Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-27 / 250. szám

1993. október 27., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Van, aki sokallja; van, aki ezt is kevesli - politika és ízlés dolga, ki miként ítéli meg a televízió ’56-hoz kapcsolódó programját. Egy biztos: az in­tézmény igyekezett erejétől és tehetségétől függően (ami nem nagyon nagy és nem is nagyon sok) bizonyítani (fő­leg mennyiségben), rajta nem múlhat a forradalom és sza­badságharc emlékeinek sorsa. ’56 nyomában A sort péntek délután a szegedi stúdió filmje nyitotta meg, a filmkockákon a mo­sonmagyaróvári vérengzés szemtanúi szólaltak meg, majd ugyanaz nap este volt látható Sára Sándor emberi sorsokat, arcokat felvonultató dokumentumalkotásának első része, az Aki magyar, velünk tart; majd az ünnep napján kezdődött este az 56 perc ’56-ról sorozatban a Mikó Jó­zsef operatőrrel készített be­szélgetés sugárzása, s a kette­sen pedig előbb a Vé(le)tlen halottak - szintén a szegediek munkája -, majd a Sára-film második darabja folytatta a megrendítő pillanatok felidé­zését. Vasárnap fiatalokhoz szólt az ’56 ősz vége. És még hétfő estére is jutott az emlé­kezésből: volt leningrádi egyetemisták elevenítették fel 37 év után immár Szentpéter­váron a magyar forradalom iránt érzett rokonszenvüket, együttérzésből fakadó csele­kedeteiket s az érte rájuk ki­szabott börtön keserveit. Fe- héri Tamás filmjének - ő ren­dezte - külön' érdeme, hogy minderről először csak most esett szó ilyen formában. Ér­dekes volt hallani, miként születtek a lázító röplapok a latin nyelv egyetemi előadó­jában s hogyan hullottak alá vetítés közben a nézők ölébe, a moziban! Megható volt látni az elítélt hajdani kedvesének - ma már a felesége - könnyes tekintetét, amint férje gulág- rabságból írt leveleit olvasta újra, a reménykedően gyen­géd sorokat. S tapasztalni, hogy ugyanarról milyen más képet őriz a gyarló emlékezet! A bíró például már nem em­lékezett arra a perre, melynek túlélő résztvevői' viszont es­küdni mernek rá. Bizony, a személyes vallomásokra épülő dokumentumoknak mindig megvan az a veszé­lyük, hogy a megszépítő me­mória átszínezi a valóságot - akár úgy is, hogy valaki túlér­tékeli az eseményekben egy­koron betöltött szerepét. Mégis beszélni kell, minél többet, de okosan, népünk tör­ténelmi tettéről. Úgy, aho­gyan az egykori filmoperatőr, a ma Amerikában élő Mikó József tette Csányi Miklós kamerái előtt, nem sértve meg a vallomás emberi dimenzióit, a tények nyelvén tálalva elénk forradalmár filmes tevékeny­ségét, azt, hogyan vállalta ön­ként, nem számolva a veszé­lyekkel sem az események megörökítését, majd a film­szalagok átmentését a szabad világba, hogy azután akár a Fehér Házban is láthatóak le­gyenek a kitörő lelkesedés és a tragikus küzdelem pillana­tai. Az ő felvételei járták be újságok hasábjain a nagyvilá­got, s ma is újra megtekintve őket - a beszélgetés közben gyűjteményéből ezúttal is bemutatott néhányat a televí­zió - a hiteles dráma erejével hatottak. Miként alkotójának emberi sorsa, amely ugyan­csak nem nélkülözte a rendkí­vüli feszültséget. Gondolok itt akár a filmtekercsek megmen­tésének fordulataira (az áldo­zatkész apa kabátja bélésében szállította például rejtek­helyre fia felvételeit) vagy akár a meneküléssel járó jele­netek veszélyességére. Nem volt ebben a filmben semmi rendkívüli, ha csak az nem, hogy hallgatva és látva is a „mesélő” Mikó Józsefet, mindvégig érezhettük: a film alanya igazat beszél, nem csupán a valódit mondja. S hogy erre szükség van, csakis erre van szükség, azt a nem túl mozgalmas, témájában kissé szegényes belpolitikai magazinban, a Hétben hallot­tak is vaskosan aláhúzták, amikor a Műszaki Egyetem ünnepségén a forradalmi események egyik legendás színhelyén, a megkérdezett fiatalok szávaiból, továbbá a forradalomról szóló könyvek árusától, a riporter kérdésére negatív válaszok hangzottak el. Hogy tudniillik a külföl­diek mellett bizony aránylag kevés volt a magyar egyete­mista, s a kiadványok is leg­inkább az idősebbek között leltek gazdára. Az emlékezé­sek özönében vigyázni kelle­tik, jelezte a Hét-beli riport is, nehogy 1956 csupán az idő­sebb nemzedékek emlékün­nepévé váljék. Ebből a szem­pontból megvan a nem kívánt hatása a leegyszerűsítéseknek is, mert a história bonyolult, különösen pedig, ha forra­dalmi, szereplőit sem lehet torzítás nélkül, pusztán fe­kete-fehérre festeni. Ezzel a gondolattal gazdagította az októberre emlékezés színská­láját a játékfilm eszközeivel Kenyeres Gábor, aki a bekö­vetkezett szabadság pillana­tában ábrázolja egy börtön la­kóit, elítélteket és az őrök egyikét, megmutatván, mi­lyen különös és eltérő módon reagálnak ugyanarra az ese­ményre, hogy mi késztet egyeseket arra, hogy a börtön elhagyása helyett a rabság színhelyén maradjanak to­vábbra is, és hogy milyen kü­lönböző motívumok mozgat­ják az ember cselekedeteit, hogy fegyenc és fegyenc kö­zött is mekkorák lehetnek a különbségek. Milyen bonyo­lult - nem is a történelem, ha­nem - maga az ember. Izgal­mas, kemény, de tiszta film a Kamondy László írásából ké­szült Fegyencek szabadságon - alkalomra vetítettetett, de korántsem „alkalmi” munka. Egy világcsúcsról! És most egészen másról, egy nemrég született világre­kordról: Siposhegyi Péter le­pipálta az eddigi csúcsot tartó amerikai Steve Poljakovot: csaknem három órával keve­sebb idő alatt írt meg egy tel­jes drámát, mint tengerentúli pályatársa, akinek ugyanerre 10 óra kelletett. A szellemi teljesítőképesség eme bra­vúrja mindenképp tiszteletes, de főleg azért, mert csattanós válasz kívánt lenni mind­azoknak, akik a mai magyar drámával, drámaírással szem­beni kétségeiket hangoztatják, hogy tudniillik nincs belőle elegendő, s hogy ami létezik, az is rossz. Hát íme, Siposhe­gyi megmutatta, s a Bayer Ilona dirigálta Civil kurázsi pedig rögzítette is, miként le­het egy megadott újságcikk alapján, néhány óra alatt drá­mát írni, igazit, bemutathatót. Tárgya állatkerti történet, fő­szereplője egy botcsinálta ál­latidomár, aki szigorúan vallja: minden állatot a kertbe, s demokráciát, hogy valamennyi felemelt fejjel járhasson. Szatíra született az író agyában, mi pedig a szüle­tés minden fázisát nyomon követhettük a kamerák jóvol­tából, ahogy szaporodtak a je­lenetek, ahogy sorjáznak a di­alógok. Cirkuszi mutatvány a drámaírás porondján, intellek­tuális hetvenkedés? Az ered­mény nem ezt mutatta. S ha nem is lehet belőle alkotói gyakorlat, a csúcs a magyar drámára terelte mindenképp a figyelmet, s jó, hogy a televí­zió „civil” magazinjában volt annyi kurázsi, hogy ezt köz­readta. Valkó Mihály Új bélyegsorok A Magyar Posta Vállalat ok­tóber 27-én, szerdán új bélye­geket hoz forgalomba. így a „Mágyar tengeri hajók” elneve­zéssel bélyegsorozat jelenik meg, amelynek 10 forintos cím­lete a Szent István gőzhajót, 30 forintos címlete pedig a Szent István csatahajót ábrázolja. Ugyancsak szerdán kerül a pos­tahivatalokba az „Ősemberlele­tek Magyarországon” bélyeg­sor. Ennek 17 forintos címletén a vértesszöllősi előember és nyakszirtcsontja, 30 forintos címletén pedig a Szeleta-bar- langból előkerült pattintott lán­dzsahegy látható. A postának ugyancsak szerdán megjelenő újdonsága az „Európa nagy út­jai” címmel kiadott bélyeg­blokk. Az 50 forintos címletű blokk a római császárkorban megépített európai útrendszer- hálózatát mutatja be. A bélye­geket Kertész Dániel grafikus- művész tervezte. (MTI) A 100. évfordulóját ünneplő szolnoki Konstantin Általános Iskolában három kiállítással - iskolatörténeti, bőrdíszmű- és régifegyver-,-valamint ásványkiállítás (felvételünkön) - vette kezdetét az október 29-ig tartó centenáriumi hét, melynek minden napján érdekes, változatos rendezvényekkel várják az érdeklődőket. (Fotó: Korényi) / Jászsági Évkönyv karácsonyra Kitüntetett karcagi pedagógus A levélcím: „A világ legrendesebb osztályfőnöke” A megvalósulás küszöbén áll az első Jászsági Évkönyv ki­adása. Jászberényben dr. Pethő László, főiskolai docens kez­deményezésére megszületett egy alapítvány. Ezt Jászberény, Jászágó, Jászjákóhalma, Jász- fényszaru támogatta anyagilag, így az első kiadvány hamarosan elkészül. A kiadvány szerkesztői arra törekedtek, hogy a Jászság je­lenét és múltját sokszínűén be­mutassák. A Jászságban élő vagy innen elszármazott, de a tájegységhez kötődő szerzők munkái látnak napvilágot. Öt fejezetre tagolódik az évkönyv: krónika, kitekintés, múltunk, környezetünk, hagyományaink. Olvashatjuk majd Teller Ede Jászberényben elhangzott elő­adását, Kiss József történész ta­nulmányát Apponyi Albert mű­Szűcs Sándor gimnáziumi ta­nár, az abonyi Népfőiskolái Egyesület elnökével az iskola alapításának előzményeiről és a terveikről beszélgettünk.- A szolnoki, Kosa Károly alapította népfőiskola adta a mintát, melynek előadásait ér­deklődéssel hallgattuk. Hatalmas kulturális űrt fog betölteni az abonyi népfőiskola, programjában olyan előadók szerepelnek, akiknek tudása, felkészültsége országosan elis­mert. Például: Pap Gábor a ma­gyar műveltség hat pilléréről tart előadást. Molnár V. József a valamikor működő paraszti élet modelljét mutatja be. E két elő­adónál az elméleti tudás, Berecz Andrásnál a gyakorlati is meg­velődéspolitikájáról, H. Bathó Edit dolgozatát az első jászbe­rényi zsidó család történetéről, Macsi Sándor (Jászágó) munká­ját, mely a falu iskolatörténeti gyűjteményét mutatja be, jász- szentandrási, jászdózsai vonat­kozású tanulmányokat. Az év­könyvben a Jászok Egyesületé­ről, a Jászság környezeti állapo­táról, idegenforgalmi lehetősé­geiről is szó lesz. A Jászsági Évkönyvet a szer­kesztők a téli könyvvásárra je­lentetik meg. A karácsonyfa alatt igazán szép és tartalmas ajándék lesz. Aki december el­sejéig 500 forint befizetésével támogatja a Jászsági Évkönyv Alapítványt, az megkapja az évkönyv egy példányát. Az alapítvány számla­száma: OTP Jászberényi Fiók 821-000936-2. jelenik magyar népdal és nép­zene címszó alatt. Csak tisza forrásból elnevezéssel hirdettük meg a népfőiskolát, de működik család-nevelés kurzus is, melyet Török Iván szervezett.- Milyen a látogatottsága a népfőiskolának?- Átlag negyvenes létszámú a közönség az előadásokon a gimnázium épületében, s 16-60 évesig minden korosztály meg­található.- Ki támogatja működésüket?- Az idei költségek felét az önkormányzat állta, másik felét tagdíjakból oldjuk meg. Két pá­lyázatot adtunk be a Pest Me­gyei Önkormányzathoz, mely egy évre 100 ezer forintot je­lent. -bzs­Májusban a tantestületi titkos szavazás eredményeként „Hor­váth Ferenc-díjat” kapott, a na­pokban pedig átvehette a „Pe­dagógus Szolgálati Emlékér­met” Szalai István, a karcagi Gábor Áron Gimnázium, és Egészségügyi Szakközépiskola nyugalmazott tanára. Beszélge­tésünk a kitüntetés kapcsán ké­szült:- Egyáltalán nem számítot­tam rá - mondja -, rendkívül jólesett, de azt hiszem, hogy meg kell élni azt az időt, hogy valaki ezt megkapja. Én magam 38 évet töltöttem ezen a pályán.- Miért ezt a pályát válasz­totta?- Nem volt szándékomban pedagógus lenni, az idegen nyelvek főiskolájára, angol szakra adtam be a jelentkezé­semet, de sajnos a betegségem közbejött. így egy évvel később az egri pedagógiai főiskola orosz-magyar szakán kezdtem a tanulmányaimat.- A főiskola elvégzése után rögtön hazakerült? Gépmúzeum Mezőgazdasági gépmúzeu­mot alakított ki benzinkútja szomszédságában Antal Gyula felsőörsi vállalkozó. A Veszp­rém Megyei Múzeum szakem­bereinek segítségével rendsze­rezte és állította ki a fedett fé­szerben a múlt században és századelőn használatos lóvonta- tású munkagépeket, szőlőmű­velő eszközöket. (MTI) tam Karcagon elhelyezkedni a Vasút úti általános iskolában. Innen mentem el a gimnázi­umba angolt tanítani. Nem az volt ugyan a szakom, de tíz évig azt tanítottam.- Tanár úr! Ha jól tudom, Ont diákjai még évek múlva is felkeresik, elmesélik életüket.- Igen, ez így van. Az utolsó osztályom ’90-ben érettségizett. Nagyon jó érzés, hogy többen felkeresnek, levelet írnak közü­lük. Legutóbb áprilisban járt itt három kislány, akik a budapesti MÁV Kórházban dolgoznak. Tőlük kaptam egy képeslapot, melyet a világ' legrendesebb osztályfőnökének címeztek .. .- Néhány hete megkezdte nyugdíjaséveit. Hogyan telnek a napjai?- Amíg az idő engedi, ker­tészkedem. Továbbra is ked­venc nyelvem az orosz. Az is­meretek fenntartása miatt fordí­tok egy észt regényt „Nem va­gyunk bűnösök” címmel. Emel­lett angol nyelven is olvasok re­gényeket, s néha belátogatok volt iskolámba. - de ­Gyermeklánc Szolgálat Bábozás, mese- és kézműves foglalkozások várják a többi között a bölcsődés- és az óvo­dáskorú kicsinyeket a Gyermek­lánc Szolgálat játszóházában. A Vasas Művészegyüttes szék­házában nyílt állandó klubban nemcsak a gyerekek tölthetik kellemesen az idejüket. A VIII. kerülti Kőfaragó utca 12. szám alatt szülők akadémiája is mű­ködik, amely gyermeknevelési kérdésekben kíván segítséget nyújtani. Az iskoláskorúaknak is kínálnak hasznos és kellemes foglalatosságot: kézműves alko­tóműhely, angol és német nyelvű társalgási klub, termé­szetjáró, illetve kerékpáros „szakosztály”, sok társasjáték várja az ifjakat. (MTI) Egy héten át Kádár Katalin grafikusművész egyedi alkotá­sait láthatják az érdeklődők a Csók István Galériában. A 42 éves művésznő a természeti formák elvonatkoztatásával, lí­rává varázsolásával hódítja a szíveket és az értelmet. Mint Kováts Albert festőművész a kiállítás megnyitóján mondta: a művésznőnek nem a látvány közvetlen leképzése a célja, ha­nem a felidézés, a hangulatok és az érzések megidézése a legkü­lönfélébb képzettársítások se­gítségével. (MTI) A szolnoki Széchenyi Körúti Általános Iskolában első alkalommal nyílt alkotóművész munkáiból kiállítás. Pólyák Ferenc kecskemét-matkópusztai fafaragó népművész nem­csak alkotásaival mutatkozott be, hanem a krumpli-, illetve répafaragás „fogásaira”,is tanította a gyerekeket. (Fotó: -KÉ-) Abonyban is népfőiskola- Nem, csak ’56 nyarán tud-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents