Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-23 / 273. szám
4 Gazdaság 1993. november 23., kedd Kivonultak a munkahelyek a szakképzésből Majdnem katasztrófát okozott Az utóbbi években egyre nagyobb teherként nehezedik az iskolákra a feladat, hogy reálisan tudják felmérni, mit igényel tőlük a gyökereiben megváltozott gazdaság, egyben a szülők elvárásainak is megfeleljenek. Mire tanítsák meg a középiskolában a fiatalokat, hogy ne a munkanélküliség zsákutcája várjon rájuk? Ezekről a feszítő gondokról beszélgettünk dr. Györgyi Lajossal, a JNSZ Megyei Művelődési és Népjóléti Iroda vezetőjével és Szentiványi Zoltán főtanácsossal. A mezőgazdaság még megmenthető ' ’ 1 Szántani, szántani, szántani! Interjú Nagy Tamással A mezőgazdaságból a tőke kiszivattyúzását be kell fejezni Lecsúszóban a képzési szint A középiskolát végzőknek fele szakmunkás, 30 százaléka szakközépiskolában, a fennmaradó rész gimnáziumban érettségizett. Ez is azt mutatja, hogy túlzottan nagy az igény a szakmunkásképzés és a szakközép- iskolák iránt. Folyik az iskolák közötti verseny a tanulókért Szolnok és vidék, illetve a különböző iskolatípusok között. A középiskoláknak több mint 85 százaléka folytat szakközépiskolai képzést. Mindkét irányban bővítenék, egyrészt 6-8 osztályos gimnáziumokat indítanak, másrészt 10 osztályosra bővítik a képzési időt az általános iskolák egy részében. A képzési szint mégis lefelé csúszik, hiszen az általános iskolákból kikerülők 20 százaléka funkcionális analfabéta. Igaz, a gyerekek többsége tovább tanul, de közülük sokan - tavaly a beiratkozott elsősök fele - a szakmunkásképzőt választja. Azok pedig, akik speciális iskolában tanulnak tizenhat éves korukig - mintegy 1500-an - csak betanított munkásként helyezkedhetnek el. A középiskolába jelentkezőknek tavaly csupán 18,9 százaléka választotta a gimnáziumot, pedig ez a valóságos továbbképzés tere. Az elmúlt tanévben „tisztán” már csak öt gimnázium működött, pedig ez a képzés ad széles általános műveltséget és konvertálható (átváltható) tudást, amely lehetővé teszi a fiatalok számára az igazi pályaválasztást. így gyermekeink közül csak kevesen jutnak el az értelmiségi szakmák közelébe. / Átalakult a gazdaság Az elhelyezkedés a pályakezdőknek igen nehéz. Az elmúlt évben végzett középiskolából kikerülő, közel hatezer fiatalból a felének még nincs ál1990-ben^ Magyarországon sorra megalakultak a múlt században alapított kamarák hagyományait felvállaló és a kamarai szolgáltatásokat ma is magas szinten gyakorló területi kereskedelmi és iparkamarák. A hazai vállalkozók, cégek jelentős hányadát képviselő regionális, városi kereskedelmi és iparkamarák vezetői a gazdasági kamarákról szóló törvényalkotás kapcsán a következő állásfoglalást tartják szükségesnek. A területi kamarák a törvényt támogatják, az Országgyűlés által annak mielőbbi elfogadását, és 1994. január 1-jei hatálybalépését igénylik. A törvény a piac- gazdaságra történő átmenet időszakában a gazdaság szereplőinek alapvető intézményi rendszert biztosít, amelynek elodázása a gazdasági életet veszélyezteti, a vállalkozói etika és morál további romlását vonja maga után. Emellett, a téves híresztelésekkel ellentétben, hazánk az EK-hoz való csatlakozásának egyik feltétele az önkormányzati gazdasági intézményesítés, a kötelező tagságú gazdasági kamarák létrehozása. A kamarai törvény előkészítése és a kodifikáció több mint háromnegyed év időtartama alatt valamennyi gazdasági érdek- képviseletnek módjában állt a folyamatban részt venni. A kalása. A gazdaság nem képes felszívni az új munkaerőt, de a szakképzésben is kisebb szerepet vállalnak a cégek. Majdnem katasztrófát okozott, amikor a munkahelyek kivonultak a szakképzésből. Kérdésessé vált több esetben is, hogy fennmarad-e az iskola. Jelentősen csökkent a munkahelyi tanműhelyek száma. Volt, amit az iskolák átvettek a munkahelyektől, de kénytelenek voltak új oktatóhelyeket is kialakítani, ami nem kis erőfeszítésükbe került. A megyében már csak tizennégy üzemi tanműhely működik. Amikor a gazdasági átalakulás megkezdődött, a cégek egymás után jelentettek csődöt, tömegesen bocsátották el dolgozóikat, csökkent a termelés, a szakképzés gondját nem tudta tovább vállalni a martfűi Tisza Cipőgyár, a jászkiséri MÁV Építőgép-javító Vállalat, a kunszentmártoni BVM, a karcagi SZIM, a törökszentmiklósi Finommechanikai Művek, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A profilváltás nehézségei A szakképzés tovább folyik a hagyományos szakmákban, amire a cégeknek már nincs szükségük ilyen formában. Túl sok az ipari szakma: vasipari, gépipari, építőipari szakmák. Rendkívül nehéz megváltoztatni az iskolák profilját. A mezőgazdaságban bekövetkezett tulajdonosváltás miatt felmerülő igény, hogy már ne mező- gazdasági nagyüzemi szakmunkásokat képezzenek az iskolák, hanem farmereket, akik nemcsak egy területhez értenek, hanem a gazdálkodáshoz, az üzletvitelhez is. Nincs a megyében elegendő élelmiszerszak- munkás-képzés. A nagy cégek ezen a területen is válságban vannak, de az egyéni gazdálkodónak érteni kell a saját termékei feldolgozásához. így a tej, hús feldolgozáshoz és a tartósímarai törvény kapcsán - érthetetlen és elfogadhatatlan - egyes országos érdek-képviseleti szervezetek közötti, számos megnyilvánuláskor érdemi észrevételeket nélkülöző vita. Tudomásuk szerint a törvény-előkészítésben részt vevő társadalmi bizottság konszenzus alapján minden észrevételt figyelembe vett, amelyeket a tervezet szövege tartalmaz. A területi kamarák által képviselt vállalkozások, vállalatok és cégek kifejezetten károsnak tartják, hogy az őket érintő, a közjogi kamarák megalakítását biztosító törvényről nélkülük, a fejük felett folytassanak szűk érdekcsoportokat reprezentáló szervezetek vitát. A területi kereskedelmi és iparkamarákat harmonikus viszony fűzik a helyi gazdasági érdekképviseletekhez, a Budapesten fellángoló vita egyáltalán nem jellemző hazánk megyéire. A tervezet kialakításában részt vevő érdekképviseletek, kamarák tisztában vannak a törvény hiányosságaival; így például a finanszírozás, az átmeneti intézkedések némelyike pontosításra szorul. Ez azonban nem ok arra, hogy a törvény a napirendről lekerüljön, vagy több száz módosító indítvány miatt ellehetetlenüljön a jövő év január 1-jei hatálybalépése. tóipari eljárásokhoz. Alacsony a szakképzési arány a tercier ágazatokban: a kereskedelem, vendéglátás, szállítás, hírközlés és az idegenforgalmi jellegű szakmákban. Kevés az információ Annak érdekében, hogy az iskolák a gazdaság reális igényeinek megfelelően képezhessék a fiatalokat, szükség lenne egy kutatóintézetre, amely „leképezné” az információkat a gazdaság és oktatás kapcsolatára. Ezt ma a Gazdasági Kutató Intézet nem végzi. így rendkívül komoly energiát von el az iskoláktól ez a tevékenység. A megyei önkormányzat feladata ezen a területen a koordinálás és információtovábbítás. Elemzik az oktatás helyzetét a felsőfokú jelentkezésig. Összegyűjtik az igényeket a munkaügyi központ segítségével a piacról, és továbbítják az iskolák felé. Összehangolják a pályaválasztást, valamint információkat adnak a pedagógusok továbbképzéséhez. Segítséget nyújtanak a kistelepülések jegyzőinek azzal, hogy egy éve létrehozták az oktatási megállapodást, melybe a települések önkormányzatainak a fele belépett. A szülők azt várják, hogy gyermekük választ egy szakmát, és azzal majd el tud helyezkedni. Erre csak akkor lesz nagyobb esélyük, ha nő az érettségzettek aránya, mert ez teszi lehetővé a 7-10 évente szükséges megújulást, más irányba történő átképzést. Motiváljanak a szülök Még nagyobb szükség van a szülők támogatására, a gyermekeikkel való törődésre, hogy a tanulmányi eredmény ehhez megfelelő legyen. Nem maradhat el a motiváció a szülők, nevelők részéről. Szemléletváltásra van szükség, minél tovább tanuljon a gyermek iskolai rendszerben. Áz általános és szakmai műveltség legyen minél szélesebb, tudjanak idegen nyelveket, értsenek a számítás- technikához, rendelkezzenek a vállalkozáshoz szükséges ismeretekkel, és tanulják meg azt is, hogyan kell magukat menedzselni. Szabó Irén Számos tapasztalat arra utal, hogy a külföldi tőke rendezett, stabil, számukra is követhető gazdasági környezetet igényel. A területi kamarák ilyen testületek. A területi kamarák ismételten sürgetik a kamarai törvény létrehozását, a rájuk háruló feladatok egyértelmű meghatározását és a szükséges feltételek megteremtését. A területi kamarák egyeztetőbizottságot hoznak létre, amely időközönként összehangolja tevékenységüket és közösen lépnek fel a kamarai törvény végrehajtása érdekében. A területi kamarák a törvény körül fellángolt nézeteltérések ellenére továbbra is elsődleges és kiemelt feladatuknak tekintik a tagságuk, a vállalkozók, cégek, vállalatok tevékenységét segítő gazdasági környezet megteremtését. Nem köthetik le energiájukat meddő viták. A jövőben is arra törekednek, hogy a kiegyensúlyozott partneri kapcsolatot tartsanak fenn a különböző érdek-képviseleti szervezetekkel, ugyanakkor meggyőződésük, hogy a köztestületi kamarai keret a vállalkozások széles értelemben vett infrastruktúrájának kialakítását szolgálja és intézményesen elősegíti a vállalkozók, valamint a kormányzat közötti véleménycserén alapuló, a gazdaság fejlődését segítő párbeszéd kialakulását. A múlt héten Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének társelnöke, az Agrárszövetség elnöke Szolnokon járt, ahol szakmai és lakossági fórumon ismertette pártjának elképzeléseit a jövő magyar mezőgazdaságáról. Felhasználtuk az alkalmat arra, hogy az agrár- gazdaság néhány ellentmondása feloldásának lehetőségéről kérdezzük.- A kérdésekben keveredni fog, ami a MOSZ és a párt vezetőjének szól, de politikai kérdéssel kezdeném. A szakmai fórumon számtalan köztisztviselő is itt volt, akik a koalíciós pártok tagjai. Ón vitaindítójában kritizálta a kárpótlási törvényt, illetve annak végrehajtását. A hivatal vezetője nem kérdezett rá a kifogások részleteire. Mi a véleménye erről?- Örülök, hogy itt voltak, és nagyon elszomorít, hogy nem tették fel kérdéseiket. A törvények megszülettek, egy politikusnak lehet a feladata ezeknek a rendelkezéseknek a bírálata, egy hivatalnoknak nyilván a végrehajtás az elsődleges, és pontosan tudom, hogy a kárpótlási hivatalban milyen gondok vannak. Ha ők nem kérdeztek, akkor elmulasztottunk egy lehetőséget, hogy közelítsünk egymáshoz, egy esély veszett el egymás gondolatainak a megismerésére. Ez szomorú számomra!- A MOSZ a kölségvetést ostorozza, hogy nem ad elég támogatást az agrárágazatnak. Milyen pénzforrásokból lehetne biztosítani az Ónok által hiányolt forrásokat ?- Három évvel ezelőtt nagy hirtelen lemondtunk húszmilliárdos támogatásról, Nagy Ferenc József egész pontosan. Tehát a dolog nem mai keletű. Ma a magyar agrárágazat aktív befizető. Új-Zélandon van még ilyen, sehol a világon máshol! Úgy gondolom, ma nem az a legelső, hogy honnan adjuk a támogatást, hanem a tőkekiszi- vattyúzást kell befejezni az ágazatból. Ma már olyan levert helyzetben van ez a szektor, hogy tőke- injekcióra is szükség van. Honnan? - tehetjük fel a kérdést. Csak új gazdasági képletekben lehet gondolkodni, a zsebben való kuszlátkodás valami eredményt hozhat ugyan, de jelentős, 30-35 milliárdos pénzforrást nem eredményezhet.- A nyugat mezőgazdasága mögött jelentős ipar áll, és a nemzetgazdaságban jelentéktelen szerepe van az élelmiszer-vertikumnak. Nálunk viszont a gazdaság és kivitelünk meghatározója az agrárszféra. Nyereséget kell termelnie.- Az ágazat szaldója pozitív, el kell döntenie a mindenkori kormánynak, hogy a mezőgazdaságot, amely nemcsak szigorúan szakmai kérdés, hanem nagyon sok esetben a súlyos belső társadalmi konfliktusok kezelésére is alkalmas, milyen gyermekként kezeli. Magyarország, a rendszerváltás után orientációját megváltoztatta, nagyon helyesen. Nyugaton a játékszabályok viszont a mező- gazdaság szubvencióját erősítik, most is ennek mértékéről folyik a legnagyobb gazdasági vita a fejlett országok vezetői között. Nálunk alapvetően feladtuk meglévő előnyeinket. Olyan birtokstruktúrát hoztunk létre, amely a modem komák nem megfelelő, a gazdaság számára is rossz, hogy a tulajdonosok jelentős része bérbe akarja adni a földjét. A múlt pénzügyi feszültségei ma már önpusztítóak, mert önmaga termeli tovább a pénzügyi válságokat és kracho- kat. Nem arról van szó, hogy a rossz gazdálkodók tönkrementek! Tönkrementek feldolgozók és kereskedők, szanálni kéne az ágazatot, amelynek lépései egy új kormányzati stratégiába kellene, hogy illeszkedjenek, és a szanálás után vélelmezhetően meglennének azok a pozitív eredmények, amelyek már az egész nemzetgazdasági szinten megnyugtató helyzetbe hozná az agrárszférát.- A nyugat-európai orientáltság nem sürgeti az árstruktúránk átalakítását? Ott elsősorban az élelmiszerek, illetve az agrártermékek megbecsülése a magasabb árakban fejeződik ki. Miért nem mondjuk ki, hogy az ágazat rendbetétele nagyságrendi élelmiszerár-emelést okoz, mert még jelenleg a termények árában nincs benne a föld ára vagy bérleti díja?- Az agrárolló tény. A mező- gazdasági termelők jelentős része úgy szorul ki a piacról, hogy oda olyan terméket tudna szállítani, ami megfelelne. Mondjuk, hogy a szabolcsi alma eladatlan, ugyanakkor érkezett alma külföldről. Azok, akikkel mi ver- senyzünk, nem így játsszák ezt a játékot. Megmondják, hogy mikor vihetjük ki termékünket, mikor nem fogadják, pontosan tudják, mikor kell olyan taktikai intézkedést hozni, hogy mondjuk egy vámtiszviselő legyen a határon ügyintézésre, ami determinálja a beérkező áruk volumenét.- Megnéztem, hogy az ágazat export-import arányai hogy alakultak. A régebbi 6:1 ma 2:1-re olvadt. A mezőgazdasági termékek behozatala rövid időn belül 18 százalékkal emelkedett. Piacokat vesztett a magyar termelő, de főleg itthon. Az utóbbi években 180 milliárd értékben szűkült az ágazat belső piaca.- A belső piac elvesztésének legfőbb oka a bérinfláció...- Ördögi körök. Nem véletlenül mondtam beszélgetésünk elején, hogy az Agrárszövetség egy új gazdasági egyenletben tudja elhelyezni mondanivalóját. Nem népnemzeti színezetben, de lehetne olyan akkurátusán védeni termékeinket, mint mondjuk azt egy svájci teszi. Illő lenne a magyar válalkozó- kat helyzetbe hozni legalább belső piacainkon és a privatizációban. A feldolgozási kapacitásainkat odaadjuk a konkurenciának, néha olyan áron, hogy nevetni kell rajta. Ezek olyan erőpozíciók, amelyek ha megvannak holnap vagy holnapután, akkor ez a gazdsági képlet kevésbé szigorú sokak számára. Kit kell és miből kell támogatni? Gyengéden említsük meg, hogy arra mindig volt pénz, hogy 13 nagyvállalatnak odadobjuk a mentőövet. Azt is tudjuk, hogy ennek a támogatásnak nem lesz eredménye, és ennek töredéke elég lenne, hogy érdemben be lehesen avatkozni a mezőgazdaságba. - span Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Az MBFB és a hitelkonszolidáció Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank további mintegy 50, az 1992-es hitelkonszolidációba bevont cég adósságainak megvételét fontolgatja - mondta Bányai Miklós, az MBFB vezérigazgatója. Az MBFB-hez a tavalyi hitelkonszolidáció által érintett cégek közül 56 adósságait vásárolta meg egy speciális szerződés alapján a PM-től. Ezek közül eddig 10 cég reorganizációja jutott el addig, hogy rendezték a vállalatokkal szembeni követelések helyzetét, megteremtve nyereséges működésük alapfeltételeit. Az első magyar befektetési bank az esetek többségében az adósságok fejében a cégeknél meghatározó tulajdoni hányadot szerez, és így irányítja a szükséges átalakításokat. További mintegy 30 cégnél még zajlik a kilábalási program kidolgozása. Ezeknél az MBFB külső szakértő cégeket kért fel üzleti terv kidolgozására. Néhány cégnél azonban nincs esély a továbbélésre, csupán a tartozások bizonyos részének behajtására. Áz eddigi tapasztalatok megerősítik azt az előzetes várakozást, hogy átlagosan a követelések névértékének 30-50 százalékához juthat hozzá hosszabb távon az MBFB. A múlt évi hitelkonszolidációba bevont adósságokat jelenleg még az év végéig szóló szerződések alapján az egykori hitelező bankok kezelik. A szerződések lejárta után az MBFB elképzelhetőnek tartja, hogy a 2000 cég követeléséből mintegy 50-ét megvásárolja. Egyébként egyes bankok is jelentkeztek, hogy bizonyos követeléseiket visszavásárolnák, és három szervezet - az ÁVÜ, az ÁV Rt. és az FM - is elővásárlási joggal rendelkezik egyes követelésekre. (MTI) Gazdasági kamarák a kamarai törvényről
