Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-23 / 273. szám

1993. november 23., kedd Hazai tükör 3 Az ágazat „maga alatt \ Gondokkal küzdő karcagi juhtartók Farkas Ferenc bízik abban, hogy majd jobbak lesznek a tartási feltételek ' (Folytatás az 1. oldalról) az ár, most átlag 70 forintért tudták értékesíteni. A jövőről megtudtuk, hogy a takarmány biztosított, s már mindössze 16 dolgozóval el tud­ják látni ezt az állományt. A főállatvezető jónak tartja a kvótaigénylést, amit az export­hoz most kellett leadni, mert ga­rantált lesz a minimum felvásár­lási ár a teljes állomány eseté­ben. Ez kilónként négyezer lí­ránál nem lehet kevesebb. Az egyedi megjelöléssel, melyet a mezőgazdasági intézet juhte- nyésztési osztálya végez el, de­cemberben igazolható lesz, hogy a megkötött szerződés va­lós, van mögötte tartalom, s nem fordulhat elő, hogy ugyan­azt az állományt több kereske­dőnek is eladja valaki. A szö­vetkezet bízik abban, hogy en­nek az ágazatnák lesz jövője, ezért továbbra is tartják a jószág gokat. Farkas Ferenc tsz-nyugdíjas. A Kunmező Szövetkezet terüle­tén használ 200 hold legelőt. Ottjártunkkor még legeltetni tudta 60 anyajuhát, bárányait a Zádor-hídnál. Elmondta, hogy már régen foglalkozik állattartással, birkái is régóta vannak. Mióta nyugdí­jas, megnövelte az állományt, s hogy megéri-e tartani? Szerinte akkor is tartani kell, amikor nem éri meg, mert bízni kell ab­ban, hogy jobbak lesznek a tar­tási feltételek. Igazán nem panaszkodhat, mert tavaly több anyája nevelt fel 3 bárányt, amit sikerült ta­valy s az idén értékesítenie. A gyapjú, az a fájó pontja. Igaz, hogy el tudta adni, de mindössze 40 forintért vették. Korábban ez sokkal magasabb völt. Büszke arra, hogy jó mi­nőségűt tudott leadni, s nem szégyellte a zsákokba a nevét, címét beletenni. Állományát nem tudja nö­velni, mert ennyinek biztosított a takarmánya, amit a tanya köré már ki is hordott. Bízik abban, hogy a télen a bárányok meg­maradnak, s értékesíteni is tudja majd őket. Czakó Lajos egyike a város­ban azoknak, akik koordinálják a bárányértékesítést. Jelenleg neki is 100 anyajuha van, így saját bőrén is tapasztalta a prob­lémákat. A kft.-vel, akik viszik Karcagról és környékéről a bá­rányokat, azért is vette fel a kapcsolatot, hogy a saját állo­mányát is optimális áron tudja értékesíteni. Többéves álmot valósít meg a Juhtermék Tanács az E-kvótaelosztással - mondja -, mert ez azt is jelenti, hogy a termelőnek joga közvetlenül exportra értékesíteni. Ez na­gyobb biztonságot ad az eddigi­eknél számukra. Viszont na­gyon kevés volt az a hét, ami az igénylőlapok visszaküldésére a rendelkezésre állt. Ezért való­színű erről sokan lekéstek. Az átvételi árakat jónak tartja. Kft.-jével tegnap tárgyalt, így nagyon friss az információja, miszerint a 24-30 kilós pecse­nye-, valamint a 20-24 kilós vá­lasztási bárány ára a karácsonyi szezonra 10 forinttal, azaz kb. 200 lírával fog kilónként nőni, így eléri majd a 300 forintos árat is. Mint termelő elmondta, hogy a gyapjúátvétel „maga alatt van”. Lassan a nyírási költséget sem tudja fedezni az érte kapott 35-40 forintos árból. Ezt még csökkenti a szállítási költség is, hiszen vidékre kell elvinni az átvételhez. Miután a birka olyan jószág, amelyik nem hányja le szőrét, így továbbra is meg kell nyírnia a termelőnek, nem tehet mást. A kunsági ember opti­mista, nem adja fel egyköny- nyen. A termelők igazodtak a piac igényeihez, a bárányok születését úgy irányították, , hogy azok főként a kiemelt idő­szakra (húsvét, karácsony) le­gyenek piacképesek. Abban bíznak, hogy a jövő évi igényeket sikerült minden­kinek időben leadni, a szűk, 7 napos határidő ellenére is. Daróczi Erzsébet Liga az agyi érbetegségek ellen Életmódváltással a gyógyulásért Modern életvitelünk magá­val hozta a túlhajszoltsággal párosuló elkényelmesedést, mozgáshiányt, a túlzott niko­tin-, alkohol- és kávéfogyasz­tást, a zsíros és sódús táplál­kozást, de legfőképpen az ál­landósuló stresszt. Ha ezek együttes, egészségkárosító ha­tása huzamosabb időn át ér­vényesül, szinte egyenes út ve­zet a magas vérnyomás, a szív- és az agyi érbetegségek maradandó károsodásokat okozó kialakulásához. Mit tehetünk ez ellen? Ho­gyan előzhetnénk meg a később visszafordíthatatlanná váló fo­lyamatok és károsodások bekö­vetkezését? Ennek lehetőségei­ről kérdeztük Dienes Katalin egészségügyi pedagógust, a szolnoki Hetényi Géza Kórház neurológiai osztályának élet­mód-tanácsadóját, aki a legfon­tosabb tudnivalókról a követ­kező tájékoztatást adta:- Az agyi érbetegségek nö­vekvő száma és következmé­nyeik (például mozgás- és be­szédkárosodás stb.) súlyosbo­dása arra figyelmeztet, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a meg­előzésre, illetve a rehabilitáci­óra. Ezt azonban legtöbbször a potenciális veszélyeztetettek, a betegségen már átesettek, nehe­zen képesek egyedül, magukra hagyatottan végigcsinálni. Ret­tentő nehéz ugyanis életmódbeli megszokásainkon (dohányzás, lustálkodás, alkohol és zsíros ételek fogyasztása stb.) gyöke­resen változtatni, még fokoza­tosan is! Egyedül nem megy, és csakis komplexen: testi, lelki és környezeti összhatásban lehet­séges a tartós eredmény eléré­se! A szilárd elhatározás és erős akarat mellett elengedhetetlen a környezet, a társ, a család ösz­tönző, motiváló hatása is. Nem elegendő ugyanis csak addig tartani az előírt diétát, a do­hányzásmentességet stb., amíg az „első ijedségünk” tart, de nem járható tartósan és eredmé­nyesen a minden korábbi .jó­ról” való drasztikus lemondás útja sem. Nagyon sok múlik a lelki egyensúlyon, az ésszerű ráhangolódáson és a rendszeres orvosi kontrolion is! A dr. Kar- say Koppány főorvos vezette osztály neurológiai ambuláns gondozója ígéretesen munkál­kodik - a gyógyítómunka mel­lett - az intenzív utógondozá­son, a lehetséges rehabilitáció elősegítésén is. Ezeket a tényezőket felis­merve alakult meg Magyaror­szágon is az „Agyi Érbetegsé­gek (STROKE) Elleni Liga" mint társadalmi szervezet. A liga országos székhelye Buda­pesten, a II. kér. Hűvösvölgyi út 116. szám alatt található. Célja, hogy a „Nemzeti STROKE Programban" való részvétellel egyesítse a társadalom erőit az agyi érbetegségek megelőzé­sére, rehabilitációjára, az egész­ségvédelemre, és e tevékenysé­gek támogatóit, résztvevőit szervezetbe tömörítse. A liga tagja lehet bárki, aki bármi módon támogatni tudja a célokat; aki személyes közre­működésével hozzájárul a STROKE elleni küzdelemhez; aki az agyi keringési betegség- csoport által érintett és az alap­szabályt magára nézve kötele­zőnek elismeri, a közgyűlés ál­tal megállapított éves tagdíjat befizeti vagy adományával tá­mogatja a szervezet működését. A szolnoki rendezvények klub­szerűén, havi rendszerességgel szerveződnek, a központi ren­dezvényeken kívül történnek. A Szolnoki STROKE Klubba a Hetényi Géza Kórház neuro­lógiai osztályán lehet jelent­kezni. Ugyanitt lehet élet­mód-tanácsadást is kérni Dienes Katalintól. Természetesen ennek a klub­nak a működése az orvosi ellá­táson túl, azzal párhuzamosan folyik majd a klub megalaku­lása után eldöntendő, végleges helyen. A részletek iránt telefo­non is lehet érdeklődni az 56/421-521/241-es számon. L. Gy. Nemzeti emlékhely Nemzeti emlékhelyet alakí­tanak ki Nagykőrös városköz­pontjában az Arany János Mú­zeum körül. Legelőbb a hajdan huszárlaktanyaként ismert, ma múzeumnak berendezett épület egyik 1950-ben lerombolt szár­nyát építik újjá. Szomszédságá­ban áll majd a magyar oktatás 1000 évét jelképező szoborcso­port. A kompozocióban hét ne­ves tudósnak Nagykőröshöz kö­tődő akadémikusnak - közöttük Arany Jánosnak - állítanak em­léket. A szobrok makettjei már elkészültek Varga Imre műhe­lyében. Ugyancsak ő kapott megbízást a honfoglalást felele­venítő szobrok és a 13 aradi vér­tanú alakjának bronzba öntésére is. Az 1996-ra elkészülő szo­borpark összességben 60 millió forintba kerül majd, amelyhez a pénzt adományokból gyűjtik össze. (MTI) Renault Laguna nálunk is Jövő év áprilisától forgal­mazza a Renault magyarországi vezérképviselete a felső-közép­kategória legújabb modelljét, a Lagúnát. Az új típus a Renault 21-et váltja majd fék Három felszereltségi változatban kínál­ják majd. A RN típus alapfel­szereléséhez légzsák, biztonsá- giöv-feszítő, szervokormány, infra-távirányítós központi zár tartozik. A piaci bevezetéskor két benzines változat kerül for­galomba, 95, illetve 115 lóerő­vel. (MTI) Keddi jegyzet i „A szív teljességéből szól a száj” Agyonkoptatott szöveg az már, hogy a magyar nép legna­gyobb része úgy káromkodik, mint egy kocsis. Ezzel sikerült is a világelsők közé verekedni magunkat. Hogy a téma agyonkoptattottsága ellenére mégis ezt hozom szóba, annak a közelmúltban Szolnokon lezajlott középiskolás nyelvhelyességi verseny az oka. Elgondolkodtam azon, mi a gyakorlati haszna ezeknek a nyelvművelő versenyeknek? Egyáltalán van-e gyakorlati eredménye? Az kellene ugyanis, hogy legyen az eredménye, hogy - ha már anyuka, apuka nem teszi - a jövő generáció használja elegánsan, könnyedén, szé­pen nyelvünket. Mi több: hagyja el a káromló, mocskolódó sza­vakat, a trágár töltelékigéket, amit egyesek többször használ­nak, mint egy egyszerű köszönömöt vagy kérlek alásant. Azután annak, hogy ezt most ismét szóba hozom, az a másik oka, hogy a minap hallottam, Jász-Nagykun-Szolnok megye még az országos káromkodási átlagot is felülmúlja. Ezt ugyan nem ellenőriztem (mert hol is ellenőrizhetném?), csak saját fü­lem jelezte, amikor jó egy évtizede Szolnokra költöztem, hogy itt bizony a gyerekek is úgy tudnak káromkodni, durván be­szélni, mintha ezt tanulnák az iskolában. Vagy otthon. Pedig ez a durva beszédmodor az ember jellemét is elszürkíti, tönkrete­szi. Ha csak mást nem veszünk, örök kettősséget okoz. Mert ugye káromkodni, durván beszélni nem mindenhol illik, ilyen­kor előveszi az ember a jobbik arcát, de mikor a hivatalos ré­szen túl van, azután megint mindent bele. A fiatalok körében pedig egyenesen sikk a laza, széteső beszéd, ami nyegleségre is utal. Ez ellen iskolai szigorral nem lehet fellépni. A jó (be- széd)modorra már otthon meg kell tanítani a gyermeket, de ki tanítsa meg? Van egy fiatal ismerősöm, aki finom beszédmodorával hívta fel magára először a figyelmet, meg azzal, hogy kedvesen, ele­gánsan, szelíden, de figyelmeztette a vele beszélőket, ha valami nyelvi lezserséget vagy pontatlanságot, feleslegesen használt szórövidítést tapasztalt az illető beszédében. Tőle megfázáskor nem lehet „pézsét” kérni, ebéd közben nem lehet „ubisalival” kínálni, jelenlétében valahogy finomabban beszélnek az embe­rek, pedig kemény jellem. Nemhiába kardoskodik ékes anya­nyelvűnk mellett, környezetére érezhetően jó hatással van. Ha így nézem a dolgot, van értelme az ifjúsági nyelvművelő versenynek, bár példaként hozott ismerősöm magyartanár létére sem nyelvművelő versenyeken szerezte e finom beszéd képes­ségét. Ez belülről jön, s nála felelősségteljes beosztása az ered­mény. Azt a következtetést kell levonjam, a beszéd az ember jellemében, életében az egyik legfontosabb elem, vagyis „mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét". Kátai Szilvia Fontos információk hiányoznak a vállalkozáshoz Megéri-e vagy nem a telefonfejlesztés? A helyi telefonvonalak kiépí­tésére koncessziós pályázatot írt ki a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. Az ország 54 körzetéből 25-ben kérték az ön- kormányzatok a pályázatok ki­írását. Annak reményében tet­ték ezt, hogy legkésőbb 1997. II. felétől minden igénylő a sa­ját készülékéről telefonálhat. Csakhogy ez a remény a pá­lyázó telefontársaságok szerint veszélyben van! A lehetséges befektetők kö­zül ketten is azt vallják: nincs elég garancia a pályázati kiírás­ban arra, hogy három éven belül valóban telefont szerelhetnek be valamennyi lakásba. A Rába-Com Rt. és a Pilistáv Kft. vezetői szerint a kiírásból hi­ányzik számos olyan alapin­formáció, amely nélkül nem le­het pontos üzleti, pénzügyi ter­vet készíteni. Ennek hiányában viszont nem számíthatnak eredményes elbírálásra. Ha vi­szont a bírálóbizottság nem talál elfogadható pályázatot, automa­tikusan a jelenleg monopol­helyzetben levő Matávot bízza meg a telefonszolgáltatás meg­szervezésével. A Matávot azonban - mivel nem pályáza­ton nyeri ezt a lehetőséget - semmi sem kötelezi az 1997-es határidő betartására! Néhány adat az ország jelen­legi telefonhelyzetéről. A sár­vári körzethez például 60 tele­pülés tartozik. Az itt lakó 70 ezer ember számára mindössze 2.700 vonalat rendszeresített a Matáv az elmúlt évtizedekben. A beszélgetések az elavult kézi kapcsolású központon keresztül bonyolódnak. A szentendrei körzetben már valamivel jobb a helyzet, nyilván Budapest kö­zelségének köszönhetően. Eb­ben a térségben 25 település 100 ezer lakójának 8 ezer ké­szüléket szerelt fel a Matáv. Az egyre több telefonigény kielégí­tése azonban a jelenlegi keretek között, fejlesztés, befektetés nélkül nem lehetséges. A pályázat benyújtásához hi­ányzó alapinformációk - árak, műszaki adatok - közül a leg­fontosabb: a díjmegosztás ará­nya, vagyis, hogy mennyit kell a különböző telefontársaságok­nak fizetniük az országos gerinchálózat használatáért és mennyi marad az ő kasszájuk­ban? A lehetséges befektetők pontos díjtételek ismeretének hiányában nem tudják felmérni, hogy érdemes vállalkozniuk vagy sem. Megéri-e több milli­árd forintot beruházni ebbe az üzletbe? Ha úgy látják, hogy nem éri meg, mert bizonytalan a megté­rülés, akkor továbbra is telefon nélkül maradunk. Egy infra­strukturálisan elmaradott or­szág pedig továbbra sem lesz vonzó a külföldi befektetőknek. Ferenczy Europress A pedagógia hétköznapjai WKKKKKKKKK^^ A súgás az iskolában - bocsánatos bűn? Kezet a szívre: szülőként, amatőr vagy hivatásos pedagó­gusként egyaránt gyakran meg­feledkezünk arról, hogy mi is ültünk az iskolapadban, és - tisztelet a kivételnek - nem vol­tunk mintadiákok. Megesett bi­zony, hogy súgtunk készületlen társunknak, netán mi bökdöstük szomszédunkat, hogy súgjon már. A diákszolidaritás eme ősi megnyilvánulási formáját per­sze helytelen volna dicső tett­nek minősíteni - de nem tekint­hető bűnös, csalárd, erkölcste­len megnyilvánulásnak sem. A „pártatlan” igazságosztáshoz ta­lán némi segítséget ad, ha meg­ismerjük (vagy fölelevenítjük?) a súgás néhány iskolai arany- szabályát. 1. Találó a régi diákmondás: az igazán nagy szamáron a sú­gás nem segít; ahhoz is kell tu­dás, hogy valaki alig hallható félszavakból értsen. 2. Súgásra csak az vállalkoz­hat, aki jól tudja az anyagot; ha vak vezet világtalant, annak csak daci lehet a vége. 3. A gyerekközösségek írat­lan normái szerint, aki tudna segíteni felelésre fölhívott, ötölő-hatoló társán, de nem te­szi - az vagy stréber, vagy gyáva cserbenhagyó. 4. A súgásért kirótt büntetés - intő, rovó - az osztálytársak szemében senkit nem tesz „ro­vott múltúvá”. 5. A „színjeleseknek” nehéz a dolguk: minden gyöngébb ta­nuló elsősorban tőlük várja a segítséget - csakhogy ezt a taná­rok is tudják. 6. Ha csak a felelő kisebb ba­kiját korrigálja a súgó, azt még a jó fülű, szigorú tanár sem szokta „meghallani”. 7. Dolgozatíráskor szóbeli súgást kérni, elvárni - oktalan­ság; az SOS-jeleket és a vála­szokat tehát apró fecniken, „le­véltávirat” formájában szokás közvetíteni. 8. Egyszeri figyelmeztetés („sárga lap”) után még a leg­jobb barátért sem kockáztatható a további súgás, mert következ­het a „piros lap”, azaz az elégte­len - felelőnek is, súgónak is. Nos, ezek ismeretében kell esetenként véleményt alkotnia szülőnek-tanámak az iskolai szabálysértésről és a nevelési célokat legjobban szolgáló bün­tetésről. Ez utóbbi kapcsán azt nem árt megszívlelni, hogy egy vé­tekért elég egy büntetés. Áz is­kolai rossz ponthoz, intőhöz ne társítsunk még további szülői büntetést. Ferenczy Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents