Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-22 / 298. szám

Beruházást tervez a Stollwerck Több mint 1 milliárd fo­rint értékű beruházást tervez 1994 során budapesti gyárá­ban a Stollwerck Budapest Kft. A német tulajdonos a 20 millió márkának megfelelő összegért főként gépeket hoz, hogy a gyártás koncent­rálásával kelet-európai híd­főállását építse ki. Egri borok az USA-ban Az Egervin Borgazdasági Rt. - decemberi, washing­toni, nagyszabású borbemu­tatóját követően - jelentős szerződéseket kötött az egri borok egyesült államokbeli exportjára olyan multinacio­nális világcégekkel, mint a Pepsi Cola és a Royal Ke­­dem. Kína -100 milliárd dolláros import Kína behozatala 1993-ban meghaladja a 100 milliárd dollárt, míg az ország ex­portja az év végére 91 milli­árd dollárra növekszik. Az exportban a nyersanyagok kivitele 4,6 százalékkal csökkent, a feldolgozott termékek eladása 9 száza­lékkal nőtt, köszönhetően mindenekelőtt a kínai ruha­féleségek, játékok, cipőipari termékek, bútorok és ciga­retták erősödő külföldi nép­szerűségének. Megavárosokba áramlik a világ A világ lakosságának fele- több mint 3 milliárd ember- óriásvárosokban él majd az évtized végén - állítja egy brit jótékonysági kutatóala­pítvány, a Population Con­cern előrejelzésében. Felmérésük szerint évente 20-30 millió ember költözik a jobb élet reményében a nagyvárosokba, többségük azonban a nagyvárosokra mindinkább jellemző nyo­morövezetekben köt ki. Lada és környezetvédelem Negyvenmillió forint vissza nem térítendő támo­gatást nyert a Központi Környezetvédelmi Alapból az illetékes tárcaközi bizott­ság döntése alapján a Hun­­garoLada „katalizátoros Lada-program” című pályá­zatával - tájékoztatta az MTI tudósítóját Moravecz Tibor, a HungaroLada mű­szaki igazgatója. Elmondta azt is: ebből az összegből 8 ezer használt Lada katalizá­torral való felszereléséhez adnak 5000-5000 forintos segítséget. A katalizátorok felszerelését az ország több mint 70 településén a Hun­garoLada szervizhálózata végzi el. A katalizátorok 60-80 százalékkal csökkentik a Ladák szén-monoxid-, szénhidrogén- és nitro­­gén-oxidok kibocsátását. Az amerikai gyártmányú katalizátorokat a Közleke­dési Főfelügyelet típusbi­zonyítványa alapján építik be a Lada személygépko­csiba. A HungaroLadánál kidolgozott kömyezetvé­­dellmi program célja, hogy a személygépkocsi-márka hosszú távon is megfeleljen az új gazdasági és ökológiai követelményeknek. Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Etika a gazdaságban Tömd meg az erszényedet! A magyar gazdasági élet szereplői sajnos nem csak a techno­lógia fejlettsége tekintetében maradnak el a fejlett ipari orszá­goktól, hanem az üzleti élet általános kulturáltságában, civili­­záltságában is. Zsolnai László szerint (Közgazdasági Egyetem, vállalkozásfejlesztési tanszék), ha felállítanánk egy hétfokozatú etikai skálát, amelyen az első szint a csecsemőé lenne, a hetedik szinten pedig Immanuel Kant állna, akkor a magyar vállalko­zók valahol a második-harmadik lépcső táján helyezkednének el. Ez utóbbi megfelel egy kamasz vagy kiskamasz etikai szint­jének. Azt természetesen senki sem várja el, hogy egy üzletember etikai téren elérje a nagy német filozófus szintjét. De biztos, hogy az erősebb kooperáció, a rövid távon önzetlen viselkedés a hosszabb gazdasági folyama­tokban gyümölcsözően hat. Hankiss Elemér 1977-ben írta le a fogoly dilemmáját, akit társá­val együtt emberöléssel vádol­nak. A bíró magához hívatja, és válaszút elé állítja: ha bevallja, hogy ő követte el a gyilkossá­got, akkor szabadon engedi, a társát ellenben tíz évre ítéli. Ha nem „köp”, de a társa igen, ak­kor ő kap tíz évet, és a másikat menti föl. A harmadik verzió, hogy mind a ketten vallanak, ebben az esetben öt-öt évre számíthatnak. Ha egyikük sem mond semmit, akkor a bíró va­lamilyen egyéb okból rájuk ver egy-egy évet. Világos, ha a fog­lyok bíznak egymásban, és tud­ják, hogy a másik is bízik őben­­nük, akkor az utolsó változat mellett döntenek. Hiszen ha el­árulom a tettünket, úgy szabad­ságot nyerhetek ugyan, de na­gyobb a valószínűsége annak, hogy a társam is beszélni fog, s így mindketten öt-öt év bünte­tésben részesülünk. Nos, Kind­ler József professzornak, aki a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpszichológiai Szak­osztályának a tagja, az a véle­ménye, hogy a hazai vállalko­zók a „fogolydilemmában” bi­zony leülnék az öt évet. Miért romlott az üzleti mo­rál? Hiszen a magyar gazdasá­got például a két világháború között nem ez a „kriminalitás” jellemezte. Erről vitatkoztak Zsolnai és Kindler urak az MTA Pszichológiai Intézetében nemrégiben igen gyér számú érdeklődő jelenlétében. Pedig a téma az ismert gazdasági kör­nyezetben nem érdektelen. A társadalom és a gazdaság fo­lyamatai mindig két vagy több személy közötti viszonyban fe­jeződnek ki. Ha valamelyik résztvevő úgy érzi, hogy mél­tánytalan a kapcsolat az APEH és közötte, a munkáltató és a munkavállaló között, akkor meg fogja változtatni a viselke­dését, és kompenzációs straté­giákba kezd. Vagyis, ha nincs megfizetve a munkám, akkor nem dolgozom teljes erőbedo­bással. Esetleg „fusizok”. Nemrégiben etológusok vizsgálták egyes állatfajok vi­selkedését, és eredményeik Kindler József szerint a gazda­sági élet tisztaságának a híveit igazolták. Kiderült például, hogy a Dél-Amerikában élő vérszívó denevér úgy menti meg fajtársait az éhenhalástól, hogy a jóllakott vámpír vért ök­­lendez az éhező példányok szá­jába. A kutatók kiszámították, hogy ily módon az „éhező” de­nevér túlélési esélyei 18 órával megnőnek. Mivel az állat amúgy csak 48 órát bír ki táplá­lék nélkül, ez igencsak szép eredmény. Az is érdekes, hogy a „vérszopók” között nincs csaló, vagyis olyan, amelyik el­fogadja ugyan a vért, de ellen­kező esetben nem ad belőle. Va­jon a magyar vállalkozók ad­­nák-e életüket és vérüket egy­másnak és egymásért a csődve­­széyles helyzetekben? A professzorok szerint Ma­gyarországon igazi változást majd csak a nagy külföldi cégek beruházásai nyomán elterjedő etikai kultúra hozhat, úgy öt­­ven-száz év múlva. És addig? Addig „Tömd meg az erszénye­det,... mondom, tömd meg az erszényedet!” (W. Shakespeare: Othello) Gáspár Ferenc Prágai bank magyar tulajdonban A prágai székhelyű Inter­­banka pénzintézet a közelmúlt­ban magyar tulajdonba került, miután a Magyar Hitel Bank Rt. pénzintézeti csoportja és az Első Hazai Faktorház Rt. sza­kosított pénzintézet több mint 99 százalékos részesedést szer­zett a csehországi bankban. A tulajdonosváltás után alap­tőke-emelésre is sor került. A vételt megelőző 100 millió cseh korona alaptőkét az új részvé­nyesek 300 millióra növelték. Az Interbanka alapítói 98 százalékban a svájci illetőségű Portus AG, 2 százalékban a ha­zánkban bejegyzett, francia tu­lajdonú Banque Indosuez Ma­gyarország Rt. (a régi Kultúr­­bank Rt.) voltak. Megvásárlása után a Magyar Hitel Bank Rt. 10 százalékos arányban, az MHB Invest Rt. 50 százalék­ban, a Talentum Rt. (az MHB brókercége) 18,33 százalékos arányban, míg az első hazai Faktorház Rt. 21 százalékban vált a prágai bank részvénye­sévé. Az Interbanka teljes körű banki jogosítványokkal rendel­kező pénzintézet. Alapítása után inkább befektetési banki funkciókat látott el, míg az MHB-csoport megjelenés után valószínűleg a kereskedelmi banki tevékenység kerül elő­térbe. A prágai pénzintézet 1,6 milliárd cseh korona mérlegfő­összegével a csehországi ban­kok között körülbelül a nyolca­dik helyen áll. A prágai bank egyfajta kelet- és közép-európai regionális pénzintézetként kí­ván tevékenykedni. Az Inter­banka prágai, Vencel téri köz­ponti fiókján kívül ugyanis a szlovák fővárosban, Pozsony­ban is rendelkezik fiókkal. így nemcsak a cseh-magyar, de a cseh és szlovák, illetve a ma­gyar és szlovák pénzügyi kap­csolatok bonyolításába is be akarnak kapcsolódni. (MTI) Az információ értéke megfizethetetlen lehet Az adatbankok szerepe felértékelődött Néhány nappal ezelőtt For­gács Irén, a Kopint-Datorg Rt. főosztályvezetője elmondta, hogy a céginformáció jelentő­sége az elmúlt néhány évben megnövekedett, ami annak kö­szönhető, hogy a külkereske­delmi tevékenységgel rendelke­zők száma napjainkban több mint ezerszeresére emelkedett. A külkereskedelmi szállítók vi­szont tisztában szeretnének lenni a vásárló cég helyzetével, anyagi lehetősségével, a vásár­lópiac jellemzőivel. Ezért a Kopint-Datorgnál a változó igényeknek megfele­lően gyökeresen változtattak az információszolgáltatás profil­ján. Csökkent az általános jellegű tájékoztatás iránti igény, és a konkrét információkat fizetik meg a termelők. A külkereskedelemben tevé­kenykedő cégek számának ug­rásszerű növekedése növelte az érdeklődést, a potenciális vevők fellelését, segítő címlista össze­állítását, az információkat a bél­és külföldi termelőkről, forgal­mazókról, valamint felhaszná­lókról. A céginformációkat megha­tározott tarifa szerint szolgál­tatja a Kopint. Pontos informá­ciókat szolgáltat cégekről, a vi­lág valamennyi országából, tel­jesítési idő, illetve országonként változó áron, amely nem ha­ladja meg a 24 ezer forintot, ha az információt kérő két nap alatt kíván tájékozódni egy adott vál­lalatról, de vannak országok, ahol kétheti határidővel ötezer forintért már értékes adatokhoz juthat a külkereskedő. Érdekességként megemlít­hető, hogy nagymértékben nőtt a magyar-magyar céginformá­ció, vagyis hazai cég kér adato­kat hazai cégről. Ez gazdasági helyzetünk ku­szaságának ellentmondása, mert a fizetőképesség, illetve az élet­­képesség naponta változik a magyar cégeknél. Forgács Irén érdekességként megemlítette, hogy például egy német üzletember Magyaror­szágon gyártót keres valamilyen áruféleségre, és erre a Ko­pint-Datorg címlistát készít, de két hét múlva ez a lista már el­avult, és ugyanarra a termékfé­leségre már más vállalatok ne­vei kerülnek fel. Jellemző a magyar gazda­ságra, hogy a cégek és iparválla­latok helyzete labilis, míg nyu­gaton csak a „kicsik” szűnnek meg, illetve mennek csődbe, a közepes és nagyvállalatok stabi­lan jegyezhetők egy-egy céglis­tán, addig hazánkban a jelenlegi tartalék- és tőkehiány miatt a nagyvállalatok sorsa is bizony­talan, illetve központi kor­mányzati erők kénye-kedvének, esetleg protekcionizmusának van kiszolgáltatva. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a hazai infor­mációs szakcégek a külföldi vállalatokról sok esetben bő­vebb felvilágosítást tudnak adni, mint a magyar cégekről. Ennek magyarázata ismert, mert nagyarányú a vállalati át­alakulás, a csődök, felszámo­lások és az újjáalakulások száma. Az eseményeket fejletlen információs rendszerünk nem tudja nyomon követni. Pedig, mint ahogy az a fő­osztályvezető szavaiból ki­tűnt, főleg ilyen pénzválságos napokban, amikor a vállalatok sorsa bizonytalan, a cégin­formációk jelentősége na­gyobb, mint egy stabil, pezsgő gazdaságú országban.-span-Szaporodnak a kis vágóhidak Betevő falat húsunk Mi, magyarok, nagy húsfo­gyasztók vagyunk. A belföldi piac ellátása azonban szoro­san összefügg a húsipari válla­latok exportképességével. Ez utóbbival, mint tudjuk, bajok vannak. Keleti Emil, az FM élelmiszer-ipari főosztályve­zető-helyettese úgy véli, hogy a bajok forrása a KGST-piac szétesése, a világszerte megfi­gyelhető csökkenő húsfo­gyasztás, (főleg az USA-ban), valamint az EK-tagországok megnövekedett termelése és a nyugati fogyasztók fokozódó igényessége. Egy dán igazgató (Ame Moesgaard, Dán Sertésterme­lők és Vágóhidak Szövetsége) erről így vélekedik: hazájában a termelők száma az utóbbi ti­zenöt évben a negyedére csök­kent, a vágósertések száma azonban 10,4 millióról 18,5 mil­lióra nőtt. A növekedés legfon­tosabb oka az volt, hogy Dániá­ban eltűntek a magántulajdonú vágóhidak, ezt a munkát azóta kizárólag az egészségügyi és higiéniai előírásoknak jobban megfelelni tudó nagyvállalatok végzik. A kistermelőnek nincs más dolga, csak a tenyésztés. Keleti Emil, akinek az imént már idéztük a budapesti „hús­ügyi” konferencián elhangzott előadását, azt vallja, hogy a me­zőgazdaság fejlesztésében kulcskérdés a privatizáció, ezt kell minden eszközzel gyorsí­tani. Azoknál a vállalatoknál vagy társaságoknál, melyek fel­számolás alatt vannak, ad hoc bizottságokat kell alakítani az adósságállomány feltárása és kezelése érdekében. Egyébként a magyar sertéseladás terén itt­hon és külföldön csak lassú és kismértékű javulás várható, na­gyobb változás a baromfiex­portban lehetséges. „Az utóbbi időben egyedül Japánban mu­tatkozott érdeklődés a magyar sertéshús iránt.” Abban a kérdésben minden szakértő egyetért, hogy számot­tevő változás a húsexportban csak akkor lesz, ha a termelők áttérnek a minőségi áruk előállí­tására. Korábban az volt a leg­lényegesebb szempont, hogy a sertés minél igénytelenebb le­gyen és minél gyorsabban híz­zon. Ez a hozzáállás mára tart­hatatlanná vált. Az EK-orszá­­gokban az elbírálás alapját a színhús aránya mutatja. Ráadá­sul nem minden részét veszik meg a sertésnek. Szerdahelyi Péter földműve­lésügyi államtitkár-helyettes szerint a magyar húsiparra a szerkezetátalakítás után fényes jövő vár, mert „hazánk földje másra, mint élőállat- és gabona­­termelésre nem alkalmas.” A visszaesés okaként a felvásár­lási árak 30 százalékos csökke­nését jelölte meg, és jövőre már 0 százalék körüli „fogyasztási növekedést” prognosztizált. „Óriási erőfeszítéseket tettünk az export javulásának érdeké­ben, és rengeteg pénzt nyom­tunk a húsiparba.” (Világbank, FM pénztárcája, német kor­mánysegély.) A sertéstenyésztést három­éves ciklikusság jellemzi, s most kerültünk abba a sza­kaszba, amikor a legkevesebb az állatok száma, így a kereslet és kínálat is közelebb kerül egymáshoz, nagy az érdeklődés a hazai vállalatok iránt, sok a pályázó. Ez a privatizációban is megmutatkozik. Mit tesz a kormány? Projek­teket?) alkalmaz a húsipari vál­lalatok és társaságok privatizá­lására. Van, ahol adóskonszoli­dáció történik, mint Szekszár­­don, más egységeket decentra­lizálnak, és külön-külön kerül­nek privatizációra. Mint az ÁVÜ képviselőjétől hallottuk, az is igaz, hogy „gomba módra szaporodnak a magántulajdonú kis vágóhidak, ahol a legtöbb esetben nincsenek meg a higié­nia alapvető feltételei sem”. De azért összességében kedvező a kép, jól halad a privatizáció. (Atlantic) EFTA-lehetöségek A Magyarország és az Euró­pai Szabadkereskedelmi Társu­lás (EFTA) közti szabadkeres­kedelmi egyezmény életbelépé­séhez kapcsolódó teendőkről tárgyalt hétfői ülésén a Ma­­gyar-EFTA Vegyes Bizottság Budapesten. Magyarországnak az EFTA-országokba - Ausztri­ába, Finnországba, Izlandba, Liechtensteinbe, Norvégiába, Svájcba, Svédországba - irá­nyuló exportja az átlagosnál na­gyobb mértékben csökkent idén - mondta Kádár Béla külgazda­sági miniszter a bizottsági ülést követő sajtótájékoztatón. A március végén aláírt, október 1-jén életbe lépett szabadkeres­kedelmi egyezmény eredmé­nyeként remélhetőleg bővül majd a kivitelünk 14 százalékát befogadó országcsoporttal foly­tatott kereskedelem. Magyaror­szág főként alapanyagokat és félkész termékeket exportál az EFTA-országokba. Ezek aránya - tavaly 43^45 százalék - ez évben némileg csökkent a 35 százalékkal részesedő gépex­port javára. Wolfgang Schüssel, az EFTA elnöki posztját jelenleg betöltő, osztrák gazdasági miniszter azt a véleményt fogalmazta meg: a Magyarország és az EFTA közti kereskedelmi forgalom az egyezmény segítségével négy­öt év alatt akár meg is dupláz­ható. A szabadkereskedelmi egyezmény az EFTA oldaláról jelent nagyobb önkorlátozást, hiszen a szervezet országai azonnal lebontják a megállapo­dásban szereplő áruk vámjait, Magyarországnak ugyanerre tíz év áll a rendelkezésére. Erősít a Nissan November végéig 1400 sze­mélygépkocsit és 150 haszon­­járművet értékesített a magyar piacon a Nissan Hungary Rt. - mondotta Kürti István, a Nissan hazai importőrének sajtófő­nöke. Elmondta, hogy bár év elején a Sunny volt a legkereset­tebb, év végére a Micra értéke­sítése futott fel. A modellvá­lasztékban jövőre sem változ­tatnak, újdonság lesz a „kis­busz”, a Serena. A haszonjár­műveknél erősítésre készül a Nissan, a márkakereskedők kö­rében most végzik azt a piac­­felmérést, amely ezt készül megalapozni. A Nissan Hun­gary Rt. többnyire fix árakkal dolgozik, a forintleértékelések miatt azonban módosításra kényszerültek. A magyar ve­zérképviselet az európai gyá­rakból importál, így a jen erő­södését, illetve a forintleértéke­lést kevésbé érezték meg, mint a közvetlenül Japánból impor­táló cégek. A jövő évtől Ma­gyarországra behozott Nissan haszonjárművek már megfelel­nek mindazoknak a szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak, amelyek 1996-tól lépnek életbe Európában. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents