Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-03 / 282. szám

1993. december 3., péntek Megyei tükör 7 Tiszafüreden a gondok ellenére működik a szervezet —- Merre tovább, TIT? TM Cigány munkanélküliek a megyében (2.) A kör bezárul A tiszafüredi TIT-szervezet egyetlen főállású alkalmazottja Uszkay György titkár. A 29 éves, eredeti szakmája szerint mélyépítő üzemmérnök fiatal­ember 1993. április 1. óta tölti be ezt a funkciót. Az közismert, hogy a több mint másfél évszá­zados, gazdag hagyományokkal rendelkező Tudományos Isme­retterjesztő Társaság napjaink­ban - gondjai ellenére - keresi az újat, továbblépésének lehető­ségeit. Arról beszélgettem Usz­kay Györggyel, hogy miképpen alakul ez a folyamat Tiszafüre­den, ahol még a lakosság mun­kaképes hányadának a foglal­koztatása is szinte megoldhatat­lan.- Szükség van egyáltalán Ti­szafüreden ilyen szervezetre?- Határozottan állítom, hogy igen. Nem csak itt, de a város vonzáskörzetébe tartozó 11 te­lepülésen is.- Információim szerint jelen­leg csupán 83 tagja van, holott a létszáma nem is oly rég közelí­tette vagy meg is haladta a két­százat. Ez nem erősíti a választ.- A létszámcsökkenés igaz, az éves 100 forintos tagdíj elle­nére. Én azonban ezt nem az ér­dektelenségre fogom, inkább arra, hogy az embereket most sok egyéb dolog foglalkoztatja, ami elveszi az idejüket. A gon­dok ellenére azonban dolgo­zunk. Erre éppen a fentiek miatt szükség van. Feladatunk az is, hogy reagáljunk ezekre a Füre­det érintő problémákra. Átkép­zéseket, szakmai tanfolyamokat szervezünk, ami segítséget nyújthat a munkanélkülieknek is. Nyelvtanfolyamok indításá­val is próbálkoztunk.- Próbálkoztunk?! . . . Ezek szerint nem sikerült.- 1993-ban több szervező ak­ciónk ellenére nem indult nyelv­­tanfolyam. Még akkor sem, ha nagy nehezen összeverbuváltuk a szükséges létszámot. Az em­berek sokallják a 360 órás tan­folyam 19.700 forintos díját. Ehhez hozzáteszem még, hogy ha a nyelvi kurzust Füreden sze­retnénk beindítani, az tovább növelné a költségeket, mert az előadók utazási költségeit hozzá kellene adni. Az átképzéseket legtöbbször pályázati úton kí­vánjuk megvalósítani, éppen a részvételi összegek csökkenté­séért. Az idén benyújtott 8 pá­lyázatunk közül négy most van elbírálás alatt. Egyet már el­nyertünk, ennek keretében meg­indult Vállalkozási hitelek és hi­telügyintézés címen egy tanfo­lyamunk, melyet a kunhegyesi népfőiskolával közösen bonyo­lítunk. Remélem azonban, hogy hamarosan elmondhatom ezt a többi pályázatunkkal kapcsola­tosan is, így lehetősége lesz az érdeklődőknek alap- és közép­fokú könyvelői, felszolgálói, kereskedelmi eladói és pénztár­gép-kezelői képesítést szerezni, a megyei munkaerő-szolgálati iroda támogatásának köszönhe­tően, elfogadható áron.- Miért ilyen magasak a TIT árai? Ha a füredi lakosság anyagi lehetőségeit nézem, job­ban kellene alkalmazkodniuk a kereslet-kínálat törvényeihez.- Mint már említettem, a pá­lyázat ezen kíván segíteni. A nyelvtanfolyamoknál sajnos nincs ilyen lehetőségünk. Ám a „relatíve” magas árért a TIT ga­rantálja a minőséget. Az az igazság, hogy mi, a más hasonló tevékenységet folytató intéz­ményekkel szemben hátrányban vagyunk, mert míg ők rendel­keznek bizonyos garantált, éves költségvetéssel, addig mi non­profit jelleggel dolgozunk. Ne­künk így is kell reagálni a keres­let-kínálat viszonyaira.- Akkor nagyon is van létjo­gosultsága annak a kérdésnek, hogy „Merre tovább, TIT?”, hi­szen a tudományos ismeretter­jesztés is recessziós időszakot él át. Különösen igaz ez Tiszafü­redre.- A szervezetre szükség van. Annak ellenére, hogy saját anyagi lehetőségeink nagyon szerények, én bízom abban, hogy mi is hozzájárulhatunk a város és városkörnyék gondjai­nak az enyhítéséhez. Az tény, hogy alkalmazkodva az igé­nyekhez, ami számunkra nem mindig a klasszikus ismeretter­jesztést jelenti, próbáljuk „átvé­szelni" ezt az időszakot. Mi például most szervezünk egy TIT-klubot, melyhez Fodor Jó­zsef vállalkozó ingyen és bér­mentve biztosított épületet. En­nek fejében, főleg fiatalok, tár­sadalmi munkában a belső teret alakították ki. Ez a klub szesz­mentes lesz. Ezt azért hangsú­lyozom, mert az épület a Wes­tern söröző udvarán áll. Itt a kulturális rendezvények mellett helye lesz tudományos előadá­soknak, szakmai tájékoztatók­nak, kiállításoknak, élménybe­számolóknak, de igény szerint szakköri foglalkozásoknak is. A fiatalok lelkesedését nézve én optimista vagyok. Szeretettel várunk ide mindenkit: időseb­beket, nem TIT-tagokat is. * Mivel „papíron” még magam is tagdíjfizető TIT-tagnak szá­mítok, úgy érzem, annak elle­nére, hogy a „passzív” kategó­riába tartozom, jogosult vagyok a véleményalkotásra. Gondjai ellenére még működik Tiszafü­reden a TIT. Még működik, is­métlem meg nagy nyomatékkai ezt a tényt. Éppen ezért csupán egy kérdésem marad a végére: szabad-e egy ilyen nagy ha­gyományokkal rendelkező szervezet létét, mely másfél év­századon keresztül értékek, ér­tékes emberek egész sorát adta ennek az országnak, gazdasági kényszerpályára kényszerítve, kárhoztatva, kérdésessé tenni. -percze-Ha a munkavállalási kény­szer és lehetőség kettősségében vizsgáljuk a cigány munkanél­küliség jelenségét, akkor bizo­nyos illúziókkal le kell számol­nunk. így például azzal, ame­lyik a hagyományos cigányfog­lalkozások (kereskedés, ven­déglátás, zenész) mítoszához fűződik. Mert ha ezekben fon­tossá válik is az egyéni adottság és kezdeményezőkészség, ko­rábban csupán az újrakezdési kölcsön adta anyagi lehetősége­ket próbálták felhasználni, mi­vel sajat tőkével nem rendelkez­tek. Ám ebből a támogatási formából sikeres vállalkozás alig valósult meg a megyében (a fizetésképtelenség miatt sem). De még inkább hátráltató té­nyező az alacsony iskolai vég­zettség. A megyei adatokat szemlélve kitűnik, hogy a mun­kanélküliek iskolai végzettség szerinti megoszlásában szem­beszökő eltérést mutat a nyolc osztály vagy az alatti, illetve a középfokú végzettség. Míg a múlt évben a megyében több mint negyvenhatezer általános iskolai tanuló közel tizenegy százaléka cigány volt, a nyolc osztályt alig ezren végezték el. A fogyatékosokat oktató is­kolákban a cigányok részaránya ugyanakkor meghaladja az öt­ven százalékot, a nevelőottho­nokban is közel hatvanszáza­léknyi, a középiskolákban ta­nuló cigányok aránya viszont alig 0,2 százalék. S ha ehhez hozzávesszük, hogy hét évvel ezelőtt csaknem 350-en tanultak szakmunkásképző intézetben, ebben az esztendőben pedig alig 190-en, az adatok önmagukért beszélnek. Mert ezek az adatok nyilvánvalóan a cigányok isko­lai végzettségi mutatóinak rom­lására utalnak; nem teljesen el­választhatatlanul attól a tenden­ciától, mely a megyében az utóbbi évtizedben érvényesül, s amely szinte tévedhetetlen pon­tossággal érzékelteti, hogy el­maradott térségben élünk. De vannak olyan települések is, ahol a cigány tanulók a megyei átlag - amely 21 százalékos - kétszeresét vagy háromszorosát teszik ki. Vagyis a munkanélkü­liség újratermelődésének és nö­vekedésének olyan „utánpótlá­sával” kell számolnunk, mely­nek következményei hosszabb távon jelennek meg. Miközben a jelenben érzékelhető hatásai­ról sem feledkezhetünk meg; annál kevésbé, mert azok a ci­gányok, akik munkahelyeiket elveszítették vagy korábban is alkalmi munkákból éltek, olyan életstílusmintát követnek és közvetítenek, amelyik az egyik napról a másikra való élés tech­nikájának felel meg. A közkedvelt alkalmi mun­kák - mint amilyen a paprika­­szedés, a libatépés, a hagyma­tisztítás, a burgonyaszedés, az almaszüret, a birkanyírás, a csiga- és gyökérgyűjtés - így válnak kényszerré. Az együtt­működési készség legfeljebb abban rejlik, hogy az egyes csa­ládok vagy közösségek a mun­kaalkalmakat közvetítik egy­másnak. Ezért sem véletlen, hogy egy-egy idénymunkára „summás csoportok” szerve­ződnek. Nyilván azért is, mert ezekre legalább van kínálat. Csakhogy az így újratermelődő kiszolgáltatottság a cigányságot még inkább reménytelen hely­zetbe sodorja. Az sem jellemző viszont, hogy a cigánycsaládok otthoni környezetben termelik meg például a saját szükségle­tüknek megfelelő zöldség- vagy gyümölcsféléket (hasonlóképp kevesen tartanak állatokat), ha­nem munkavállalási nehézsé­geik miatt csak külső segítségre számítanak. Az önkormányza­tok lehetőségei azonban rendkí­vül korlátozottak. Mint ahogyan az sem kétséges, hogy az önse­gítő stratégiák nem épültek ki a cigányság körében. Nyilván ez­zel is magyarázható, hogy a többség úgy várja a segélyeket, mintha rendszeres és magától értetődő jövedelem lenne. Egyfelől tehát az igényelt és állampolgári alapon is jogosult támogatottság tünetegyüttesé­vel találkozhatunk, másfelől a teljességgel beszűkült munka­erőpiaccal. Kitörési lehetőség ennélfogva aligha van. A siker reményében a megyében élő ci­gányság elenyésző töredéke vál­lalkozhat, hiszen vagy nem ren­delkezik elegendő anyagi tőké­vel, vagy egyszerűen nem is érzi helyzetét reménytelennek. S ebből is következik, hogy a fennen hirdetett vállalkozások útja a cigányok számára járha­tatlan, hiszen az iskolai végzett­séggel, a szakmai, pozícióval, a kulturális habitussal, az archai­kus közösségi normákkal össze­függő feltételek múlhatatlanul befolyásolják a cigányság sor­sát. S míg a nem cigányok kö­rében a munkanélküliek, a szo­ciális járadékosok száma elke­rülhetetlenül növekszik, merő illúzió lenne azt várni, hogy az amúgy is hátrányos helyzetű ki­sebbség kivonhatná magát ez alól a folyamat aló. Mert a cigá­nyoknak még kevesebb esélyük van az elhelyezkedésre. Igen alacsony szakképzettségi muta­tóik miatt is, de még inkább azért, mert a megyében nincs olyan térség, ahol a munkahe­lyek száma növekedne. Akik újsághirdetés útján vagy a munkaügyi központokon keresztül keresnek munkát, rendre kudarc éri őket. Vagyis a kör bezárult. Ha valami is re­ménykedésre adhat okot, az in­kább abból származik, hogy a cigányoknak részben önma­gukban kell változtatni helyze­tükön. Éppen azért, hogy életük ne értékelődjék le végképp. (Vége) Kerékgyártó T. István KARÁCSONYI AJÁNDÉK A SHELLTŐL TÖRÖKSZENTMIKLÓSNAK ÉS SZOLNOKNAK December 3-án nyit a 77. és a 78. Shell benzinkút! December 3. és 5. között kará­csonyi ünnepség színhelye lesz Szolnokon, a József Attila út és Hunyadi u. csomópontjában, és Törökszentmiklóson a 4. számú főúton megnyíló új Shell benzin­kút. Mindenkit szeretettel vár­nak, akad program ki­csiknek és nagyoknak is bőven. A kicsik személyesen is találkozhatnak ma­gával a Télapóval, aki­nek a puttonya termé­szetesen ajándékokat és édességet rejt. A nagyobbak, az autósok bizo­nyára örömmel veszik igénybe a legújabb Shell benzinkút szolgál­tatásait. Amíg a kicsik a Tél­apóval ismer­kednek, az autó­sokat gazdag kí­nálattal és jobb­nál jobb ajánla­tokkal várja a Shell Shop. Sok kedvencre te­het szert a látogató, a szokottnál is kedvezőbb áron. A fél literes Amstel sör most 69 Ft helyett csak 59 Ft-ba kerül, és aki 10 üveggel vásárol, egy üvegpoharat is kap ajándékba. A ropogós Zweifel chips 3 íz­ben, (natúr, paprikás és pizza) 84 Ft helyett 49 Ft-ért kapható. A Twix, Mars, Snickers csokik­ból 3 szelet van egy csomagban, most mindössze 129 Ft-ért, a megszokott 169 Ft helyett. A Milky Way csokiból 5 darab 179 Ft helyett most csak 139 Ft, míg a Bounty 6-os csomagja szintén 139 Ft, az eddigi 189 Ft helyett. A fényképezőgép mellé hasznos ajándék a Kodak Colour Gold 200, 2 darab 24 kockás film, és a hozzá járó játékállat. Most csak 690 Ft, az eddigi 860 Ft helyett. Minden autóst és Télapó apró rajongóit szeretettel várják de­cember 3. és 5. között Szolno­kon, a József Attila út és Hu­nyadi u. csomópontjában, és Törökszentmiklóson a 4. számú főúton megnyíló új Shell benzin­kútnál.

Next

/
Thumbnails
Contents