Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám

A szerkesztőség postájából 1993. október 4., hétfő Kiemelt lakbért állapítottak meg! Az épület műszaki állaga 65 százalékos A szolnoki Szolnok ispán krt. 3. számú tanácsi bérlakás lakói ne­vében sérelmünkkel tavaly decemberben fordultunk először a szer­kesztőséghez, mivel az épületen kívül és belül mutatkoztak az ál­lagromlás jelei. (Pl. a homlokzaton és több lakás alatt repedeznek a falak, a lakások beáznak stb.) Az Új Néplap a december 22-i számban foglalkozott a pana­szunkkal, melynek nyomán a polgármesteri hivatal mérnök szakér­tőt kért fel az épület műszaki állagának megállapítására. A szakvé­lemény az idén május 5-én készült el, amit a polgámesteri hivatal május 10-én vett át, s mely szerint az épület általános műszaki ál­laga 65 százalékos. Megjegyezzük, hogy több bérlakás műszaki ál­lapota még ezt a százalékot sem éri el. A polgármesteri hivataltól az idén februárban kaptuk meg azokat a határozatokat, melyekben erre az épületre kiemelt lakbért állapí­tottak meg. Ismerve a mérnök szakértői vélemény teljes szövegét, a polgármesteri hivatalhoz - 100 aláírással - kérelmet nyújtottunk be szeptember 15-én, melyben - az épület 65 százalékos műszaki álla­gára hivatkozva - kértük, hogy a lakbéreket ennek figyelembevéte­lével és arányában állapítsák meg. A választ szeptember 23-án kéz- hezbe is vehettük, melyben közük (Csapó Ferencné aláírásával), hogy a lakbérek csökkentése érdekében forduljunk a házkezelőség- hez. Tekintve, hogy a lakbérmegállapító határozatokat mi a polgár- mesteri hivataltól kaptuk és nem a házkezelőségtől, az ezzel kap­csolatos kérelmünk felülvizsgálatát, a jogorvoslatot is a polgármes­teri hivataltól várjuk. Tudjuk, hogy sok és felelősségteljes döntést kell hozniuk, de felmerül bennünk a kérdés: azok, akik az említett épületben bérlő­ként laknak - sajnos zömmel alacsony keresetűek, kisnyugdíjasok és munkanélküli-segélyből élők - vajon egyetérthetnek-e a kérel­mükre adott válasszal? Az épület lakói bíznak abban, hogy jogos kérésük a polgármes­teri hivatalnál megértésre talál, és nem terelik más útra a döntést. - A lakók és a lakóbizottság megbízásából: Lovasné Balogh Mária a lakóbizottság elnökhelyettese Az artézi kút tisztaságáért Küldjön egy képet! „Bekopog a szerelem”- 1962 A szolnoki MÁV Járműjavító színjátszó csoportjának 1962. évi előadásán készült ez a fénykép. Kertész-Horváth Bekopog a szerelem című zenés vígjátéká­nak egyik jelenetét örökítette meg a felvétel, melyen - balról jobbra: Eri Pál, Klein Imre (én vagyok), Samu Mátyás, Mádi Ilona, Seller Ilona és Török Julianna. Klein Imre Szolnok Utóhang a közlekedési kísérlethez Jót akartak, de nőtt a levegőszennyezés Örömmel olvastam az Új Néplap szeptember 10-i számá­ban, hogy a lakosság igényének megfelelően, a megyeszékhely szakemberei a városközpontban emberbarátibb környezetet akarnak varázsolni: A forgalom csökkentése, a parkolási lehetőségek bővítése, kerékpárút, zöldövezet létesí­tése - sok-sok virággal, mind a város lakóinak és az idelátoga­tóknak igazán nagy örömére szolgálna. Ám az a kísérlet, esetleges későbbi megoldás, hogy a négy forgalmi sávot ket­tőre csökkentsék, sajnos a gya­korlatban nem hozta meg a várt eredményt. Ugyanis a két sávra szűkült úton a járművek város- központon való áthaldása a ko­rábbinál jóval több időt vesz igénybe, ugyanakkor kétszer annyi füstgázt bocsátanak ki a belváros levegőjébe. A várt feltételezés, elképze­lés, hogy a torlódás elkerülése végett a járművek majd a Pólya Tibor utat, a Szolnok ispán kör­utat vagy az Ady Endre utat vá­lasztják, eddig nem igazolódott. Ehelyett négy iskolát és egy óvodát érintő útvonalon/ a Templom, a Sóház úton, vala­mint a Tisza park mellett nőtt meg a járműforgalom. A levegőszennyezés haté­kony csökkentése érdekében a cél az lehet, hogy a járművek minél rövidebb idő alatt halad­janak át a városon. Megemlítem, hogy egyes nyugati városokban, ahol a tilos jelzést hosszabb ideig mutatják a közlekedési lámpák, kötelező a járműmotorok leállítása, s e szabály betartását bizony ke­ményen ellenőrzik is. Véleményem szerint az le­hetne a megoldás, hogy a helyi autóbuszok kivételével radiká­lisán korlátozzák az átmenő forgalmat. Tárnái Tibor Szolnok Nagyon jó, hogy Szolnokon több helyen is üzemel artézi kút - lehe­tőséget teremtve arra, hogy jobb ízű, egészségesebb ivóvízhez juthas­son bárki, aki nem rest elsétálni érte. Vannak, akik a régi Eötvös téri kút vizére esküsznek, mások jobban szeretik az újabb kutak vizét. A Széchenyi-lakótelepen élők leginkább „saját kútjukhoz” járnak, ám ott sajnos gyarkan elszomorító látvány várja őket, mert ennek a közkifo­lyónak mindig van valami baja. A lelkes fémhulladékgyűjtők először a rézcsöveket tördelték le, az­tán az volt a baj, hogy az eredeti alacsony szegélyen minden víz kifrö- csögött. Arról már beszélni sem érdemes, hogy a padokat összetörik, a szemétgyűjtőket kiborítják. Ami igazán kellemetlen, az az, hogy a kút lefolyója újabban hetente eldugul. Az ok nyilván az eszetlen rongálás­ban keresendő, hiszen mindenféle vicket-vackot beledobálnak. Ráadá­sul a kellemesen langyos víz kedvez az algának, a lefolyóba jutva hoz­zájárul a kiadós duguláshoz. Talán célszerű lenne olyan műszaki megoldást kimódolni, ami meg­akadályozná, hogy oda nem illő tárgyak jussanak a lefolyóba. De az sem ártana, ha az üzemeltető cég - mondjuk havonta - elküldene egy gyalogmunkást, aki súrolókefével felvértezve, letisztítaná a centisnél is vastagabbra hízott algaréteget! Imre Lajos Expressz - ajánlva Vagyonrész - adómentesen Bizonyára nem egyszerű problé­mával fordulok a szerkesztőséghei, amikor a válásom utáni vagyonré­szemmel kapcsolatban kérek felvi- logsítást - kezdte levelét S. K.-né olvasónk, majd így folytatta: Férjemmel 1969-ben vásároltunk egy építési telket, amire a mai napig nem építettünk. Tulajdonképpen műhely és egyéb építmény van rajta; a telek elöl-hátul zárt, bekerítve és tele gyümölcsfákkal. Volt férjem a válás után úgy tudna kifizetni, ha az említett telken lévő műhelyt bérbe adná egy kft.-nek, azok pedig havonta nekem utalnák a bérleti díjat mindaddig, míg ki nem egyenlítenék az engem illető vagyonrészt. Az összegből la­kást szeretnék magamnak vásárolni. (Jelenleg szolgálati lakás­ban lakom.) Fia ilyen megegyezést kötök a volt férjemmel, vajon kell-e adóznom a kft.-tői kapott összeg után? Mert ha igen, és egy csomó pénzt be kell fizetnem az adóhivatalnak, az már biztos, hogy soha nem tudok lakást venni. . . Kedves Olvasónk! A házastársi vagyonközösség megszün­tetésével kapcsolatban bizony nem egy szokványos kérdés­ben várja válaszunkat. Éppen ezért az APEH illetékesétől kér­tünk tájékoztatás, mely alapján mi a következő megoldást ja­vasoljuk Önöknek: A házastársi vagyonközösség megszünte­tésére kössenek egymással olyan megállapodást, hogy Ön - mint volt feleség - az építmények és az udvar hivatalosan felértékelt árának 50 százaléka fejében lemond az ingatlanról. A férje pedig - mint már egyedüli tulajdonos - a kft.-től ka­pott bérleti díjból kifizeti az Ón részesedését. így a bevétele - a személyi jövedelemadóról szóló rendelkezés (7. § (1) bek. 12. pontja) alapján — adómentes lesz. A megállapodásban fel­tétlenül kösse ki, hogy az érték 50 százalékának teljes kifize­tése után járul csak hozzá ahhoz, hogy az Ön ingatlanrészét a férje nevére jegyezzék be. A korrekt tájékoztatáshoz tartozik viszont az is, hogy eb­ben az esetben az ingatlan bérbeadásából származó jövede­lemből az^ azt elsődlegesen élvező volt férjének kell majd adóznia. Ám ebben az esetben is megoldásként kínálkozik, hogy a volt férje a várható adóterhet belekalkulálja a kft. bér­leti díjába. Bizalmát köszönjük, és kívánjuk, hogy mielőbb boldogul­jon, saját lakáshoz jusson. Üdvözlettel: CÍ^auTv! Sugárzó • / JO hangulatban Szüreti mulatsággal egybekötött, úgynevezett kakasnapot rendeztek Cserkeszőlőn szeptember 25-én szombaton, mely­nek keretében mindenki megtalálta a kedvére való szórakozást, kikapcsoló­dást. Volt ott kirakodóvásár, szépségverseny, lovas­felvonulás és óriási de­rültséggel kísért kukoré­kolóverseny, amin nem­csak a piros taréjúak lép­tek fel. A gyógyfürdő előtti térről sugárzó jó hangu­lat, az öröm szinte min­denkit átjárt. Ez derül ki a Cserke- szölöi Gondozási Központ idős emberei és dolgozói nevében hozzánk küldött levélből. Mint írják, számukra Klisics Béla és felesége (vállalkozók) szerzett fe­lejthetetlen, boldog na­pot, akik bográcsban főtt halászlével, süteménnyel és üdítővel látták vendé­gül őket. A nyilvánosság előtt is hálás köszönetüket feje­zik ki, s úgy érzik, a Kli­sics házaspár e nemes gesztussal az idős embe­rek iránti tiszteletüket, szeretetűket fejezte ki. Köszönetét mondanak még a Cserkeszőlői Me­zőgazdasági Termelők és Vállalkozók Szövetkeze­tének, személy szerint Il­lési Sándor elnök úrnak, aki finom uzsonnával kedveskedett. Mindent köszönök, és elköszönök Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Történelmi magyar családból származom: a Deák és Esze Ta­más nemzetségből. Nemzedéke­ken át ősi földünkön gazdálkod­tunk, ameddig a szovjet kommu­nisták mindenünket el nem rabol­ták. Istenfélő kálvinisták voltunk, s lelkipásztor mártírunk is van. A nevelést otthon, az anyaszen- tegyházban, a Keresztény Ifjú­sági Egyesületben, a honvédség­nél, s a háborúban kaptam. A recski haláltábor barakkjá­ban, 1950 szentestéjén is én imádkoztam hangosan - az ávó- sok jelenlétében. (Nyeste Zoltán könyve.) Már fiatalon prédikál­tam a Felvidék református temp­lomaiban, s KIE-vezető voltam. A Kárpáti Magyar Faluszövetség előadójaként is hirdettem a ma­gyar igét, s minden magyar megmozdulásban részt vettem. Az Eszterházy János vezette ke­resztény politika híve, támoga­tója voltam, amit a magyar kirá­lyi Pázmány Péter Egyetem jog- tudományi karán, Szandtner Pál professzor úrtól tovább tanultam. 1940 elejétől ’45. III. 30-ig tény­leges, majd hadműveleti katonai szolgálatot teljesítettem. Az egyetemre s a lakásomra (Üllői u. 124.) nem mehettem vissza, mert a KIE-t feloszlatták; nemzeti tit­kár barátomat, Pógyor Istvánt is meghurcolták. De nem adtam fel magam! Azonnal politikai küzdő­térre mentem, régi barátaimhoz, a FKGP-ba, s mivel keresztény párt nem működhetett, a Pozso­nyi Kereszténypárt igazgatójával, Stelczer Lajossal a „felvidéki csoportban” folytattuk küzdel­münket, ameddig lehetett. Majd hamis vádak, hamis tanúk állítá­sával rendszeresen meghurcol­tak; szovjet- és kommunistaelle­nes koholt vádakkal intemálótá- borba vetettek. Mátészalkán, Debrecenben is népbíróság elé ál­lítottak (Mezei főkapitány), s mindenáron likvidálni akartak. A Kisgazdapárt Kelet-magyaror­szági Szervezés vezetője, orszá­gos szervezőtitkára voltam. Min­dig követtek, sokszor elvittek, majd 1948. V. 9-én az ávó elra­bolt, és embertelen, törvénytelen fogságban tartott ’53. VIII. 23-ig. Az első csoporttal vittek Recskre, ahol a büntetőbarakkban, fogdá­ban barbár kínzásokat kellett ki- állnunk. Szabadlábra kerülés után szó sem lehetett az egyetem folytatásáról, csak rizsaratásról, répa-, szén-, homokrakodásról - még fizikai munkát sem adtak, mikor megtudták, honnan jövök. Isten segítségével mindent ki­bírtunk! ’56-ban ismét azonnal jelentkeztem politikai munkám folytatására: B. Szabó István mi­niszterrel újrakezdtünk, majd Szolnokon, a Forradalmi Mun­kástanácsnál szerveztük a politi­kát, döntöttük a gyalázat szobrait. Mindennap 15-30 gépkocsi élel­met küldtem, szállítottam a har­coló budapestieknek. Az ávó is­mét bevitt, hamis tanút produkál­tak; kémkedés vádjában is szem­besítettek, vádlót állítottak, de nem ment. Többnapi fogva tartás után hazaengedtek. Nem törtem meg! Mikor már lehetett, régi baráta­immal, bajtársaimmal össze-ösz- szejöttünk, majd 1988 augusztu­sában bejelentettük, hogy műkö­dünk. Ezt a nyilatkozatot Bala­tonszárszón tizenketten írtuk alá: Antall József miniszterelnök úr neve után az enyém következik, majd 1988. november 18-án a „Pilvax kávéházban” nyilváno­san bejelentettük a többpártrend­szer működését. Ezt akkor már csak kilencen mertük aláírni (An­tall József és Mizsei Béla aláírása nem szerepel). Boldogság tölt el, hogy az egyikük én vagyok. Elkezdtük a szevezkedést, de a beépülés gyalázatos politikai eszköze a Kisgazdapártot tönkre­tette. Úgy döntöttem, hogy tisz­tább küzdőteret keresek, és ez a KDNP lett, melyet a volt szélső­ségesen kommunista Szolnok megyében megszerveztem; inté­zőbizottsági tag, megyei elnöke lettem, mert más még nem volt. Sajnos már itt sincs meg a politi­kai áldozatvállalás, a küzdelem megbecsülése, ami járna azok­nak, akiknek a kommunizmus bukása, gyalázata köszönhető. Nagyobb megaláztatásból a bol- sik közbűntényesei közé is zártak minket, de valahogy még ott is jobban éreztették az áldozatválla­lásunkat, mint itt, a KDNP-ben, pedig állítólag köztünk nincsenek volt párttagok, ügynökök, kom­munista szakszervezeti funkcio­náriusok, volt kiszesek? Noha a képviselőjelölt-állításkor eddigi politikai-társadalmi múltjáról, te­vékenységéről senki nem beszélt, senki nem kérdezett! Szégyen, hogy már a második megyei vá­lasztmányon szavazati jogommal sem élhettem, a programomat nem mondhattam el; ilyesmiről a jelöltek nemigen beszéltek, kér­dés sem hangzott el. (Legyen az illetékes szégyene.) Ért a megye első KDNP-tagja és szervezetei­nek megszervezője voltam. Több helyen elmaradtak a többes jelö­lések; Újszászról nyolcán sza­vazhattak, szolnoki csak négy, holott itt tízszer annyi szavazó van mint Újszászon? Ki, mi és hogy működött és miért a háttér­ben, nem tudom. Múltam, áldoza­taim, korom bölcsessége elisme­réseként a keresztény tisztesség pártjától a megyei lista utolsó he­lyét megkaptam, amit megköszö­nök és átengedek a Mizsei vagy a dr. Gergely-család kisgazda, fó- rumos, vagy SZDSZ-es frakció­jának, illetve a KDNP-ben mű­ködő tagjának. Mert ez az önzés és képmutatás nem méltó hoz­zánk! Teleky Pált kellene itt idéznem, de az érintettek lelkiis­merete talán majd felébred. Nem térek ki a korábbi választásokra, a két egyéves amerikai ösztöndíj odaítélésére, a 30 ezer Ft-os tele­fonszámlára. Ez az önzés és törte- tés tetőfoka, a múlt és tisztesség gyalázata! A KDNP nem adott teret küz­delmemnek, azért a „barikádon ott leszek!” Az a véleményem, hogy olyan képviselőjelölteket kell állítani, akik mandátumok időtartama alatt csak annak él­nek, s nem olyanokat, akik a megfizetett egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudnak eleget tenni a politikai küldetésnek, hiszen csak a címért és a pénzért hozná ide is a mohóságuk! Én mindent kö­szönök, és elköszönök. Október elsejével minden beosztásomról, tisztségemről lemondok, és a párt tagjai sorából kilépek! Deák András a Recski Szövetség tagja

Next

/
Thumbnails
Contents