Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám

6 Jászsági Extra----Jászberény 1 993. november 2., kedd Munkahelyek születnek a Relé Kft.-nél Bérmunka olasz gyártósoron Az 1990-91-es években nyolc kft.-re bomlott a MI- COOP Műszeripari Szövetke­zet. A kisebb, rugalmasabb szervezetek sikeresen alkal­mazkodnak a megváltozott kö­vetelményekhez. A gazdálko­dás stabilitását az új üzletköté­sek biztosítják. A MICOOP-hoz tartozó Relé Kft. október köze­pén kötött hosszú távú üzletet. A Texas Instruments ameri­kai cég olaszországi leányválla­latával hároméves bérmunka­szerződést kötöttek. Az olasz partner október végén meg is kezdte egy 600 ezer dollár ér­tékű gépsor Jászberénybe tele­pítését, melyen alkatrészek ké­szülnek. Ezzel 30-40 dolgozó számára új munkahelyet is te­remtettek, s a meglévő huszon­háromnak is lesz biztos ke­nyere. Idén már 40 ezer relének kell elkészülnie az olasz gépso­ron. A mostani üzlet mellett újabb szerződést is kilátásba he­lyeztek az olaszok. Ha pontos, precíz, kifogásta­lan minőséget határidőre tudnak produkálni, akkor ennek is lesz reális esélye. Renzo Socha, az aversai gyár vezetője a következőket nyilat­kozta a Relé Kft.-vel való kap­csolatépítésről: - A szerződés lényege az, hogy indítóreléket akarunk gyártani Magyarorszá­gon. Ezek a hűtőszekrény ipar kompresszoraihoz készülnek. Azért választottuk ki a Relé Kft.-t, mert egyrészt műszakilag jelentős szaktudással rendel­keznek, másrészt pedig kis szervezet, s ezért bízhatunk benne, hogy vevőink igényei­nek kielégítésében rendkívül rugalmasak lesznek. Az előké­szítést a magyarok nagyon jól hajtották végre. A Relé Kft. ed­digi elkötelezettségét kitűnő minőségben teljesítette. Egy gyártósorral fogunk kezdeni, majd a termelést fokozatosan növeljük. A következő gyártási vonalat várhatóan 1994 első negyed­évében fogjuk átadni. Az auto­matikus vonalat a tervek szerint 1994 második felében szállítjuk ide. Az összes gyártási sort át akarjuk telepíteni Magyaror­szágra, Jászberénybe. Valódi partneri kapcsolatra törekszünk, ami azt jelenti, hogy az itteni gyár a mi termékeinket, a mi nevünk alatt gyárthatja. Végső célunk az, hogy az itt legyártott indítókapcsolók továbbszállítá­sával - több millió darabról van szó - elégítsük ki vevőink igé­nyeit. A folyamat elején a gyár­tásra vonatkozó összes ismere­tünket át fogjuk adni a Relé Kft.-nek. Addig fogunk az itte­nieknek segíteni, amíg ők azt igénylik. Szeretnénk elérni, hogy az itt gyártott termékeket helyben minősítsék, a minőségi bizonylatot is itt adják ki, s ben­nünket már nem is érintve, jus­son el a termék a vásárlóhoz. Ezt a kezdeményezést mi tö­kéletes partneri viszonynak te­kintjük. Röviden úgy tudnám ennek lényegét megfogalmazni, hogy egyezséget kötöttünk, amelyből mindkét félnek profi­tálni kell. Nem azért vagyunk itt, hogy átadjuk a technológiát, hanem azért, hogy munkalehe­tőséget biztosítsunk másoknak, s az itteni cég bevonásával nö­veljük forgalmunkat. Sosem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az üzleti élet elsődleges célja a profit. Mi nyerni fogunk azon, hogy a Relé Kft. a partnerünk, s a helyieknek is nyerni kell azon, hogy ők egy olyan nemzetközi cég, mint a Texas Instruments partnerei. E. T. Pályakezdésre készülve A jászberényi munkaügyi központ munkatársai tavasszal kezdték el a végzős diákokkal való foglalkozást. A fiatal pá­lyakezdők, az iskolából frissen kikerültek számára szinte sem­milyen munkalehetőség nincs. A szakmunkásképzőben, a gimnáziumban, a szakközépis­kolában osztályfőnöki óra kere­tében a munkaügyi központ munkatársai készítik fel a vég­zős diákokat a tennivalókra. A pályakezdők munkanélküli-se­gélyéről is hallanak. Ennél fon­tosabb viszont az, hogy kell önéletrajzot, pályázatot írni, hogyan kell megjelenni, visel­kedni egy munkaadó vagy épp a felvételi bizottság előtt. Az is­kola sok mindenre felkészít, a hatékony, magabiztos viselke­désre viszont nem. Ezeket a magatartásmódokat ismerhetik meg végzősök. Szituációs játé­kokon gyakorolhatják hogyan kell, lehet egy-egy kínos vagy kellemetlen szituációból „győz­tesként” kikeveredni. Tisztázódnak a vízügyek Hosszas előkészítés után ez év július elsejétől Jászberény maga üzemelteti a vízműveket. A víz-, csatorna- és fürdőszol­gáltatás biztosítására a Város­gazdálkodási Vállalat keretében egy főmérnökséget hoztak létre, gyakorlatilag egy fél vállalatot integráltak be a régi cégbe. Az átállás nem volt túl egyszerű, de megoldották. Ehhez az önkor­mányzat is megadott minden segítséget. A lakosság eddig nem sok változást tapasztalt, hiszen víz folyt a csapokból, a fürdő üze­melt. Nem kis dolog azonban mégsem, hogy mindez most már a város, az önkormányzat, VGV felelőssége. Az átálláshoz a „régi” vízművektől 57 dolgo­zót - nem mindenkit - vettek át. Az első s talán legizgalmasabb feladat a fogyasztók új nyilván­tartásának kialakítása. A lakosok nagyon sokszor panaszkodtak, hogy a vízdíj horribilis összeg, hogy a mérő­órákat nem is olvassa le senki, hogy összevissza jönnek a számlák. Ezt kell most rendbe tenni. A régi nyilvántartásokból tulajdonképpen csak egy számí­tógépes listát kaptak a június végi adatokkal. Ezekkel indulva alakítják ki saját nyilvántartá­sukat. Már most elmondható, hogy a fogyasztók panasza nem volt alaptalan. A mérőórák tényleges állása s az átvett ada­tok gyakran nem egyeznek, sok esetben történt túlszámlázás. Az új fejezet úgy alakul, hogy három óraleolvasó és há­rom díjbeszedő dolgozik. Két­havonta történik a számlázás, mégpedig úgy, hogy város egyik felének a július-augusz­tusi fogyasztását kell már fi­zetni, míg a másik résznek a szeptember közepéig terjedő időszakot. Eztán pedig rendsze­resen kéthavi számla érkezik, amit természetesen megelőz az óraleolvasó „látogatása”. A VGV Jákóhalmi úti központjá­ban van minden nyilvántartás, ott a hét bármely napján, bár­mikor lehet érdeklődni, ha va­lakinek problémája van. A díj­beszedők minden csütörtökön a városi fürdő épületében fogad­ják az ügyfeleket. K. E. Sikeres kutyások, okos ebek Jászberényben nagy ha­gyományai vannak a kutya­képzésnek. Csibra István neve elválaszthatatlan a munkaku­tyák oktatásától. A Védelem Kft. őrző-védő tevékenysége során igénybe veszi az okos, jól képzett ebeket. így aztán szinte természetes, hogy a munkakutya magyar váloga­tott fele Jászberényben talál­ható s a Védelem Kft.-hez kö­tődik. Evek óta minden jelen­tősebb világversenyre meghív­ják őket. A jelenleg közel 60, főleg német juhászokból álló kutya­csapatban több kiemelkedő képességű van, mellyel nem­zetközi versenyeken is jól sze­repelnek a jászberényiek, il­letve a magyar csapat. Idén Hollandiában rendez­ték a munkakutya-világbaj­nokságot. Huszonnégy ország 124 versenyzője között a négytagú magyar csapatban három Védelem Kft.-s volt. Az őrző-védő fázisban Baráth László a 40. lett, a magyar csapat a középmezőnyben végzett. Jövőre jobb helyezé­sekért szállnak „harcba”. Elszámolás Közművesített „közműves” telkek Ünnepnap a Szűcs utcában Bujdosó József felavatja a várva várt utat. A nemzetiszínű szalag egy darabját ereklyeként őrzik majd a környékbeliek. Jászberény rendkívül jó hely­zetbe került a hűtőgépgyár pri­vatizációja kapcsán. Az Állami Vagyonügynökségtől a város területén lévő telekért mintegy 277 milliót kapott. Ezt az ösz- szeget a különböző céltámoga­tások megpályázásakor saját erőként használták fel a követ­kezők szerint: szeméttelep befe­jezése 650 ezer, vízhálózat-épí­tés 5 millió 540 ezer, Portelek vízmű és vízhálózat 7 millió, kútfúrás 2 millió 500 ezer, víz­tisztító kapacitás 5 millió 500 ezer, szennyvízcsatorna-építés 6 millió 690 ezer, iszapvíztele­nítő 3 millió, szennyvíztisztító telep 12 millió, szociális otthon 15 millió 670 ezer, tornaterem 30 millió, gimnáziumi kollé­gium 3 millió 700 ezer, Liska kollégiuma 5 millió, kórházi re­konstrukcióra 5 millió 200 ezer, gép- és műszerbeszerzésre 5 millió, építőközösségek támo­gatása és útalapok aszfaltozása 19 millió 435 ezer (’92-ben), hokiklub és tűzoltóság támoga­tása 2 millió, építőközösségek további támogatása 5 millió, ál­latkert és állami gazdasági ta­nyaépület megvásárlása 1 millió 225 ezer, műemlékek felújítása 8 millió. Az 1993-as kiadások: ifjúsági ház megvétele 9 millió 375 ezer, tűzoltóság támogatása 2 millió 665 ezer, szociális otthon 10 millió 431 ezer, honvédségi la­kások bérlőkijelölése 273 ezer, építőközösségek további támo­gatása 19 millió, támfalépítés a szociális otthonhoz 1 millió 840 ezer, az új vízmű beindítása 21 millió 384 ezer, VGV átalakí­tása (vagyonkezelő holding) 1 millió 800 ezer, Toborzó út 32. megvásárlása a szociális otthon területbővítéséhez 530 ezer, iszapprésfűtés a szennyvíztisz­tító telepen 900 ezer, útalapok aszfaltozása (’93-ban) 23 millió 750 ezer, építőközösségek to­vábbi támogatása 2 millió 68 ezer, közszolgálati rádió terveire 1 millió. Október közepén a jászberé­nyi Lehel Vezér Gimnázium vegyes kara, Bedőné Bakki Ka­talin vezetésével, két német kisvárosban, Goslarban és Vechtában adott koncertet. Gos­lar városában először járt a jászberényi diáksereg. Tavasz- szal a gimnázium fogadta a né­met kisváros énekkarát, akik az Éneklő Ifjúság versenyén is bemutatkoztak. A két város mostani találkozójáról így írt a német helyi lap: „Ha két idegen kultúra összetalálkozik, nem szükségesek a szavak .. .” Va­lóban nem volt szükség sza­vakra, hiszen a fiatalok a dalo­kon keresztül jól megértették egymást. A gimnázium vegyes karát a goslari Golden Aue Gimnázium fogadta. A jászberényi diákok két koncertet adtak, világi és egyházi dalokkal. A közönség Rendkívüli esemény zajlott a minap a Szűcs utcában. Bog­rácsban birka főtt, s bizony pezsgővel locsolták meg a friss aszfaltot. Az ott élő családok öröme megalapozott. A Dina­mit tér környéke távol állt attól, hogy városias jelzővel illesse bárki. A ’70-es években osztott telkeket „közművesítve” vásá­rolták. Ez azt jelentette, hogy villanyáram volt a területen. Aztán hosszú éveken át nem történt ott semmi fejlesztés. A rendszerváltás után Buj­dosó József lett a terület képvi­selője. Bizony ő is elcsodálko­zott azon, hogy Jászberényben létezik ilyen elmaradott város­rész. Adott munkát bőven az elmúlt három esztendő számára, hisz az ott élő emberekkel ösz- szefogva mára megvalósították a közművesítést. Azaz vizet, gázt, csatornát vezettek, s meg­épültek az utak is. Mindez sok tízezer forint kiadást jelentett vastapssal jutalmazta a kórus fi­atalos lendületét. A hangulatot fokozta két néptáncos gimna­zista, Gorácz József és Váradi Huba alföldi és botostánca. A fellépések után sem halkult el a dal. Együtt „zengték” a két nép dalait. Goslarból Vechtába, Jászbe­rény testvérvárosába látogatott el a kórus. Itt már ismerősként fogadták a gimnázium diákjait és tanárait. Mivel énekkar még nem járt itt, így a gimnázium és városunk énekes oldaláról is bemutatkozhatott. Jászberény ismét nem vallott szégyent diák­jaival. Jövő év szeptemberében a goslari diákok ismét szeretné­nek ellátogatni Jászberénybe és együtt énekelve egyre szoro­sabbra fűzni a kialakult barátsá­gokat. Járadi Katalin II. A osztályos tanuló az ott élőknek. Az összefogásuk példamutató volt. Előfordult, hogy a fizetésképtelen lakótár­sak helyett is összeadták a pénzt, csak hogy meglegyenek a közművek. Bujdosó József arra is büszke, hogy minden utcában akadt valaki, aki szervezte a munkát. Azt is megértették, hogy a víz-, gáz-, szennyvízhá­lózat kerüljön előbb a földbe, az útépítés csak utána következhet. Ez így logikus, így „olcsóbb”, ha az utat nem kell rögtön fel­bontani valamiért. A térség hat utcájában, másfél kilométernyi út, 5100 négyzetméternyi asz­falt készült el október közepén. Az útalapokhoz 3,7 milliót az ott élő családok fizettek, s közel 1 milliós volt a természetbeni munka értéke. Jogos tehát az örömük, az ünneplésük, hisz szép példáját adták az összefo­gásnak, s az áldozatvállalásnak. K. E. Harminchatan az ezerhatszázból A Magyar Katolikus Püspöki Kar által szervezett zarándok- úton Rómában Magyarországot ezerhatszázan, a Jászságot har­minchatan képviselték. Az uta­zásnak több célja is volt. 1991-ben látogatott el Magyar- országra a pápa. Most szerették volna a magyar katolikusok ezért örök hálájukat kifejezni. Másik úti cél: találkozni a szentatyával és megtekinteni azokat a templomokat, ahová őseink is eljártak, találkozni Szent Péterrel, Szent Pállal, a római szentekkel. A harmadik cél: megismerkedni Rómával, az örök várossal. S végül egy kicsit megtisztulni, lelkiekben gazdagodni. Sajnos nem utaztak annyian, amennyi hívőt szeretett volna a püspöki kar toborozni. A terve­zett 3000 helyett csak 1600 volt jelen. A sikeres szervezését vé­gül a miskolci Paszport utazási irodának köszönhetik a jászsá­giak. Gálánsán viselkedtek ve­lük annak ellenére, hogy nem volt annyi jelentkező, amennyi kellett volna a „telt házas” buszhoz. A festői Firenze megtekin­tése után érkezett a csoport Rómába. Pénteki napon, a ma­gyarok nagyasszonyának ünne­pén csatlakoztak a Katolikus Püspöki Kar által szervezett programokhoz. A másfél ezer magyart fogadta II. János Pál pápa is. A jászsági küldöttség­nek nagy szerencséje volt, hogy utoljára mentek be az épületbe. A szélére kerültek a padsorok­nak és így minden földinkkel kezet fogott a szentatya. Ez volt a legnagyobb ajándék. Az audi­encia, a pápai kihallgatás után még két csodálatos, felejthetet­len nap következett az olasz fő­városban. Megtekintették a kö­zépkori várost, Assisit, majd San Marino érintésével elindul­tak a szülőföld felé. Molnár Károly Az oldalt szerkesztette: Kiss Erika A fotókat készítette: Sárközi János Németországban járt a Lehel Vezér Gimnázium vegyes kara A gimnázium dalosai a németországi koncertkörúton Csibra István és Béres Tivadar trénerek kedvenceikkel

Next

/
Thumbnails
Contents