Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám

1993. november 2., kedd 7 Jászsági körkép Használt téglákat sorsolnak ki Kapós építőanyagok Nagy csoportosulást találunk Jászladányban, az iskolaudva­ron. Az iskolaépület lebontásá­ból származó anyagokat árvere­zik, sorsolják. Akik téglát akarnak venni - szép számmal vannak ilyenek -, azok felíratják egy papírra, hogy mennyire tartanak igényt, aztán kisorsolják. Indoka is van a módszernek, mert az 5 forin­tért árult egész téglából jelenleg csak 10 ezer van, holott tizen­egyen 20 ezer 700 téglára jelen­tettek be igényt. Aki tehát sze­rencsés, és kihúzzák a nevét a kívánt darabszámmal, viheti a tégláját. A téglák sorsolása hivatalo­san 9 órakor kezdődött, de vár­tak még 2 percet, a későn jö- vőkre számítva. Mire lezajlott nat. Vissza az emberektől a jo­gos téglájukat nem tudják venni. Volt már árverezés egyéb­ként többször is a bontott anya­gokból. A polgármesteri hivatal a jó gazda gondosságával bon­totta az épületeket, hogy min­den anyagot hasznosítani tudja­nak. Azokat az anyagokat árul­ják, amiket a hivatal saját cél­jára már nem használ fel. Az időben meghirdetett árverések­ből adtak már el téglát, cserepet, faanyagot, valamint nyílászáró­kat, amikből még maradt is. A falu népe leginkább melléképü­let építéséhez vitte az építő­anyagokat. Az új iskola építésének munkaterületét a napokban átadták, a versenytárgyaláson Téglára várók egy csoportja A reformátusok gyarapodása A lelkész gyermekével Gyönyörű szép templom süt­kérezik a ragyogó őszi időben Jászkiséren. A református templom vonzza a tekintetet, méltóságával, csodálatos kör­nyezetével, gondozott parkjá­val. Mintha egy svájci idilli ké­pet látna az ember. Somodi Lajos református lel­kész úrtól megtudjuk, hogy két ütemben újították fel a temlpo- mot. Az első ütem 1991-ben volt, ekkor a tetőt renoválták. A munka 1.1 millió forintba ke­rült. A költségek 70 százalékát a hívek állták. A gyülekezet egyébként a Jászság legna­gyobb református egyházköz­ségét alkotja, tagjai száma 800. Az anyagi felkészülés, gyara­podás után a következő felújítás idén tavasszal zajlott. A külső homlokzati részt javították ki 2,4 millió forintért. Ebből a hí­vek 1.4 millió forintot vállaltak magukra. A szépülés, gyarapodás okán hálaadó istentiszteletet tartanak november 14-én 15 órától, ame­lyen dr. Hegedűs Lóránt, a Duna Melléki Református Egy­házkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke végzi az igehir­detés szolgálatát. Egyrészt a hí­veknek, másrészt a vallásos gyakorlatnak megfelelően Is­tennek is dicsőséget adnak, hogy a munkájukon áldás nyug­szik. Az 1600-as évek közepén épült temlomban az említett na­pon ünnepük meg azt is, hogy Somodi tiszteletes 10 éve szol­gál a faluban, igaz, 11 éve van itt. Az egy év Amerikában „ve­szett el”, ahol családjával a ot­tani gyülekezeteknek a társada­lomban betöltött szerepét vizs­gálták. A 10 éves évfordulóra új lelkészi palástot kap, ami nagy megbecsülést jelent. Ugyanak­kor arra is megemlékeznek, hogy öt éve épült fel a parókia. Az ünnepség után szeretetven­dégséget, vagyis fogadást tarta­nak a művelődési házban. A felújítások mindezzel nem értek véget. Az órát is fel kel­lene újítani, meg az orgonát is, ami 105 éves. Az Angster Jó­zsef által készített szerkezet már igencsak kiszolgálta az időt, és korszerűsítésre szorul. Az egy­háznak két épülete is van, ame­lyek iskolák, és amikért pénz- beni kárpótlást kér, nem pedig az intézményeket követeli visz- sza. (A tiszteletes úrnak az a vé­leménye, hogy például a mate­matikát nincs értelme keresz­tyén avagy ateista módon taní­tani, elég, ha a gyerekek hitok­tatásban részesülnek.) Az or­gona szerény számítások szerint is 1.6 millió forintos felújítási pénzt igényel, amit a kárpótlás­ból fedeznének. A tiszteletes úrtól azzal bú­csúzunk, hogy legközelebb ak­kor találkozunk, ha az orgona már új lesz. A felújított templom Agrokémikusból sütőüzemi vezető Holtfáradt embert találunk Jászapátiban, akitől csak any- nyit kérdünk: APEH? Mindjárt rávágja: Igen! A nagyon kime­rült fiatalemberről kiderül, hogy ügyvezető igazgató és buda­pesti. Pékségében éppen köny­velést készített, kereken egy álló napja! Fáradt létére azért készséggel vállalkozik egy kis beszélgetésre, amúgy pihente- tőül is. Az Eurocom Kft. egy éve alakult budapesti bejegyzéssel. Egyik telephelye Jászapátiban található, ami pékség. A cég ügyvezető igazgatója beszélge­tőpartnerünk, a fővárosi Koós László, akit gyökerei a jászsági városhoz kötnek. A 36 éves vál­lalkozó jóvoltából jött létre a sü­tőüzem, ami igen kicsi, de sokat és jól tud termelni. A fiatalem­ber - aki eredetileg agrokémikus növényvédelmi szakember, to­vábbá számítógépes rendszer- szervező és mérlegképes köny­velő is - azért jött a városba, mert Budapesten a sütőiparban a piac meglehetősen túltelített. Keresni kellett tehát egy olyan vidéket, ahol aránylag gyen­gébb a választék. Lejött hát a Jászságba, ahol alapos piackuta­tás után rátalált erre a központi fekvésű épületre, ami ennek előtte volt már szikvíztöltő üzem, kocsma és baromficso­magoló. Az épület egyébként a Jászapáti és Vidéke AFESZ-é, amely 30 százalékban az Euro­com Kft.-nek társtulajdonosa. A cég az épülettel és üzlethálóza­tával lépett be a vállalkozásba. Volt már tehát hely, és piacku­tatás, amiből kiderült, hogy péksüteményre és speciális pékárukra volna vevő. A péksüteményekre szako­sodott gépek kiválasztása nem volt könnyű feladat, kereken egy évet vett igénybe. Tizenöt céget versenyeztettek, mire egy német vállalatnak a legdrágább ajánlatát fogadták el. A Winkler cég olyan berendezéseket ho­zott a pékségbe, hogy csoda. A propán-bután üzemelésű ke­mence elsőként került az or­szágba. A dagasztógép is az egyik elsőként piacra dobott változat. Minden számítógép vezérelt, programozható. Ter­mészetesen kenyeret is sütnek, de a fő profil a péksütemény. Jelenleg egy műszakban 3-4 ember dolgozik. Változik ez majd hamarosan, mert egy je­lentős szerződéskötés előtt áll­nak. Ezzel komoly esélyük van a kettő, illetve 3 műszakra is. Az alapellátást biztosítván a vá­rosban és környékén, Koós úr meggyőződése, hogy szako­sodni kell. Ennek megfelelően zsemlemorzsagyártásba fognak első körben, amit többmegyényi területen fognak értékesíteni. Ezenkívül még mindig óriási terveik vannak. Tartós készít­ményeket szeretnének előállí­tani. Részesei annak a Ca- lida-programnak, ami a hónap elején indul. Ez a magyar sütő­iparban egyedülálló kísérlet lesz. Az országban összeszer­veződött egy maroknyi sütőipa­ros, egy világhírű belga cég ko­ordinálásával, és egy nemrégi­ben piacra dobott világszabada­lom-adalék segítségével új tí­pusú kenyeret gyártanak. Ez csak egy példa, mert ebben a vonatkozásban egy csapatban vesznek részt, de tartós készít­ményekben egyedül is szeret­nének próbálkozni, különösen a tartós kenyérféleségekben. A házikenyér típusú kenyér akár egy hét után is megtartja fris­sességét. Nagyon ráfigyelnek majd a csomagolásra, hiszen azt vallja az ügyvezető, hogy ugyanazt a színpompás csomagoláskultúrát kell bevezetni nálunk is, mint nyugaton. Annál is inkább, mi­után tele vannak az üzletek francia, olasz és egyéb import, olyan jellegű sütőipari termé­kekkel, amik csak azért olyan drágák, mert szép a csomagolá­suk és „a külkereskedőink sznobok” (idézet Koós László­tól). Ugyanezt vagy még jobbat ők is elő tudnak állítani. Külön említést érdemel a Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ. Mint Koós úr hangsúlyozta, ed­dig mindig egyedül, magánvál­lalkozóként tevékenykedett, és idegenkedett egy társtól, külö­nösen, ha az nem egy hason­szőrű magánzó volt. Rendkívül kellemesen csaló­dott azonban, mert ez egy kis áfész, amelynek vezetői meg­érezték, hogy a piacgazdaság egészen más igényeket támaszt, mint az eddig megszokottak. Radikálisan módosították a pi­acpolitikájukat, és fölfelé ha­ladnak, ami nagy szó manapság. Szép pékáruk sorakozója Leszázalékoltból kisbirtokos Először csak a táj szépsége tűnik fel a verőfényben. Megál­lunk, hogy fotót készítsünk. Közelebb hozzánk kisebb konda falja a lucernát, távolabb lovak és tehenek legelik a füvet. Aztán tűnik csak fel egy ember, aki a hátasok körül munkálko­dik. Beszéljünk vele. Jó. Csak­hogy az ember felül a biciklire. El ne menjen má’! Szerencsénk van, mert felénk közelít. A ta­nyánál találkozunk vele. A tanya Jászapáti határában, a vasúton túl, a jászszentandrási út mellett található. Tulajdo­nosa Urbán János. Lerogy a bi­cikliről, kifújja magát. Az 56 éves férfi eddig téesztag volt, de onnan kivált. Kivitte a földet egy éve. A kárpótlással aztán még további földekhez jutott, a 90 éves édesapja révén is. így aztán összesen 50 hektár földje van, ebből 10 hektár erdő, amit ezer forintért vett aranykoro­nánként. Gondolta volna, hogy valaha lesz még erdeje is? - kérdezzük. Sose! - vágja rá. De hogy mit csinál vele, még azt sem tudja. Csak van. Hogy lop­hassák. Mert szépen csóringál- ják belőle a fát. Aztán mit csinál a földdel? Hát azt már megműveli. Kell az állatoknak az eledel. Hat hektár lucernása van, most vetettek el 20 hektár kalászost. A többi megmarad tavaszra a kukoricá­nak, árpának, búzának. Gépek? Vannak. Kombájn, tárcsa, trakt- ror, kombinátor, vetőgép, eke. Lovak, tehenek, disznók, tyú­kok alkotják a farm állatait. Most adott le öt disznót. Az öt tehéntől 100 liter tejet visz be naponta. Ebből élnek. Kiderül, hogy gazduram le­százalékolt volt. Magas vér­nyomás meg szívpanaszok. Az­tán hogy ekkora földje lett, va­lakinek csak foglalkozni kell azzal. Meg segít a gyereke is. Fia, Attila állattenyésztő ag­rár üzemmérnök, most végzett Hódmezővásárhelyen. Itt a he­lye apja gazdaságában. Nemso­kára megy katonának, aztán jön vissza. O viszi majd tovább a stafétabotot. Urbán uramék már tovább nem licitálnak, elfogyott a kár­pótlási jegy. De terveik még vannak. Óntözőgépek kellené­nek, mert olyan aszály volt, van, hogy még neki is venni kel­lett a terményt. Nem gazdagok, autójuk négyütemű Wartburg. Elnyújtózni, lazsálni nem iga­zán lehet. Meg kell fogni a pénzt. Példaként említi, hogy nemrégiben húsz hízója is volt, amire szépen ráfizetett. No, meg a termény is, meg a gázolaj is nagyon drága. Úgyhogy nagy gondok van­nak - summázza a gazda. És ő már csak tudhatja. Apa és fia, a farmerek Nincs nagy változás Négy település munkanélkü­liéinek ügyeit intézi a megyei munkaügyi központ jászapáti kirendeltsége. A Jászapáti, Jászkisér, Jászszentandrás és Jászivány vonzáskörzetű helyi képviseleten körülbelül 1900 munkanélkülit tartanak nyilván. Ebből 1200, aki munkanél­küli-ellátásban részesül, a töb­biek járadékot már nem kapnak. Nagyobb létszámleépítésre nem kell a közeljövőben számí­tani a körzetben. Csak egy he­lyen, a Váci Kötöttárugyár jász­apáti gyáregységében van fo­lyamatban 30 dolgozó felmon­dása. Várhatóan decemberre ke­rülnek a kirendeltség „szárnya alá”. Ezenkívül csak kisebb dolgozói létszámot érintő leépí­tések várhatók az idényjellegű munkák következtében az építő­iparban és a mezőgazdaságban. Ugyanakkor nő a közhasznú munkára kiközvetítteknek, a vállalkozóvá válóknak és azon munkáltatóknak a száma, akik munkanélküliek foglalkoztatá­sához kémek támogatást. Ennek révén az előző idő­szakhoz képest több munkanél­külit tudtak a kirendeltségen ki­közvetíteni. Sok-sok munka! 1986-ban alakult Jászapáti­ban a Komfort Lakberendezés-, Ajándékkészítő Gmk, amely idén januárban alakult át kft.-vé. A 254 elemből álló elemes, zsalus bútorcsaládot és 90 egyéb kiegészítőt gyártó cégnek igen sok a munkája ma­napság. Két telephelyükön, Jászapátiban és Jászszentand- ráson összesen nyolcvannégyen dolgoznak két műszakban. Ha­zai és német, illetve görög meg­rendelőknek állítanak elő búto­rokat. A 84 dolgozóból negy- vertöten. korábban munkanélkü­liek voltak. A rengeteg megrendelés tel­jesítésére még húsz embert vesznek fel. A havonta előállí­tott termelés értéke 18 millió fo­rint. Megszűnt egy réges-régi kapcsolat Jó munkája révén eredmé­nyes kapcsolatai vannak a Jász- ladányi Fém- és Bútoripari Szövetkezetnek, amely tavaly év közepén alakult át a vegyes­ipari kisszövetkezetből. Két fő profiljuk van. Az egyik a bútor- gyártás. Négy éve készítenek egy budapesti angol-magyar vegyes vállalatnak irodabútoro­kat. A kiváló munka 8-10 millió forint árbevételt eredményez éves szinten a szövetkezetnek. A bútorgyártásban 20-22 em­bert foglalkoztatnak. Másik fő területük a fém al­katrészek gyártása. A Salgótar­jáni Tűzhelygyárnak közel 10 éve szállítanak tartozékokat. Gáztűzhelyekhez, olaj- és ve­gyes tüzelésű kályhákhoz, va­lamint háztartási kazánokhoz készítenek többségében felület­kezelt alkatrészeket. A 45-50 embernek munkát adó foglala­tosság 35-40 millió forintot hoz a szövetkezetnek. Sajnos rossz hírt is kaptunk a cégtől. A múlt hónap elején megszűnt egy 30 éves kapcsola­tuk. A jászberényi Lehel hűtő­nek gyártottak lemez alkatré­szeket, 10-15 millió forint éves értékben. Most azon van a veze­tés, hogy az ebből a tevékeny­ségből kieső 15-20 dolgozónak munkát találjanak. Ha nem sikerül, akkor zömü­ket el kell küldeni. Az oldalt írta: Tóth András A fotókat Mészáros János készítette

Next

/
Thumbnails
Contents