Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-21 / 297. szám

1993. december 21., kedd 7 Jászsági körkép Fortuna és a napsugár rájuk mosolygott Kovács Andrásné Jászfényszarun fennállásá­nak huszadik évfordulóját ün­nepli a Napsugár Gyermekszín­pad és a Fortuna Együttes. Az általános iskolában, munkahe­lyén találjuk Kovács Andrásné pedagógust, a két együttes veze­tőjét. Éppen órát tart - náthásán is -, de feladatot osztva a gyere­keknek, nyugodtan beszélgethe­tünk. A tanulók ezalatt csend­ben dolgoznak. Kovács Andrásné, Rozika néni 1972-ben került a telepü­lésre. Gyerekkora óta „régi” színjátszó, és több évtizede ve­zet csoportot. Amikor a faluba jött, látta, hogy valami miatt nem működött a színjátszás, pedig Jászfényszaruban ennek nagy hagyományai voltak: 1912-ig visszanyúlóan mindig volt valamilyen színjátszó cso­port. Igaz, megfogadta, tovább már nem csinálja, de aztán csak nem bírta ki. Nekiláttak a mun­kának, így alakult meg a gye­rek- és a felnőttcsoport, ame­lyek a következő év karácsony táján megtartották bemutatói­kat. Mindkét együttes ennek okán ünnepi összejövetelt tart de­cember 29-én. Délelőtt baráti találkozó lesz azoknak, akik a Napsugárban valamilyen mó­don részt vettek. Délután pedig a fortunásoknak lesz ugyanilyen beszélgetés. Emlékeznek nagy bakikról, híres bemutatókról. Egy ilyen híres bemutatója a Fortunának - amit soha nem le­het elfeledni - a belorussziai Grodnóban volt. Nemzetközi barátságtalálkozón vettek részt - hazánkból egyedül -, ahol ama­tőr csoportok mutatkoztak be. Sok ezren gyűltek össze, és a fényszaruiak soha nem tapasz­talták, hogy akkora kultusza le­gyen annak, hogy valaki ama­tőr. A bemutatók során hatal­mas sikert arattak. A közönség felállva tapsolt, többször visz­­szahívták őket a színpadra. Az első díjjal tértek haza. Mostanság a gyerekcsoport iránt van nagy érdeklődés. Mű­helybemutatókon vettek részt, de több látogatót is fogadtak helyben. A húsz év alatt a két csoport több mint 500 embert érintett, vagyis ennyien voltak részesei a társulatnak, ennyien osztoztak a színjátszás nyújtotta örömben. Rozika néni nem színészeket akart, akar nevelni, hiszen ab­ban hisz, ha valaki egy alkotó közösség tagja, akkor olyan pluszt vihet magával, amire mindig büszkén emlékezhet. Ars poétikája: gyújtsd az emlé­keidet, mert később nem lesz mire visszanézned. Rozika néni nem panaszko­dik az anyagiakra. Ebben is kö­vetkezetesen azt vallja, ha ön­magán nem segít az ember, ak­kor más sem segít rajta. Az „ön­segítésnek” azonban előbb-utóbb beérik a gyümöl­cse, csak türelem és kitartás kell hozzá. Ez a szemlélet meghozta az eredményt nekik, mert az, hogy Jászfényszarun Napsugár és Fortuna - kis bizonytalanság után, de úgy véli 20 évben egy­szer ő is kimondhatja - foga­lommá lett. Képek a Fülemüleperből, amit a gyerekek jövő szerdán adnak elő A jó nedűből elég egy kupica is Pálinkáról a szeszfőzdében Várják, lesik, jön-e már a finom „pályinka” Jászalsószentgyörgy határá­ban egy fára szögezett kis táb­lán az áll, hogy ifj. Gajdos Mi­hály szeszfőzdéje merre talál­ható. A kapuban félénk szemű kutya és óriási sár fogad min­ket. Beht már zajlik az élet, forr az üstökben a cefre. Három em­ber beszélget, várják „éltető” nedűjük kipárolgását. Rácz Pál Jászboldogházáról jött, hogy törkölyét kifőzesse. Annak ide­jén Tápiógyörgyén főzetett, de hogy Gajdos Mihály főzdéje megépült, ide jár. Két hektoli­ternyi cefrét hozott Rácz Pál, akinek Farmoson van szőlője. Nagy Sándor szintén jászbol­­dogházi, ő • vegyeset, almát és barackot főzet, kéthektónyit. Ebből 12-14 liternyi pálinka lesz, mondja. Hogy mit csinál vele? Hosszú az esztendő, és ez a mennyiség nem olyan sok a családban. Most van először itt, tavaly Tápiógyörgyén főzetett. A harmadik ember Rács Csaba, aki Zagyvarékason la­kik. O is vegyeset főzet. Saját kertjében termett a cefrének­­való, négy hektónyi lett. Ebből 20-24 liter pálinka lesz. Hosszú téli estéken meg disznóvágá­sokkor megiszogatják. Mitől jó ez a szeszfőzde? Ezek már vízpalástos üstök -magyarázza Rácz Pál -, nem kell kavargatni a cefrét, mint valamikor. A pálinka meg attól jó, amikor tisztázzák és szalma­szál vékonyan csurog le, mert akkor nem zavarodik bele a sa­vanyú víz. Mert a savanyú víz rontja el a pálinkát. Vigyázni kell, hogy ne nagyon legyen tü­zelve. Megtudjuk azt is, hogy a cefréből előbb vodka lesz. majd csak tisztázás után válik igazi magyaros pálinkává. Ötven liter vodkából 20 liter pálinka van. Hát nem érné meg azt a többet meginni? - kérdezzük. Nem mindegy hogy az ember feje megfájdul, mert a vodkában rengeteg a savanyú víz. Nem érné meg odahaza, su­­tyiban főzni a pálinkát? Nem! Az sose lenne olyan tiszta, mint amit itt rézüstön főznek. Amit odahaza készítenek, abban benne van a cián. Cukrot tesznek hozzá? A há­rom ember mindegyike azt mondja, senki ne tegyen hozzá cukrot. Igaz, így kisebb a mennyiség, de sokkal fino­mabb. Annak idején eleink nem úgy itták a pálinkát, mint most, ha­nem kis kupicával, amit ha reg­gel lehajtott a jóember, még délben is érezte a hatását. Nem lesz üzletház Új tűzoltóautót kaptak Jászapátin szomorúan kel­lett tudomásul venni, hogy „elöregedett” a régi tűzoltó fecskendő, gaz­daságosan javí­tani már nem le­hetett - tudjuk meg dr. Mihályi István jegyzőtől. Hát, hiába, minden felett el­szállnak az évek, legyen az élő­lény vagy gépe­zet. Szerencsére akadt egy lehe­tőség, miszerint a Belügyminisztérium Országos Tűzoltó-parancsnokságához pá­lyázatot lehetett benyújtani. Ezt - megint szerencsére - megnyerték. Ezzel 16 millió fo­rint értékű gépjárműfecskendőt tudhat magáénak az önkéntes tűzoltóegylet. A 16 millióba be kell tudni az önkormányzati hozzájárulást. Időközben egy újabb pályázatot is sikerült el­nyerni, így a felszerelések nagy részét ebből, illetve önkor­mányzati pénzből vásárolhatják meg. Az új autóval abban is re­ménykedhetnek, hogy ellátási területet kapnak - mondja a jegyző -, elsősorban a közvet­len vonzáskörzetben: Jász­­iványban, Jászkiséren, Jászszentandráson is. így a két hivatásos parancsnokság - He­ves és Jászberény - között ők ezt a pár kilomé­ter sugarú kört tűzvédelmi szempontból el tudnák látni. Mint már is­meretes, az ön­­kormányzat pá­lyázatot adott be - több más város polgármesteri hivatalával együtt - a Bá­bel Könnyű­­szerkezetes Épí­tési Vállalko­zásnak, hogy szolgáltatóházat létesítsenek a templommal szemben Laguna üzletház né­ven. A pályázatot sajnos nem Jászapáti nyerte el, pedig min­den feltételt megadtak: parko­lót, olcsó területet. Úgy látszik, mások jobbak voltak. Jászjákóhalma térségében a polgári védelemnek nagy rak­tára van: itt tárolják a Jászság polgári védelméhez szükséges anyagokat. Az önkormányzat azt sze­retné most elémf, hogy a Ve­­lemi Endre utcában levő volt honvédségi raktárban elhelyez­hesse a Jászapáti és körzetéhez tartozó települések felszerelé­seit. Ehhez készek egy raktárost közösen alkalmazni, annak bé­rét kifizetni. Csakhogy a raktá­rát több százezer forintért még fel kellene újítani, amihez a polgári védelemnek nincs pénze. Dr. Mihályi István jegyző Az oldalt írta és szerkesztette Tóth András Fotók: Mészáros János Hej, ha tizenkétszer!... Szép szál idős ember tűnik fel a jászágói kihalt délutánban. Vizet vesz a kútnál. Megszólít­juk, amire barátságos invitálás a felelet. A kannát nem adja ki kezéből, úgy viszi, mintha 20 éves volna. Beballagunk a nád­­fedeles, kicsiny, de annál taka­­rosabb házba. Itt él a 87 éves Molnár István feleségével, a 84 éves Kaszab Máriával. Negyvenhat éve lak­nak a kis házban, azelőtt tanyán éltek. Pista bácsi mindig a me­zőgazdaságban dolgozott, akár­csak felesége. Három hold földjükön volt elég foglalatosság: kapálás, ma­rokszedés meg minden egyéb paraszti munka. Aztán jött a té­­esz, ott dolgoztak. Hogy jobban teljen az élet, még mindig dolgoznak, a ház mögötti 1300 négyszögöles kertben kertészkednek nya­ranta. Sárgadinnye, uborka, paradi­csom, paprika meg minden megterem náluk. Jövőre az te­rem benne, amit bírnak. Este tévézgetnek. Most télen unalmas minden, alig várják már a nyarat, hogy kint lehessen a szabadban dolgozni. Hiszen mindig ez volt az életük, ez él­tette őket, nem a henyélés. Pista bácsi vendégeskedé­sünkkor ötkor kelt, ment Árok­­szállásra. „Megberetválkoztam, aztán vettem tepertőt meg be­gyújtani való olajat.” A lá­nyokra már nem is maradt ideje. Nem hát, mert minden idejét a feleségére áldozta. Hatvanhá­rom éve házasok! Két lányuk született. Unoka négy, déd­unoka ugyancsak négy van. Molnár István bácsi Egyik unokájuk Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke. Búcsúzóul még megnézzük a kertet. Abszolút tisztaság min­denhol. Az általuk istállónak nevezett fészerben - mert ló vagy tehén soha nem volt benne - hihetetlen rend van. Csak tyú­kot tartanak, disznó nincs. A porta felseperve, a kert fel­szántva. Várja, hogy az új élet belekerüljön. Pista bácsi az élettel és ellen­tétével, a halállal kapcsolatban mond is egy anekdotát: „A ci­gány is aszonta, ha tizenkétszer kéne meghalni, eleibe’ nem is félne.” Kívánjuk, hogy még sokáig ne kelljen Pista bácsiéknak ettől a gondolattól tartani! Pista bá’ szeme még mindig nagyon huncut Varroda a faluszélen Majdnem átsuhanunk Pusz­tamonostoron. amikor meglát­juk, hogy a faluszéli volt isko­lában varroda van. Litkei Lajos szerencsénkre itt található. O a vezetője a Litkei és Társa Kft. családi vállalkozásában üze­melő varrodának. A négy tan­termes volt általános iskolát bérlik az önkormányzattól két éve varrodájuknak. Kezdetben öt dolgozóval in­dultak. Férfizakót és nadrágokat varrtak egy budapesti nagyke­reskedelmi cégnek. Részükre télen - vagyis most - a konfek­ció helyett télikabátokat készí­tenek, de Németországba kötött férfi-, női pulóvereket is szállí­tanak. Azonkívül 15 ezer gye­reksapkát készítettek Angliába, ahová még nagyobb munkale­hetőség mutatkozik. Több tíz­ezer baseballsapkát fognak gyártani ugyanis. A Shellnek is varrnak téli munkasapkát, éppen akkor vette át a megrendelő egyes elkészült darabjait, amikor ott jártunk. Ötszáz sapka a tétel, ebben fe­szít majd minden Shell-kutas hazánkban. Természetesen az olasz piac sem maradt ki köreikből. Oda gyermek- és felnőttsíruhákat, továbbá bélelt dzsekiket varr­tak. Litkei úr most járt kint Ausztriában, ahova férfi- és női fürdőköpenyeket készítenek, ha minden jól megy. Ma huszonöt asszonyt foglal­koztat a Litkei-féle cég. Sajnos nagynak bizonyul a volt iskola a varrodának, ezért a volt pártházat szeretnék megvenni. Ótt még némi átalakítást kellene végezni, és Litkei úr reméli, az önkor­mányzat segítségével ez meg is lesz. Azt az épületet ugyanis job­ban ki tudnák használni. Ebben a varrodában sok a munka

Next

/
Thumbnails
Contents