Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-16 / 242. szám
Tepsilesen ínyencfalatok készítését oktatja Kovács Imréné a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola szakács szakoktatója már 18 éve, több mint 1200 szakácsnak, vendéglátó szakközépiskolásnak és számos tanfolyamot végző felnőttnek a tarisznyájába tette bele útravalóul a főzés tudományát. Büszke tanítványaira, hiszen tudja, hogy az egyre nehezebb elhelyezkedési körülmények között csak a jó szakmai felkészültség számít. Kiemelkedő eredményt elérő tanítványai nevét sorolja: Major Irén mesterszakács, Szabó Attila, Szabó István, Blezch Levente, Kovács Attila pedig még a harmadik év végét sem várták meg, mivel már az országos versenyeken elért helyezéseik alapján jóval előbb felszabadultak és természetesen elhelyezkedtek. Tanítványai közül igen sokan külföldön kaptak munkát, ami jelzi a hozzáértésüket. Ennyi idő után még mindig van türelme a gyerekekhez, a főzéssel együtt nagyon jól érzi magát közöttük, az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon. Minden főzés után élmény, az elkészített étel elfogyasztása. Családja otthon legjobban a rántott gombát szereti tartármár- tással, de igen sok a kedvenc ételük. így a vadból készült levesek, például a fácánleves, vagy a bakonyi sertésborda. A hideg- konyhai készítményeket csak az utóbbi években szerettette meg velük, előtte hagyományosan étkeztek. A Csáky-rostélyos elkészítését a több éve folyó oktatómunkája során valamennyi tanuló megtanulta, most megismerhetik receptjét olvasóink is. Ha van kedvük, főzzenek velünk. A Csáky-rostélyos receptje: hozzávalók: egy családnak, vagyis öt főnek szükséges hozzá 70 dkg rostélyos, vagy magas hátszín, 12 dkg zsír, 2 fej vöröshagyma, 30 dkg zöldpaprika, 10 dkg paradicsom, 5 tojás, 1 szelet füstölt szalonna, 1 pohár tejföl, csipetnyi só, bors és 2 kanál liszt. A sózott, borsozott hússzeleteket középen bevágjuk úgy, hogy mindkét oldalról rá lehessen hajtani kloffolás után a - paprikából, paradicsomból és tojásból készített - lecsóra. A henger alakú formázás után, mint a gépsonkát, hurokkötözéssel rögzítjük a húst a töltelékre. Kevés forró zsiradékban elősütjük a töltött húst, majd a szalonnával készített pörköltalapban puhára pároljuk. Kiemeljük a húst a léből. A pörköltlét leszűrjük, majd tejfölös habarással sűrítjük. Vajas galuskával tálaljuk. Jó étvágyat! Szabó Irén Ilona és Tamás között házassági bontóper van folyamatban. A házastársak Tamás különvagyoni lakásában éltek, amit a férfi még akkor vásárolt, amikor legényember volt. Miután megromlott közöttük á kapcsolat, Ilona a két közös gyermekkel otthonukból elköltözött, és a bontóper során úgy nyilatkozott, hogy oda nem kíván visszatérni. Elmondta, hogy kapcsolatuk eleve Tamás durva bánásmódja miatt romlott meg. Fél, ha újra egy fedél alá kerülnének, további bántalmazásokra számíthatna. Mit gondol, kedves Olvasó, tarthat-e Ilona igényt kárpótlásra a lakásból? Amit főznek, meg is eszik Jogi jo-jó Orvosszemmel Legutóbbi számunkban sorsunk előrejelzésének lehetőségét mérlegeltük a családfa-értékelés alapján. Most az éppen 100 éve született természettudóssal, Szentgyörgyi Alberttel foglalkozunk. Ő az egyetlen magyar természettudós, aki nemzetközi szakértői vélemény alapján magyar állampolgárként kapta meg a Nobel-díjat. Rajta kívül még kilenc olyan tudós ismert, aki a díj elnyerés után nem tagadta meg magyar származását. Egyetlen magyar állampolgárságú Nobel-díja- sunk a tehetség piramis-modell- jének tipikus képviselője. Anyai ágán a híres Lenhossék-ok (Mihály - országos vezető főorvos fia, József anatómus és kórboncnok professzor, unokája Mihály ugyancsak anatómus tanszékvezető professzor) leszármazottja. A család hímevét legmagasabbra Lenhossék Jozefina és Szentgyörgyi Miklós zsidó származású földbirtokos gyermeke, Szentgyögyi Albert emelte. Ő is a budapesti egyetem orvosi karát végezte el. 1926-ban Cambrig-be, a világhírű Hopkins Intézetbe került, ahol izolálta kristályos formában az ascorbinsavat „Kezdettől fogva gyanította, hogy az as- corbinsav a C-vitaminnal azonos”. 1931-ben egy vendégeskedés során Szegeden, ahol az orvosi vegytan tanszékvezetője volt, ébredt rá az ott oly elterjedt pirospaprika esetleges hasznosítására a C-vitamin előállításában. Ötlete beigazolódott. Szegeden eltöltött 15 évének további eredményei, hogy 1937-ben leírta az un. citrát-cik- lust, amit a világ ma is Szent- györgyi-Krebs-féle körfolyamatnak ismer. Ekkor kapta meg az élettani-orvosi Nobel-díjat. A második világháborúban aktív politikai szerepet vállalt - a háborúból való kiugrást célzó tárgyalások egyik vezetője. A háború után a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1947-től az USA-ba távozott, ahol izomkutatásait folytatta, a submolekuláris biológiában dolgozott. Munkásságával a rákkutatás fejlődését szolgálta. A tudósok többé-kevésbé két típusba sorolhatók. Az egyik a klasszikus típus: aki lassan egy témán következetesen, nagy összpontosítással és elmélyül- ten dolgozik. így keveset publikál, kerüli a közszereplést. Szélső változatai már szinte nem is érzékelik a világ folyását, csupán saját belső gondolatviláguk és kutatási témájuk tölti ki érdeklődésüket. A másik a romantikus típus: akik széles érdeklődésűek, gyors felfogó- és rendszerező képességűek, e miatt igen termékenyek, szívesen vállalnak közszereplést és szeretik mindenbe „beleütni az orrukat”. Szentgyörgyi Albert a romantikus tudósok prototípusa. Ahogy ő is írta: „Minden termé- szetudósba szorul egy ki filozófus meg egy kis költő.” Fentiek elolvasása után méltán elgondolkodhatunk, kedves szülők, vajon gyermekeink átlagtól eltérő viselkedésére az úgynevezett rossz gyermek, nehezen kezelhető, deviáns gyermek aki másként látja a világot, kételkedik abban, sokat kérdez és meglepő következtetésekre jut, vajon nem válhat-e később korszakos tudóssá? Vagyis észre kell venni, gondozni kell és támogatni az átlagtól eltérő értékes, de „más” gyermekeinket. Nagy a felelősségünk! dr. Mosonyi Attila Kedves Olvasó! ***« Csak ülök megilletődöt- ten kiérdemült kiskosztümömben, egy vállalkozó a sok közül, a tapasztalatcserén, és kapkodom a fejem. Nagyhangú és bőbeszédű szomszédaimmal abban még csak-csak egyetértek, hogy sok a társadalombiztosítás és tűrhetetlenek az adóterhek, de amikor a bruttó bevételek taglalása következik, elbizonytalanodom. Olyan világba keveredtem, ahol én már - sportnyelven szólva - labdába sem rúgok. Itt milliókról esik szó könnyed, társasági stílusban. Szinte látom magam előtt a köteg ötezreseket, ahogy röpködnek a levegőben. Vajon a sok kft., rt. képviseletében itt ülők közül hányán mondhatnák el, hogy cégük tőkéjét maguk hozták össze, és hányán hallgatnák el, hogy ezt csak úgy kikanyarították a köziéből? Ma igazán időszerű a mondás: „Szemesnek áll a világ”. Szemet vetni más ötletére, üzletére kifejezetten sikk, s szemtelen módon elorozni azt - érdem. Szedelőzködöm. Jobb minél előbb kívül kerülni ez'en a körön. Idő kérdése csak, hogy a konszolidált vendégsereg csattogó cápafogakkal nekem rontson -,,a nagy hal megeszi a kis halat”. Bár lehet, hogy én ebihalszámba sem megyek. Lehet, hogy csak egy vízibolha státuszára pályázhatok. Sebaj! Egy bolhából mindig lehet elefántot csinálni. Hihetetlen történet Boszorkányok pedig vannak! Emberünk éktelen ricsajra ébredt vasárnap hajnalban. Hallgatózott egy kicsit, mi okozza e fülsértő hanghullámokat, aztán megnyugodva a másik oldalára fordult. Ah, semmi! Csak a házi boszi most tréningezik a következő hétre. Pedig teljesen fölösleges neki, folyamatosan igen jó formában van. Mindig mindenkihez van egy pár „kedves” szava, minden lakótárs rokonságát, ismerőseit számon tartja, s nem szűnik okítani őket az általa létrehozott „házirend” szabályainak betartására, ha felségterületére tévednek. Márpedig az egész élettér az ő birodalma, szomszédai alul-fölül és mindkét oldalon az ő alattvalói. Megpróbál belelátni a fazekakba, folyton az ablakban kukkol, figyeli a jö- vést-menést, hogy szólhasson a kapuért, amit be kell csukni, a villanyért, amit le kell kapcsolni, a betonért, ami felkopik, ha a gyerekek bicikliznek rajta, a lépcsőért, ami fölött lassan már csak elsuhanni lehet, mert őt zavarja a lépések zaja, és még lehetne folytatni. Amúgy jómaga szívesen tart éjszakai szeánszokat kedvencével, a televízióval, s oly hangosan folytat vele diskurzust, hogy ember legyen a talpán, illetve az ágyán, aki, midőn eljö- vend az éjfél, akár füldugókkal a fülében is, képes az igazak álmát aludni. Szó sincs róla! Az áldozat éber szemekkel kémleli a sötétséget, és várja a Himnuszt, mely aznapi szenvedéseink végét jelzi. Egy vigasztaló van csak, bár ez kétes öröm, hogy néhány utcával arrébb az ottani ügyeletes égetnivaló, az elmondások szerint, még cifrább dolgokra képes. Csak nehogy összehozzanak egymással egy kis tapasztalatcserét! Ámbátor, ha a találkára valamiféle motorizált seprűvel érkeznének, és a „jármű” megbokrosodna, a Bermuda-három- szög felé venné az irányt.. Végre ki lehetne írni a kapura: boszorkánymentes övezet. Szabálytalan portré A 210 kilót háromszor is kinyomja A szolnoki Váradi Robinak akad két érdekessége. Az egyik az, hogy a vállai nem akarnak befejeződni, a másik sajátossága ebből következik: se fenyegetni, se megverni nem szokták, sőt még célzásokat sem tesznek a le- és felmenő rokonaira. Pedig Robi áldott jó ember, nem árt ő a légynek sem, csak a fránya vasaknak vetekedik iszonyatos hévvel. Evek óta megy ez így ennél a nem kimondottan balerinatermetű, 178 centi magas, 135 kilós fiatalembernél. Ami az életkorát illeti, azt a kártyában nyerőszámnak hívják. Három éve végzett a Vargában, 4,5-4,6-es eredménnyel, és jelenleg üzemmérnöki főiskolai hallgató. Hogy kitől örökölte az erejét? Talán anyai nagyapjától. Elfelejtettem mondani, hogy Robi erőemelő. Ulviczki Mihály tréner irányításával hetente négyszer erősíti magát a Mátyás király úti teremben. A fekvőnyomás az erőssége, és nem tagadja: az abszolút kategóriában, a plusz 125 kilogramm felett szeretne valahol nagyon elől végezni: kétszázhúsz-kétszáz- huszonöt körüli eredménnyel. Mellesleg két és fél mázsával guggol, kétszázhetven kilót húz fel, és súlycsoportjában volt már országos negyedik. Nem tehet róla, szereti a magaslati levegőt, és mindezek következtében a közeljövő országos bajnokságán a dobogóra, annak is a tetejére vágyik. Ezért gyötri magát napról-napra, üzen hadat a kilóknak, mázsáknak, tonnáknak. A szüleivel, szüleinél dolgozik, akik maszek tüzépesek. Nem doppingol, de vitaminokat, ásványi anyagokat szed, ami nem olcsó dolog, havi ti- zenötezerbe kerül. Akad két szponzora, de ha még lenne valaki, aki támogatná, szívesen reklámozná a nagy versenyeken. Hobbija nincs, ideje se rá, bár azt mondják róla, nem akárhogyan rajzol. Izgulós típus, főleg a verseny előtt, de amikor a be- hemót vasaknak veselkedik, minden lámpaláza elszáll. Nem fél senkitől, semmitől, csak egy dologtól: a főiskolán a közelgő statisztikai vizsgától. Tudják, milyen nehéz? Higgyék el neki, holott ő a kétszáztizet egymás után többször is kinyomja. Igaz, ez a bizonyos vizsga azért más kategória. Nemde? D. Sz. M. Robi álma, terve: az országos bajnokságon kinyomni a 225 kilót. Az elég lesz (lehet?) az aranyéremhez.