Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám

1993. október 4., hétfő Húszon innen — tízen túl 5 Nagy Dóra verse: Meg volt írva ... Vidáman mosolyog nappal a szemükbe Azoknak az embereknek, kik szembejönnek vele. Két kezéről a bilincset nem lehet leoldani, A látszatot mindenképp meg kell tartani. „Milyen vidám is ő!” - mondják az emberek. Mert tekintetük a felszínen megreked. Az igazat tagadják, a hazug szót elhiszik. Vidámság? Ott. hol a félelem lakik? Jönnek barátai, hátba veregetik, Azt hiszik, tudják, ki ő, de nem is ismerik. Szerencsétlen élete van, álarcot visel, Mely mindennap vastagabb, mely sohasem kopik el. De este végre lehull kezéről a bilincs, Senki nem látja piszkos kezeit. Kiköti a madzagot, leveszi álarcát, De senki sem láthatja az igazi arcát. Elmúlik egy év, gyorsan, nyomtalanul. Tél van, hullik a hó szakadatlanul. A temetőben új sír domborodik, S azt, hogy „Kié ez?”, sokan kérdezgetik. „Egy fiatal lányé” - válaszolják ezek. „Öngyilkos lett szegény, az Isten áldja meg, Nem tudta elviselni sok-sok bánatát. De nem kell őt sajnálni: az ördöggel cimboráit!” Erre tovább mennek, ki-ki maga útján, A virág meg egyre gyűlik a fiatal lány sírján. Aki elmegy mellette, mind letesz egy szálat, Mi készeteti őket erre? Talán a sajnálat... A lányt a környéken már mindenki ismeri, Rájöttek, ki volt ő, de megbocsátottak neki. Bűnben élt, de fájt neki, hogy ezt kell tennie, A sors könyvében meg volt írva, így kellett lennie. Nyirkos éjjelen lángol a város A minap hazafelé baktattam utolsó, nyár végi csavargásom­ról, sikerült az utcán kellőképpen kiszellőztetni a fejem a kez­dődő iskolaév előtt. Ballagtam, s élveztem a késő esti, kissé nyirkos, hős levegőt. Szokatlan volt az a tisztaság, ami a tüdőm­ben szétáradt az egyébként nappal fojtogató levegő helyett. A kihalt úttest idilli csendet varázsolt körém. Hirtelen azonban megremegett a térdem, mert indián füstje-, lekhez hasonló karikák szálltak az ég felé. „Ég a város!” - ez volt az első gondolatom. De ekkor észrevettem egy hatalmas lángókba burkolózó szemeteskonténert. Fémteste már teljesen áthevült a benne tomboló tüztől. Két fiatal a kukától tisztes távolságban gyönyörködött a lán­gokban. Egy férfi lámpaoszlopnak támaszkodva élt át katarzist a tűzbe bámulva. Éreztem, hogy nem hagyhatom sorsára a ku­kát. Ezért egy közeli telefonon értesítetttem a tűzoltókat. (Emlí­tésre méltó, hogy az eset ötven méterre volt a tűzoltóbázistól.) Közölték, hogy máris jönnek, míg én visszatértem őrizni a ma­gára maradt kukát. Ez idő alatt a szomszédos házsor erkélyein nő tton nőtt az érdeklődők tábora, s tapadt a szemük a nem min­dennapi jelenségen, a különböző palackok okozta tűzijáték lebi­lincselő látványán. A tűzoltók még mindig várattak magukra, ekkor gondoltam, legyűröm azt az ötven métert, és elballagok hozzájuk, emlékez­tetem őket ígéretükre. Ok megkérdezték, hogy nincs-e véletlenül poroltó készülék valamelyik házban, azzal talán én is elolthat­nám a tüzet, de én inkább dúltan elrohantam „szeretett kukám­hoz”. Végül kocsival mégis kijöttek a helyszínre, ahol hosszas előkészületek után egy nagy tömlőből a vízáradat meghozta a kukának a hőn áhított enyhülést. Az elmúlt félórára már csak egy víztócsa emlékeztetett és persze a város felett lustán elülő szürke füst. Lassan továbbindultam, de magamba szíva - az egykor friss - levegőt, újra összezavarodott minden, gondoltam, most már kezdődhet az iskola. FAE t A szerkesztő üzeni Kedves Rigó Barnabás! A verseid - remélem hamarosan - megjelennek az ifjúsági olda­lon. Köszönöm őket! Kedves „Szomorú lány”! Ne keseredj el, hanem őszintén mondd el inkább a bánatodat a barátodnak, meglátod, megért téged. Mert minden kiskutya felnő egyszer ... Ott feküdt a buszmegálló mögött az úton. Fejét lábára hajtva, szomorúan figyelte az embereket. Az embereket, akikben annyit csalódott. Az embereket, akik annyiszor megalázták, és akik földönfu­tóvá tették. A kutyát kidob­ták. Előtte nagyon megverték, mert már nem volt elég szép, elég okos a gazdájának. Pedig csak az volt a bűne, hogy fel­nőtt. Mert minden kiskutya felnő egyszer. Sötétedett. Egy kisfiú szaladt oda hozzá. Ba- rátkozóan nyújtotta apró ke­zét a kutya felé. Az felemelte a fejét. Ekkor a gyerek anyja is odaszaladt: ijedten kapta föl az apróságot. A kisfiú ne­vetve integetett felé. Néha az emberek odadobtak neki egy darab szalámit, kenyeret. Egy furgon állt meg az út másik szélén. Két sötét ruhás ember szállt ki belőle; egyi­kük puskát tartott a kezében. Feléje tartottak. Megijedt. Megpróbáált talpra állni - csak másodjára sikerült. Elkezdett futni, bár a lábai alig engedelmeskedtek. El- botlott. A két ember utolérte. Talán, ha rájuk támad, el­ijeszti őket - gondolta a ku­tya, és hatalmasat vonyított az éjszakába. De ezúttal is vesztett: a puskás volt a gyorsabb.-idm­Aki görkorival jár suliba ... Te 70 millió éves vagy, én meg hét. No jó, de a nővérem már 11, de látod, ő sem fél. No meg itt van velünk anyu: élmesélte, hogy te már rég meghaltál, jó öreg Dino. Kár, mert barátok lehetnénk, hisz’ tudod, a gyerekek a világon mindenütt szeretnek Téged. Persze, ha kibújnál üvegka­litkádból, akkor... lehet, hogy elszaladnék én is. Bár ki tudja. - Hiszen szeptembertől már iskolás vagyok.-P.- (Fotó: M.) Könyvmoly Egy történelmi regény A képen látható ifjú hölgy jó idő esetén Szandaszőlősről na­gyon sokszor görkorcsolyával jár be Szolnokra, a munkahe­lyére. Ez a távolság közel tíz ki­lométer, és az apró kerekeken 40-45 percet jelent. Különösen a Tisza-hídon bonyolult a gör­dülős átkelés, hiszen sok a he­pehupa, repedés az aszfalton. Akik ismerik, tudják, kiről van szó, de akik először találkoznak vele többnyire szánakozva néz­nek rá: ez a kisasszony bizo­nyára részleges szellemi kifára­dásban szenved - hogy finoman fogalmazzak. Holott arról van szó, hogy a képen látható Tanyi Éva nagyon szereti a sportot. Évekig balettozott Mozsonyi mesternél, majd Szegeden is. Egykor a Vargába járt, majd Szegeden a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola bioló­gia-technika szakán kapott ok­levelet. A Mátyás király úti iskolában tanít, és a szaktárgyain kívül he­tente két alkalommal aerobikot tart a felnőtteknek meg a gyere­keknek. Modem táncokkal is foglalkozik. Mindebből következik, hogy 158 centijéhez 51 kiló társul. A környezete szerint jól néz ki, csinos, bár ő még szeretne le­adni néhány kilót, ámbár ennek legborzasztóbb kerékkötője a pizza meg a szintén nem ki­mondottan kímélő kosztnak számító somlói galuska. Leg­újabban teniszezik is. A spor­ton kívül fest; különös mintá­zatú textilképek kerülnek ki a keze alól. Szerencsére a kartársai,- isme­rősei elfogadják sajátos sport- szeretetét, és amikor amerikai görkoriján a suli elé gördül, ötödikes-hatodikos védencei között futótűzként terjed:- Gyerekek! Megjött Éva néni, megint nem volt torlódás a hídon! Maradt még pár perc, nézzük át gyorsan a biológiát! D. Sz. M. A francia forradalom ötödik évében egy 14 éves kislány nap­lót kap édesapjától. Miről is ír­hat egy kislány ezekben a törté­nelmi időkben? A mindennap­jairól, a családjáról. Arról, hogy a nővére férjhez megy. Az első szerelemről, a csalódásokról. Saját házasságáról, férje hiva­tali gondjairól. Egy hétköznapi nő mindennapi problémáiról, életéről. S hogy akkor miért érdemes elolvasni ezt a regényt? Nos, az ifjú hölgy - Desirée - első sze­relme Napóleon volt. Nővére Napóleon fivéréhez, Josephhez ment feleségül. A férje pedig Jean-Baptiste Bernadotte, Fran­ciaország marsallja, a későbbi svéd király volt, a mai svéd ki­rályi dinasztia alapítója. Hogyan éli meg Desirée a forrongó Franciaország történé­seit? Azt, hogy egy selyemke­reskedő lányaként bekerül a vi­lágot alakító politikába? Hogyj megismerkedik Beethovennel, az orosz cárral, Mária Lujzával? Nagyon nehéz élete volt, tele választásokkal. Olyan korban élt, amikor a „sárból vette föl a koronát” Napóleon, aki a meg­szerzett területeket családtagjai között osztogatta szét - s akinek talán ez lett a veszte. És persze az a határtalan mohóság, ami miatt még a pusztító orosz téltől sem riadt vissza. Ebben a könyvben egy nő élete van leírva. Minden szép­ségével és fájdalmával együtt. És persze kor, amelyben élt. A kor, amelyet a politika határo­zott meg; ez alapján születtek és bomlottak fel házasságok; kez­dődtek háborúk, haltak meg oly sokan. S mindez mégsem távoli, hanem emberközelből szemlél­hető - itt még Napóleon sem csupán császár - ő is ember, érző, boldogtalan, gyarló em­ber, akit el lehet ítélni, meg le­het érteni. Tehát érdemes elolvasni An­nemarie Selinko Desirée című regényét. A könyvtárban megta­lálhatod. Furfangos fejtörő Vizes bor és boros víz A múltkori ifjúsági oldalunkon megjelent fejtörő megoldása a következő. A rab odafordul az egyik börtönőrhöz, és azt kérdezi: Mit válaszolna a társad, ha megkérdezném tőle, melyik a halálba vezető ajtó? Magyarázat: ha az igazmondó őrt kérdezi - aki tudja, hogy a társa hazudik-, a halál aj­taja helyett a szabadságét mutatja meg. Ha a hazug őrt kérdezi - aki tudja, hogy a társa igazat mond, de ő maga hazudik tehát ő is a szabadság ajtaját mutatja meg. * * * A mai napra is jut egy fejtörő. Két egyforma ürtartalmú üveg van az asztalon. Az egyikben bor van, a másikban víz. (Mindkét üvegben azonos mennyiségű folyadék van.) A borból egy kanálnyit átöntünk a víz­hez. Majd a boros vízből egy kanálnyit visszatöltünk a borhoz. Amin pedig törni kell a fejete­ket: a víznek lesz-e nagyobb a bortartalma, vagy a bornak a víztartalma? Jó fejtörést! * * * Gondolom, ti is tudtok hasonló fejtörőket. Ha van kedvetek és a tanulás mellett időt is tudtok rá szakítani, kérlek benneteket, küldjétek nekünk ilyen fejtörőket. A megoldásokat ne felejtsétek el mellékelni! Játék a listánkon Úgy tűnik, nincs sok idő­tök a slágerlistákra, hiszen egyetlen helyes megfejtés sem jutott el hozzánk. De azért nem adjuk fel, így kö­vetkezzenek Elekes Éva (Szajol) kedvenc nótái és persze az elmaradhatatlan kérdések: * * * A külföldiek: 1. CULTURE BEAT: Mr. Vain 2. 2 UNLIMITED: Tribal dance 3. UB 40: Falling in love 4. ACE of BASE: Happy nation 5. MICHAEL JACKSON: Will you be there 6. HADDAWAY: What is love 7. SNOW: Informer 8. ACE of BASE: Wheel of Fortune 9. THE BELOVED: Sweet harmony 10.SHAKESPEARE SIS­TERS: Hello * * * És a magyarok: 1. DIGITAL SCREAM: Túlélem én 2. ALVAJÁRÓK: Crazy dance 3. MANHATTAN: Ne sir- jál 4. BÓDIS ANDRÁS: Ta­lán 5. RAPÜLŐK: Lesz még rosszabb 6. BONANZA BANZAI: Elmondatott 7. ÁKOS: Helló 8. EDDA: A kör 9. PIRAMIS: Szállj, szállj 10. MANHATTAN: Hosz- szú az út * * * És a kérdések: 1. Miért került Michael Jackson tolószékbe? 2. Whitney Houston me­lyik filmben játszott fő­szerepet? 3. Hogy hívják az Edda nemrég elhunyt tagját? Várjuk válaszaitokat, re­méljük, tudtok rá időt szakí­tani! A határidő: október 7. Jó tanulást, jó bulizást! Szi­asztok! Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents