakult a Magyar szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete, tervezik a többi őshonos fajtában is egyesületek létrehozását. A hagyományőrzés is indokolja őshonos fajtáink fenntartását, hiszen féltve őrizzük például képzőművészeti emlékeinket, miért lenne kisebb érték egy állatfajta, amely évszázadokon át szolgálta népünket. Nagy kár lenne, ha végleg eltűnnének, és csak egy kép vagy leírás maradna meg róluk. Történelmi múltunk egy pici részei ők. B. E. (60-70 százalék) megőrzése. A rendszeres (havi) kénezéssel nemcsak (0,5-1 gramm/légköbméter) a levegő, de a termény megóvását segítjük elő. A kertben A korán érkezett és hosszan tartó hótakaró nehéz „helyzetbe” hozta énekesmadarainkat. Az ez évi munkájukat úgy hálálhatjuk meg a legjobban, ha etetjük őket egész télen át rendszeresen. Legjobban szeretik az olajos magvakat: napraforgó, tökmag. Igen hasznos számukra a vékony zsinegre jól rögzített szalonna vagy birkafaggyú is. A kenyér etetésétől óvakodjunk, egészségkárosodás miatt. Ha nem sajnáljuk a magot és fáradságot, a szorgalmas „napszámosok” jövőre is segítenek a rovarok elpusztításában. Az őszön sokan rendeltek különféle faiskolákból ültetőanyagot (szőlőt, rózsát, gyümölcsfákat). A hirtelen bekövetkezett tél nem tette lehetővé az állandó helyre történő elültetést. Indokolt ezért gondoskodni ezeknek a csemetéknek, töveknek a téli tárolásáról. Amiért erről írok, annak oka a gyakori rossz tárolás. Többen hónapok óta vízben tartják, bízva az áttelelésben. A csemete túlszívja magát vízzel, ami az eredést tavasszal megkérdőjelezheti. Jó módszer a nedves homokban és fűrészporban történő tárolás fagymentes helyiségben. A hangsúly a nedves szón van, az állandó ellenőrzésről és vízutánpótlásról gondoskodni kell. így a tavaszi ültetés eredményes lesz majd. B. I. A későbbiekben - ha lehetőségünk lesz rá - tervezzük megjelentetni az 1994. évi várható kártevőhelyzet, valamint a megyénkben potenciálisan nagyobb kárral fenyegető károsítók ismertetését kultúrnövények szerint. Szárazságot szeretők Az elmúlt év növény-egészségügyi helyzetét is erősen befolyásolta az időjárás. Tudjuk, folytatódott a szárazság, amely egyes rovarkártevők felszaporodásának (atkák, pajzstetvek, bolhák, barkók stb.) kedvezett, másoknak nem (bagolypillék, szövőlepke). Ugyanakkor egyes rovarfajok meglepetésszerű megjelenését idézték elő a megváltozott éghajlati viszonyok. Ilyen volt a sáskák és a gyapottok-bagolypille (kukoricában) foltonkénti tömeges megjelenése. Ez a száraz időszak nem kedvezett a legtöbb betegség felszaporodásának. 1993-ban szántóföldön nem okoztak gondot a napraforgó-betegségek és egyéb növényeken a peronoszpóra. A vártnál kisebb volt a lisztharmat kártétele is. Ezek a fenti megállapítások általánosságban értendők, természetesen ebben helyi, mikroklimatikus tényezők hatására eltérés lehet. Ugyanakkor azt is érzékelni lehetett, hogy a vegetációs időszak végére egyes betegségek fertőzési százaléka (répalisztharmat, cercospóra, almafa-varasodás stb.) erősen megemelkedett, amit a következő év növényvédelmi tervénél feltétlenül figyelembe kell venni. Nézzük részletesen a fontosabb növényeink 1993. évi növény-egészségügyi helyzetét. Az őszi gabonafélék legveszélyesebb fiatalkori kártevője - monokultúrás viszonyok mellett - a gabonafutrinka. Á bogár tojásrakásához és a lárvakeléshez talajnedvességre van szükség. Ez 1993. augusztus végén, szeptember elején következett be, és szeptember 5-én megtaláltuk az első kártevőlárvákat lárvakeléseken. Mivel a további időjárás is kedvező volt a kártevő számára, így a monokultúrás vetéseken erős fertőzések, kártételek alakultak ki. Több helyen védekezésre került sor. Nehezíti a helyzetet, hogy becslések szerint igen magas a monokultúrában vetett terület aránya, valamint sok az új termelő, akik még nem fordítottak elég figyelmet a károsítóra, másrészt nehézségek adódtak a védekezés megszervezésében. Ebben az évben a szokásos, erős lisztharmatfertőzés az időjárás hatására és a szokásosnál ritkább állományokban nem volt tapasztalható. A teljes éréskor megvizsgált 54 minta átlagában a minták 75 százaléka volt fusariummal fertőzött, átlagosan 2,3 százalékban. Ez az utóbbi évek legalacsonyabb fertőzési százaléka. Ugyanakkor látható az is, hogy kedvező környezeti tényezők hatására ez sokkal erősebb lehet, hiszen az alapfertőzés, illetve a fertőzőanyag jelen van. Minden évben jelentős a vetésfehérítő bogár kártétele. így volt ez most is. Különösen a tavaszi vetésű gabonákban és kis parcellákon volt erős a kártétel (zab és árpa), ahol a tulajdonos nem érzékelte időben a kártevő jelentőségét. Megyeszerte erősödik a gabonapoloska és a különböző szipolyok egyedszáma. Egyelőre egyedszámuk még nem érte el a veszélyességi szintet, de jó lesz ezeket a kártevőket is nagyobb figyelemben részesíteni. A kukoricaterületeken az elmúlt években emelkedett a drótféreg-fertőzési százalék. Mivel a száraz időjárás kedvezett a pattanóbogarak szaporodásának (ezek lárvái a drótférgek), másrészt gazdaságossági okokból elmaradnak a talajfertőtlenítések, további fokozatosan erősödő kártételre kell számítani. Kukoricagondok Feltűnő volt és nem várt ebben az évben a fiatal kukoricán károsító különböző fűbolhák, valamint a vetésfehérítő bogarak kártétele. Ilyen korai időszakban, ilyen mennyiségben és ilyen látványos kártételt még nem észleltünk. Ez is a száraz időjárás következménye. Több helyen védekezésre került sor. Később a levéltetű-fertőzés elmaradt az átlagostól, a takácsatka azon a szinten volt. A kukoricamoly-fertőzés éves átlagban 5-10 százalék körül alakult, elmaradt az átlagos fertőzési szinttől. Itt is sok volt a beszáradt tojás. A vegetációs időszak végére feltűnő volt egy eddig csak csemegekukoricában észlelt kártevő jelenléte - a gyapottok-bagolypille. A lárva a kukoricacsövet, illetve a szemet rágja, vándorló faj, és a kimondott meleg éghajlati körülményeket kedveli. Erre az időre megemelkedett a fusariummal fertőzött egyedek aránya is. A kukoricabarkó kártétele az utóbbi időben jelentéktelen, valószínű a korábban kelő cukorrépára koncentrálódott. Az összes cukorrépa-termesztő körzetben igen jelentős a különböző barkók és a bolha kártétele. Erre minden évben fel kell készülni, különösen az ilyen száraz évjáratokban. A vegetációs időszak további részében a szokásoshoz képest növekvő egyedszámban lehetett találni a pajzsos labodabogarat, helyenként 30-40 százalékos fertőzöttséggel. A cercospór-a, lisztharmat- és bagolypille-fertőzés jóval a megszokott alatt maradt. Más években a felsoroltak ellen védekezésre volt szükség, míg 1993-ban erre nem került sor. Ä felsorolt két betegség fertőzési százaléka csak a vegetációs időszak végére emelkedett meg. A bagolypille tojáscsomói a nagy melegben beszáradtak, így a szaporodásuk erősen lecsökkent. A napraforgót károsító rovarkártevők közül egyik sem okozott veszélyhelyzetet. A más években erős levéltetű-fertőzés ez évben gyenge volt. A gombabetegségek közül a szklerotínia volt található 1-2 százalékos fertőzöttséggel. A burgonyaterületeken a legnagyobb gondot a rég látott nagy mennyiségű burgonyabogár okozta, társulva egyes növényvédő szerekkel (piretroidok) szemben kialakult rezisztenciájukkal (ellenálló képességükkel). A vegetációs idő végén jelentkező esős időjárás hatására, főként házikertekben lombpusztítófitoftóra-fertőzések alakultak ki. A borsóvetéseken a megszokott károsító (levéltetű, bagolypille, peronoszpóra) jelentéktelen mennyiségben fordultak elő. Néhány táblában észleltek az eltérőtől erősebb akácmolyfertőzést. Szántóföldi görögdinnyében a szárazság miatt a gombás betegségek kártétele jelentéktelen volt. Rovarkártevők közül kisebb mértékű levéltetű- és takácsatka-fertőzéssel találkoztunk. A megyében erősen lecsökkent repce vetésterületén a szokásos erős levéltetű-fertőzés elmaradt, viszont jelentős mennyiségű repcefénybogár és repceszárormányos károsított. A vöröshagyma és a rizs vetésterületein különösebb növény-egészségügyi gond nem volt 1993-ban. Ä lucematerületeken folyamatosan emelkedő lomb- és magkártevő-egyedszámnövekedést figyelhettünk meg. A védekezések a minimumra csökkentek. Továbbra is komoly problémát okoz az aranka, nemcsak lucematerületeken, de árokpartokon, egyéb közterületeken, majorokban. Gyümölcsbetegségek Az almás termésű gyümölcsösökben a betegségek közül a varasodás év közben nem volt jelentős, viszont szeptember végére a kedvező időjárás hatására 40 százalékos levélfertőzöttség is kialakult. A lisztharmat csak a fogékony fajtákon okozott gondot. A rovarkártevők közül házikertekben több helyen gyümölcshullást okozott az almamoly. Erősödött a takácsatka, az aknázómoly kártétele. Különösen szembetűnő volt a lombosfafehérmoly utolsó nemzedékének megemelkedett egyedszáma és kártétele. Költésekben erős volt a poloskaszagú körtedarázs kártétele. Szilvásokban a poloskaszagú szilvadarázs okozta a legnagyobb kárt. Később a szilvamoly ritkította a termést. Emelkedett - helyenként - a polisztigmával fertőzött levelek aránya. Oszibarackfákon kora tavasszal a tatrinás levélfordrosodás ellen kellett védekezni, míg később a keleti gyümölcsmoly irtása volt indokolt. Kajszibarackfáknál a szárazság okozta a legnagyobb gondot, emiatt sok fa kipusztult. Cseresznye- és meggyültetvényekben a monilia és egyéb levélbetegségek nem voltak jelentősek. Védekezést igénylő károsítók a cseresznyelégy és a levéltetvek voltak, valamint emelkedett az aknázómolyok fertőzési százaléka. Szőlőültetvényekben a minimális védekezések mellett a különböző betegségek nem okoztak gondot, még az erős lisztharmatfertőzések is elmaradtak. Az elmúlt évi szinten volt a szőlőmolyok kártétele, emelkedett viszont a levélatka-fertőzés és gócokban a zöld cserebogár és kendermagbogár kártétele. A polifág (több növényt károsító) kártevők közül a mezei pocok tavalyi erős fertőzése és kártétele idén nem folytatódott. Egyedszámuk a számukra kedvező nyári időjárás hatására sem emelkedett olyan mértékben, mint vártuk. Csak néhány idős lucernában találtunk védekezést igénylő egyedszámot. Az elmúlt évek erős hörcsögfertőzése, kártétele és egyedszáma erre az évre erősen lecsökkent. A megyében igen alacsony egyedszámban található, főként csak többéves lucematáblán és ruderális területeken. Hasonlóan a hörcsöghöz, az elmúlt években az amerikai fehér szövőlepke is erős és látványos károkat okozott. Az első nemzedék imágórajzása is folytatódni látszott, de a mindkét nemzedék tojáscsomóinál történt vizsgálatkor jelentős tojáscsomó-beszáradást állapítottunk meg. Ennek az lett a következménye, hogy gyenge fertőzések alakultak ki. Szinte csak mutatóban akadt néhány hemyófészek. Az év közben nagy publicitást élvező sáskák jelenléte a megyét sem kerülte el, de nálunk korántsem volt olyan jelentősége, mint más megyében. Országos szinten a mezőgazdasági terüelt 0.08 százalékán alakult ki erős fertőzés, ott is 60 százalékban a sáskák elsőrendű élőhelyeire, a gyepterületekre korlátozódott. A megyében mintegy 250 hektár területen történt védekezés. Itt kell felhívnunk a figyelmet arra, hogy ilyen és hasonló esetekben lenne rendkívül nagy jelentősége annak, ha a helyi önkormányzatoknál a figyelőszolgálatra megfelelő képesítéssel rendelkező munkatársak lennének a jegyzők segítségére. Összegezve megállapítható, hogy az elmúlt év, főként a rendkívüli időjárásnak köszönhetően rendkívüli növény-egészségügyi helyzetet is produkált. Á megváltozott termelési viszonyok mellett azonban egyelőre sem gazdasági, sem a szakértelem (egyéni gazdálkodók, kisüzemek) oldaláról nem mindenhol biztosított az eredményes védekezés, ami súlyos következményekkel járhat. Bízunk abban, hogy cikkeink figyelemfelhívó hatásával segítségükre leszünk a megye mezőgazdasági termelőinek. Kasza Imre A jó borért, a jövő terméséért Időszerű teendők
