Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-27 / 225. szám
4 1993. szeptember 27., hétfő A szerkesztőség postájából Teremtsenek lehetőséget a tisztességes megélhetéshez! Ismét mézesmadzag a nyugdíjasok orra előtt Örömmel olvastuk a napi sajtóban, hogy a tb-önkormányzat megtárgyalta a jövő évi kölségvetést; hogy az idei, visszamenőleges nyugdíjemelés havonta nem lehet kevesebb 300.-, illetve nem lehet több 1000 forintnál. Az örömhírrel egy időben a sajtó közölte azt is, hogy a Magyar Televízió nehézségekkel küzd, s mert a lakosság harminc százaléka ingyen tévézik, a befolyt előfizetési díj, valamint a reklámokért kapott ellenérték nem fedezi a kiadásokat, így a Pénzügyminisztérium a díjak folyamatos emelését tartja indokoltnak. Ez 150-200 Ft-ot tesz ki havonta. Megjegyzem, az emelés helyett a műsoridőt kellene radikálisan csökkenteni! A Pénzügyminisztérium javaslata minden bizonnyal majd a kábeltévéseket is érdekli, így várható, hogy ők is a kedves nyugdíjasok segítségére lesznek: ne legyen gondjuk arra, hová költsék a nyugdíjemelés még megmaradt összegét. Tehát ismét elhúzzák a mézesmadzagot az orrunk előtt. Az élelmiszerárak emelése folyamatos, az energiaárak növelése pedig ismét lehetőséget ad az egyéb árak emelésére. Úgy látszik, Magyarországon minden állami vállalat csak deficitesen tud termelni, így valakiknek fedezni kell a ráfizetéseket, a jogtalan előnyből keletkezett milliárdos károkat, a vezetők nyereségrészesedését, no meg a magas pozícióban lévők százezreket kitevő jövedelmét. Arról nem is beszélve, hogy az Országházban szunyókáló - majdan vesztes képviselő uraknak beígért 300-500 ezres végkielégítés cehjét is állni kell valakinek. Ez az összeg egy dolgozó két-három évi keresete! Akkor, amikor az államháztartás deficites, és kárpótlásból egyesek milliókat vágtak zsebre, ki lehet a kézfizető kezes? Csakis a még dolgozó nép, valamint a nyugdíjasok. Abban az esetben, ha a dolgozók is megkapnák a mindenkori miniszteri fizetésnek s egyéb jövedelmének legalább az 50, a nyugdíjasok pedig a 25 %-át, úgy a Tiborcok nem panaszkodnának. Ki finanszírozza az alsóbb népréteg deficitjét? Ne arra törekedjenek, hogy a jobb kézzel adott nyugdíjemelést hogyan vegyék vissza bal kézzel, hanem a makulátlan, tisza erkölcsös vezetésre; hogy ne mondhassa senki, „minden szentnek maga felé hajlik a keze” (Népszabadság, IX. 15.- Vita a T. Házban a korrupcióról és a visszaélésekről). Es mindenki számára teremtsenek- lehetőséget a tisztességes megélhetéshez. Mert csak egy nemzet lehet egészséges, elégedett és boldog. Németh István A várnegyed sétányán A város egyik legszebben karbantartott része a szolnoki várnegyed sétánya.. A támfal megépítése óta a KÖTIVIZIG gondoskodik - Vörösvári Zsolt kertészeti vállalkozó közreműködésével - a környék rendbentartásáról. Kísérletként 150 méteren vadszőlőt, borostyánt és virágot ültettek, hogy megtörjék a betonburkolat egyhangúságát. Ha minden építő így hagyná maga után a közterületet, s ha a cégek, vállalkozók, közintémények követnék a példát, minden bizonnyal szebbé válna városunk. (Fotó: KE) Köszönet a pékmester úrnak A szajoli Őszirózsás nyugdíjasklub közelmúlt rendezvényére 15 kilogramm kenyeret rendeltem. Amikor átvettem, s fizetni akartam, közölték velem, hogy ezt a pékmester úr ajándékba adja az idős embereknek. Nagyon jólesett a segítség, hiszen valamennyien anyagi gondokkal küzdünk, és bizony minden forintnak helye van. De túl az anyagiakon, a pékmester úr gesztusából az idős emberek iránti őszinte szeretetet, tiszteletet éreztük, ami mellett nem mehetünk el szótlanul. Nem tudtunk vele személyesen találkozni, így a szolnoki Papp György pékmester úrnak ezúton mondunk köszönet - bizonyára olvassa a lapot -, további fáradságos munkájához sok sikert, jó egészséget kívánunk. A nyugdíjasklub tagsága nevében: Papp Jánosné klubvezető Szajol Küldjön egy képet! Feleségemmel együtt 1968 óta vagyunk a Néplap olvasói. Bár egyre nehezebben spóroljuk meg a nyugdíjunkból az árát, még soha nem gondoltunk arra, hogy lemondjuk. Őszintén szólva, mire végigolvassuk, el is telik felettünk a nap jó része. De mit is csinálhatna már a hozzánk hasonló idős ember? Én a 80. évemet taposom, a feleségem a 71-et tölti. Igaz, van 20 méhcsaládom, így akad egy kis munka is a ház körül... - Felhívásukra küldöm ezt a képet: Az unnai fogolytáborban - 1945 Nyugat-Németországban, az unnai fogolytáborban készült, 1945. december 16-án. Itt voltunk 1944. október 10-től 1946. március 7-ig. Balról jobbra - az első sorban az első vagyok, majd +Pomaházi József, Péntek János (tiszaderzsi lakos, akivel nagyon szerettük egymást, egészségesen hazaérkeztünk, és hála Istennek, ma is jól vagyunk), +Botta Imre, +Józsa Ferenc és Oláh István. Sipos Lajos Tomajmonostora Ha már a fő útra építettek aluljárót és sok-sok jelzőlámpát... Máshol is lehessen biztonságosan közlekedni! A régi szép időben, 1971 szeptemberében adták át az ún. mezőgépes társasházat a szolnoki Gerle utcában - nagy-nagy örömünkre. A régi idő azért volt olyan szép, mert fiatalok voltunk, s tele életkedvvel, célkitűzésekkel. Aztán, ahogy az már lenni szokott, az örömbe üröm is vegyült, mert az akkori tanács az utcánkban elfelejtette megcsináltatni a portalanított köves- utat. A tanácstagi beszámolón ezt szóvá is tettem - 1972 telén -, s kértem, pótolják a mulasztást, mert lehetetlen rajta járni, főként este okoz nehézséget a gyerekkocsival közlekedő kismamáknak. Kérem, másnap este az utcai világítást is kikapcsolták, de szerintük a véletlen egybeesése, műszai hiba volt! Folyamatosan úgy alakult - 1980-tól, hogy a főúton a vállalatok, az Ady Endre úton pedig a maszekok építették az üzleteket. Mi is vállalkozók vagyunk - 1985 szepembere óta várjuk a vendégeket -, ám időközben szépen körberaktak bennünket „megállni tilos” táblákkal. Két hónappal ezelőtt írtam a polgármesteri hivatalhoz, hogy ezeket távolítsák el az üzletek elől, mivel anyagszállításkor állandó zaklatásnak vagyunk kitéve, de válasz helyett az Ady Endre úton végig kirakták a „megállni tilos” táblát. Még a villanyt kellett volna kikapcsolni, s ott vagyunk, ahol 1972-ben. Aztán jön a kormány Szolnokra: nosza, gyorsan egy sávot lezárunk virágtartókkal, a tilos tábla kint; ezeregy kocsi parkol a tilosban, az én drága feleségem pedig 1000 forint bírság befizetésére kapja a felszólítást, mert meg mert állni az üzlet előtt - berakni az árut. A négyes leszűkítése azt jelenti, hogy a forgalmat át kell terelni más útra. Rendben is lenne, de akkor nem a főútra kellett volna aluljárót építeni és annyi jelzőlámpát telepíteni, hanem az Ady Endre útra vagy a Szántó körútra is. A főúton könnyebb lesz a vállalkozóknak. Alkotmányunk előírja, hogy a vállalkozásban senkit nem szabad akadályozni; egyenlő feltételeket, esélyt kell biztosítani minden magyar állampolgárnak. Ehhez pedig az is hozzá tartozik, hogy az üzlet előtt - anyagszállításkor - meg lehessen állni. Kérjük, hogy a polgármesteri hivatal az Ady Endre úton is teremtse meg a gyalogosok és gépjárművek biztonságos közlekedésének feltételeit. Székely József „Már futhatok a pénzem után” Jó lecke volt Szeptember 20-án 19 órakor a kislányomat küldtem le a boltba vásárolni - 73 forint értékben. Ezressel fizetett, és 626 forintot kapott vissza - nyugta, blokk nélkül. Mindez a szolnoki Széche- nyi-lakótelep egyik kis üzletében történt. A bolt előtt a kislány észrevette a 300 forint hiányát (elmondása szerint), de nem volt bátorsága visszafordulni. Amint később kiderült, igaza volt, ugyanis az eladó reklamálásomra még engem is megszégyenített, meggyanúsított - a boltban tartózkodó vevők előtt, akik megdöbbenten hallgatták kettőnk párbeszédét. Tudom, hogy futhatok a pénzem után; máskor ne küldjem a gyereket vásárolni... De úgy vélem, reklamálásomkor az eladónak kötelessége lett volna a pénztárzárás, amit a kérésem ellenére sem tett meg. Sőt egyértelműen elutasító, arrogáns volt a válasza - lejáratva több ember előtt. Pedig az én hangultomat is kedvezőbben befolyásolta volna - ha nem is azonnali elintézéssel, de megértőbb magatartást tanúsít. Az eladó emberségből rosz- szul vizsgázott, és mondhatom; a kislányomnak, de nekünk is jó leckének bizonyult az eset! Berényi Imréné Expressz-ajánlva Az élet igazságtalan „Nincs igazság a Földön. A gonosz nem nyeri el a büntetését, a jó pedig a jutalmát. Nézze\ csak meg! Mindig a jóságos emberekkel történik a rossz. Ok betegszenek meg fiatalon, ők halnak meg erejük teljében. A gazember meg elél 90 évig is!”- ömlik rám a panasz. A panaszkodó középkorú, sokat látott-próbáit hölgy, aki agilis, mindig szervezkedik, mindig akar valamit. De ennek a nagy akarásnak ritkán van eredménye. Sokszor önhibáján kívül L . . „Még a közúti balesetben is az hal meg legtöbbször, aki vétlen volt. A bűnös pedig megússza! Annak kutya baja! Legfeljebb a kórházba kerül egy-két hétre, a vétlen meg otthagyja a fogát. Igazság ez? De ne beszéljünk a halálról! Nézzük az életet! Nemcsak a halált osztják igazságtalanul, de az életben is folyton . . . Aki dolgozik, az nem halad előre. Aki meg lop, csal, hazudik, az érvényesül. Ma is. Van, aki teszi a dolgát szorgalmasan éveken keresztül, más meg learatja a babért. A juttatás nem áll arányban azzal, amit leteszel az asztalra. Az ember csak vár, vár, hogy egyszer valaki véget vet már ennek a sok igazságtalanságnak. Bár az egyik barátnőm folyton azt mondja, kísérjem csak figyelemmel a rossz emberek sorsát. Előbb-utóbb megveri ők'pt az Isten. De én ebben nem hiszek. Mert nem ezt látom. Sokszor azokat veri a sors, akik nem szolgáltak rá.” Hogy mennyire igazat szólt a panaszkodó, azt talán ő maga se tudja még. Kedves Asszonyom! A baj talán ott van, hogy belénk nevelték azt a tévedést, miszerint a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig büntetését. Ami valahol nagyon igazságos lenne, csak éppen az élet legtöbbször nem ezt a forgatókönyvet követi. Már az is eredmény, ha sikerül egy-egy esetben fellépni a negatív jelenségek, az emberi önzés, gonoszság, kapzsiság stb. ellen, és igazságot szolgáltatni valamiképpen. Napjaink kiválóan alkalmasak arra, hogy rádöbbentsenek bennünket: az élet alapvetően igazságtalan. Hogy miért érdemes mégis harcba szállni? Mert néha azért akadnak kivételek. Bizalmát köszönjük. Üdvözlettel: ^CüuJU0 tUCy Szerkesztői üzenet Várandósági pótlék M. Sándorné mezőtúri és több olvasónk kérdésére: A várandósági pótlék a terhesség negyedik hónapjától jár - abban az esetben, ha a kismamát a terhesség 13. hetéig terhesgondozásba vették. A pótlék folyósításáról szóló kormányrendelet (171/1972. XII. 23. sz.) értelmében, ha a kismama az említett időpontnál később keresi fel a terhesgondozót, a várandósági pótlék annak a hónapnak az első napjától illeti meg, amikor gondozásba vették. Tehát mielőbb vegyen részt a szakorvosi tanácsadáson. A várandósági pótlék összege az egy gyermekre jutó családi pótlék összegével azonos, és úgy számítják ki, hogy a családban lévő gyermekek számánál eggyel többet vesznek tekintetbe. Ikerterhesség esetén a pótlék magzatonként jár, de csak az egyikre folyósítják havonta, a másik gyermek ptán a szülést követő hónap végéig, egy összegben kell kifizetni. A várandósági pótlék elbírálásához szakorvosi igazolás kell, ezzel - és az esetleges családi pótlékról szóló igazolással - szóban vagy írásban kérje a munkáltatónál (ha ott társadalombiztosítási kifizetőhely működik) vagy a társadalombiztosítási igazgatóság kirendeltségénél. „Csendélet” a kenyérgyár közelében Ez kép tárult elénk a szolnoki Rákóczi úton - a kenyérgyár szomszédságában, s nem először. Úgy látszik, a kommunális vállalat minden erőfeszítése hiábavaló, mert gátlástalanul odahordják a szemetet azok, akiknek sajnos semmit sem jelent a környezetvédelem, a város tisztasága. (Fotó: Novák) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
