Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-16 / 242. szám

1993. október 16., szombat Szabadidőben íi családi körben A szülői magatartásformákról Apukák, anyukák: ne így! A nevelés fáradságos - és nem mindig hálás - feladatát sokan a gyermek állandó kor- holásával, szidásával és a lelki ráhatás más, kétes értékű formáinak alkalmazásával vé­lik megoldani. Holott a pszi­chológia szakemberei egybe­hangzóan vallják: nemcsak téves, hanem pedagógiailag többnyire ártalmas, a gyer­mek személyiségére káros ez a fajta nevelési módszer. íme, néhány portrévázlat a rosszul nevelő anyukák, apukák arc­képcsarnokából: „Az örök veszekedő” az egyik legismertebb tí­pus. Valamit mindig kifogá­sol, kis és nagy dolgokat egy­aránt fejreolvas, mindenhez korholó megjegyzéseket fűz. Ha a gyermek olvas - helyte­leníti („csak rontod a sze­med”), ha nem olvas - rosz- szalja. Ha játszik - rámordul, ha esetleg kérdezősködik, be­szélgetni szeretne - játszani küldi. Következmény: a gye­rek rájön, hogy úgysem tud szülője kedvére tenni, elen­gedi füle mellett a korholást. Természtesen azt is, amit meg kellene szívlelnie ... „A zsaroló” szülő - sajnos - szintén nem ritka. Ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre, szívéhez kap, rosszul lesz: „Belefájdul a fe­jem .. .” „máris szúr a szí­vem”, „te leszel az oka, ha idő előtt sírba tesznek ..Az ilyen és hasonló reagálások az érzelmi zsarolás módszerei, megrémísztik a gyereket, be­tegesre növelheik a bűntuda­tot, s életre szólóan károsít­hatják a kapcsolatteremtő készséget, az egészséges pszichés alkat kialakulását. „A gúnyolódó” édesapa, édesanya talán nincs is tudatában annak, hogy a gyerek rovására menő „szellemeskedés” milyen ár­talmas. Előbb-utóbb kikezdi a normális, egészséges önbi­zalmat, rombolja az önérzetet, a kezdeményező kedvet, s előbb-utóbb a reális önértéke­lést is depresszióba hajló, önmarcangoló alulértékeléssé változtatja. „A sértődős” szülő nemigen veszekszik, ám ha valami nincs kedvére - ami gyakran megesik vele - elnémul, mártír-arcot ölt, szinte megfagyasztja maga körül a levegőt. A gyereknek rendszerint sejtelme sincs, mi­lyen „bűneiért” kellene veze­kelnie, a dermesztő néma szemrehányás csak tanácsta­lanná és ijedtté teszi. Előbb-utóbb arra a meggyő­ződésre jut, hogy ő mindent csak elront, mindenkinek csak a terhére van, vele mindig csak baj van. A megtépázott önbizalom pedig olyan lelki sérülés, ami nagyon lassan gyógyul. (Takács FEB) Valódi műbőr Jobb, mint az igazi Háromszögletű kiskendő Amikor néhány évtizede betört a divatba a mű­bőr, még meglehetősen sok mindenben különbö­zött az igazi bőrtől. Kemény volt, hidegre még keményebbé vált, az anyag nem „lélegzett”, csak rideg színekben lehetett előállítani. Nos, mindez mára már alaposan megváltozott. A műbőr felve­szi a versenyt a valódi bőrrel, bizonyos tulajdon­ságaival még le is pipálja azt. Sőt, a műbőr még árában is utolérte a valódi bőrt. Hogy mit is tudnak a műbőrök, és mi mindenre használhatók, arról a legnagyobb magyarországi gyártó, a nemrégiben részvénytársasággá vált Graboplast divatbemutatóján értesülhettünk. Természetesen a bemutatón és jelen informáci­ónkban csak a divat célú felhasználás érdekelt bennünket. A divatbemutatón kiderült, hogy a téli, nyári, szabadidő- és kiránduló-, sport- és elegáns öltö­zékeknek is lehet alapanyaga a műbőr. Amelyet a különböző technológiák által hol metálos fényű­nek, hol zsugorítottnak, hol könnyű, lágy, máskor meg vastag, meleget tartó hatásúnak láttunk. A természetes bőrhöz hasonló „barkák”, bolyhos felületek a valódiság hatását keltik. Minden divat­színben - vörös árnyalatokban, víz- és jégszínek­ben, barokk hangulatú sötét, metálos, semleges és variációs színekben - pompáztak a ruhadarabok. A bemutatott modelleket esős időre, sporthoz, mindennapi viselethez, kerékpározáshoz, síelés­hez, munkához, sőt ünnepi alkalmakra is ajánlot­ták a tervezők. Az impregnált és levegőző, kedvező szél- és vízzáró tulajdonságú anyagokból hivatásos és amatőr sportolóknak, kirándulóknak ajánlottak kabátokat, anorákokat, nadrágokat. Ám egész sor divatszínű, sportos utcai viseletre szánt modellel is találkoztunk (1. számú rajzunk). Különleges anyagokkal is kirukkolt a cég. A Grabotter textilhordozó műbőr hátoldalára fel­hordott Pur filmréteg mikroporózus szerkezetű. Ezeken a mikropórusokon keresztül pedig az em­beri testből felszabaduló izzadság kijut a környe­zetbe. A külső térből pedig sem a vizet, sem a sze­let nem engedi be. E tulajdonságok miatt igen kellemes viselet a Grabotter, amely kézmeleg, 40 fokos vízben mosható, és 110 Celsius-fokon vasalható. Ezek­ből a Grabotter-Ski, a Ski Print, Grabotter Softy és más fantázianevű anyagokból sí- és vitorlásöl­tözetek, gyermek és felnőtt téli, sportos utcai ösz- szeállítások készültek (2. számú rajzunk). Természetesen, ha műbőr, akkor cipő, csizma, táska, öv és egyéb kiegészítők is szóba kerülnek. Nagy méretű bőröndök és utazótáskák, hátizsá­kok, válltáskák, túrazsákok egészítették ki a di- vatshow látványát. Tetszettek a Grabiol Dolly el­nevezésű pöttyös, pepita és élénk színes strand- és szabadidőtáskák is. (Kádár) Felfogás dolga Szerencsés kimenetelű szívinfarktuson átesett beteget oktat az or­vos hazabocsátása előtt:- Még hosszab ideig kíméletes életmódra szorul, kevés mozgás, minél több fekvés . . .-De doktor úr! - méltatlankodik a beteg, aki remekül érzi magát. - Alig múltam 40 éves! Mégsem élhetek úgy, mint egy 80 éves ag­gastyán!- Ezt senki se kívánja magától! - vigasztalja az orvos. - Éljen úgy, mint egy 20 éves, de mint egy olyan 20 éves, aki lusta. Lakás - otthon - környezet Embert lakasarol \ x Ha megismerni az embert a barátjáról - mint madarat tollá­ról s ha a kézírás, vagy a ked­ves írók felsorolása is helyes in- ' formációt ad, hogyne adna a la­kása!- Á lakberendezkedés nem pénzkérdés vagy legalábbis nem elsősorban az. Aki nem szereti az öröklött öreg bútort, alhat a földön, berendezkedhet üzletben kidobásra ítélt falá­dákból is - láttam már ilyet, nem is volt rossz! -, hogy iga­zán modem lakást mondhasson magáénak. A példa szélsőséges, mert hi­szen előbb-utóbb mindenkinek lesz annyi pénze, hogy a laká­sán ízlése szerint változtatni tudjon. Mert az első és legfontosabb: az ízlés. Nem a jó vagy a rossz ízlés, hanem a saját ízlés, ami szerint ki-ki formál azon a környeze­ten, amely körülveszi, s amely azáltal megőrzi képében az ő lenyomatát. Igaz az is, hogy az ízlésekről nem lehet vitatkozni - s nem is igazán érdemes. Vitával ugyanis aligha lehet valakit le­beszélni arról, hogy terítőcské- ket rakjon a fotel karfájára, hogy ferdén rakja le a szoba műperzsa szőnyegeit - minek következtében a szoba hul­lámzó tengeren hányódó hajó fedélzetéhez lesz hasonló -, vagy éppen sima, puritán lakás­belsőt alakítson ki. Hogyan lehet mégis felis­merni az embert - lakásáról? Lássunk hozzá. Itt van pél­dául a hagyományőrző típus. Van, aki örökli, aki kapja, s aki megveszi a hagyományt. Kecses rokkát és öreg beke­cset, szilvalekváros szilkét és tulipános ládát. Szerencséje van annak, aki a paraszti művészet - ha nem is értékes, de - mívesen kidolgo­zott, szép arányú darabjait tud­hatja maga körül. (Az igazi régi használati tárgyak a maguk kezdetlegességükben is szépek voltak, hiszen a szükséglet ala­kította őket olyanná, amilyenek lettek: a legjobban kézbe simu- lóvá, a legjobban használha­tóvá.) Ezek a darabok akkor találják meg helyüket a lakásban, ha szóhoz engedjük jutni őket, ha nem vesznek el a tárgyak, búto­rok tömegében, vagy magukhoz hasonló tárgyak közé kerülnek (pl. a szilvalekváros szilke több cserép mellé, a tulipános ágy­neműtartót, az öreg bekecs az öreg fogasra, díszként vagy ép­pen használatra!) Sajnos lehet rossz hagyományokat is őrizni... A sosem használt ágy­ban felpolcolt párnákat - por­fogó -, az öröklött harmóniu- mot, amin senki nem tud ját­szani vagy éppen a nagy testű kombinált szobát.. . Kicsit a hagyományokat őrzi a ják a port és - a levegőt. Lehet természetesen modem tárgya­kat is „imádni”, a legnagyobb baj általában a mennyiségből adódik. Ha sok van belőle, min­den tárgy elveszti egyéniségét, szépségét. Még a legszebb, le­gízlésesebb dolgok is. Például a zöld növény. Vagy akár a fest­mények. (Más dolog, ha gyűj­teményként kezeljük! Láttam már takaros gyűjteményt gyu- fásdobozokból is, nemcsak ké­pekből. így, összerendezve egy „hangon” szólalt meg a tárgyak csoportja.) Külön szektát képviselnek a komoly, méltóságteljes beren­dezkedés hívei. Náluk nincs tárgyhalmaz, pámahegy, és mü- tyürkeerdő. Sőt, még az élethez fontos tárgyak is el vannak zárva. Nemes vonalú bútorok, sötét színek igyekszenek alá­húzni a házigazda komolyságát. Az ilyen szobában jó vendég­nek lenni, rövid ideig tartóz­kodni, de lakni aligha. A min­dennapi élet nemcsak némi „la­zaságot” igényel a berendezés­ben - egy éppen abbahagyott könyv, rádióújság, kézimunka­kosár vagy a sokat hallgatott magnó, kisrádió nem jelent ren­detlenséget - hanem pihentető, feloldó hangulatot, mit elsősor­ban a könnyedébb színek hor­doznak, akár a bútorok, akár textíliák - összehangolt! - szí­nében. Hozzá hasonló a tisztaságmániás lakó, tárgyimádó ember is, csak éppen tárgyakban: nipp-Donald-kacsák és üveg­táncosnő, csipkehorgolások és álgobelin hímzések, párnák fog­akinél ugyan csillog, ragyog minden, viszont állandóan ak­cióban a lakás. Mindig zúg a porszívó, zakatol a mosógép. És az sem kellemes, ha a vendég figyelmeztetést kap, ne lépjen rá, ne gyűrje össze . .. Van azonban még egy sajátos tulajdonsága is: változik. Együtt az emberrel, a lakójával formá­lódik. Kinő egy szokást, a lakó: - feloszlik a mindennapos kár­tyaparti vagy befejezi tanulmá­nyait a gyerek - a bútorok más helyre kerülnek. Hát még ha új családtag kerül a lakásba, aki­nek magával hozott - vagy a kis jövevény érkezésére összeké­szített - tárgyait, bútorait el kell helyeznünk. Ugyanígy, ha csökken a családtagok száma. De nemcsak az emberek igé­nyelnek maguknak helyet és ki­bontakozási lehetőséget, hanem az új bútorok, tárgyak is! Szinte mulatságos, ahogyan egy tárgy a szokásokon is változtatni tud! Nagy szőnyeget vesz a család a nappaliba. Azonnal megváltoz­tatja még a járásokat is. Kikerül a szobából egy csomó piszkos munka, még a körömvágás vagy a fésülködés is. A bútorok úgy helyezkednek, hogy szeb­ben megmutassák a szőnyeg szépségeit. Az persze baj, ha emiatt harciassá válik a lakó és leparancsolja a cipőt nem csak a háziakról, a vendégekről is. Mert egy dolgot kell tudnunk: miértünk van a lakás, a mi kel­lemesebb, hangulatosabb éle­tünkért. Minden tárgy, bútor vagy cselekvés, ami ezt a kellemetes­séget gátolja - rossz, elkerü­lendő. És akkor arányos, szép képet kap mindenki rólunk, aki hozzánk érkezik. Kellemes bo- nyomást, hiszen embert lakásá­ról... Torday Aliz Az oldalpárt szerkesztette: Rónai Erzsébet Szeplő és uborka- Igaz az, hogy az uborkale­vestől elpusztulnak a szeplők? - kérdi egy hölgy a bőrgyógyászt.-Igaz! - mondja a doktor. - De csak egy esetben.- Mikor?- Ha a szeplők az uborkán vannak. Egy, ké-, há-, négy ... Szó­val van néhány deka maradék fonalam. Azonos minőségből akár több színárnyalat is lehet. Előveszem a hozzávaló kötőtű­ket, pl.) kétszálas Róma-fonal- hoz, 4-es Firenze fonalhoz 3,5-es, Vénusz-fonalhoz 3-as. (Fél fokozattal vastagabb tűvel kötjük a sálat, mint a pulóvert, mellényt vagy egyéb ruhaféle­ségeinket.) A könnyed, tetszés szerinti nagyságú háromszögletű ken­dőt (ábra szerint) az alsó csü­csökrészen 2 szemre kezdjük. Lustakötéssel (mindkét oldalon sima szemekkel) kötjük. Szél­szem nélkül, tehát a sor első, és legutolsó szemét is simán leköt­jük. Megjelöljük az egyik oldal­szélét, és itt: minden sorkezdés­nél, az első szemet kétszer si­mán lekötjük (egyszer élőiről szúrunk a szembe, és simán le­kötjük, a bal tűről nem enged­jük le a szemet - majd hátulról szúrunk a szembe és ismét si­mán lekötjük), egy szemet sza­porítunk. A munkadarab másik oldal­szélén, egyenesen haladó oldal­széllel dolgozunk. A kötésünk így minden 2. sorban 1 szem­mel növekszik. Addig dolgo­zunk, amíg a fonalunk tart. Ha különböző hosszúságú szálak­kal dolgozunk, folyamatosan összecsomózzuk, így különle­ges melírozott anyagfelületet készíthetünk. Csíkozással a szí­neket 2, vagy 4 soronként váltva a szálakat az egyenes ol­dalszélen vezetjük. Végül a szemeket egyenként lefogyaszt­juk (2 szemet simán összekö­tünk, a jobb tűn keletkezett szemet visszacsúsztatjuk a bal tűre, majd ismét 2 szemet simán összekötünk, így a szemek las­san elfogynak). Egy-egy kiskendő elkészíté­sével felfrissítjük ruhatárunkat, de igen alkalmas tanulómunká­nak, feleleveníthetjük az alap­ismereteket: sima szem lekö­tése, szaporítása, végül a fo­gyasztás gyakorlása. Konyhában, piacon Férjek csak statisztaszerepben A tévéreklámokban ugyan az apukák pelenkázzák csemetéi­ket, de a valóság nem teljesen egyezik a hirdetések „szép új vi­lágával”. Erre a következtetésre jutottak a tapasztalatok alapján a francia szociológusok, akik széles körű felmérés során vizs­gálták, hogy napjainkban mi­lyen a családon-belüli munka- megosztás. Végkövetkeztetéseik nem túl hízelgők az erősebb nemre; a férjek a századforduló küszöbén is ugyanúgy átengedik asszo­nyaiknak az elsőbbséget a házi, ház körüli teendőkben, mint a század elején. A nagymosás például manap­ság is szinte teljes egészében női feladat, amellyel a hölgyek 97 százaléka minden férfiúi „beavatkozás” nélkül, egyedül birkózik meg. A főzésben a férjek 16 száza­léka, a porszívózásban 25 szá­zaléka már rendszeresen segít párjának. A mosogatásban is messze még az egyenlő tehervi­selés - 100 férj közül csupán huszonhét vállal részt az étke­zés nyomainak eltüntetésében, ám jobbára csak az asztal lesze­désében és a szennyes edény konyhába szállításában. Változatlanul az asszonyoké a vezető szerep a bevásárlásban, bár a statisztikák szerint a férjek több mint egyharmada már el-eljár a piacra, és segít a cipe- kedésben. / Érdekes, hogy a teremtés ko­ronái átlag napi 1 órával többet szánnak hivatali, munkahelyi feladataik ellátására, mint a nők; szívesebben és többször vállalják a túlórázást. Otthon azonban kárpótolják magukat, mert míg a ház körüli foglala­tosságokra napi átlagban két óra ötven percet fordítanak, addig asszonyaik második műszakja négy óra negyven perc. Ha a gyerek beteg, belázaso- dik, az apukák nyolcvan száza­léka természetesnek veszi, hogy az anyuka vesz ki szabadnapot és vállalja az ápolást. Már csak azért is, mert a családfő - saját megítélése szerint - csaknem pótolhatatlan a munkahelyén s egy-két napos hiányzása súlyos gondot okozna kollégáinak. (Ferenczy Europress)

Next

/
Thumbnails
Contents