Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-09 / 287. szám
6 Szolnoki Extra 1993. december 9., csütörtök Tisza Életmentő Alapítvány Nyártól a potyát is őrzik AIESEC Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezete Vannak olyanok, akik már zsenge gyermekkorukban pontosan tudják, hogy mi az, amivel egész életükben foglalkozni akarnak. A szolnoki Várkonyi Géza is közéjük tartozik. Amióta az eszét tudja, a folyóvíz, a csónak volt mindene. Ám élni is kell valamiből, ezért első osztályú mentőtiszti képesítést szerzett, és így teljesít szolgálatot Ferihegyen, az Országos Mentőszolgálat egyik repülőgépén. A legszebb az, amikor az ember a hobbiját össze tudja kapcsolni a hivatásával. Gézánknak ez is sikerült, oroszlánrésze volt a Tisza Életmenet Alapítvány létrehozásában. Az alapítvány legfőbb célja Szolnokon és környékén a vízi balesetek megelőzése, illetve az, hogy ha már megtörtént a baj, mindig legyen a közelben legalább egy ember, aki tudja, hogy pontosan mi a teendő. Mint az élet minden nehéz területén, a legtöbbet itt is a megelőzés jelent. Ezért az alapítvány minden évben vállalja, hogy egy óvodát megtanít úszni - ingyen. Nem kis ajándék ez, mert sajnos sok családnak egyszerűen nem telne úszótanfolyamra. Márpedig azt a gyereket, aki már ovis korában megbarátkozott a vízzel, később jóval kevesebb veszély fenyegeti nyaranta, mint a többieket. És ha már megtörtént a baj? Arra is tud orvosságot az alapítvány. Vízi életmentő tanfolyamokat rendeznek, amire bárki jelentkezhet, de vannak célcsoportjaik. Ilyenek például vízi rendőrök, pedagógusok, kajak-kenu edzők és a vízipólósok, akik a nap nagy részét az uszodában töltik nyáron. Aki rászánta magát, komoly elméleti és gyakorlati okításon esik át. Az elméleti rész tulajdonképpen egy alapos elsősegélynyújtó tanfolyam, nemcsak a vízi, hanem bármilyen baleset sérültjeinek ellátására. A gyakorlati kiképzés során a jelöltek megtanulnak úgy vízbe ugrani, hogy ne süllyedjenek el, ruhában úszni, a vízben megszabadulni a ruhadaraboktól. Megismerkednek azokkal a műfogásokkal, amelyek megakadályozzák, hogy a fuldokló a mentésére érkezőt is mozgásképtelenné tegye azzal, hogy rákapaszkodik. Mire a vizsgára kerül a sor, tudják, hogy kell az eszméletlen sérültet csónakba emelni vagy a medencéből kihúzni. Jövő nyártól a szolnoki potyastrandon állandó mentőszolgálatot tartanak fenn a teljes szezonban. Az Adria Fürdőszoba Kft. segítségével vásároltak és felszereltek egy mentőhajót, ez fog cirkálni a vízen, a személyzetet pedig önkéntesek (például szabadnapos tűzoltók) adják, természetesen olyanok, akik életmentő kiképzést kaptak előtte. Az alapítvány a támogatóktól kapott pénzen életmentő felszereléseket vásárol, és azokat kihelyezi olyan szervezetekhez, akik hasznát tudják venni. Terveik között szerepel még egy állandó kutató vízi mentőszolgálat felállítása, amely balesetek, eltűnések esetén a vízi rendőrség munkáját tudná hatékonyan segíteni. Mivel munkájuk talán mindenkinek lehet életbevágó, álljon itt végül az alapítvány számlaszáma: MKB Rt. Szolnok 454-13968-7007. Az alapítvány tagjai és előadói fizetést, tiszteletdíjat nem kapnak, a befolyt pénzt teljes egészében felszerelésre, üzemeltetésre és karbantartásra költik. Imre Lajos Életmentő ötletek. Bemutató a medencében. Tabáni disputa „Vissza Európához!” „Fel kell zárkóznunk Európához!” Gyakran hangoztatott igény. De voltaképpen hol vagyunk most? És mihez, illetve kihez is akarunk, főleg tudunk csatlakozni? Hiszen hazánk földrajzi területén - az európai történelem „jóvoltából” „frontvonal” húzódik. A kereszténység katolikus, majd református kulturális hagyományokon alapuló római, illetve ortodox-keleti jellegű bizánci körének határán fekszik Magyarország. És ez a „front” - lásd az egykori Jugoszláviában folyó eseményeket - olykor még ma is szó szerint értendő. Az előbbi kérdésfelvetések a közelmúltban hangzottak el Szolnokon a „Tabáni disputa” címmel indított értelmiségi eszmecsere első összejövetelén. Az eszmecsere témája a magyar polgárosodás. Aki pedig - a fenti módon - „hangosan gondolkodott”, Bánlaky Pál szociológus volt. Mondandójának lényege (ha ez egyetlen mondatban összefoglalható): Magyarországon ez a folyamat szemben Nyugat-Európával - széttöredezett, ezért felemás volt. Ez pedig hazánk mai állapotát, egyszersmind felzárkózási esélyeit is döntően meghatározza. Mert mi a polgárosodás valójában? Hankiss Elemérrel szólva olyan történelmi folyamat, amelynek során az emberek autonóm gazdasági szereplőkké (burzsoává), ugyanakkor autonóm állampolgárokká (citogenné) válnak. A feudalizmusra jellemző személyi függőséget a kapitalizmusban felváltja a piaci függőség. Az autonóm állampolgárok önkéntes szerveződéseiből ugyanakkor létrejön a civil társadalom. Magyarországon a polgárosodás a XVIII. század végén a „reformnemzedék felülről történő kezdeményezésére” indult. Megkésve és a nemzeti önállóságra való törekvéssel párhuzamosan. Mindezt azonban megtörte az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása. 1867 - a kiegyzés - után a folyamat újraindult, és főleg a városokban jelentősen előre is haladt. Jött azonban az első világháború, a Tanácsköztársaság, Trianon stb. Újabb törés. Viszszalépés volt az úgynevezett bethleni konszolidáció is. A „felszín alatt meginduló látens polgárosodás” azonban felemás volt: az egyén ugyan individuummá vált, de nem vált állampolgárrá. Az utóbbjról való lemondás volt az előbbi ára. Ez volt a Kádár-rendszer „nagy alkuja”. így a rendszerváltás „egy polgárok nélküli polgárosodás” kellős közepén találta az országot. Ennek valamennyi következményét érezhettük az elmúlt három évben. Mi a helyzet ma? Az esély fennáll a visszalépésre is, az előrelépésre is. Ha azonban a magyar polgárosodás sikeresen folyna tovább, az időtartamot illetően ne legyenek illúzióink: „hosszú menetelés” lesz - fejezte be gondolatmenetét Bánlaky Pál. Ézt követőleg Szabó László néprajzkutató a megye, illetve Szolnok „paraszt-polgárosodási folyamatáról” beszélt. Mondandójából kitűnt, hogy az Alföld sajátos történelme során falun is megindult egy polgárosodásnak nevezhető folyamat, amely kevésbé mutatta a városi polgárosodás töréseit. Ennek lényege az alföldi mezővárosok, illetve az úgynevezett „parasztvármegyék” kialakulásának töténelmi folyamata. Ezekben az emberek lényegében jobbágyi kötöttségek nélkül éltek, ami mentalitásukon is meglátszott, sőt meglátszik ma is. Ezt az előadó a mai polgárosodás esélyei szempontjából is kedvező feltételként értékelte. Sz. P. Szerelmes dal Tegnap, azaz hetünk szerdai napján megsuhintott a tavasz nyájas lehelete. Mindjárt vidámabb az ember, könynyebb szívvel viseli a mindennapok gondját, amikor a nap pajkos sugarai telítik meg a város utcáit színekkel. A főutcán a léptem is lassabbra fogtam, a legtöbbet próbálom kiélvezni e ritka téli jelen'ségből. Napsütés. A gondolatom is messze száll már, a tavasz virágait szagolom, csodálom a feslő rügyeket. Kiülök a vízpartra, s nem is fontos, hogy lógatom-e a horgászzsinórt a tóba, vagy sem. Az élet bujasága elvarázsol. Két szitakötő egymásba kapaszkodik, a halak kergefőznek a part közelében. A természet rendje, hogy minden szaporodni törekszik. így, tavasszal a hölgyek is könnyedébben öltözködnek. Lekerülnek a valódi formákat eltakaró téli holmik. Csodálom az asszonyok érett szépségét, a lányok kellemes iideségét. Eszembe is jut egy sláger, s dúdolni kezdem: „sanszon damúr...” És akkor „ tattarattata”. Egy pillanat alatt a jelenben találom magam. Hideg lé csorog végig a hátamon. A napsütés felolvasztotta hó a háztetőről éppen a gallérom alá esett.-aba„Ismét működik Szolnokon az AIESEC!” Aligha várható, hogy erre a hírre az olvasók többsége felkapná a fejét. Vagy ha mégis, legfeljebb azért, mert a többségnek bizony fogalma sincs arról, mit is takar ez a betűszó, amelyik első ránézésre idegen nyelvű rövidítésnek tűnik. Nos, az 1948-ban alapított, a nemzetközi megértést és együttműködést zászlajára tűző AIESEC, a Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezete, a világ legnagyobb, nem politikai jellegű, nem profitorientált, kizárólag diákok által irányított, oktatási célú szervezete. Ma már a világ 78 országában mintegy 50 ezer közgazdaságtan és menedzsment iránt érdeklődő egyetemi és főiskolai hallgatót tömörít. Az AIESEC célja, hogy hozzájáruljon a világ országainak és népeinek fejlődéséhez, áthidalja a nemzetek, régiók és társadalmi csoportok közötti különbségeket. Az AIESEC hazai és nemzetközi programjain lehetőséget biztosít a világ fiataljainak, hogy kölcsönösen megismerjék egymást és részt vállaljanak társadalmi és gazdasági környezetük, s ezzel a jövő alakításában. Mindezt Kardos Ágnestől, a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola másodéves hallatójától, az AIESEC - közel kétéves „szüneteltetés” után - nemrég újjászervezett főiskolai szervezetének elnökétől tudtuk meg. Ági azt is elmondta, hogy mit kínál tagjainak az AIESEC. S ami legalább ennyire fontos, nem csupán tagjainak, hanem mindazon hazai vállalatoknak, akik velük kapcsolatba kerülnek. Nos, az AIESEC megalakulásakor az első és azóta is legjelentősebb tevékenysége a Nemzetközi Szakmai Gyakorlatcsere Program. Ennek segítségével épült ki az a ma már 600 közgazdasági irányú egyetemet és főiskolát átfogó nemzetközi hálózat, amelyen keresztül megindulhatott a frissen végzett közgazdászok és felsőbb éves egyetemi, főiskolai hallgatók áramlása a világ minden tájára, hogy ott elméleti tudásuk mellé gyakorlati szakmai tapasztalatokat szerezzenek, s így könynyebbé váljon számukra mind a hazai, mind a nemzetközi üzleti életbe való bekapcsolódás. Másrészt, hogy a külföldi szakmai gyakorlat során, eltérő szemléletmódjukkal, szaktudásukkal hozzájáruljanak egy külföldi vállalat sikeréhez. Ezt a több mint 40 éves tapasztalatot kínálja az AIESEC azzal a céllal, hogy a magyar vállalatok számára is elérhetővé tegyen a mai világpiaci igényeknek megfelelő tudású fiatal külföldi szakembereket - immár Szolnokon is. A dolog jelentőségeivel a város önkormányzata is tisztában van, amit az is bizonyít, hogy alpolgármesteri szinten fogadták az AIESEC-eseket, s tevékenységük támogatásáról biztosították őket (ennek első „kézzelfogható” részletét már meg is kapták a hallgatók, amit ezúton is köszönnek). A legfontosabbnak most azt tartják, hogy ismertté tegyék magukat Szolnok város cégei, vállalatai körében. Aki bekapcsolódik csereprogramjaikbá jól jár, hiszen a magyartól eltérő gazdasági környezetből érkező fiatal szakemberek új szemszögből alkotott véleményükkel, újszerű ötleteikkel hozzájárulhatnak a vállalat sikeréhez. Személyükön keresztül a jövő potenciális külföldi befektetői bepillantást nyerhetnek Magyarország - ezen belül a megye - gazdasági és társadalmi életébe. Ugyanakkor a hathetes itt-tartózkodás jó alkalom a későbbi szakmai kapcsolatok megalapozására a vállalat és a külföldi hallgató között. Aki részt vesz tehát, az mindenekelőtt „hosszú távra ruház be”. Ezért a vállalatnak csak a fogadott diák fizetését és az adminnisztrációs költségeket kell fedeznie. Az ismertté válást is szolgálja a szolnoki AIESEC által jövő februárban rendezendő találkozó, amelynek keretében a tübingeni, torinói, illetve warwicki társintézményekből fogadnak hallgatókat, akiket a megye gazdasági életével kívánnak megismertetni. Emellett részt vesznek a márciusi országos szakmai konferencián Szolnokon és természetesen az április végi nagy, országos állásbörzén, amelyet évről évre a Közgazdasági Egyetemen szervez az AIESEC, hozzájárulván mind a végzős hallgatók elhelyezkedéséhez, mind a velük kapcsolatban álló cégek szakember-utánpótlásának biztosításához. Szeretnék, ha - az idő múlásával - mind több ilyen lenne Szolnokon is. Sz. P. Szolnoki képviselőnő Párizsban Tizenöt polgármester-helyettes Versailles-ban A „Kult-Turist” Kft. (budapesti utazási iroda) önkormányzati tisztségviselők és hivatali dolgozók részére november 22. és 28. között tanulmányutat szervezett Párizsba és környékére. A félszáznyi magyarországi résztvevő között volt Békési Anikó, Szolnok város képviselője is, aki a hazaérkezést követően mondta el tapasztalatait.- Az egyhetes programból sok időt elvett az autóbusszal történő utazás. Odaútban látogatást tettünk Strasbourgban, az Európa Parlamentben. Párizs egyik elővárosában - a központtól 25 kilométerre - laktunk. A tulajdonképpeni szakmai programra két nap jutott, melynek során betekintést nyerhettünk a francia közigazgatási rendszer működésébe, felépítésébe. A „Prefecture des Yvelines” Franciaország második legnagyobb megyéje 1 millió 307 ezer lakossal. A versailles-i megyeházán fogadott bennünket a prefektus, másnap pedig a városházán gyűjthettünk tapasztalatokat az ott folyó munkáról.- Milyen eltérések-azonosságok vannak Versailles és Szolnok város közigazgatási irányításában?- A két város hasonló népességnagysága miatt is (Versailles 91 ezer lakosú) érdekes összehasonlításokat lehet tenni. Az ottani képviselő-testületnek ötvenhárom tagja van, míg nálunk harminchárom. A polgármester mellett főtitkár és tizenöt (!) polgármester-helyettes dolgozik, az önkormányzati bizottságokat csak képviselő-testületi tagok alkotják. Az önkormányzat havi egy ülést tart, nyilvános üléseiket hasonló érdektelenség (négyen-öten ha megjelennek a polgárok közül) jellemzi, mint nálunk. Helyi újságukban egy nappal az ülések előtt teszik közzé az ülések programját. Franciaországban hatévente vannak új képviselő-választások, amelyek listásak. Minden esetben a képviselők választják a polgármestert. Pénzügyi tervüket egyensúlyi költségvetésnek nevezik az önkormányzatok. Bevételeik egy részét helyi adók teszik ki, az állami költségvetésből a lakosság arányában kapnak hozzájárulást. A munkanélkülieknek pedig minimáljövedelmet fizetnek. S. Cs. J. „A gyerek nem hibás abban, amiért a feltételek olyanok, amilyenek.. A Mátyás Király Alapítvány létrehozásával az volt a célunk 1990 januárjában, hogy próbáljunk alapot teremteni az átlagtól eltérő szellemi és fizikai képességű gyerekek fejlesztéséhez, a Corvinba néptánccsoport fenntartásához. Az alapítványból fedezzük a különböző versenyeken, táboroztatásokon, nyelvtanulás céljából szervezett külföldi utazásokon való részvételeket. Közismert, egy kis ruhácska mennyibe kerül, egy pár csizma tízezer forint alatt nem kapható. A gyerekek lába nő, a táncban kopnak a ruhák. Nincs költségvetési fedezete a tánctanító pedagógus tiszteletdíjának, a próbákra meghívott zenészek óradíjának, ezért valamilyen módon elő kell teremteni a pénzt. Az alapítványok mellett pályázatok tömkelegét nyújtjuk be különböző helyekre, amelyek annyira bizonytalanok, mint a kutya vacsorája. Két nagy rendezvényünk volt a közelmúltban. Végtelen nagy öröm volt számunkra, hogy a Corvinka fennállásának húszéves jubileumi ünnepségének megrendezéséhez hozzájárult a színház. A VMK, a szülők, a Ruhaipari SZKI és sok-sok cég segítése nélkül nem ünnepelhettünk volna! Miért csináljuk? A néptánc tanulása szervesen beleilleszkedik egy gyerek magyarságtudatába. O nem hibás abban, amiért a feltételek olyanok, amilyenek. Amire büszkék vagyunk: a táncot tanítók között ott vannak a hajdani corvinkások. A másik rendezvényünk az első ízben megrendezett alapítványi bálunk volt. Kedves, oldott, közvetlen hangulat jellemezte, vidámságra, derűre adott alkalmat, mert hiszen mikor találkozik a szülő és pedagógus? Egyértelmű volt, legyen folytatás, akár az iskolaudvaron megrendezett szalonnasütéssel. Az alapítványi számlánk is gazdagodott. Száz forinttól tízezerig kaptunk felajánlásokat. A legjobban azt tudom becsülni, aki száz forintott adott. A gesztus, a szándék, óriási. Fantasztikus dolgokra lehet rájönni egy ilyen bál kapcsán. Élmondta az iskolaigazgató: dr. Miskolczi Tamásné Lejegyezte: Simon Cs. József
