Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-03 / 205. szám
12 1993. szeptember 3., péntek Az Új Néplap Kenderesen Férfiként helytállva Ladányi Miklósné látszólag semmiben nem különbözik azoktól a hatvan éven felüli néniktől, akik naponta friss virágot visznek elhunyt párjuk sírjára. Beszédbe elegyedve vele aztán kitűnik, hogy nemcsak a halállal nem tud megbékélni, hanem az élet igazságtalanságával sem: A férjem után kapok 6700 forint nyugdíjat. Mondja, mire elég az? Mire kifizetem a gázt, az útépítési hozzájárulást, ezt, azt, nem marad belőle semmi. Élni pedig kell. Ezért foglalkozom jószágtartással hatvannégy éves korban. Van három fejőstehenem, négy süldőm, négy hízóm, egy bikaborjúm, s mindenféle aprólék. Nem könnyű tehát az életem, s régen sem volt az, de mi legalább részesgépnél vagy napszámban megkereshettük a kenyerünket, nem úgy, mint sok mai fiatal. Az unokám például számviteli főiskolát végzett, angol nyelvvel is boldogul, mégsem tud elhelyezkedni... Kenderesről - vázlatosan Horthy Miklós újratemetése révén az országos, esetenként a külföldi sajtóban is sok szó esik mostanában Kenderesről - de csak mint a temetés helyéről. Nagyon sok embernek halvány fogalma sincs erről a községről, pedig nem új település, hiszen nevét már 1352-ben említették. Lakossága feltehetően már a honfoglalás idején megtelepedett. A kenderesi templom építése már 1360 körül befejeződött. Az egri érsekség 1746-ban történt Cannonica Visitatiója szerint: „...a megdicsőült László király életének napjaiban ugyanezen imaházban szentséget (istentiszteletet) hallgatott, és utána az azonos módon letelepedő atyák általi étkezésben vett részt.” A XVI. század kö- * zepén a katolikus templom a reformátusok birtokába került és ott is maradt. Az újabb katolikus templomot 1783-ban építették. A szatmári békekötést követően a község területének jó része gróf Károlyi Sándor generális kezébe került, aki 1727-ben a földterület felét zálogba adta Hodosi Jánosnak. Annak családjával való kapcsolat útján jutottak a roffi Borbélyok Bánhalma és Kakatpuszta birtokába. Ezen a réven lett leányágon kenderesi birtokos a múlt század közepén Horthy és a Magyary-Kossa család. Dióhéjban ennyi a múltról. S a jelenről is csak vázlatokban, azok alapján, amikeN Baranyi Mihály polgármester elmondott a napokban tartott falugyűlésen. A község idei költségvetése 174 millió forint. Ez nyolc-kilenc százalékos fejlesztést tesz lehetővé a különböző intézmények zavartalan működtetése mellett. A fejlesztésnél főleg a szilárd burkolatú utak kiépítésére koncentrálnak, mert azok aránya a belterületen alig ötven százalék. Sokkal jobb a helyzet a gázhálózat fejlesztésénél, hiszen abban a tekintetben már 95-96 százaléknál tartanak. Telefonnal minden harmadik-negyedik család rendelkezik. A statisztikai tények természetesen csak nagyon halvány bepillantást engednek a lakosság mindennapi életébe. Ezt pótolandó szólaltattunk meg néhány helybeli embert. Gondolataikat az alábbiakban olvashatják. Találó vagy csupán mókázó a bolt elnevezése: Nuku zsozsó - vagyis: nincs pénz. Érdeklődésemre Kormos Pálné, a boltos azt mondja:- Akad azért itt pénz, itt mindennap van fizetés. Egyszer több, máskor kevesebb. Ha állásban van az ember, akkor meg csak egyszer kap fizetést egy hónapban. A férjem ezért hagyta ott szakoktatói munkakörét a mezgőazdasági szakmunkásképzőben. Meg aztán az sem mindegy, hogy a maga ura-e az ember, avagy mások utasításait kell végrehajtania, így gondolkoztám én is. Korábban a kisújszállási cukrászüzemben dolgoztam, majd a férjemmel - aki egyébként ruhaneműt árul vidéki útjain - betéti társaságot alakítottunk. Számolunk azzal is, hogy az emberek jó részének kevés a pénze, ezért közvetlenül a termelőktől szerezzük be áruinkat, hogy minél olcsóbban tudjuk eladni azokat. Kenderesen egyre többen gondolkoznak úgy, mint Kör- mösék. A polgármesteri hivatalban már több mint százötven vállalkozót tartanak nyilván. A többségük kereskedéssel, italforgalmazással foglalkozik. Van olyan is köztük, aki ipar- engedélye szerint „sírásó és kerékpármegőrző”. Remélhetően egyre többen vállalkoznak majd szolgáltatásra és termelői tevékenységre is, hiszen a község fejlődésének ez a kulcskérdése. A polgármester azt szorgalmazza, hogy a helyben termelt árut (húst, tejet, gabonát) lehetőleg helyben dolgozzák fel, és úgy értékesítsék. Horthy-emlékszoba a kormányzó volt kastélyában - korhű bútorokkal berendezve Biztos holnapot nyújtani Szövetkezetünk szerintem rosszabb helyzetben van, mint tavaly, de jobb helyzetben, mint jövőre - summázza a választ Herbály Imre elnök arra a kérdésre, hogy miképpen boldogul napjainkban a gazdaság.- Közrejátszanak ebben a rendezetlen tulajdonviszonyok, a kárpótlás elhúzódása, a termelésbiztonság és a jövedelmezőség hiánya. Ezek a meghatározó tényezők. Rossz helyzetünk ellenére bízunk abban, hogy talpon maradunk. Ez a talpon maradás szerintem azt jelenti, hogy ha az előző évekhez viszonyított területen nem is tudjuk a munkát elvégezni, de ahol elvégezzük, ott a következő évben aratunk is. A talpon maradás azt is jelenti, hogy az aktív tagság, a foglalkoztatottak nagyobb részének tudunk munkát biztosítani. Persze ennek gazdasági korlátái is vannak. Csupán azért, mert szociálisan érzékenyek vagyunk, nem tudunk munkát adni mindenkinek - de igyekszünk mindent megtenni azért. A mi helyzetünkben a rossz gazdasági körülmények s az aszály mellett nagyon kedvezőtlen hatása van a május végi jégverésnek. Szövetkezetünknek harmincötmillió forint kára keletkezett ebből. Igaz, hogy a kár nagy részét megtérítette a Hungária Biztosító, mert a gabonafélék biztosítva voltak. Sajnos, takarmánynövényeinket nem biztosítottuk. Azt is meg kell említenem, hogy a háztáji területén - ma már úgy hívjuk, hogy tagi földhasználat - is nagy kár keletkezett, ami jelentősen befolyásolja a helyi hangulatot, s arra késztet bennünket, hogy foglalkoztassuk az embereket és a jövedelmükben bekövetkezett kiesést igyekezzünk pótolni. Szeretnénk a körülményekhez képest nyugodtan gazdálkodni, előre látni, s az embereknek nem végkielégítést adni, hanem rendszeres munkát biztosítani. Tehát a lehetetlen helyzet helyett biztos holnapot nyújtani számukra. Az utolsó kárpótlási árverés előtt - ami majd november után történik - körülbelül kétezer hektár területű föld sorsa nem rendeződött. Ennek a kétezer hektárnak egy része jelentős maradványértékkel terhelt, felújított rizstelep. Nehezen tudjuk eldönteni, hogy elvégezhetjük-e ezeken a területeken a soros őszi munkákat, hogy elvethetünk-e, mert tapasztalataink azt mutatják, hogy a kárpótoltak egy része nem veszi tudomásul azt a paraszti bölcsességet, hogy aki vet, az arat, illetve nem veszi figyelembe, hogy az itt elvégzett munkák befektetésnek számítanak. Márpedig nem elég az, ha a befektetés csak névértékben térül meg, hanem a kamatoknak is realizálódniuk kell, annál is inkább, mert ez a befektetés hitelből történik. A bizonytalan sorsú földterület nagyságát érdekegyeztetéssel próbáljuk csökkenteni. S megpróbáljuk megjósolni, hogy mennyi földet nem akarnak majd kivinni - de nagyon nagy lehet a hibaszázalék, s nem biztos, hogy meg tudjuk-e csinálni az érdekegyeztetést. Gyermekélelmezés Mivel az áfész hosszabb távon nem vállalta az iskolai étkeztetést, válaszút elé került a község önkormányzata. A legkedvezőbb megoldásnak a Pipacs étterem megvásárlása tűnt. A képviselő-testület e mellett döntött. Három és fél millió forintért megvásárolták az éttermet. Ezáltal megoldódott az iskolások étkeztetése. Ugyanonnan horják az ebédet az idősek napközi otthonába is. Munka nélkül A munkanélküliség Kenderest sem kerülte el. A polgár- mester tájékoztatója szerint a munkaképes lakosság tíz-tizen- két százalékát érinti. Nyáron nem annyira szorító a helyzet, inkább télen az, amikor nincs mezőgazdasági munka. A kézbesítőt pillanatnyilag helyettesítő Kun Sándomé is vehette sétapálcáját. Még most is fejcsóválva mondja:- Azt hittem, sosem érem ezt meg. Takarítónő voltam az itteni presszóban, s úgy gondoltam, hogy takarítónőre mindig szükség van. Aztán egyik pillanatról a másikra felmondtak, mert nincs pénz. A férjem a té- eszben dolgozik. Hozzátehe- tem, hogy még ott dolgozik, mert télen ő is munkanélküli volt.- Gyermekük van?- A huszadik születésnapomra „ajándékba kaptam” a fiamat. Mezőgazdasági gépszerelő-tanuló. Eddig elképzeltük a jövőjét. Nyári gyakorlat után is foglalkoztatták a kísérleti gazdaságban, de most nem, mert ott is leépítés van.- S ha a férje is munkanélkülivé válna?- Akkor nagyon keservesen élnénk a havi ötezer forintos OTP-kölcsön fizetése mellett. Kihalt a repülőtér A korábban élénk forgalmú kenderesi repülőtéren - amely a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának bázisa volt - feszült csend honol. Kovács István, az őr tekintete végig-vé- gigsiklik a gépeken. Ennyi az egész változatosság. Meg néha az, hogy egy szerelő végigmustrálja, megforgatja a motorokat. Jobb sorsára már két év óta így vár ott tíz repülőgép. Néhány gépet megvettek a szolgálat volt pilótái - de az itt parkolókra nincs igény. Kihasználatlanul rozsdásodnak a 8-9 millió forintot érő masinák. Nagyon kivételes esetnek számít az, hogy egyiküket bevetették a Kiskunsági Nemzeti Park ősborókásában pusztító tűzvész ellen. A napokban egy deputáció kereste fel a repülőteret. Azt vizsgálták, hogy alkalmas-e a volt kormányzó temetésekor kisebb személyszállító repülőgépek fogadására. Sajnálatos, hogy csak a temetés napja hoz élénkülést a repülőtér életében. Horthy Miklós padja a református templomban Azt mondják az emberek, hogy a múlt megszépül. A sláger szerint is „csak a szépre emlékezem”. Hogyan emlékeznek a régi időkre a Horthy család volt cselédei? Kevesen élnek már. Közülük kettőt szólaltattunk meg. Szabó Lajos bácsi 86 éves:- Tiszti kocsis voltam itt, a birtokon. Nekem nem parancsolt csak az intéző. Öt-hat lovam volt, néha váltott lovakkal egész nap fogatoltam. A vendégek elé én jártam az állomásra. Szabó Lajos Egyetlen egyszer sem maradtam le, még ha későig kellett fogatolnom, ellátnom a lovakat s ezért nem aludtam, akkor sem. Fényes gombos kocsisöltözetem volt, csizmával. Kemény csákókalapom strucctollal volt átszúrva. Az jelezte a gyorsfogatot, mert ugye a strucc is gyorsan tud szaladni. Amikor nyáron itthon voltak a főméltóságú úrék, akkor négy ló állt rendelkezésükre, melyeket három huszár kezelt. A kormányzó úr, a menye és a szárnysegéd lóháton ösz- sze-vissza járta a birtokot. A búzakereszteket szakaszonként ugratták át. A huszárok autón követték őket, majd a majorból ők vitték haza a lovakat, a kormányzó úrék pedig autón tértek vissza. Néha autóval jöttek ki a majorba. Olyankor velük volt a főméltóságú asszony is. Benézett az minden egérlyukba. Megnézte, hogy a négyeskonyhán melyik cselédasszony hogyan tartja rendben a lakását. Volt, aki emiatt magára zárta az ajtót, míg az urak a majorban tartózkodtak. Nekem több volt a járandóságom, mint a többi cselédnek. Igaz, igyekeztem is, hogy ne adjak okot a gyalázatra. Nekem másfél kommenció járt. Tizenhat mázsa búza, négy mázsa árpa, egy hold kukoricaföld volt az egész kommenció. No, meg jószágtartás saját takarmányból. Nekem pluszként járt egy pár csizma és a kocsisöltözet. S még évi száz pengő, amit negyedévi részletekben ki lehetett kérni. Engedélyezve volt még számomra két tehén tartása - gazdasági takarmányon. Fiatal korában Farkas Fe- rencné is a birtok cselédei közé tartozott. Derű suhan át az arcán, amikor azt mondja:- Én egyszer megkötöztem Horthy Miklóst.- Hogyan?- Marokszedő voltam, s aratás kezdetén mindig odajöttek az urak. Én meg régi szokás szerint a kévekötéshez használatos, búzából font kötéllel átfontam a derekát, s azt mondtam: Isten éltesse, kormányzó úr! Később bekerültem dolgozni a kastély kertjébe. Az urak mindennap kijöttek a parkba, és szóba álltak velünk, nem úgy, mint a szárnysegédek. Mivel én is Magdolna vagyok, akárcsak Horthyné, egyszer, amikor együtt jött a férjével, azt mondta neki: - Nézd, Susókám (mert így hívták egymást, hogy Susókám), ez a lány az első druszám a birtokon. Megkedvelt, fel is vitt konyhalánynak a várba. Farkas Ferencné Az uraknak német szakács főzött. Egyébként nem voltak válogatósak, megették a sült krumplit is. Tőlük azért mindig megkérdezték, hogy mit akarnak enni. Nekünk meg főztek azt, ami következett. Az ételt csak a liftig vittük. Odafönt tudták, hogy melyik kié. Hat hónap után hazajöttem a bátyám esküvőjére, s nem is mentem vissza. Férjhez mentem. Ideje volt, mert már a hu- szonharmadik évemben jártam. Nosztalgiakeringő
