Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-18 / 295. szám
1993. december 18., szombat Kulturális panoráma 7 Harmincötezer felvétel Japánról Ajándék karácsonyra: a Biblia Ahogy Gustav Dóré megrajzolta és Károli Gáspár lefordította A tékozló fiú hazatérése Edo korabeli (XVII-XIX. század) tánc Japánról hírt hozni népszerű vállalkozás. Hiszen a távoli szigetország még mindig a titokzatosság, a különlegességek földjeként él tudatunkban. Két évet töltött Japánban a fiatal fotóriporter, Nagy Z. László, s eleve azzal a céllal utazott, hogy „felfedezze” a japán tájat, a japán embereket. S természetesen a csodás épületeket, felhőkarcolókat és pagodákat, szertartáshelyeket és egy-Weöres Sándorról nem maradt fenn sok fénykép, nem őrzi róla szóló dokumentumok tömegét közgyűjtemény, nem hagyott hátra különös tárgyi emlékeket a költő. így aztán aligha volt könnyű dolga a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, amikor kiállítással kívánt emlékezni a nyolcvan éve született Weöres Sándorra. Három teremre való kiállítási anyag azért mégis elegendő ahhoz, hogy feltáruljon egy költői életmű, és így megnyílt jövő év elejéig látogatható Weöres Sándor emlékkiállítás. Amelyben a költő személye mégiscsak másodlagos, mert fontosabb a mű, a vers, a műfordítás, a dráma, az esszé. Vagyis a Weöres Sándor-i életmű. Persze ennek a költői világnak azért vannak fizikális vetületei. Szép kalligrafikus-betűs kéziratok, amelyben olykor javítások, törlések jelzik az alkotás folyamatát. Gyerekversek a költő saját illusztrációival, fákkal, békákkal, csizmával. Folyóiratok, irodalmi lapok, amelyekben publikált. Verseskötetek, műfordításkötetei (Shakespeare, Mallermé, Rustavelli művek), Weöres-versek franciául, németül, olaszul. S a róla szóló irodalom. Az első méltató sorok mindjárt Illyés Gyulától. Amikor Pécsett 1934-ben megjelent a huszonegy éves Weöres Sándor első verseskötete, a Hideg van, Illyés Gyula így ünnepelte: „Amit megfog, azt meg is oldja; kezében az anyag egykettőre méltó költői tárggyá válik; a varázslatot hibátlan beavatottsággal végzi.” S ha teljesítménynek tartjuk a huszonegy évesen összeállított verseskötetet, tudnunk kell, hogy első költeményeit tizenszerű lakásokat, a japán kertet és tűzhányókat, a rizsföldeket és a technika csodáit, gyárakat, üzemeket. Ottléte alatt harmincötezer felvételt készített. Ebből válogatott most egy kiállításra valót, pontosan százhatvan képet, amelyet Japán - Nagy Z. László fotókiállítása címmel mutat be. A Néprajzi Múzeumban december végéig látogatható tárlatnak olyan támogatói vannak, mint a budapesti Japán Alapítvány, a budapesti Japán Nagykövetség, a Fujifilm Hungary, a tokiói Japán-Magyar Művészeti Klub és mások. Nagy Z. László bízik abban, hogy sikerül könyvben is kiadnia gazdag fényképanyagának legalább egy részét. Amikor bizonyossá vált, hogy felesége kétéves akadémiai ösztöndíjjal Japánba utazik s férje is elkísérheti, Nagy Z. belevetette magát a könyvtárakba, s mindent elolvasott, megtanult, amit a régi és mai Japánról lehet. Konzultált a kelet-ázsiai kultúrák magyarországi szakértőivel, a távoli ország iránt elkötelezett szervezetekkel, társaságokkal. Kint sikerült megszerezie a tokiói japán-magyar baráti társaság ösztöndíját is. négy évesen írta. Kivételes formakészséget eláruló, a korabeli magyar lírától eltérő hangban. Mire első kötete megjelent, már neve volt a Nyugat körében. Sokat publikált, az irodalmi lapok tárt karokkal fogadták az ifjú tehetséget. A pécsi egyetemen fél évig jogot hallgatott, másfél évig földrajz-történelem szakos bölcsész, majd filozófiai és esztétikai tanulmányokat folytatott, később filozófiai doktorátust Az előzetes felkészülés után Japánban a nyelvet kezdte tanulni, hogy amikor vidékre indul, anyanyelvükön tudja megszólítani riportalanyait. Előbb Tokióban és környékén dolgozott. Aztán bejárta a négy nagy sziget - Hokkaido, Honshu, Shikoku, Kyusu - nevezetes és kevésbé ismert településeit. Városokat, falvakat, nemzeti parkokat keresett el. Magával ragadta a táj, a természet szépsége, a sokféle kézműves különös munkája. Elhozta vallási és más ünnepek hangulatát, virágfüzéres, kivilágított utcák képét, vallási zarándokhelyek, óriás és aranyozott Buddhák látványát; kabuki színházak előadásairól, teaceremóniákról, hagyományos japán kultuszokról tudósít. A hétköznapi munkák, gyárakban, szántóföldeken éppúgy figyelme középpontjában álltak, mint a festett-faragott történelmi épületek s a természet csodái. Nagy Z. László kiállítása idején a Néprajzi Múzeumban a Japán Nagykövetség videoshow-t szervez, vasárnaponként filmeket vetítenek japán tájakról, ünnepekről, üzletről, technológiákról, családról és ételekről. szerzett. Doktori disszertációját, költészetpszichológiai eszszéjét A vers születése címen adja ki 1939-ben. Előbb Pécsett, majd Székesfehérváron és Budapesten dolgozott könyvtárosként, 1948-ig társszerkesztője volt a pécsi Sorsuk című irodalmi lapnak. Aztán hét évig csak műfordításai és gyermekversek jelenhettek meg. Miközben a világlíra csaknem minden területére kiterjedő műfordítói munkássága is köteteket tölt meg, antik eposzoktól a népköltészetig és a kínai líráig, sorra jelennek meg saját versekötetei, majd verseinek gyűjteményes kiadása (1956-ban A hallgatás tornya, 1964-ben a Tűzkút). Foglalkoztatta a régi magyar irodalom, amelyből Három veréb hat szemmel címmel 1977-ben jelentetett meg irodalmi szemelvényeket. Nagy feltűnést keltett irodalmi körökben is 1972-es Psyche, Egy hajdani költőnő írásai című vers- és prózakötete. Utolsó, életében megjelent kötete, a Kútbanéző is ott sorakozik a kiállítás látnivalói között. De visszatér a költő verseivel, színdarabjaival 1989 januárjában bekövetkezett halála után is. Mint most, hogy ezzel a tárlattal is emlékezünk rá. „Hol Biblia nincs a’ Házban / Ott vajmi nagy pusztaság van! Be-tér ott a’ rossz ellenség / S nem szeret a’ jó Istenség” - írta a régmúlt idő névtelen szerzője a Serkentő Ének a’ Bibliának olvasására a című „röpiratában”. Hogy nem tette hiába, bizonyíthatja számos vallomás és utalás: ez volt a Könyv, amely tanított olvasni és erkölcsösen élni. Történései, példái részévé váltak az anyanyelvnek, hiszen a Biblia a hivatalos statisztikák szerint is a világ legtöbbször kiadott és legelterjedtebb könyve. A művészetre gyakorolt hatása felmérhetetlen. Mert csupán a festészet is milyen szegény lenne, ha nem hatott volna a mindenkori alkotókra a két szent irat: az Ótestamentum és az Újtestamentum. Közéjük tartozik a múlt század rajzolózsenije is, Gustav Dóré, akit Zola így jellemzett: A mi világunk nyugtalanná teszi őt, néha a Kánaán földjére utazik, amely vörös az emberi vértől, és fehér az isteni virradattól. És most itt van előttünk Dóré látványos utazása, dokumentumokban, a 233 egyenként is csodálatos metszettel illusztrált Biblia. Amelyhez a szerkesztő - a könyv a Kossuth kiadásában jelenik meg - Károli Gáspár négy évszázaddal ezelőtti, századuk elején revideált fordítását választotta. A katolikus francia Dóré Bibliája 1865-ben jelent meg. A reformátusok számára azonban - s ez volt Károli vallása is - a Biblia illusztrálása a XIX. század végéig tabu volt. Hogyan találhatott egymásra a katolikus rajzoló és a református fordító munkálkodása? A Mostanában a gimnazista fiú, ha tetszik neki valami vagy valaki, rávágja: Tök jó! Szóval, tök jó - magyarul: nagyon jó - az új fizikatanárnő, a szombati ebéd, a krimi, a diszkózene. Ha esetleg igényesebben óhajt fogalmazni, akkor a tök szót a csúcs, illetve a szuper szóval helyettesíti. Közismert, hogy a diáknyelv az iskolai élet számos jelenségét átkereszteli, a legtöbbször tréfás szóval jelöli. így lesz az elégtelen osztályzatból egyszerre núdli és gerenda, cövek és dákó, s a diák nem szerelmes lesz, hanem becsajozik. Ezek a divatszavak bizonyos idő után elfelejtődnek, újak jönnek a helyükbe, így változik szinte naponként fiataljaink nyelvi eszköztára. Hasonló folyamatok játszódnak le a hivatalos nyelvben is. Mostanában a történelmi szó jelzőként óriási karriert futott be. Ha kérdésre Szabó András bibliakutató adja meg a választ: „A kísérlet sikerült, a hatalmas időbeli, térbeli és civilizációs különbségek ellenére ez a bibliafordítás és ezek a képek egymásra találtak. Dóré nem úgy például két politikus találkozik, történelmi pillanatnak vagyunk a tanúi, történelmi kézfogással szentesítik a megállapodást, tanácskozásuk történelmi mérföldkő népeik történelmében. A történelmi jelzőhöz hasonlóan sokszor emlegetik az országos jelentőségű szerkezetet is. Ha négy-öt politikus, tudós leül tanácskozni, kizárólag országos jelentőségű találkozóról van szó, de akkor is országos jelentőségű találkozóról ad hírt a sajtó, ha valamelyik miniszter a Parlament folyosóján rámosolyog az ellenzék egyik vezérére. A színház, a cirkusz világából vette kölcsön a köznyelv a látványos szót, és húzta rá a legkülönbözőbb társadalmi és politikai jelenségekre. Van látványos választási győzelem, látványos politikai bukás, látványosan eleső csatár, látványos pályafutás, hogy csak néhány közéleti látványosságot emábrázolt bibliai jelenetet, mint azt középkori vagy barokk kori elődei tették, nem a szöveg értelmét, mögöttes tartalmát próbálta allegorikusán megfogni; ő a XIX. század racionalista gyermekeként egy irodalmi művet illusztrált, dinamikus ábrázolásaiban a történetek cselekménye a főszereplő. Ez a felfogás - hogy tudniillik nem helyettesíteni akart, mint egy szentkép, hanem kiegészíteni - tette lehetővé, hogy együtt szerepelhessen egy protestáns fordítással. Ráadásul rajzai - jellegzetes nyúlánk emberalakjai - az idő múlásával maguk is kissé régiesek lettek, hiszen csaknem 130 esztendő telt el megalkotásuk óta, s egyre jobban illenek egy archaikus szöveg ódon fordításához. Dóré a katolikus Biblia szövegét illusztrálta, benne az újabb protestáns fordításokból hiányzó ószövetségi apokrif könyvekkel. A mostani kiadás a revízió előtti utolsó Károli Bibliát veszi alapul a képekhez tartozó szövegrészek közlésekor - ez a változat volt klasszikus íróink kezében Ady Endréig bezárólag -, amelyből viszont hiányoznak az apokrif könyvek. Károli Gáspár annak idején lefordította ezeket, s utoljára az 1704-es kasseli Bibliában, valamint annak száz évvel későbbi újraszedett változatában benne is vannak, az innen vett idézetek tehát 1704-esek.” lítsünk. Ha gondosabban fogalmaznánk, a látványos szó helyett a jelentős, a csúfos, a nagyszabású, a feltűnést keltő, a tetszetős, a kiemelkedő szavakat is használhatnánk. A felkapott divatszavak elszürkítik a mondanivalót, töltelékszavakká válnak, gyakran jelentésüket is elvesztik. Ilyen sorsra jutott a közel határozószónk is. Közel tíz vagon sertést szállítottak tegnap Budapestre; Baranyában közel kétszáz képesítés nélküli pedagógus dolgozik; Városunkban közel ötszáz frissen érettségizett fiatal van munka nélkül - a felsorolt mondatokban a közel szót a mintegy, a körülbelül, a nem egészen kifejezésekkel kellett volna helyettesíteni. A divatszavak áradata minden hadakozás ellenére szinte megállíthatatlan, mégis küzdenünk kell ellenük. K. Gy. M. Gyermekversei saját kézírásával és illusztrációjával Kiállítás az irodalmi múzeumban Weöres Sándor emlékére Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy Jézus kiűzi a kufárokat a templomból Divatszavak áradata m Nem mind történelmi, ami „történelmi”
