Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-16 / 242. szám

8

1993. október 16., szombat

Fodor Tamás a Leánder és Lensziromról

Tolerancia és szolidaritás: édestestvérek

Játék ez a szerelmetes mese

Benedek Elek Csudafa című meséjének ötletéből Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom címmel írt színpadi játékot. Ez lesz az idei színházi évad második bemutatója október 17-én délelőtt 10 órakor a Szigligeti Színházban. A darabot Fodor Tamás rendezte.- Sajnálom, hogy a havi műsoros plakáton a darab úgy szerepel, mint gyermekelőadás - mondotta a főpróbán Fodor Tamás, majd így folytatta: Ez nem gyerekdarab, ez egy olyan színmű, amit nagyon fognak szeretni gyerekek. Nemcsak a gyermekek, hanem azok a felnőttek, akik valahol gyerekek, tiszták, őszintén tudtak maradni.

Nekem nem feladatom ebben a színházban, hogy gyerekdarabot rendezzek, nem rótták ki rám. Én szerettem volna igazi színházat csinálni. Megalkuvás nélkül. Ez a színdarab igazi JÁTÉK.

Amit általában színházi előadásnak hívnak, az Valami irodalmi mű interpretálása valamilyen módon vagy valami ismert színészi eszköznek a felhasználása szórakoztatás céljából, de

nem JÁTÉK. Ez az előadás játék. Úgy kezdődik, hogy II. Bölömbér király viharba kerül. A vihart mi nem illúziót keltő gépekkel szeretnénk illusztrálni, hanem MEGTEREMTENI. Úgy, ahogy a gyerekek megteremtik. Ami ugyan nem valódi, de igaz. Zenében, fantáziában, mozgásban történik a vihar imitálása. Úgy, ahogy a gyerekek csinálják.

Ez elmondható a szerelmetes mese szereplőiről is. Nem valódi figurák, de igaz helyzeteket élnek meg, hiszen ezek szerelemről szólnak. A keserves és igaz szerelemről. Amit a gyerekek is átélnek, Mert létezik a gyerekek közt is szerelem vagy legalábbis annak vágya.

A színészek nem gügyögnek, nem szólnak a gyerekekhez, nem vonják be őket a játékba, hanem

vallanak a saját gyerekkorukról és azokról a felnőttekről, aki ilyen értelemben gyerekek, tehát igazak.

A cirkuszig lemeztelenített játéktér is a játék valódiságára utal, tele bohóctréfákkal. Ebben a játékban olyan bohócok vesznek részt, akik valóban olyan sokat dolgoztak, mint az igazi cirkuszban. A zene, a jelmezek, mind mind ezt fejezik ki. Rengeteg itt is a veszélyes helyzet, mint a cirkuszban. Igazi csodák születnek, mint a cirkuszban. Az a fajta bohóc vagy artista - a színészeket nevezem így Karinthy Cirkuszának artistáira utalva-, aki ebben a darabban játszik igazi játékot produkál, amit nem csak a gyerekek élveznek, de azok a felnőttek, akik még tudnak, vagy szeretnének őszinték lenni.

Fodor Tamás rendezői utasításai után elsötétidt nézőtér, kigyulladtak a „cirkusz” fényei, elkezdődött a próba, a már majdnem teljesen összeállt JÁTÉK főpróbája. A tiszta, igazi gyönyörű szerelmetes mese. Moldvai-Kiss Andrea Lenszirom, hiteles alakítása, a játékot színészként is élvező Vas- váry Csaba (Leánder erdei kohold) alakítása igazi, régi, tiszta, könnyekre fakasztó szerelmi jelenetei kétséget kizáróan előrevetítik a darab sikerét. Minden szereplő: Czibulás Péter (II.Bölömbér kerál) Sebestyén Éva (II.Bö- lömbér kerálné) igazi „keráli” házassága, játékuk minden perce élvezetes, jó szórakozát Ígér. Valamennyi szereplő magával raga- dóan vonja bele a nézőt a játék atmoszférájába, anélkül, hogy erőltetnék a néző részvételét. Játszunk, velük sírunk, nevetünk. Nincs itt semmi rossz, semmi félelmetes csak egy igazi, jó játék és a tiszta gyermek-szerelem meséje.

Várnay Szilárd, Szöllősi István, Varga Kata, Nyakó Júlia, Kaszás Mihály, Czakó Jenő, Illés Edit, Turza Irén szerepel még a darabban kivétel nélkül jól, a játékot hitelesítő színészi alakítást nyújtva.

A díszleteket: Szegő György, a jelmezeket Németh Ilona tervezte. Zene: Sáry László, dramaturg: Szeredás András. Munkájuk szerves része annak, hogy a Leánder és Lenszirom (ősemutatója) az idei évad egyik sikerdarabja legyen gyerekek és a felnőtt, játékot, igazságot szerető nézők szórakoztatására.

Kátai Szilvia

mt

A szerelmespár: Leánder és Lenszirom - Vasváry Csaba és Moldvai Kiss Andrea. (Fotó: Barna Sándor)

Magyar származásúaknak vallották magukat

Szent-Györgyi Albert Nobel-díj aranyérmét a Magyar Nemzeti Múzeum éremtára őrzi. Adva volt tehát egy fontos dokumentum, amely köré éppen Szent-Györgyi születésének századik évfordulója alkalmából kiállítást lehetett keríteni. Ilyen indíttatásból rendezte meg tudománytörténeti tárlatát a múzeum Magyar származású Nobel-díjas tudósokkal címmel.

Kilenc tudós életműve, tudományos produkciója, a díjat érdemelt tevékenységének dokumentuma sorakozik a tárlókba. a kilenc fizikus, kémikus és orvos arcképével együtt. Lexikálisán és időrendben felsorolva Lénárd Fülöp, aki 1905-ben a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért, Bárány Róbert, aki 1914-ben vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kortanával kapcsolatos munkáiért, Zsigmondy Richárd Adolf, aki 1926-ban a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és kutatásaiközben alkalmazott módszerekért, amelyek a modem kolloidkémiában alapvető jelentőségűek, kapta a díjat.

Természetesen itt van Szent-Györgyi Albert, az 1937. évi Nobel-díj kitüntetettje, aki a biológiai égésfolyamatok, különösen a C-vitamin, valamint a fumár- sav-katalízis terén tett felfedezéseiért nyerte el a magas

kitüntetést. Hevesy Györgyöt 1944-ben tüntették ki az 1943. évi kémiai Nobel-díjjal, a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért. Bókésy György 1961-ben lett Nobel-díjas a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért. Wigner Jenő 1963-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott (Maria Goeppert-Mayerrel és Hans David Jensennel) az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért. A holográfiái módszer felfedezése hozta meg Gábor Dénes számára 1971-ben a díjat, míg Polónyi János ugyancsak megosztott kémiai Nobel-díjat nyert 1986-ban (Dudley R. Herschbachhal és Yuan Tseh Lee-vel közösen) az elemi kémiai folyamatok dinamikája terén végzett kutatásokért. A tények, a tudományos eredmények vitathatatlanok. Annál inkább magyarázatra szorul, vajon mit fed a kiállítás címében szereplő magyar származás. Merthogy magyarországi No- bel-díjasunk, aki magyar állampolgár volt, amikor a díjat elnyerte, egy volt: Szent-Györgyi. A magyar No- bel-díjasok körében Békésy, Hevesy és Gábor Dénes sorolható, akik ugyan eltávoztak Magyarországról, de idegen állampolgárként is megtartották magyarságukat.

Az állam nem lehet semleges

Nemrégiben konferenciát tartottak Vallásszabadság Magyarországon címmel. E rendezvény egyik fő témája a szabadság-szabadosság, valamint a tolerancia és közömbösség volt. E témák előadóját, Horváth Pált, a Filozófiai Intézet tudományos munkatársát kérdeztük: mi adta az aktualitást?- Ez a kérdéskör ma különösen időszerű. De már korábban, a 90-es vallásügyi törvény beterjesztése óta is sokszor felvetődött a nemzeti tanterv, az oktatási törvény kapcsán és a hitoktatás körüli viták során.

Egyébként nem új dologról van szó, hiszen a vallás és lelki- ismereti szabadság kérdése a mostani eseményektől függetlenül is napirenden van, szinte már a reformáció kora óta. Ennek magyarázata, hogy egy kultúrán belül különböző vallású emberek élnek együtt. A vallási másság a középkorban csak a zsidókra volt értendő, a reformációban már vallásháborúk törtek ki. A 30 éves háború után következett be a másság, illetve egymás hitének hallgatólagos elfogadása. A történelmi múlt tele van megtűrt és diszkriminált vallással. E témában korszakalkotó J. Locke Vallási türelem című műve, amely a liberális tolerancia elvét fogalmazza meg.- Mi jellemzi a mai magyar viszonyokat e területen?- Az ide vonatkozó törvényi szabályozás kifejezetten jó. Állami garancia van a törvényes egyházak szabad működésére. A destruktív szekták, melyek valamilyen módon szembekerülnek a társadalom erkölcsi rendjével, egyben törvényileg is szembekerülnek a jogrenddel.

Ezt az egyházak finanszírozási rendszere is tükrözi, hiszen állami támogatást csak úgynevezett értékhordozó egyházi közösség kaphat. Pontosabban kapni kell, a társadalom nem lehet semleges, nem alkalmazhat telje szeparációt. Valószínűleg érvényesülni fog majd a jövőben az a gondolat és javaslat, hogy az adófizető állampolgár személyi jövedelemadójának bizonyos részével önmaga rendelkezhet úgy, hogy maga dönti el, melyik egyházat támogatja vele, esetleg alapítványt vagy egyéb közhasznú tevékenységet, intézményt, kórházat, $ze- retetházat. Egyébként a törekvés az, hogy az ilyen jellegű egyházi intézmények, melyek szociális tevékenységet vállalnak át, az állami intézményeknek megfelelően kapjanak fejkvótát, a kórházak csakúgy, mint az egyházi iskolák.

A destruktívnak nyilvánított egyházak tehát természetszerűen nem kapnak anyagi támogatást, de ez egyben azt is jelenti, hogy magatartásuk, ténykedésük büntetendő. Tehát alapos indok, tényekkel alátámasztott érvek kellenek annak eldöntésében és megítéléséhez, melyik egyház tartozik e kategóriába.- Hány nyilvántartott egyház van nálunk?- Mintegy 60-70. Azért néhéz egészen pontosan megmondani, mert számuk állandóan változik. A bejegyzés egyben jjogi kedvezményt is jelent, de ügyben bizonyos kötelezettségeket is. A pénzügyi fegyelemnek például érvényesülnie kell,1 vagyis bármilyen különös, év1 végén ezen egyházaknak ugyanúgy mérlegbeszámolót kell készíteniük, mint egy vállalkozónak. E területen is megnő az állam ellenőrző szerepe, nem húzódhat meg üzleti vállalkozás az egyházi tevékenység hátterében, s a bizonylatok nélüli, inkorrekt pénzkezelés is megengedhetetlen. Az egyházi pénzeket a hitéletre és az azzal összefüggő kiadásokra kell fordítani.

Gyakran hangzanak el ellentétes vélemények, hogy sok vagy kevés nálunk a bejegyzett, hivatalos egyház. Úgy gondolom, minél több van, annál jobb, ez a klasszikus liberálijs álláspont, hiszen a vallási közösségek létrejöttét nem szábad meggátolni, vagyis a jogi korlátozás az egyházak számát [illetően nem járható út. Minden újonan létrejött és bejegyzett egyházat működése minősít, állami, hatalmi szóval egeikre sem mondható ki, hogy az az igazi, a másik meg hamis.- Mit tart ön az állam semlegességéről a vallási témát illetően?- Az állam világnézetileg nem lehet semleges. A közömbösség ugyanis nem azonos a vallásszabadsággal. A vallási türelem éppen azon alapul,

hogy van saját meggyőződésem, saját hitem, de nem vitatom el a másik embertársamét, tiszteletben tartom mások meggyőződését. Ez a tolerancia alapja, és a másik ember másságának elfogadásáé.

Ahogy állam nem lehet semleges világnézetileg, iskola sem lehet az. Fontos lenne viszont, hogy ne egy nézet mellett kötelezze el magát az iskola, hanem kötelezően oktasson világnézetet, de ne írja elő, hogy a gyerek melyiket válassza, a választás lehetőségét és szabadságát hagyja meg.

A helyes az lenne, ha egy iskolában nem kötelezően ilyen vagy olyan hittant tanítanának, hanem a jogot meghagynák a választásra, és aki akar, ateista is lehetne, hiszen az is egyfajta világnézet. Akkor nem lenne ennyi háborúskodás a hittantanítás körül. A lényeg az, hogy ne csak lehessen választani, kelljen is. Vagyis ne lehessen semmit nem választani; ez a poj zitív szabadságjog, amit a franciák alkalmaznak a politikai választások során is. Szemben az angol módszerrel, ahol a negatív szabadságjog divat, amely szerint választani sem köteles a választó. A világnézeti kérdésekben mindenképpen a pozitív szabadságjogot kellene érvényesíteni, vagyis mindenki válasszon, de nem írható elő, hogy mit. Az oktatás dolga, hogy a lehetőségen kívül késztetést is adjon a választásra.- Miért fontos a világnézet vállalása?- Ha tudom, hogy én mit vallók, miben hiszek, csak akkor vagyok képes a másikat a másságában elfogadni, megérteni, tolerálni. Az intolerancia annak bizonyítéka, hogy nem vagyok tisztában önmagámmal, hogy hol állok, mit akarok, miben hiszek, mi a meggyőződésem. És ez nem csak a vallásban van így, a közélet egyéb területein is! Az egész kereszténység alapelve a szereteten alapuló tolerancia, erre tanít a Biblia. Egyetlen egyház sem épülhet gyűlöletre. És a tolerancia a szolidaritással is szorosan ösz- szefügg, ami valamiképpen mintha hiányozna manapság társadalmunkból, a jó közérzettel, a nyugodt lelkiismerettel együtt. Leopold Györgyi

Nobel-díjasaink: Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd Adolf (balról); Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Polónyi János-(fent)