Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-09 / 287. szám

1993. december 9., csütörtök Szolnoki Extra 7 Óvjuk műemlékeinket! Szolnok első gimnáziuma • • Örök nyugalom a temetőben? Beszélgetés a temetőbizottság elnökével A műemlékek tekintetében Szolnok meglehetősen szegé­nyes. Műemlék jellegű épülete­inek száma is alig haladja meg az egy tucatot. Összességükben azonban így is pótolhatatlan ér­tékei a városnak. Múltunk hor­dozói, többségükben ma is lük­tet az eleven élet. Óvásuk - bármennyire is közhelynek tű­nik - kötelessége minden lakó­helyét becsülő polgárnak. A Szolnoki Extrában megjelenő sorozatunk ezt hivatott elősegí­teni. A megyeszékhely legértéke­sebb műemlékegyüttese a bel­városi plébániatemplomból, a hozzá épült ferences rendi ko­lostorból és a hajdani ferences rendi gimnáziumból áll. Szolnok közoktatásában megkülönböztetett szerepet töl­tött be a ferences gimnázium - főleg az előzmények ismereté­ben. Bizonyítható tény ugyan, hogy Gyöngyösről már a XV. században elemi oktatást végző ferences rendiek jöttek Szol­nokra, de hát a történelem viha­rai az oktatásra is bénítóan ha­tottak. A rend tagjai egy időben a várban lévő lakásukon oktatták elemi ismeretekre a gyermeke­ket. A Rákóczi-féle szabadság­­harc után a visszatért ferencesek a mai belvárosban telepedtek meg, és templomuk, kolostoruk felépítése után, 1736-ban az egyik épületrészben elemi isko­lát is létesítettek. Az oktatásügy mostoha körülményeinek be­tudhatóan Szolnokon még a XIX. század elején is mindösz­­sze az írás-olvasásra, valamint a négy számtani alapműveletre terjedt ki a képzés. Ezért jelen­tett „hétmérföldes csizmával” való előrelépést a szolnoki fe­rencesek gimnáziumának alapí­tása. 1831-ben - akkor még a nemzeti iskola keretei között - a ferencesek épületében, az úgy­nevezett grammatikai osztály­ban láttak munkához az első­sök, 1833-ban a város átadta az oktatás jogát a ferenceseknek. 1835-től négyosztályú „kisgim­­náziummá” fejlődött az intézet. Abban az évben a kolostor ud­varából átengedett telken új épületet kapott. 1836-tól már hat osztálya volt az intézetnek, s így bekerült a „nagygimnáziu­mok” sorába. 1852 és 1862 kö­zött az intézetben szünetelt a ta­nítás. 1887-ben a gimnázium a ferencesektől állami kézbe ke­rült, majd 1888-ban átköltözött A Mól Rt. koncessziós terüle­tet szerzett Tunéziában. Kuta­tási-fúrási információk nyújtá­sára ezért ajánlatokat kért hazai, illetve külföldi cégektől. A pá­lyázatot - neves nemzetközi cé­geket megelőzve - a szolnoki Mélyfúrási Információ Szolgál­tató Kft. nyerte meg. A kft.-nek még az idén meg kell kezdenie a tunéziai munkát. A cég berendezései már útban vannak Afrikába. Munkaterületük Tunisztól a mostani Verseghy Ferenc Gimnázium akkor elkészült épületébe. Ott már nyolcosztá­lyos képzés folyt. A hajdani ferences gimná­zium műemlék épületéről a kö­vetkezők olvashatók a Szolnok megye műemlékei című, Ka­posvári Gyula és Rédei István által szerkesztett, 1988-ban megjelent kötetben: „ .. . sza­badon álló egyemeletes, alápin­cézett épület, főhomlokzatán 3-3-3 nyflástengellyel, középri­­zalittal, ezen, az egész épület egész magasságán felfutó falpil­lérekkel. Építette Szvitek Már­ton ácsmester, 1835. május 11-én bontották le a kolostor­udvar kőkerítését, május 17-én ünnepélyesen helyezték el az alapkövet is. 1835. október 2-án már meg is nyitották benne az új tanévet: ugyanis: „az építke­zés szakadatlanul folyt és oly nagy lelkesedéssel, hogy az épü­let négy hónap alatt teljesen el­készült és berendeztetett”. A be­járati ajtó fölött vörösmárvány­ból készült tábla kronosztikonos (korjelző) latin felirattal... Magyarul: „Ferdinánd király őfelsége kegyéből. (Az egyház és a nép adományából) Emeltet­tem az ifjúság üdvös intéze­téül.” Az 1888-ban megüresedett gimnáziumi épület az államosí­tásig egyházi célokat szolgált. A megyei tanács 1951. március 9-én az állam javára kebelezte be. Ezt követően - a tapasztala­tok szerint - nem kellő hozzáér­téssel kollégiummá alakították az épületet. Megfelelő szigete­lés hiányában a vizesblokk átáz­tatta a falakat, aminek követ­keztében a vakolat több négy­zetméteres nagyságrendben mállik le. (A nagy károsodást szenvedett épület korábbi lakói új helyre költöztek.) Ilyen si­ralmas állapotban kerül ismét a római katolikus egyház tulajdo­nába a hajdani ferences gimná­ziumnak helyet adó létesít­mény. Az erre vonatkozó városi közgyűlési határozat 1993. ok­tóber 26-án született meg. Az épület földszintjén - az igen tetemes összegeket igénylő felújítás után - a szegényeket segítő Karitász lel otthonra. Az emeleti rész és a volt Komarov Terem (ma Szent Imre Kultúr­­ház) népfőiskolái célokat szol­gál majd. Lényegében igazodik az épület eredeti rendeltetésé­hez: az emberek tudásának nö­veléséhez. Simon Béla mintegy ötszáz kilométerre, a sivatag szélén lesz. Ezt a feladatot „bemutatkozó jelenlétnek” tekintik a kft. veze­tői. Azt remélik ugyanis, hogy tunéziai tevékenységük rájuk irányítja az ottani térség olaj­ipari vállalatainak a figyelmét, s újabb megbízásokat is kap­nak. Erre méltán számítanak, hi­szen szolgáltatásaik megközelí­tik a világszínvonalat, áraik pe­dig igen kedvezőek. Sokunknak nyugszik sze­rette, ismerőse a szolnoki te­metőben. Nem mindegy, mi­lyen környezetben kerülnek örök nyugalomba. Idejárunk, hogy „találkozzunk” még ve­lük, hogy emlékezzünk rájuk. De tiszteletünket, érzéseinket sokan sárba tiporják: leszag­gatják a sírokról a vázákat, letépik a virágokat, értelmet­len pusztítást végeznek ott, ahol az örök békességnek kel­lene helyt kapnia. Ha a temető kerül szóba, sok-sok kérdés vetődik fel bennünk, megany­­nyi kétely vár válaszra, meg­­nyutató szóra. Kérdéseimre a választ Himfy Ferenc kanonok úrtól, a temető bizottság elnökétől és Varga József irodavezetőtől kaptam.- Fel lehet-e mérni, ki lehet-e előzetesen számítani, hogy mennyi ideig elegendő a temető területe? Mikor kell új területet kijelölni?- Erre nem is olyan könnyű válaszolni. Ha minden jól megy, akkor a mostani temető még 20 évig működhet, lehet ide temetni. Ennek a következő lenne a folyamata. Egy-egy táb­lát lezárnánk, vagyis nem te­metnénk oda, de ez már nehéz­ségekbe ütközik. Egy táblában mondjuk 150-200 sír van. A felének nincs „gazdája”, vagyis nem gondozza senki. Ezeket „önhatalmúlag” exhumáljuk, s közös sírba temetjük őket. A másik 100 sírnál viszont van hozzátartozó. Ez rögtön két problémát is felvet. Az egyik: ezeknek új sírhelyet kell biztosí­tani. A másik, hogy a felmerülő költségeket nekünk kell állni, hiszen nem a hozzátartozók ké­résére változtattuk meg a he­lyet. Ez egyszerűen nem éri meg. Az viszont - hely szem­pontjából - szerencsés, hogy egyre többen kérik a hamvasz­­tást szeretteik, hozzátartozóik temetésekor, s ez - lévén, hogy urnában temetik el őket - sokkal kisebb helyen megoldható. Évekkel ezelőtt a temetéseknek csak 5-8 százaléka volt ham­­vasztásos, ma már közel 50 szá­zalék pz az arány.- És ez megoldja, megold­hatja a temetések helyigényét még 20 évig?- Valószínűleg igen. Annál is inkább, mert vannak olyan megszorítások, szabályok, ame­lyek csak a koporsós temeté­sekre vonatkoznak, az umá­­sokra nem. Például koporsós temetésnél a kerítéstől ötven méterig nem lehet temetni, ur­nákat viszont lehet oda is tenni. Néhány évtizeddel ezelőtt az akkori tanács kijelölt egy terüle­tet Alcsiban (ma baromfi-fel­dolgozó van ott), hogy ott le­gyen az új temető. Hiába mond­ták, hogy a földje nem megfe­lelő, szikes - oda nem lehet te­metni. Csak azt jelölték ki. Már körbe is kerítették, fásítottak. A tisztiorvos próbatemetést csi­nált (halott nélkül, természete­sen), koporsót temettek el. Pár hét múlva megnézték a „sírt”. Hát olyan laza volt a talaj, hogy látni lehetett a koporsót. El tudja képzelni, milyen szag lenne ott, ha halottak lennének? Szóval ez nem vált be. A temetőbe - amely 28 hektá­ron fekszik - az 1880-as ’évek óta temetnek. Nincs talapatnyi hely, ahova ne temettek volna.- A temető biztonsága, a sírok állapotának megőrzése kinek a feladata? Hogyan lehet ilyen óriási terület biztonságát ga­rantálni?- A temető védelme a mi fel­adatunk, de nagyon nehéz meg­oldani, sőt, azt lehet mondani, hogy lehetetlen. Két méter ma­gas kerítést húztunk, az sem számít. Átmásznak rajta. Elkép­zelhető, hogy szögesdrótot fo­gunk kifeszíteni a kerítés tete­jére. Ez viszont számomra na­gyon elkeserítő. Egy temetőt szögesdróttal kelljen védeni?! Abszurd. A terület jobb átláthatóságá­nak az érdekében felnyírtuk a tujákat, kiirtottuk a bozótot. Évekkel ezelőtt félelem nélkül nem lehetett végigmenni az utakon. Az évek során legalább 1000 fát ültettünk ide, ma a számuk 200 körül. Letördelik a cseme­téket, kivágják a felnőtt fákat. A tavalyi évben 25-30 nagy akác­fát vágtak ki és vittek el a teme­tőből. A tettesek azóta sincse­nek meg, pedig még a kocsikat is látták, amelyeken elszállítot­ták a fákat. Ami mozdítható a sírokon, azt ellopják: vázákat, rézfogan­tyúkat. De vannak más értel­metlen rongálások is. Egyik reggel arra mentünk ki, hogy az egyik táblán a sírokról letépték a virágokat - és szétszórták az utakon. Tavaly kis kutakat szereltünk fel, hogy ne kelljen messzire menni vízért. Másnap reggelre az összes kút eltűnt vezetékes­től. Egyszerűen tehetelenek va­gyunk. Ekkora területet nagyon sok emberrel kellene őriztetni, ezt pedig anyagilag nem tudjuk megoldani.- Más jellegű gondok is van­nak a temető fenntartásában?- Hát, nem is a fenntartás, in­kább a történelmi sírok állapota, „helyzete” keserít el. Például Verseghy Ferenc sírja. Nemré­gen tartották a Verseghy-em­­lékülést. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a temetőbe is ki­menjen, s tegyen egy szál virá­got a sírra. Vagy ott van a ’48-as emlékmű. Március 15-én nem jut az iskolák eszébe, hogy rendbe tegyék, gondozzák az emlékművet. Abból áll a törté­nelmi megemlékezés, hogy a kertészek rendbe teszik a sírhe­lyet. A fiatalokat nem nevelik kegyeletre, tiszteletadásra. Ez mindig elkeserít. Hiszen a te­mető az örök nyugalom, a bé­kesség és a megemlékezés he­lye kell hogy legyen mindenki szívében. Cs. Cs. R. Téli csendélet Felvételünk a szolnoki Holt-Ti­­szán készült (Fotó: B. S.) Önkormányzati lakások Szolnok városa 1993. de­cember 13-án, 16 órakor köz­meghallgatást tart a városháza dísztermében. Napirenden az önkormány­zati tulajdonú lakások és nem lakás céljára szolgáló helyisé­gek eladhatóságáról szóló ren­delettervezettel kapcsolatos kérdések. Koós-show Ma este 19 órakor kezdődik a Városi Művelődési Központban Koós János és Dékány Sarolta műsora, a „Nem tudok én meg­javulni”. A show-ban szteptán­­cosok, világ- és Európa-bajno­­kok is közreműködnek. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Hol élünk? - felhívás lokálpatriótákhoz A Szemafor Alapítvány Szolnok vezető kulturális in­tézményeinek támogatásával (Damjanich Múzeum, Városi Művelődési Központ, Új Nép­lap, Városi Televízió, Szigli­geti Színház) a jövő év elején nagyszabású kiállítássorozatot tervez, amelynek célja: a város kulturális értékeinek (hagyo­mányainak, jelenének) ápo­lása, bemutatása. A Hol élünk? című feszti­vál nyitányaként a Damjanich Múzeum várostörténeti kiállí­tást tervez, s a gyűjtőmunká­hoz a lakosság segítségét kéri. Magánszemélyek, intézmé­nyek tulajdonában lévő, a két világháború közötti békeévek­ből származó eszközöket, do­kumentumokat keres kiállítás céljára az alábbi tárgykörök­ben: 1. Egykori üzletek, műhe­lyek:- cégér, cégtábla, reklám­tábla,- fotók az üzletekről (külső-belső), üzletek előtt álló személyek megnevezésé­vel (pl. gyarmatárubolt, fate­lep előtt, udvarán stb.), ilyen családoknál lehet,- számolócédula,- ruha, vállfa, sámfa céges jeggyel,- céges szódás- vagy egyéb üvegek,- tárolódobozok (cukorkás, lisztes stb.), csokoládépapí­rok,- patikaüvegek céges jelö­léssel, gyógyszerdobozok, re­ceptek, kékítősüvegek, tintás­üvegek,- újságban, egyebütt hirde­tett üzleti felhívások, cégek reklámjai,- megmaradt üzleti köny­vek, vásárlási bizonylatok, csekkek,- segéd- és mesterlevelek,- üzleti engedélyek,- iparosok díszoklevelei, érmei (kiállításokon kapottak),- karácsonyi, húsvéti olcsó akciókra való felhívások. 2. Sport:- jelvények, érmek, tiszte­letdíjak (serleg, váza, üveg stb.), oklevelek, tagsági iga­zolványok,- zászlók,- mez, egyenruha, sport­cipő,- sporteszközök: labda, ví­vókosár, tőr stb.- fotók versenyekről, díját­adásokról,- plakátok sportesemények­ről (nemcsak szolnoki szín­hellyel, de mindig a személyek megnevezésével),- újságkivágások, régi újsá­gok sporteseményekről,- sportlétesítmények fotói. 3. Egyesületek, körök:- tagsági igazolvány,- jelvények,- fotók társas összejövete­lekről, műkedvelő előadások­ról (esetleg ezek jelmezei), ki­rándulásokról, felvonulások­ról, ünnepségekről (pl. márc. 15., aug. 20. - körmenet),- székházak külseje-belseje (például kaszinó, iparoskor),- tablók, a vezetőség fotói (csoportos felvételek),- báli meghívók, táncren­dek, értesítések eseményekről,- étlapok, újsághirdetések,- báli ruhák, cipők, legye­zők,- vallásos egyesületeknél ajándék imakönyvek, bibliák, szentképek, elsőáldozó-ruhák, ezzel kapcsolatos fényképek, ifjúsági egyletek összejövete­leiről készített kép, családi fo­tók elsőáldozáskor. 4. A kort idéző egyéb do­kumentumok:- iskolai bizonyítványok, tablóképek, iskolai fotók (a rajta lévők megnevezésével), iskolai ünnepségek, diplomák,- képeslapok,- vendéglőkben készült fo­tók, családi társas összejövete­lek fotói (névnapok, születés­napok, ünnepek stb.),- kézimunka-mintaszala­­gok,- tanszerek: tolltartó, iskola­táska, körzőkészlet, vonalzó, palatábla, toll, céges feliratú ceruza, ceruzavégvédő stb.,- régi füzetek, tankönyvek,- kéziratos könyvek: nótás­­könyvek, emlékkönyvek, re­ceptkönyvek (kézírással, nyomtatva), háztartási mérle­gek, vásárlókönyvek, naplófel­jegyzések stb.,- plakátok, hirdetések,- szolnoki kiadványok: tele­fonkönyv, utcanévsor, térkép, útikalauz, bekötött könyvek cégjelzéssel (például Faragó),- nem magántermészetű le­velek, lapok, amelyek híradás­sal vannak a városról. 5. Épületek, városrészek:- épületek tartozékai: kilin­csek. csengők, csatomadíszek, kapurácsok, kerámiadíszek, kopogtatók, levélszekrények, tulajdonos névtáblája stb.,- fotókon pontos megneve­zése az épületeknek, épületré­szeknek, kik laktak benne, pár soros kísérőlevéllel,- egy ház története (ki épí­tette stb.). A felajánlott tárgyakat, do­kumentumokat 1993. novem­ber 1. - 1994. január 6. között kérjük eljuttatni a Damjanich Múzeum (5000 Szolnok, Kos­suth tér 4.) földszinti átvevő­helyiségébe. Átvételi ügyelet minden hétfőn 12—15.30 és kedden 9-13 óra között. Sze­mélyesen érdeklődni a Dam­janich Múzeum titkárságán (I. emelet) lehet, illetve a 421-602-es telefonszámon. Ér­tékes segítségüket előre is kö­szönjük. Szemafor Alapítvány A hajdani ferences gimnázium épülete ma Bemutatkozó jelenlét Szolnokiak Tunéziában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents