Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30 / 253. szám

1993. október 30., szombat Család otthon — szabadidő íi Beszéljük meg együtt! Ismerd meg önmagad Az ÉN megjelenéséről, fejlő­déséről beszéltünk de lesz még szó róla, mert övé a fő szerep életünket meghatározó lelkivi­lágunkban. Az emberi szenve­dések egyik fő okának az ön­zést, egoizmust tartjuk. Az önző ember képes tönkretenni kör­nyezetét, aminek következtében ő is sokat szenved. Emiatt sor­ban elhagyják barátai, szerettei, egyedül marad. Úgy érzi, hogy nem értékelik, nincs sikere, ezért környezetét vádolja és tu­datos harcot indít ellenük. Elűzi még azt a kevés közeli embert is, aki lehetetlen viselkedése el­lenére mellette maradt. Az önző ember élete keserű, mindig szenved valamiért és nagyon nehéz segíteni rajta, mert mindent csak egy pontról ítél meg, amelynek a központ­jában ő van. Véleménye szerint ő a világ közepe, minden érte van. Néha egy nagy dráma, amely lelkileg megrázza, - még ha érez egy kis bűntudatot is - képes elsöpörni önzését, meg­változtatni további életét. Az egoizmust úgy tekintjük, mint az emberi jellem egyik alapvető tulajdonságát, amely kitartóan vele van egész életé­ben. Ha egészen az elején kezd­jük, akkor remélem, érthető lesz az egész folyamat. Minden em­ber volt egyszer csecsemő, majd kisgyerek és felfedezte az ÉN-t, az ő lelki létezését. A vi­lágot két részre osztotta. Léte­zett az ÉN és a nem ÉN. Tehát minden információ, amit a kül­világtól kap saját magára vo­natkoztatja, az összehasonlítási alap önmaga (mert ez egy is­mert dolog). A világot úgy osztja kétfelé, hogy az ő bioló­giai létezésének mi a jó vagy rossz, kellemes vagy kellemet­len, veszélyes vagy veszélyte­len stb. A kisgyerek első lépés­ben így ismeri meg a világot, tehát van egy olyan világ, ami­nek a közepében ő van. Eddig mindnyájan egyformán hala­dunk, ez így a normális, mert ez a későbben kialakuló érzelmi világunk csírája, amelyik még kötött a túlélési ösztönhöz. Lát­juk. hogy a világ megismerése így egocentrikus, ÉN központú, nem lényeges a gyereknek, hogy a körülötte lévő tárgyak, személyek milyen tulajdonsá­gokkal rendelkeznek, milyen a köztük lévő kapcsolat, csak az a lényeges miben befolyásolják az ő életét. A fejlődés során a gyerek eljut egy olyan lelki érettségi fokra; amikor eltávo­lodik ettől az ÉN központtól és tudatosítja a valóságot. „Nem vagyok a világ közepe, de azért nagyon jól érzem magam benne”. Ha ez a folyamat vala­hol elakad, nem történik meg a kilépés az ÉN központúságból, úgy mondjuk: nem történt meg a decentralizálás, akkor tulaj­donképpen pszichológiailag éretlen maradt, nem nőtt fel, ÉN központú egocentrikus maradt. Ezt már egoizmusnak, önző- ségnek nevezzük. Hogy ez a fo­lyamat ne akadjon el, lényeges: hogyan neveljük gyermekein­ket, milyen példával szolgálunk mi szülők, a környezete, az is­kola, a társadalom, tehát mind­nyájan akik egy gyermek életét befolyásoljuk. A gyerek érzel­mileg befolyásolható tetteiben és viselkedésében - és a legtöbb esetben csak így befolyásol­ható. Tehát azt az önzést, ame­lyik még nem igazából az, elő­ször ilyen úton kezdjük „kine­velni belőle”. Minden amit róla mondunk, vele együtt csiná­lunk, azt a célt kell szolgálja, hogy a gyerek valósan ismerje meg önmagát, lehetőségeit de annak határait is, helyét a csa­ládban majd a társadalomban, értékeit mind szellemi, mind fi­zikai szempontból, megtanítani a mások örömeinek örülni. Megmutatni, milyen kellemes/ meleg érzés, ha segíthet valaki­nek, ha adhat valamit, ha má­soknak szüksége van rá, ha a másik életének része lehet, mert akkor megbecsülik, értékelik, szeretik, helye van közöttük. Nem érzi magát a „világ köze­pének” hanem egy egyéniség­nek, személyiségnek akinek van egy erős öntudata. Egyéni érde­kei megegyeznek az ő társa­dalmi csoportjának (család, ba­ráti kör stb.) érdekeivel, nem érzi veszélyeztetve öntudatát, hogy feloldódna a társadalmi tudatban. Ugyanaz a személyi­ség tud maradni minden hely­zetben. Az önzetlenségre való neveléssel megtanul realista lenni, fejlődik az öntudata, biz­tos lábakon meg tud állni bármi­lyen nehéz helyzetben. Az ego­izmus nem egy szükséges része az életnek, de az öntudat igen. Dr. Cherechianu Aurel Főzési tanácsok Burgonyaropogós Hozzávalók 4 személynek: 1 kg burgonya, 2 fej hagyma, 4 dkg vaj vagy margarin, 2 ká­véskanál só, kevés szerecsen­dió, 25 dkg füstölt sonka, 20 dkg sajt, 4 evőkanál liszt, vala­mint 1 tojás sárgája, 2 evőkanál tejszín, bors. A burgonyát héjában körül­belül 25 percig főzzük. Hideg vízzel leöntjük és lecsepegtet­jük. Még melegen meghámoz­zuk és burgonyanyomón vagy szitán áttörjük. A hagymadara­bokat zsiradékban üvegesre pá­roljuk. A burgonyapüréhez ke­verjük. Sózzuk, szerecsendióval ízesítjük és hozzákeverjük a sonkadarabokat, reszeltsajtot és lisztet. Sima masszává kikever­jük. A nyújtódeszkát beszórjuk liszttel, és a masszából hengert formálunk és 12 részre osztjuk. Ovális zsömleformákat alakí­tunk belőle, és bezsírozott sütő­lapra tesszük. A formácskákat tejszínben elkevert tojássárgá­jával bekenjük, és borssal meg­szórjuk. Előmelegített sütőben 20 percig sütjük. Zöldsalátát adunk mellé körítésnek. Burgonyapizza A burgonyamasszát pizzaa­lapnak is felhasználhatjuk. Ek­kor nem keverünk bele sonka­darabokat. A masszából lapos, kerek formákat készítünk és ki­zsírozott sütőlapra tesszük. Te­tejére tonhalat, kaprot, paradi­csomszeleteket, apróra vágott hagymát teszünk és sok reszelt sajttal beszórjuk. Előmelegített sütőben fél óra hosszat sütjük. Sajtos burgonyafánk A burgonyamasszát kizsíro­zott, zsemlemorzsával megszórt sütőlapra tesszük, laposra for­máljuk és tetejére reszeltsajtot és kevés paprikaport szórunk. Sütőben aranybarnára sütjük. Hagymás burgonya 1 kg hagymát olajban üve­gesre párolunk. Sóval, kömény­nyel, borssal és paprikával fű­szerezzük. Kissé lehűtjük. To­jást és 10 dkg reszelt ementáli sajtot a hagymához keverünk, és a kinyújtott burgonyamasz- szára kenjük. Előmelegített sü­tőben fél óráig sütjük. Férfiszemek elvonókúrán... MAXI-SZOKNYA AZ ŐSZI DIVATSLÁGER Úgy tetszik, a divatdiktátorok nincsenek tekintettel a szép női lábak iránt kiapadhatatlan ér­deklődést tanúsító férfiak iránt: döntésük szerint az idei őszön a mini- és a forrószoknyák helyét a midi- és méginkább a maxi­szoknyák foglalják el. Az új di­vatirányzat szerint ugyanis hosszabbodik a sziluett, ennek jegyében a bokáig érő, eltúlzott szoknyahossz válik uralkodóvá; s mellette legfeljebb a lábszár­középig érő szoknya idézi a régi idők módiját. Ami a bőséget illeti: részint a laza, úgynevezett repülő, részint a csípőre szabott egyenes vagy alúl szűkülő szoknyák a divato­sak. Közös jellemzőjük azon­ban, hogy fölslicceltek, még­hozzá olyan magasra, ahol a mini-szoknyák végződtek. íme, az új szoknyaformák - köze­lebbről: 1. Bő, hosszú - gazdag anyagfelhasználással szabott fazon (1. rajz); jellegzetessége a varrásoknál kialakított slicc; ahány részből áll a szoknya, annyi hasíték van rajta. Ugyanez a típus divatos (lásd a kis ábra) előlgombos változat­ban. Szépen karcsúsítja az ala­kot, ha a derékpánt széles gumi­szalagból van. Ezek a bő aljak általában könnyű, vékony gyap­júszövetből vagy hurkolt kel­méből készülnek. 2. Szűk midi - elől gombolva (2. rajz) Csípőre simuló forma, oldalvarrás nélkül is szabják; nyomógombbal vagy apró fém­gombbal csukódik. Külön elő­nye, hogy viselője annyi gom­bot használ vagy nem használ, amennyit jónak lát...Ez a fazon egyébként nemcsak a maneken- alkatú hölgyeknek való - elő­nyös a teltebbeknek is.A gom­bolás kerülhet oldalra; így a hasnál nem erősít. Bármilyen jó tartású gyapjúszövetből készül­het bélelve. 3. Térdalattig érő kétslicces szoknya.(3. rajz) Lefelé szűkül, kiemeli a csípő vonalát, a hasí­tékok pedig a szép lábakra irá­nyítják a figyelmet - bizo­nyítva, hogy nemcsak a szuper­mini lehet szexis. Záhonyi Lujza Ferenczy Europress Rozsda ellen krétát, homokot... Ha dobozba, ládába, amely­ben szerszámokat, régi daráló­kat stb. tartunk - egy darab kré­tát rakunk, a rozsda elkerüli a fémholmikat. A kerti szerszámokat ho­mokba dugva óvhatjuk meg a rozsdásodástól. Érdemes kipró­bálni. Krizantém - fólia alatt Amikor kutyákról esik a szó, igaz az állítás, mely szerint az eb hűségesebb, jobb barát a legtöbb ember­nél. Mint falkaállat, gon­dolkodás nélkül aláveti ma­gát a „falkavezérnek”, va­gyis az embernek és hűsé­ges hozzá élete végéig, ki­tűnő partner. Így lesz a kutyából megbízható jóbarát A kutya azonban nem szüle­tik együtt ezekkel a tulajdonsá­gokkal, ahhoz, hogy emberi kö­zösségbe mehessünk vele, taní­tani, nevelni kell. Az az eb, amelyik az utcán séta közben egyik járdáról a másikra rohan­gál, a járókelőkre ugrál, üldö­zőbe veszi a kerékpárosokat, vi­selkedésével a gazdájáról állít ki rossz bizonyítványt. Felelősségtudattal bíró kutya- tulajdonos ennek elkerülésére szolid nevelésben részesíti ked­vencét, megtanítja a kutyával, hogyan kell más emberek jelen­létében viselkednie. Ez a tré­ning azonban semmi esetre se jelentsen szigorú dresszírozást, un. „kemény kezet”, éppen el­lenkezőleg: a legcélravezetőbb módszer a türelem és az állattal való együttérzés. Szerencsére az ebek jelentős hányadánál könnyen megy a tanítás, mivel ösztönösen engedelmeskedik, hiszen a falkavezére tetszését szeretné elnyerni, így ez a ter­mészetadta tulajdonság aláren­deli őt az ember akaratának. Korai gyakorlatok Az állatoknál is pontosan olyan a tanulási folyamat, mint az embernél: az egyszer már rögződött szokásokat alig-alig lehet megváltoztatni. Érdemes tehát, minél fiatalabb korban megkezdeni a kiskutya nevelé­sét. Ha a kölyökkutyának til­tunk valamit, az anyakutya módszerével járjunk el: a nya­kánál kíméletesen megragadva a bundáját, eltávolítjuk, félretol­juk őt a tiltott helytől. Fontos, hogy azonnal cselekedjünk, amint valami rossz fát tett a tűzre, ugyanis a közvetlen kap­csolódás a cselekedet és a szá­mára kellemetlen nyakonraga- dás között felismeri az össze­függést, így lassan kialakul benne a felismerés: ezt nem szabad! Vigyázzunk azonban, hogy mindig következetesek le­gyünk a kis állat csínytevései­kor, ugyanis ha csupán a hangu­latunktól függően utasítjuk rendre, csak azt érjük el, hogy a kutya ingerlékennyé, szófoga- datlanná válik. Ha viszont való­ban szükséges a dorgálás, a kis kópé esdeklő tekintetét látva, bármilyen nehezünkre is esik, ne dédelgessük. Nagyon fontos, hogy a kutya megtanulja a nevét. Ehhez vi­gyük őt hosszú pórázon sétálni, és miközben a nevén szólítjuk, húzzuk őt magunk felé. Amint az eb mellettünk van, alaposan dicsérjük meg és ne takarékos­kodjunk a simogatással sem. Kiegészíthetjük a jutalmazást valamilyen kutyacsemegével is. Minél nagyobb ajutalom, annál gyorsabban fogja a kutya a kí­vánt tudnivalókat elsajátítani. Ennek az egyszerű mintának a segítségével, vagyis a bőséges jutalmazás, dicséret helyes ma­gatartáskor, taníthatjuk meg őt már a fontosabb kutyatudomá­nyokra is, mint a „ülni”, „he­lyedre”, „lábhoz” parancssza­vak. Ez utóbbi különösen fontos városi sétára induláskor. Min­den esetben pórázra kötve vi­gyük őt sétálni. A krizantém jól virágoztat- ható fólia alatt. A helyesen fel­rakott, ép fólia palást - fagyve- szély idejében is - tökéletesen zár. (Természetesen megfelelő hőmérsékleten a két végét nem zárjuk le.) Éagymentes, hosszú őszön a fóliának elsősorban az esővíz elleni védelemben van szerepe. A hosszú tenyészidejű vagy ké­sőn szaporított fajtáknál - a fó­lia - a virágzás biztosíték. Hi­deg időjárás esetén a cserépben értékesítésre kerülő, bokros faj­tákat ne tartsuk magas hőmér­sékleten, mert később kiültetve vagy a lakásban - díszként - tartva gyorsan elnyílik. Ha nap­sütéses időjárás uralkodik, úgy a fólia alatt megindul a pára­képződés és napnyugta utána a finom pára lecsapódik a fólia belső felületére, majd onnan nagy cseppekben lecsöpög. A nedves, nyirkos környezet ked­vező feltételeket biztosít a kri­zantém levélfoltosságának a fel­lépéséhez. A betegség jellegze­tes tünetei a leveleken igen szembetűnőek. Először az alsó, a talaj szintjéhez közel eső leve­leken észlelhetők foltok, majd fokozatosan a betegség a felső leveleken is - elszórt, apró sárga foltok formájában - látha­tóvá válik. A foltok gyorsan növeked­nek, 5-15 mm nagyságúak s majdnem köralakúak lesznek, színük sárgáról fokozatosan barnára majd feketésbamára változik. E sötétszínű foltok szegélye sárgászöld lesz, mi­közben bennük tűszúrásnyi fe­kete pontocskák formájában ki­alakulnak a kórokozó szaporító képletei, termőtestjei. A beteg­ség elhatalmasodásával a leve­leken egyre több folt alakul'ki, a foltok összefolynak és a levél­lemez enyhén hullámossá válik. A beteg foltok közötti levélrész, szövetrész elsárgul, s a növény felkopaszodik, a legkisebb érin­tés hatására a levelek lepereg­nek. A krizantém szeptóriás le­vélfoltossága (Septoria chrysanthemella) a beteg élő vagy az elhalt fertőzött levelek­ben képződött (termőtestekben kialakult) spóráival terjed. A fóliáról lecsöpögő víz és az öntözővíz (esetleg a növények érintkezése) nagy szerepet ját­szik a kórokozó terjesztésében, ezért a növényeket közvetlenül ne öntözzük. A növényekről a beteg leveleket távolítsuk el és kizárólag egészséges anyanö­vényekről szedjünk dugványt. A növényeket, a virágozta- tásra termesztet állományt hét-tíz naponként rendszeresen permetezzük, 0,3 százalékos Orthocid vagy 0,2 százalékos Dithane M-45 oldattal. Széles Csaba Gyógyító méhcsípések Különösen fájdalmas az orvosi kezelés dr. Grigorij Jadouk- nál Moszkvában. A 80 éves orvos élő méheket helyez pácien­sei bőrére és vár, amíg a méhek megcsípik a beteget. „Vala­mennyi betegség” esetén jó eredményeket értek el - állítja az idős orvos -, de mindenekelőtt a derékzsábánál, az ínrándulás­nál, és a reumánál. Csak cukorbetegeket nem tudok kezelni”. Az orosz orvos Ukrajnában tanulta a méhcsípéssel való gyógyítást. „Ott ez már időtlen-idők óta hagyományos” - mondta. A méheket egy csipesszel az orvos a páciens azon testrészére he­lyezi, amelyet kezelni kell. A méhek fullánkja benne marad a betegben és mérgük elterjed a bőr alatt. Dr. Jaduok szerint „a betegek a fájdalomtól fintorognak, de végül legtöbbször elé­gedetten távoznak”. Ferenczy Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents