Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-17 / 294. szám

1993. december 17., péntek Hazai tükör 3 Tiszaszentimre önkormányzatának peres ügye van a tiszafü­redi Tiszatáj ÁFÉSZ-szel. A perlekedés tárgyát egy 1989-90-ben közös beruházással megépített benzinkút képezi, melyet a jog­elődök, a községi közös tanács vb és a Tiszafüred és Vidéke ÁFÉSZ annak rendje-módja szerint fel is épített 3 millió 393 ezer forintos beruházással. A tanács egymillió 200 ezer forinttal járult hozzá a kivitelezéshez, emellett saját építőbrigádjával épí­tette meg a töltőállomást. Az áfész ehhez az összes építőanyagot megvásárolta, valamint saját beruházásában biztosította a kút berendezéseit a technikai eszközökkel együtt. Mondhatnánk, hogy mindenki jól járt. A szentimreieknek nem kell Kunhegyesre, Madarasra vagy éppen Tiszafüredre utazni, ha tankolni akarnak, az áfész pedig mint üzemeltető - de sok törté­net szól manapság a benzinku­tasok meggazdagodásáról - biz­tos bevételhez jut. Ám ez ese­tünkben csak a papíron van így, mert miután kiderült, hogy az áfész értékesíteni akarja a töltő­­állomást, kirobbant a „gázolaj­bűz” nélküli benzinkút ügy. Az önkormányzat nem hajlandó azt megvásárolni, az áfész pedig a tulajdonjog megszerzése nélkül nem tud továbblépni az ügyben. Ám az is kiderült, hogy az eset, a perlekedés gyökerei egészen 1986-ig nyúlnak vissza, amikor is Szentimre tanácsa meghatá­rozatlan időre kiutalta a volt községi gyógyszertár épületét az áfésznek, amit egymillió 775 ezer forintért felújítottak, ke­reskedelmi tevékenység folyta­tására tettek alkalmassá. Érde­kes módon ez is peres eljárás tárgyát képezi, ha a jog hivata­los nyelvezetével kívánok fo­galmazni. De még itt sincs vége a sornak. Az áfész idén tavasz­­szal bezárta a tulajdonában lévő „Vadliba” éttermet, mely a szentimrei iskolások, nyugdíja­sok étkezését volt hivatott meg­oldani, amihez a tanács, majd az önkormányzat is jelentős anyagi támogatást biztosított. Kitalál­hatja az olvasó: ez az eset is mé­lyen beleivódott a peres ügyek mélyébe, tovább kuszálta a két fél közötti jogi gombolyagot, melyből még Ariadné sem ta­lálta volna meg a kivezető szá­lat. „Közös lónak megint túrós lett a háta.” De nézzük, hogyan vélekedik a két fél: Beleznay Sándor, Tisza­szentimre polgármestere:- Az önkormányzati válasz­tások után számunkra az első, legfontosabb feladat volt, hogy számba vegyük az önkormány­zat tulajdonait. Sajnos rendkí­vül sok tisztázatlan ügy volt. Ezért - testületileg - elhatároz­tuk, hogy rendezzük ezeket. Felkerestük az áfészt, és meg­oldások egész sorát ajánlottuk fel számukra. Velük kapcsola­tosan két kérdésben kellett egyezségre jutnunk. Az első a benzinkút volt, mely valóban közös beruházással épült fel.- Azt mondják, hogy ennek a földterületnek a tulajdonjoga tisztázatlan.- Ez így is van, de nem je­lenti azt, hogy a terület ne lenne miénk. Amikor elkészült, az áfész akkori vezetője, Rajki Imre kérte a tulajdonjog be­jegyzését az áfész számára. Ezt az engedélyt a földhivatal nem adta ki, mert a mi tulajdonunk, de kiderített egy szabálytalan­ságot, miszerint a volt tanács nem vonta ki a területet mező­­gazdasági művelés alól, így az zártkertnek számított. A volt ta­nácsi ügyintéző ezt háromsoros levélben megtehette volna, de nem tette, így nekünk kellett ezért a százezer forintos bünte­tést már kifizetnünk. Ám hozzá­teszem, hogy szóban magam ajánlottam fel Rajki Imrének a lehetőséget, hogy 50-50 száza­lékos arányban jegyeztessük be a kutat. Természetesen ekkor az egymillió-kétszázezer forintot kiegészítettük volna a bekerü­lési költség felére. Ők határo­zottan elzárkóztak ettől!- Azt is beszélik, hogy a terü­letnek még egy kiskorú személy is a tulajdonosa.- Ez nem változtat a fenti té­nyen. A lényeg az, hogy ez egy osztatlan, egy helyrajzi számon szereplő terület, melynek java részét még a tanács vette állami tulajdonba. Ennek a területnek van egy elhanyagolható része, melyre a kiskorú V. Erzsébet, valóban jogosan tart igényt. Ez azonban egy megosztási vázlat­tal megoldható, de ezt csak ak­kor kívánjuk rendezni a földhi­vatallal, amikor a peres ügy le­zárul. Jogilag tehát a tulajdon még rendezetlen.- Mi a helyzet a volt gyógy­szertárral? Nem nehéz kitalál­nom, hogy itt is a tulajdon körül folyik a huzavona.- Ez így is van. A községi közös tanács vb szakigazgatási szerve ugyan határozatlan időre kiutalta 1986-ban az áfész ré­szére az 1960 négyzetméter alapterületű telket, a rajta lévő 292 négyzetméteres felépít­ménnyel együtt, igénybevételi díj nélkül, annak fejében, hogy a szövetkezet felújítja azt. Ezért gondolja az áfész, hogy a ráépí­téssel megszerezheti a tulajdon­jogot is. Esetünkben azonban ez korántsem megvalósítható, mert egyrészt szabályos bérleti szer­ződést nem kötöttek a tanáccsal. Ha a vonatkozó jogszabályokat vesszük figyelembe, akkor az áfésznek 1992. december 31-ig kétmillió forint bérleti díjat kel­lett volna fizetnie számunkra. Már ez lényegesen meghaladja a beruházott összeget. Másrészt a gyógyszertár felépítéséhez jogelődünk egymillió forinttal járult hozzá, a telket pedig, ami jogilag tisztázottan a miénk, 100 ezerért vette meg.- Most már csak a „ Vadliba” hibádzik. Hogy kapcsolódik össze ez a volt gyógyszertárral (amiben kereskedelmi egysége­ket alakított ki az áfész - szerk.) és a benzinkúttal?- Számunkra nagyon fontos volt a gyemekétkeztetés megol­dása. Ezt idén április 1-jéig az áfész-tulajdonú „Vadliba” étte­rem biztosította. Mi alternatív javaslatként felvetettük, hogy átadjuk az áfésznek a benzinku­tat, a volt gyógyszertár épületét, biztosítva a kizárólagos tulaj­donjogot, amennyiben nekünk adják az éttermet. Említettük, hogy közösen be­széljük meg ezt a javaslatot, mely már sok engedmény tar­talmazott részünkről, közelítve az áfész álláspontjához, de feb­ruári megbeszélésünkkor az áfész igazgatósága nem is ragált erre. Válaszként bezárták az ét­termet. Ekkor bízott meg a tes­tület, hogy jogi úton érvényesít­sem Tiszaszentimre község ér­dekeit. (Folytatjuk) Bankkonszolidáció a Kereskedelmi Banknál A Kereskedelmi Bank Rt.-nél ahhoz, hogy elérjék a nullaszá­zalékos tőkemegfelelési muta­tót, 35 milliárd forintos feltőké­sítésre van szükség. Várhatóan a bankkonszolidáció ez évi sza­kaszában erre sor kerül. A bank azonban szeretné elérni, hogy a feltőkésítésben ne csak az ál­lam, hanem a pénzintézet jelen­legi tulajdonosai is részt vállal­hassanak. Ez lesz a témája a de­cember 22-i rendkívüli közgyű­lésének, s ennek alapján módo­sítani szeretnék a megkötendő bankkonszolidációs szerződést- mondta Lenk Géza, a bank el­nök-vezérigazgatója. A tőkemegfelelési mutató to­vábbi javításához már lényege­sen kisebb befektetésre van szükség, a 4 százalékos mutató eléréséhez mintegy 5-7 milliárd forintos újabb tőkeinjekció kell. A pénzintézet üzemi eredmé­nyei kedvezőek. Amennyiben nem veszik figyelembe a jelen­tős mértékű kétes kintlevőségek miatti céltartalék-képzési köte­lezettséget, úgy a bank ez évi nyeresége eléri a 6,6 milliárd forintot. A mérlegfőösszeg az idén szinten marad, de egyes te­rületeken a pénzintézet növelte aktivitását. Elsősorban infra­strukturális beruházásokhoz nyújtott kölcsönöket, és meg­kezdi a mezőgazdaságot szol­gáló EBRD-hitelek kihelyezé­sét is. Erre a célra mintegy 4 milliárd forint áll rendelkezé­sére. Jelenleg az rt.-ben a köz­vetlen állami tulajdon eléri a 35 százalékot. A bankkonszolidá­ció révén - amennyiben az az eredeti formában valósul meg - a pénzintézet tőkéjének 80 szá­zaléka kerül állami tulajdonba. Az őszi kalászos gabonák ve­tésterülete csak némileg marad el az előző évitől - állapítja meg a Földművelésügyi Miniszté­rium egyik friss összegzése. A búza vetése 1 millió 3 ezer hektáron történt meg. Ez 24 ezer hektárral kevesebb a múlt évinél. Míg 1992-ben 100-120 ezer hektár vetése késett, addig az idén már november első fe­lében befejeződött e kalászos vetése. Az őszi kalászosok fej­lődési állapotát a szakemberek úgy ítélik meg, hogy az mintegy 10 százalékkal jobb az előző há­rom év átlagánál, valamint a ta­valyinál. A vetések 60 száza­léka jónak, 30 százaléka pedig közepesnek minősül. (MTI) Lesz orosz gáz A Mineralimpex Rt. és az orosz Gasexport vezérigazgatói aláírták a jamburgi államközi egyezmény jövő évre szóló ma­gánjogi szerződését. Ennek ér­telmében 1994-ben 2 milliárd köbméter földgáz érkezik tör­lesztésként a korábbi magyar készpénz- és áruhitel, valamint a jamburgi, tengizi földgázkiter­meléssel összefüggő építési munka fejében. Az orosz partner kötelezettségeinek folyamatosan eleget tesz. A jamburgi szerző­dés terhére, a vállalt teljes meny­­nyiségből azaz a 14,46 milliárd köbméter földgázból eddig 7 mil­liárd köbméter földgáz érkezett hazánkba. (MTI) Látlelet * Egy csepp könny Evek óta írom jegyezeteimet - többek között - arról a politikai kurzusról, melynek meghatározó személyisége Antall József volt. Rendszerint a politikai kurzus társadalmi következményei­ről írtam, s nem a miniszterelnökről, aki mértékletességével és erkölcsi hajlíthatatlanságával mindig lenyűgözött. Értelmiségi és politikus volt. Államférfid, aki mögött kisszerű politikusok keltek életre. Ha nem lenne túlságosan ódivatú vagy közhely­­szerű az utalás, akár a politikai percemberkék diadalútját is felhozhatnám példaként. A volt munkáspárt osztályvezetőiből átvedletteket, a hosszú ideig lapulókat, a helyezkedőket, akik semmilyen részvétet nem érdemelnek. Kivált nem 1994 után. Mert legalábbis addig a hűséges követők álarcában jelennek meg. De hát ez egyáltalán nem meglepő. A hétköznapi életben az erkölcsi értékek sokszor háttérbe szorulnak, s előlépnek a szükségszerűségek, az ok és okozati összefonódások. Még ha ebben az összefonódásban van is valami, amiért bárki viszony­lag szabadnak érezheti magát, a felejtéssel mindenképp szá­molnia kell. Ki emlékszik egy idő után a kabinetfőnökökre vagy a kultuszminiszterekre? Érettségi tételként valamikor fel kell-e mondani a posztkommunista korszak kormányának tagjait? Aligha. Mert ahogyan a Bethlen-kormány szereplőire nem emlékszünk, ugyanígy a történelmi süllyesztőbe kerülnek a tárca és tárca nélküli miniszterek. A kisszerűségnek és a közép­szernek ez az elkerülhetetlen következménye. Sejtelmem sincs róla, hogy tudta-e a miniszterelnök: vannak államtitkárai, akik három-négy bővített mondatot nem képesek egymás után el­mondani. Am valójában nem is ez a fontos. Többpárti demokrá­ciákban ugyanis elkerülhetetlenek a politikai alkuk. A minisz­terelnök tudtával zajlottak ezek, de érdemeiből mégsem vonnak le semmit. Mert aki egy nemzetet szolgál, másfajta dimenziók­ban gondolkozik. Történelmi ritkaság, hogy a politikai ellenfe­lek fejet hajtsanak a kormányfő előtt. S ha számolnunk is kell azzal, hogy rövid időn belül nemtelen támadások érik Antall Jó­zsefet, történelemformáló szerepe akkor is kétségtelen. Szándé­kát és akaratát újra és újra félreértelmezhetik, tudatosan vagy kevésbé tudatosan meghamisíthatják, de amit három és fél esz­tendő alatt tett, mérték- és példaadó. Jöhet ott mindenféle át­menet, de úgy, mint magán a színskálán. Elindultunk a vöröstől a fehér felé, de ha egyszer elérjük, teljességgel ott lehetünk a vörös leghalványabb nyoma nélkül. Csak éppen az út lesz mér­hetetlenül nehéz, mert ha a politika nem értékeket, hanem esz­méket képvisel, minden visszavonhatóvá válik. Kerékgyártó T. István : ,Nehezen olvadó jégtömb’’ Paraszt-polgárosodás az Alföldön A „Tabáni disputa” meghirdetett célkitűzése a magyar pol­gárosodás folyamatának nem csupán makroszemléletü, hanem a regionális nézőpontot is magában foglaló nyomon követése. Ez utóbbi jegyében hangzott el már az első alkalommal Szabó László előadása, s ennek jegyében tárta gondolatait múlt héten Bellon Tibor néprajzkutató a „disputa” közönsége elé. Hazánkban a Dunántúl és az Alföld fejlődésének kettéválása lényegében már a török hódolt­ság idejétől kimutatható. A ma­gukra hagyott hódoltsági terüle­teken - az Alföldön - a nép kénytelen volt önállóan meg­szervezni saját életének és va­gyonának védelmét. A „pa­rasztvármegyék” így voltakép­pen önálló mezővárosi-paraszti érdekvédelmi szervezetek funkcióját töltötték be. Ezekben - az Alföld sokszínű népiségé­­ből - gazdaságilag egységesnek mondható mezővárosi „modell” alakult ki; ennek fő jellemzője az úgynevezett „árutermelő ál­lattartás” volt. Az ily módon korábban ki­alakult modell „reneszánsza” a XVIII. században következett be, amikor erős vagyoni kon­centráció ment végbe az Alföl­dön. Ennek következtében a „parasztvármegyék” képesek voltak meghiúsítani a török hó­doltság után visszatért földesúri családok törekvéseit, amelyek a „tipikus” feudalizmus visszaál­lítására irányultak. Eközben egy sajátos „paraszt-polgári öntu­dat” alakult ki az itt élő embe­rekben, amelyben nem a le­származási, hanem a vagyoni viszonyok játszották a meghatá­rozó szerepet. A társadalom vi­szonyrendszere egészében azonban mégiscsak feudális maradt, ez képes volt megaka­dályozni a „paraszt-polgári ön­tudatosodás” teljes végbemene­telét. így a „polgárosodási rész­folyamat” is felemássá lett. Üj lendületet az alföldi pa­raszt-polgárosodás lényegében csak a kiegyezés után kapott. Az 1863-as nagy aszály követ­keztében, viszonylag gyorsan, „gazdasági paradigmaváltás” következett be, főleg a nagy fo­­lyamszabályözásök, az újszőlő- és gyümölcskultúrák kialakítása révén. Ez már egy kapitalizá­lódó mezőgazdaság meghono­sodását jelentette ebben a régi­óban. A kedvező tendencia alól azonban az Alföld egyes körze­tei - köztük például a Jászkun­ság is - kivételt jelentettek: a régi gazdálkodás összeomlott, az új pedig nem volt képes iga­zán meghonosodni. Az ered­mény a paraszt-polgárosodás folyamatának újbóli megreke­dése lett. A fő ok: a változásban való érdekeltség nem igazán tu­datosult a helyi közösségekben, mivel azok jellege idegen volt az itteni hagyományoktól. Erdei Ferenc „nehezen ol­vadó jégtömb”-öt emleget a ré­gióval kapcsolatban - idézte a nagy magyar tudóst Bellon Ti­bor, majd befejezésül hozzá­tette: az olvadás mind a mai na­pig nehezen halad. Sz. P. Szociális segítőszolgálat Karcagon Csak a változást kell bejelenteni az APEH-nek Nem kell megújítaniuk ké­relmeiket azoknak, akik az álta­lános forgalmiadó-fizetés szempontjából a speciális adó­zási módot kérelmezték erre az évre, és jövőre is e szerint kí­vánnak adózni - tájékoztatta az APEH fővárosi igazgatóságá­nak illetékese az MTI-t. A kereskedelmi szállás­hely-eladási tevékenységnél, a bolti kiskereskedelemben, va­lamint a mezőgazdasági tevé­kenységet folytatóknál lehető­ség van arra, hogy az általános­tól eltérő módon fizethessék az áfát azok, akik ezt kérelmezik. Különleges jogállásúak az áfa-fizetés szempontjából azok is, akik jogszabályi feltételek alapján alanyi adómentességet kérhetnek. A speciális eljárást mindig kérelmezni kell, és az engedély egy adóévre szól, de az év végén az adózó megvál­toztathatja döntését a következő adóévre vonatkozóan. Akik a korábban bejelentett választá­suktól eltérő módon kívánnak adózni jövőre, illetve a korábbi nyilatkozatuk alapjául szolgáló körülményeikben változás tör­tént, azoknak a változást meg­előző adóév utolsó napjáig kell a bejelentésüket eljuttatni az APEH-hez. (MTI) Az 1993-94-es tanévet a Kereskedelmi és Vendég­látó-ipari Szakközépiskola ruházati tanboltja Szolnokon, a Damjanich utcában kibővített árukészlettel kezdte meg. Az új partner, az Aranyvitorla Kft., valamint a szolnoki Ruhaipari Szakközépiskola és Szakmunkásiskola által készített ruhákat, blúzokat is árusítják. (-nzs-) A szociális segítőszolgálat megbízott vezetője Karcagon Vidovics Ferencné, aki tevé­kenységükről elmondta, hogy kiemelten foglalkoznak a nagy­­családosokkal és a nehéz hely­zetben élőkkel. A szolgálatnak nincs külön segélykerete, így csak termé­szetbeni segítséget tudnak adni, 2-300 forint értékű élelmiszer­csomagot, útiköltség-térítést, ha valaki nem tud elutazni, ügyeit intézni, mert nincs jegyre pénze. Gondozottjaik több ta­nácsadást is igénybe vehetnek. A nevelési tanácsadó segít a szülők, gyerekek gondján, hi­szen szakképzett pszichológus, gyógypedagógus, pedagógus várja az ügyfeleket. A gyere­keknek szerveztek egy klubot, ahová elmehetnek, elmondhat­ják gondjaikat, örömeiket a ta­nácsadás befejezése után is. A szolgálat - ha szükséges - köz­vetítő szerepet is vállal a szülők és az iskola, a pedagógusok kö­zött. Itt intézik a betegbiztosí­tási kártyával kapcsolatos ügyeket is, hiszen akinek alanyi jogon nem jár a kártya, annak az önkormányzat biztosítja. Na­gyon népszerű a jogi tanácsadá­suk, ahol a kárpótlással, a mun­kahelyi szerződésekkel, család­jogi kérdésekkel is foglalkoz­nak. Nem csak karácsonyi kam­pányfeladat az idősekkel való kapcsolattartásuk. Ezt egész évben végzik. Azokkal foglal­koznak, akik ápolási díjon van­nak vagy olyan idősek, hogy gondozásra szorulnak. Nekik az ebédhordást, a bevásárlást, a ta­karítást az idősek klubjában működő házi segítségnyújtási program keretében biztosítják. A szolgálat pénteken (de­cember 17-én) délután az idő­sek klubjában rendez karácso­nyi ünnepséget gondozottjai­nak, ahol a Győrffy István Álta­lános Iskola tanulói adnak mű­sort Pengő Ferencné vezetésé­vel. Az idősek 300 forint értékű csomagot kapnak, melyben az előzetes igények szerint déli­gyümölcs, csokoládé, keksz, cukorka lesz, melyet az Euro Kft. biztosított beszerzési áron. Jól sikerült az őszi vetés Áfész kontra önkormányzat „Gázolaibűz” nélküli benzinkút Tiszaszentimrén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents